Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1970-06-10 / 134. szám
Színházunk és közönsége I. A műsorrend Már kissé közhelyszerű, napjainkban nem könnyű a színházak dolga. A vidékieké különösen nem az. Tagadhatatlan, a televízió előretörésével bizony sokan pártoltak el a színháztól. A színházak vezetői olyan műsorpolitikát igyekeztek kialakítani, hogy a zsöllyék elnéptelenedésének folyamata lelassuljon, vagy rokonszenves változás következzék be a színházak látogatottságában. Tehát olyan műsorpolitikai koncepciók kialakítása volt végül is a cél, amely biztosítja a színház iránti fokozottabb figyelmet. Kétségtelen, e törekvések néha kétségbeesett kapkodással, túlbuzgó igyekezettel párosultak, vagyis olyan műsorkoncepciók kialakításával, amelyek a közönség visszahódításának reményében akarva-akaratlanul ellenszegültek a párt kultúrpolitikai célkitűzéseinek. Voltak színházak, ahol csak végletekben gondolkoztak; sikerdarabok, operettszériák, krimiparódiák, másrészt agygyötrő és figyelemkifárasztó álabszurd-drámák (mondván, ezeket úgysem „fedezi fel” a televízió) özönlötték el a színpadokat. A helyes arányok megtalálásában a Miskolci Nemzeti Színház jeleskedett már a tavalyi esztendőben is, de az idén különösképpen. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a színház műsorpolitikáján nincs finomítani való, nincs meg a továbbfejlődés lehetősége. De azt igenis kimondjuk — s ezt örömmel tesszük —, hogy a Miskolci Nemzeti Színház darabkínálat és közönséghívogatás tekintetében olyan szintézist tudott teremteni, amelynek nyomán a közönségapadási folyamat megállt, s miközben a színház e munkáját végezte, nem tett különösebb engedményeket a megrontott közönségízlésnek. Stendhalm Illés Vörös és fekete című darabja érdemes közönségsikert ért el. Prózai műről lévén szó, ez igen lényeges eredmény, s ha ehhez hozzászámítjuk néhány színészünk, mint például Markaly Gábor és Balogh Zsuzsa teljesítményét, a darab mind a közönség, mind a színház számára eredményeket hozott. A prózai művek sorában Gáspár Margit Az állam én vagyok című poéngazdag vígjátéka az atelier-humorra érzékeny néző figyelmét és szórakozását szolgálta. O’Neill Amerikai Elektrája a város értelmiségi csoportjait vonzotta és hívta színházba, Mesterházi Lajos Tizenegyedik parancsolat és Ilf— Petrov Tizenkét szék című dramatizációja a város minden rétegét a színházi ruha felöltésére késztette. A legjobb apa című Sólyom-vígjáték a kritikusok körében mérsékelt, de a közönség érdeklődését tekintve, tűrhető sikert ért el. A nem egészen megbízható statisztika szerint e darabot főleg a nők és diáklányok tekintették meg. Ennek lejegyzése azért érdekes, mert mint eddigi gondolatmenetünkből kiderült, a Miskolci Nemzeti Színház idei műsorrendje alkalmas volt a réteg-„politizálásra”, annál is inkább, mert A mosoly országával, a Csárdáskirálynővel, s a zenés vígjátékokkal együtt a mostani néző érdeklődése, tudati állapota is megfelelő színházi kínálatot kapott. (Folytatjuk) PÁRKÁNY LÁSZLÓ Utazó vasasok Siklós, Dunaújváros, Karl- Marx-Stadt. Ez a három város szerepel a Bartók Béla Művelődési Központ utazási térképén. A június 14-i siklósi szereplés (a fúvószenekarok országok fesztiválja) a tavalyi sikernek köszönhető, mellyel az ország hét legjobbja közé kerültek a vasas fúvósok. Dunaújvárosba időről időre visszatér a táncegyüttes. Néhány szép díj bizonyítja, hogy elismerik tudásukat. Az idén az ifjúvá „serdült” város fennállásának 20. jubileumát köszöntik az ország vasas együttesei. A találkozón a diósgyőriek új műsorukkal lépnek fel, június 12-én és 14-én. Július 1-én pedig nyolcnapos útra indulnak az NDK- ba a diósgyőriek: táncosok, énekesek, zenészek. A rangos hazai