Déli Hírlap, 1970. március (2. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-31 / 75. szám

A Játékszín ’70 bemutatója Leleplezés Az erők és túlélők felelőssége a józan ítélkezés, a történe­lem menetének hű elemzése. Nekünk, magyaroknak a népek nagy családjában nem is olyan egyszerű az önmagunknak szóló igazságosátás, mert az átlagosnál több az emléktáblánk, a mártírszobrunk, a vértanúsítunk, háborús veszteségeink évszázadok óta súlyosak, históriánk nem volt galamb­sze­­ndségű. A történelem jelszavait, célkitűzéseit nem mindig őrzi meg az emberi emlékezet, az idő kikezdi a zászlók rojt­jait, de néha még a színeiket is megforkítja. Az ember min­dig úgy emlékszik múltjára, hogy az a jelennek és a jövőnek jó legyen. De objektivitás nélkül ön­­magunkat, történelmünket, jövőnket csaljuk meg. A marxizmus klasszikusainak tanításait a személyi kultusz torzításai alól szabaduló mű­vészet,­­irodalom egyre in­tese érvényesíti. Elhallga­tott vagy romantikus fénnyel bevont történelmi etapok egy szép önismeretét, igazság­ér­­zetét szegényítik. Szabó Magda már a hat­vanas évek elején meghir­dette művében azt a népi­­nemzeti önvizsgálódási prog­ramot, amelyet a magyar filmművészet csak később tűzött zászlajára, s a regény­es drámairodalom szintén téziskéséssel valósított meg. A Leleplezés című dráma egy sajnálatosan szegényes budapesti bemutató után író­asztalf­ ókba húzódott vissza. — dolgavégez­etlenül, pedig eb­ben az időszakban már film, regény és dráma meg­élt, valódi konfliktusokért kopogtatott Tetemrehívás történt többek között az Apa, a Hideg napok, a Szegény­legények, a Nyár a hegyen című filmekben, a Tóték, az Sljött a tavasz című drámák­ban és más művekben. Szabó Magda és a miskolci Játékszín randevúja kissé megkésett. De erről a part­nerek mit sem tehetnek. A Leleplezés korszaknyitó je­lentősége végül is elvitatha­tatlan. Az érdem természe­tesen a Játékszíné és Sallós Gábor rendezőé, amiért hos­­szú tetszhalálából életre kel­tette a darabot, s korszerű értelmezéssel lehetővé tette a mű elhelyezését az önis­meretre tanító alkotások so­rában. Szabó Magda művének cí­me kétfajta cselekvést takar: egy forradalmár kőszobrának leleplezését, és egy család igazi arcának felmutatását Simon Bálintot a nyilasok 1944-ben tűzharcban meg­ölik. A hálás utókor holta után 16 esztendővel szobrot emel neki. A család — özv. Simonna, Péter fia, Etel lá­nya, Anna nevű menye és Juli nevű unokája — részt vesz a szoborleleplezésen. Az ünnepélyes szertartás után kirobban a családi viszály; Etel, a mártír halált halt Bálint húga megtudja, hogy Péter bátyja monográfiát ír a hősről, s a tanulmány ide­gen és divatos relikviákat kölcsönöz a hősnek, másrészt pedig a család és a forradal­már tényleges kapcsolatát megmásítja, látványosan fel­­tupírozza — természetesen a családtagok erényeinek meg­­színesítésével. A tetemre hívó Eted, aki szemtanú volt, cse­lekvő és szenvedő kortárs, de soha nem tartotta a mar­kát, múltjával sem kérkedett, bátyja hősiességére sem hi­vatkozott. Ugyanakkor az anya és Péter nevű fia, a menye, a családi múzeumban nevelt IS esztendős unoka anyagi és erkölcsi vonatko­zásban egyaránt sütkéreztek a mártír dicsfényében. Etel családi leleplezése dramaturgiailag jól felépített, mert a család minden egyes tagja fokról fokra esik át egy olyan lelki­ sztriptízen, amely a teljes —­ a fekete­­fehér ábrázolástól mentes — embert teszi láthatóvá. A Leleplezés — ez termé­szetes — mély és gyógyít­hatatlan sebet Qt Julikén, a ma társadalmának gyerme­kén, aki kétfajta rajzolatot kap imádott apjáról, s a za­varos képletben neki