Déli Hírlap, 1970. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1970-06-10 / 134. szám

Színházunk és közönsége I. A műsorrend Már kissé közhelyszerű, napjainkban nem könnyű a szín­házak dolga. A vidékieké különösen nem az. Tagadhatatlan, a televízió előretörésével bizony sokan pártoltak el a színház­tól. A színházak vezetői olyan műsorpolitikát igyekeztek ki­alakítani, hogy a zsöllyék elnéptelenedésének folyamata lelas­suljon, vagy rokonszenves változás következzék be a színhá­zak látogatottságában. Tehát olyan műsorpolitikai koncepciók kialakítása volt végül is a cél, amely biztosítja a színház iránti fokozottabb figyelmet. Kétségtelen, e törekvések néha kétség­­beesett kapkodással, túlbuzgó igyekezettel párosultak, vagyis olyan műsorkoncepciók kialakításával, amelyek a közönség visszahódításának reményében akarva-akaratlanul ellensze­gültek a párt kultúrpolitikai célkitűzéseinek. Voltak színházak, ahol csak végletekben gondolkoztak; sikerdarabok, operett­szériák, krimiparódiák, másrészt agygyötrő és figyelemkifá­rasztó álabszurd-drámák (mondván, ezeket úgysem „fedezi fel” a televízió) özönlötték el a színpadokat. A helyes arányok megtalálásában a Miskolci Nemzeti Szín­ház jeleskedett már a tavalyi esztendőben is, de az idén kü­lönösképpen. Ezzel korántsem azt akarjuk mondani, hogy a színház műsorpolitikáján nincs finomítani való, nincs meg a továbbfejlődés lehetősége. De azt igen­is kimondjuk — s ezt örömmel tesszük —, hogy a Miskolci Nemzeti Színház darab­kínálat és közönséghívogatás tekintetében olyan szintézist tu­dott teremteni, amelynek nyomán a közönségapadási folyamat megállt, s miközben a színház e munkáját végezte, nem tett különösebb engedményeket a megrontott közönségízlésnek. Stendhalm Illés Vörös és fekete című darabja érdemes kö­zönségsikert ért el. Prózai műről lévén szó, ez igen lényeges eredmény, s ha ehhez hozzászámítjuk néhány színészünk, mint például Markaly Gábor és Balogh Zsuzsa teljesítményét, a da­rab mind a közönség, mind a színház számára eredményeket hozott. A prózai művek sorában Gáspár Margit Az állam én vagyok című poéngazdag vígjátéka az atelier-humorra érzé­keny néző figyelmét és szórakozását szolgálta. O’Neill Ameri­kai Elektrája a város értelmiségi csoportjait vonzotta és hívta színházba, Mesterházi Lajos Tizenegyedik parancsolat és Ilf— Petrov Tizenkét szék című dramatizációja a város minden ré­tegét a színházi ruha felöltésére késztette. A legjobb apa című Sólyom-vígjáték a kritikusok körében mérsékelt, de a közönség érdeklődését tekintve, tűrhető sikert ért el. A nem egészen megbízható statisztika szerint e darabot főleg a nők és diáklányok tekintették meg. Ennek lejegyzése azért érdekes, mert mint eddigi gondolatmenetünkből kide­rült, a Miskolci Nemzeti Színház idei műsorrendje alkalmas volt a réteg-„politizálásra”, annál is inkább, mert A mosoly országával, a Csárdáskirálynővel, s a zenés vígjátékokkal együtt a mostani néző érdeklődése, tudati állapota is megfe­lelő színházi kínálatot kapott. (Folytatjuk) PÁRKÁNY LÁSZLÓ Utazó vasasok Siklós, Dunaújváros, Karl- Marx-Stadt. Ez a három vá­ros szerepel a Bartók Béla Művelődési Központ utazási térképén. A június 14-i sik­lósi szereplés (a fúvószene­karok országok fesztiválja) a tavalyi sikernek köszönhető, mellyel az ország hét leg­jobbja közé kerültek a va­sas fúvósok. Dunaújvárosba időről időre visszatér a tánc­­együttes. Néhány szép díj bi­zonyítja, hogy elismerik tu­dásukat. Az idén az ifjúvá „serdült” város fennállásá­nak 20. jubileumát köszöntik az ország vasas együttesei. A találkozón a diósgyőriek új műsorukkal lépnek fel, jú­nius 12-én és 14-én. Július 1-én pedig nyolcna­pos útra indulnak az NDK- ba a diósgyőriek: táncosok, énekesek, zenészek. A rangos hazai versenyek, bemutatók után, reméljük, sikert arat­nak. A műsort nagyon várják a német földön élő, dolgozó magyar fiatalok is. A Dr. Holst fantasztikus esete című szinkronizált dán film Jens Ravn fiatal rendező első játékfilmje. A „hasonmás” té­májával foglalkozik, ebből kerekít izgalmas, feszült cselek­ményt. A film forrása Valdemar Holst háború előtti regénye. A tudományos-fantasztikus film most nem az űrrepülésről, hanem lélektani, orvostudományi „jövendölésről” szól. A film eredeti címe — Az ember, aki dolgokat