versenyek, bemutatók után, reméljük, sikert aratnak. A műsort nagyon várják a német földön élő, dolgozó magyar fiatalok is. A Dr. Holst fantasztikus esete című szinkronizált dán film Jens Ravn fiatal rendező első játékfilmje. A „hasonmás” témájával foglalkozik, ebből kerekít izgalmas, feszült cselekményt. A film forrása Valdemar Holst háború előtti regénye. A tudományos-fantasztikus film most nem az űrrepülésről, hanem lélektani, orvostudományi „jövendölésről” szól. A film eredeti címe — Az ember, aki dolgokat gondolt — utal a cselekményre, egy Steinmetz nevű férfi ritka képességére. Amit ő gondol, az valósággá válik. Hogy milyen tragédiát okozhat egy esetleges alteregó, hová süllyesztheti „eredetijét” — ennek a témának kibontását kísérheti végig a filmen a néző. Játékkockák, életkockák Együtt a család. Tizenegy szobában. Rendes körülmények között ez a helyiség lehet az iroda. Most minden egymás hegyén-hátán. Talán nem is kellett volna bejönniük. Az épületen festők, kőművesek dolgoznak. A tanítás (vagy az óvodában nem így mondják?) szünetel. De hát az egyik dadus most ünnepli a névnapját... A kezembe nyomnak egy poharat. Hogyan is van az, hogy néhol hónapokon át idegenül lézeng az ember, másutt meg pillanatok alatt otthon érzi magát? Pedig hát semmit nem tudunk egymásról. Azaz én indulás előtt feljegyeztem: Hubai Gyuláné vezető óvónő, az oktatásügy kiváló dolgozója, Pereces. Portrét csak régi ismerősről szabad írni. Olyanról, akit értünk és szeretünk. A mostani beszélgetésből vajon életrajz lesz csupán, vagy egy kicsit több ennél? Soha nem hittem, hogy mennyit segíthet néhány pici kocka. Játékkocka, fakocka. Az óvónő — amikor már hosszan beszéltünk az új tantervről, a kísérleti kézikönyvről — egy ilyen kis kockát kapart elő (mint a homokból a gyerekek) emlékezete mélyéről. Amiket mi titkoknak nevezünk, azok voltaképpen nagyon egyszerű dolgok. Egy pici lányt kétesztendős korában megtanítanak játszani. A legolcsóbb játékszert adják a kezébe. (A régi perecesi óvodának nem sokra tellett.) A maszatos, kopott élű apró kockák azonban varázserővel bírnak. Tündérkastélyok, várak, kertek, kerítések, megannyi háziállat képzetét keltik. Hubai Gyuláné óvodásként megtanult játszani, s óvónőként is mindennap érzi a játék örömét. Mondták, hogy menjen tanárnak. A képző után még két év Egerben, s az ugyebár mégiscsak más. . — Hát azért nem megyek — válaszolta. Az osztályfőnöke azt tanácsolta, hogy ne Perecesen vállaljon állást. „Kislányom, senki nem lehet próféta a saját hazájában. De hát én nem próféta akarok lenni, hanem óvónő.” A kis játékkockák, megfogyatkozott számban ugyan, de megvárták. Olyan ez, mint a mese. Nem kell magyarázni. Koccintsunk a dadusra, mert végül is névnapon vagyunk. * Mindannyian azt sajnálják, hogy nem látom a gyerekeket. A kicsik szeme, ruhája, játéka csalhatatlan tükre a mai Perecesnek. A statisztika azt mutatja, hogy 98 százalékuk munkás származású. A sarokba vágott játék, a rebbenő tekintet, a fehérnemű és a frizura azonban ... Egyszóval sok mindent nem lehet számokkal kifejezni. — Azt mondom egy gyereknek: kedveském! Rám néz, csodálkozik nagyon és megkérdezi: ezt nekem mondta óvó néni? Az óvónő megszokta, hogy napjában százszor lehajol. De néha nagyon mélyre kell lehajolni. A fodrásznál a minap megkérdezte egy pedagógus kolléga: mondd, nálatok is van nevelési értekezlet? Hát ezt nem is hittem. A magot észrevétlen szórják el az óvodában. Az aratás örömét már inkább a család, meg az iskola élvezi. A magvető mégsem cserélne senkivel. * Csak fél óráig voltunk együtt. Firkálgattam egy jegyzetlapra, mert így szokás. Felköszöntöttük a dadust s figyeltem, ahogy a tíz ember félmondatokkal beszélget egymással. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy miért lett Hubai Gyuláné az oktatásügy kiváló dolgozója. GY— A mi iskolánk Egyre több miskolci iskolában készítenek a fiatalok iskolaújságot. Fél évvel ezelőtt a 37. sz., Szilágyi Dezső utcai Általános Iskolában A mi iskolánk címmel indult meg a csaknem havonta megjelenő lap. Angyalosi Józsefné tanárnő vezetésével a mostani 7/a és 7/b osztály szerkeszti. Az iskola életét és az aktuális eseményeket feldolgozó írásokat úgy igyekeznek rendszerezni, hogy az újság mindig új, friss, érdekes legyen. Az utolsó szám, mely az utolsó tanítási napon jelent meg, az elmúlt félév eredményeit foglalta össze. A következő évben folytatják a gyerekek a mostani lelkes „lapszerkesztést”, és ehhez a nyáron minél több anyagot gyűjtenek. Terveik közt szerepel, hogy felkeresik úttörőcsapatuk névadójának, Szabó Lajosnak özvegyét és megörökítik a nyár valamennyi kedvesnek, kellemesnek ígérkező élményét. Kaffka Margit és Miskolc Ma 90 éve, 1880. június 10-én született Nagykárolyban Kaffka Margit, akit mindmáig a legnagyobb magyar nőíróként tartunk számon. Bár az írónő nem szerette a századforduló Miskolcot, gyerekként és később felnőttként sok évig élt itt. Nagyapja, Kaffka Ignác miskolci táblabíró hozta húgával együtt Miskolcra. Így ír erről önéletrajzában: „Mikor hatéves lettem ... hirtelen maradtam árván és szegényül, a gyermekkoromra nem szívesen gondolok; a fiatalságomban minden nagyon nehéz volt és küzdelmes.” Ingyenes növendékként végezte Szatmárnémetiben a tanítóképzőt, majd Miskolcon tanított. 1903-ban megjelent első verseskötete és az 1906-ban kiadott Kaffka Margit könyve című versei, valamint A gondolkodók és egyéb elbeszélések című műve, miskolci tartózkodásának termékei. Első házassága idején az akkori Otthon-telepen, a mostani Csabai kapu 29. számú házban lakott. Egyik legszebb versét, a Pétike jár címűt a Miskolci Napló és a Miskolci Almanach is közölte. 1909-ben — amikor már három éve Pesten élt — miskolci írókkal jelentkezett az itt kiadott Heten vagyunk című kötetben — verseivel. Jórészt prózai műveiben találkozunk miskolci emlékeivel, a bükki tájjal, az Avas képével. Számos jelét adta, hogy az itt élő emberek amennyire taszították, ugyanannyira vonzották is. 1905- ben így ír: „íme, Miskolcnak ma nemcsak ízlésesen megrendezett kiállítása van minden esztendőben, hanem egyfelől tevékeny, lelkes, ambíciós művészgárdája... Másfelől pedig fejlődő érzékű, szeretettel érdeklődő, s a művészt igyekezettel megérteni akaró közönsége." 1916-ben második férjével, Bauer Ervin orvos-biológussal és kisfiával utoljára még járt Miskolcon. Két évvel később, 38 éves korában fiával egyszerre temették a spanyolnáthában, tragikus-hirtelen meghalt írónőt. Az irodalomkedvelők emlékezetén és szeretetén, az irodalomtörténeten kívül művei mellett Miskolcon emléktábla őrzi — egykori lakóházán — Kaffka Margit emlékét. Hétpecsétes titok? Országos és vidéki napilapjaink hazánk színházainak műsortervét — csekély kivétellel — közzétették. Ez természetes is, hiszen a bérletszervezések időszakát éljük, s ilyenkor nagyon fontos az, hogy a színházszerető közönség minél hamarabb tudomást szerezzen a műsorrendről, ismeretséget kössön a bemutatásra szánt darabokkal. Színházunk, a Miskolci Nemzeti Színház műsorrendje mind ez idáig ismeretlen a nagyközönség előtt. A késlekedés oka nem abban rejlik, hogy a színház vezetői későn állították össze a műsortervet. Inkább egy korábban szokásos „házirend” nehezítette meg a műsorrend közzétételét, nevezetesen az, hogy a Miskolci Városi Tanács illetékes osztálya még nem foglalkozott a témával. E sorok írója a színházbarátok népes táborának sürgetésére többször ismertté akarta tenni az 1970—71-es