jutott osztályrészül a harmadik, az igazi kommunista mártírarc felskiccelése. A néző tudja, hogy ez Ju­likénak sikerül. E hitében távozik, amikor kialszanak a Játékszín színpadának fé­nyei. E vázlatos gondolatme­netből is kitűnt, hogy Szabó Magda művéből hiányzanak azok az absztrakciók, ame­lyek Choinski Kiadóját jel­lemezték, s a stúdiószínház pódiumára predesztinálták. A Leleplezés tömören, tehetsé­gesen megírt, célratörő drá­ma, a rendezés kimunkálta belőle a maximumot, a szí­nészek — különböző szinten és hőfokon — eljátszották, bemutatták a szerzői szándé­kot Ez a történet — a gaz­dag mozgású és cselekvésű színészvezetéssel — nagy színpadon érvényesül igazán. Wegenast Róbert modern, beszédes díszletei rálátást igényelnek, a színészek gya­kori, s igen dinamikus hely­­változtatása a nézőnek a színpadtól való távolodását kívánja meg. S még egy: Szabó Magda egyértelműen történelmünk reális értékelése, a forradal­mi örökség megbecsülése mellett tesz hitet; elkötele­zettsége vitathatatlan. Drá­májának formai jegyei sem kiáltanak stúdiószínpadért. A mű nyilvánossága és társa­dalmi haszna lehet nagyobb, ha a hagyományos játéktérre emelik át az élvezetes pro­dukciót Színészi játék szempontjá­ból is tanulságos a Leleple­zés. Sallós Gábornak rend­kívüli érzéke van a pódium­stílushoz, ezt bizonyítja a Riadó sikere is. Ám Szabó Magda realizmusa Sallóst és színészeit is próbára tette, mert amíg Koós Olgának si­került megtartóztatnia ön­magát sikerült áthangolód­nia a stúdió-stílusra, a kiváló Hamvay Lucy figyelmen kí­vül hagyta a nézők közelsé­gét Kovács Mária riadozá­­sai, néma reagálásai Koós Olga játékával rímeltek, de Csiszér András inkább a Hamvay Lucy­ képviselte „nagyszínházi” stílust ját­szotta. Dobos Ildikó és Mar­­kaly Gábor a középutat vá­lasztották; az ő esetükben nagy színpadon nagyobb hangerőt vár majd a néző, viszont a Játékszínen némi hangfogót ajánl. Győri Ernő kissé jellegtelen, karakter nélküli újságírót formált meg. Hruby Mária jelmezei választékosak voltak­ A Leleplezés későbbi szín­padi pályafutásától függ, hogy stílus dolgában melyik vonalat erősíti a rendező; a stúdiószín­padit-e, vagy a „nagyszínházit" ’. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Tanulmány, Feledy Gyula rajza Ami idegen maradt és ami hozzánk nőtt A tv péntek esti bemuta­tója, Gosztolyi János: Valaki a sötétből című dokumen­­tumjátéka, egy adott ese­ményből nem tudta szá­munkra kiemelni a legfonto­sabb, leglényegesebb mozza­natot. Egy valóban megtör­tént, „világszenzációt” jelen­tő történetet dolgozott fel: harmincnyolc ember nézte tétlenül New York egyik ut­cájában, amint több késszú­­rással megöltek egy lányt, Gosztonyi játékában három mozzanatot emel ki ebből, egymást gyengítően. A dráma leginkább illuszt­rációként a legfontosabbat alkalmazza: az emberi rész­­vétlenséget. Az előadásban csak azért kapott ez a moz­zanat hangsúlyt, mert jó szí­nészek alakították, jól össze­hangolva ezeket az epizódo­kat. Külön örülünk Némethy Ferenc, nemrég még miskolci színész sikeres, jelentős sze­repének, amelyben megfelelő partnernek mutatkozott Bes­senyei mellett. Csak érzékelteti­k a szöveg, a másik. Amerikára oly igen jellemző problémát: azért nem mertek segíteni az em­berek, mert nem hisznek a „magános gyilkos” létében, minden bűntény mögött maf­fiát, összeesküvést sejtenek, félnek­­ a bosszútól. Sajnos, a darab leghango­­sabban egy kond­­itált kon­fliktust erősít­ett fel: a hip­pi-gyilkos mély lélektani gyű­löletét a fekete hajú nők iránt. A Manson család híre valóban ezt az alternatívát is hitelesíti, de a mi számunkra, magyar