színházi évad játékrendjét, de az említett okok miatt nem kapta meg a játszásra szánt darabok listáját. Azért tesszük szóvá ezt a sajnálatos késedelmeskedést, mert véleményünk szerint a játékrend ismertetése (még ha egy-két darabra vonatkozóan módosító javaslat hangzik is el) nem sértheti semmilyen testület tanácskozását, állásfoglalását, sőt — véleményünk szerint — az újságírói munka segítheti, orientálhatja a városi művelődés irányítóit, s a javasolt darabok bemutatására vagy vitatható voltára vonatkozó közérdekűen hasznos megjegyzést tehet. Ez a mozzanat érinti a demokratizmust, a beleszólás jogát és lehetőségét, s azt a lényeges kérdést, hogy a közvélemény ne csak „kész tényeket” kapjon, hanem menetközben alakuló, csiszolódó-gazdagodó információkat. A túlzott óvatoskodás következtében városunk színházszerető társadalma talán az országban legutolsóként szerez tudomást arról, hogy kedvenc színháza a soron következő évadban milyen darabokkal lép színre. Sajnos, most fennáll annak a veszélye, hogy a nehezen megszerzett közönség egy részét (elsősorban a leendő bérlettulajdonosokra gondolunk) elveszti a színház. (P—I) éjféltől reggelig NEM SIKERÜLT MEGSZÖKNIE Szökést kísérelt meg a francia Michel Bauqueux, aki gyermekrablásért vizsgálati fogságban van. Annak idején feleségével együtt egy kislányt raboltak el és egymillió frankért adták vissza. A szökés nem sikerült. A bíróságról egy falhoz támasztott robogón oldott kereket, az egyik forgalomirányító rendőr felismerte. Kilőtte alóla a kerékgumit és a szökevény megadta magát. MEGBETEGEDÉS A SZENNYEZETT VÍZTŐL Patakvíz folyt a dombóvári betonelemgyártó üzem vízvezetékéből. Ugyanis a betonkeveréshez a közeli Konda patak vizét használták és rossz bekötés következtében az üzem ivóvízvezetékébe jutott az ipari víz. A szennyezett patakvíztől 28-an könnyebben megbetegedtek. Azonnal kimosták és fertőtlenítették az üzemi vízvezeték-hálózatot és megvizsgálták a dolgozókat. százezer Árva A hatóságok százezerre becsülik azoknak a gyerekeknek a számát, akik Peruban árvaságra jutottak a földrengés miatt. A szociális szervek felhívást intéztek a lakossághoz, kérve, hogy azok a családok, amelyeket a katasztrófa megkímélt, vállaljanak el egy-egy árvát. SZÍVROHAMOT KAPOTT Ben Barka marokkói ellenzéki politikus rejtélyes körülmények között halt meg pár évvel ezelőtt. Párizsban elrabolták és csak a holttestét adták vissza. Az a detektívfelügyelő, aki részt vett az akcióban, hat évet kapott. Most közölte, hogy felettesei utasítására eddig hallgatott. Majd elmondotta, hogy az egyik párizsi villába hurcolt Ben Barka az Ufki marokkói belügyminiszterrel folytatott vitában szívrohamot kapott és ott halt meg. HALÁLRA nevette magát Egy Santiago Alatorre nevű férfi harsány jókedvre kerekedett horgászás közben, mert a horogra akadt egy hal. Alatorre olyan erővel rántotta ki a zsákmányt, hogy a horog végén fickándozó halacska a torkába repült és ott megakadt. A szerencsétlen horgász megfulladt. IJEDELEM A NŐKNÉL Franciaországban 100 nő közül csak egy nem használ fogamzásgátló tablettát. A tablettákat szedő francia nők nehéz kérdés előtt álltak: a terhesség vagy az elhízás között kellett dönteniük. A tabletták nagy mennyiségű hormont tartalmaztak és hízást idéztek elő. A szakemberek kikísérleteztek olyan tablettát, amelynek nincs ilyen mellékhatása. FELBORULT A HAJÓ Belgiumban az egyik folyón három gyermek fúlt a vízbe, miután a motoroshajó felborult. PARATÍFUSZ Az utóbbi tíz nap alatt 40 gyermek betegedett meg paratífuszban , Nyugat-Berlin északi kerületében. A hivatalos szervek most vizsgálják az üzletekben árusított gyermekélelmiszereket és tejtermékeket, hogy kiderítsék a megbetegedések előidézőjét