nézőknek ez volt a legidegenebb, legtávolesóbb mozzanata a történetnek. Hidegen figyeltük a törté­netet, nem­ jelentett megráz­kódtatást számunkra az elő­adás. Emlékszem egy pár év­vel ezelőtti magyar doku­mentumfilmre: a Keleti mel­lett, egy kocsma előtt ha­sonló történt nálunk is. Ott közöttünk élő emberek ér­dektelensége, bűnös közö­nyössége került terítékre, ők mérettek meg, és találtattak könnyűnek. A mostani játék legfeljebb érdekes idegensé­­get jelentett. Az ünnep műsorából maga­san kiemelkedett a Röpülj páva, a felszabadulási nép­­dalverseny döntője. Ez a ver­seny nem ígért a táncdal­fesztiválokhoz fogható han­gos sikert, de nem is gyűlt benne a bukás, csalódás le­hetősége. Okos zsűritagok, ügyes rendezés, hangulatos vetélkedő-vezetés, és igen te­hetséges­ részvevők, közöttük a legjobbak közé kerülő és díjra érdemesíthető mezőke­resztesi férfikórus, közösen szívósan győzték meg a né­zőket. Meghódították rokon­­­szenvüket az egyik legfonto­sabb nemzeti kincsünk, a népdal iránt. Azt hiszem, a tv nagy, hasznos sikereinek egyikét érte el ezzel, a most befejeződött rendezvénys*oro­­zattal. K. L. Nemzetközi gyermekkórus-találkozó Március 31. és április S. között a Magyar Rádió és Televízió nemzetközi gyermekkórus-találkozót rendez. Tíz külföldi együttes érkezését várják, valamennyi az illető ország rádió­jának gyermekkórusa. A hatnapos művészi prog­ram kiemelkedő eseményé­nek ígérkezik a március 31-i nyitóhangverseny, amelyet a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa ad a Zene­akadémián. Április 1-én a­z Erkel Színházban rendezik meg a találkozón részt vevő kórusok ünnepi gálaestjei Egyenes adásban közvetíti a rádió az este fél 8-kor kez­dődő nagyszabású progra­mot, a televízió pedig felvé­telt készít és a későbbiek so­rán két alkalommal is sugá­rozza azt. A részt vevő,kül­földi kórusokkal, a berlini, a pozsonyi, a bukaresti, a le­i­ngrádi, a tallinni, a mari­­bori, a prágai, a roubaix-i a szófiai és wroclawi együtte­sekkel külön felvételeket ké­szít a rádió. A találkozó többi napjain a külföldi gye­rekek Magyarország me­gyéivel, vidéki nagyvárosai­val ismerkednek. A Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetem aulá­jában április 5-én este bú­csúznak a kórusok. A látvá­nyos, vidám záróprogram ér­dekessége, hogy a vendégek a búcsúest műsora közben távoznak majd, a vonatok, illetve a repülőgépek indu­lási sorrendjében. Személyiségformálás a legkisebbeknél Az 1966—67-es tanévtől a miskolci Tátra utcai óvodában új módszer szerint foglalkoznak a legkisebbek, az óvodások ne­velésével, tanításával. Haisz László, a városi tanács művelő­désügyi osztálya iskola­csoportjának vezetője mondta el az új módszer lényegét, mely Miskolc óvodáiban az 1970—71-es tanévtől kezdve válik gyakorlattá. — Évek óta járnak a város mintegy 36 óvodájának ve­zető óvónői ebbe az intéz­ménybe tapasztalatcserére. Joggal reméljük tehát, hogy a módszerváltás zökkenő­­mentes lesz. — Mi az új elképzelés lé­nyege? — Nem lesznek kötött fog­lalkozások. A gyerekek akti­vitásának, kívánságának megfelelően oldják fel az ed­digi tanmenet megkötöttsé­geit. Az óvónő tudja a leg­jobban, hogy mi érdekli a gyereket és munkája során a kicsik igényét teszi tervsze­rűvé. A személyiség bonta­kozásának ebben a korai sza­kaszában is számolni kell azzal a fontos tényezővel, hogy vannak dolgok, melyek a gyerek érdeklődését felkel­tik, tehát szívesen foglalko­zik velük, viszont vannak olyanok, amelyek nem érd­ek­lik. Mikor a felnőtt enged a gyerek — látszatra talán — szeszélyének, segít, hogy bár­mely irányú aktivitása ki­­bontakozhassék. Természete­sen a tapasztalt pedagógus rendszeres irányításával, a kicsi hasznára. — Milyen feltételei van­nak az új módszer bevezeté­sének? — Tárgyi és személyi egy­­aránt. Az előző biztosítása viszonylag egyszerű, az új felszerelések megvásárlásá­hoz elegendő pénz áll ren­delkezésünkre. Az utóbbi már nehezebb. Ahhoz ugyan­is, hogy az óvónő a gyereket megfigyelhesse, alaposan megismerhesse, kis létszámú, 25 fős csoportok kellenek. Ez azzal jár, hogy kevesebb gye­reket tudnak az óvodák fel­venni. Az új módszert a leg­kisebbeknél, a kiscsoportok­nál kezdjük, ezek létszáma csökken tehát. De azt his­­­szük, még az ilyen ár sem drága azért, hogy minden iránt fogékony, magabiztos, korukhoz képest fejlett ítélő­képességgel rendelkező hat­éves gyermekeket kapjanak az iskolák. ÍWe SWa éjféltől reggelig JAPÁN KÖSZÖNET A japán tengerészszakszer­vezet táviratban mondott kö­szönetet a szovjet kormány­nak a 84 japán halász életé­nek megmentéséért, akik március közepén a Kuril­­szigetekhez tartozó Iturup közelében kerültek viharba. ÚJABB ZAVARGÁSOK ÍRORSZÁGBAN Landonderryben, Észak-Ír­­ország fővárosában több száz köztársaságpárti tüntető — akik felvonulást rendeztek az 1916. évi dublini húsvéti felkelés emlékére — kövek­kel dobálták meg a rendőr­ség kaszárnyáit. A hadsereg azonnal beavatkozott, s szét­oszlatta a tüntetőket. Nem hivatalos jelentések szerint az összetűzésnek nem voltak sebesültjei. A különböző észak-írországi városokban több mint kilencezer rendőr és katona áll bevetésre ké­szen, hogy elejét vegye az esetleges zavargásoknak. 500 EZER FRANK KÁRTÉRÍTÉS Lambrakisznak, a meg­gyilkolt görög politikai veze­tőnek az özvegye kártérítési pert indított a Reggane film­vállalat ellen, amely a „Z, avagy egy politikai gyilkos­ság anatómiája” című filmet készítette. Az özvegy azzal vádolja a társaságot, hogy eltorzította a filmben Lamb­­rakisz életét, s ezért 500 ezer frank kártérítést követel. KÉT NYILATKOZAT Willy Brandt nyugatnémet kancellár televízió-nyilatko­zatában ismételte meg a bonni kormány álláspontját, amely szerint az NSZK az NDK-val ugyanolyan jogér­vényes szerződések megkö­tésére törekszik, mint ami­lyeneket harmadik országok­kal kötnek. „Arra kell töre­kedni — mondotta —, hogy ténylegesen megjavuljon az egymás közötti viszony és hogy ezt hivatalosan is meg­erősítsék.’" Kiesinger volt bonni kancellár, a CDU el­nöke viszont rádiónyilatko­zatában a békés egymás mel­lett élés elvének „elismerése” mellett a régi revansista cé­lok megvalósítását és az NDK-val szembeni ellensé­ges magatartás fenntartását, követelte. HALÁLOS BALESET AZ AUTÓVERSENYEN Halálos baleset történt, a kelet-afrikai szafari autóver­seny második szakaszán, Nairobitól 1150 kilométerre David Ndahura ugandai ver­senyző kiperdült kocsijából és szörnyethalt. SÉRTI A NŐKET Az amerikai viharjelző központ vezetőjét felkereste a „Womennow” nőmozgalom vezetője. Roxie Bolton, a nő­képviselő követelte, hogy a hurrikánoknak ezentúl ne adjanak női neveket, mert ezzel az egész női nemet sér­tik. GYANÚS KÍSÉRLET Münchenben lesznek az olimpiai játékok. Az NSZK sportéletének képviselői na­cionalista hőzöngés közepette azt állítják, hogy „Német­országban” lesznek az olim­piai játékok. Holott ezt a jo­got mindig egy város kapja meg. A törekvés célja vilá­gos: a két német állam lété­nek tagadása. Bizonyos kö­rök tartva, hogy a szocialista államok sportolói sok érmet fognak majd szerezni, azt javasolják, hogy vissza kel­lene térni a „tiszta olimpiai eszméhez”. Követelik hogy ne húzzák fel a győztesek állami lobogóit és ne játs­­­szák el a himnuszokat.

Next