gondolt — utal a cselekményre, egy Steinmetz nevű férfi ritka képességére. Amit ő gondol, az valósággá válik. Hogy milyen tragédiát okozhat egy esetleges alteregó, hová süllyesztheti „eredetijét” — ennek a témának kibontását kísérheti végig a filmen a néző. Játékkockák, életkockák Együtt a család. Tizen­egy szobában. Rendes körülmények között ez a helyiség lehet az iroda. Most minden egymás he­­gyén-hátán. Talán nem is kellett volna bejönniük. Az épü­leten festők, kőművesek dolgoznak. A tanítás (vagy az óvodá­ban nem így mondják?) szünetel. De hát az egyik dadus most ünnepli a névnapját... A kezembe nyomnak egy poharat. Hogyan is van az, hogy néhol hónapokon át idegenül lézeng az ember, másutt meg pillanatok alatt otthon érzi magát? Pedig hát semmit nem tu­dunk egymásról. Azaz én indulás előtt feljegyeztem: Hubai Gyuláné vezető óvónő, az oktatásügy kiváló dolgozója, Pere­ces. Portrét csak régi ismerős­ről szabad írni. Olyanról, akit értünk és szeretünk. A mosta­­ni beszélgetésből vajon élet­rajz lesz csupán, vagy egy ki­csit több ennél? Soha nem hittem, hogy mennyit segíthet néhány pici kocka. Játékkocka, fakocka. Az óvónő — amikor már hosszan beszéltünk az új tan­tervről, a kísérleti kézikönyv­ről — egy ilyen kis kockát kapart elő (mint a homokból a gyerekek) emlékezete mé­lyéről. Amiket mi titkoknak nevezünk, azok voltaképpen nagyon egyszerű dolgok. Egy pici lányt kétesztendős korá­ban megtanítanak játszani. A legolcsóbb játékszert adják a kezébe. (A régi perecesi óvo­dának nem sokra tellett.) A maszatos, kopott élű apró kockák azonban varázserővel bírnak. Tündérkastélyok, vá­rak, kertek, kerítések, meg­annyi háziállat képzetét kel­tik. Hubai Gyuláné óvodásként megtanult játszani, s óvónő­ként is mindennap érzi a já­ték örömét. Mondták, hogy menjen ta­nárnak. A képző után még két év Egerben, s az ugyebár mégiscsak más. . — Hát az­ért nem megyek — válaszol­ta. Az osztályfőnöke azt ta­nácsolta, hogy ne Perecesen vállaljon állást. „Kislányom, senki nem lehet próféta a sa­ját hazájában.­­ De hát én nem próféta akarok lenni, ha­nem óvónő.” A kis játékkockák, megfo­gyatkozott számban ugyan, de megvárták. Olyan ez, mint a mese. Nem kell magyarázni. Koccintsunk a dadusra, mert végül is névnapon va­gyunk. * Mindannyian azt sajnálják, hogy nem látom a gyerekeket. A kicsik szeme, ruhája, játé­ka csalhatatlan tükre a mai Perecesnek. A statisztika azt mutatja, hogy 98 százalékuk munkás származású. A sa­rokba vágott játék, a rebbenő tekintet, a fehérnemű és a frizura azonban ... Egyszóval sok mindent nem lehet szá­mokkal kifejezni. — Azt mondom egy gyerek­nek: kedveském! Rám néz, csodálkozik nagyon és meg­kérdezi: ezt nekem mondta óvó néni? Az óvónő megszok­ta, hogy napjában százszor lehajol. De néha nagyon mélyre kell lehajolni. A fodrásznál a minap meg­kérdezte egy pedagógus kol­léga: mondd, nálatok is van nevelési értekezlet? Hát ezt nem is hittem. A magot észrevétlen szór­ják el az óvodában. Az ara­tás örömét már inkább a csa­lád, meg az iskola élvezi. A magvető mégsem cserélne senkivel. * Csak fél óráig voltunk együtt. Firkálgattam egy jegyzetlapra, mert így szo­kás. Felköszöntöttük a dadust s figyeltem, ahogy a tíz em­ber félmondatokkal beszélget egymással. Azt elfelejtettem megkérdezni, hogy miért lett Hubai Gyuláné az oktatásügy kiváló dolgozója. GY— A mi iskolánk Egyre több miskolci iskolá­ban készítenek a fiatalok is­kolaújságot. Fél évvel ezelőtt a 37. sz., Szilágyi Dezső utcai Általános Iskolában A mi is­kolánk címmel indult meg a csaknem havonta megjelenő lap. Angyalosi József­né ta­nárnő vezetésével a mostani 7/a és 7/b osztály szerkeszti. Az iskola életét és az aktuá­lis eseményeket feldolgozó írásokat úgy igyekeznek rendszerezni, hogy az újság mindig új, friss, érdekes le­gyen. Az utolsó szám, mely az utolsó tanítási napon jelent meg, az elmúlt félév eredmé­nyeit foglalta össze. A követ­kező évben folytatják a gye­rekek a mostani lelkes „lap­szerkesztést”, és ehhez a nyáron minél több anyagot gyűjtenek. Terveik közt sze­repel, hogy felkeresik úttörő­­csapatuk névadójának, Szabó Lajosnak özvegyét és meg­örökítik a nyár valamennyi kedvesnek, kellemesnek ígér­kező élményét. Kaffka Margit és Miskolc Ma 90 éve, 1880. június 10-én született Nagykároly­ban Kaffka Margit, akit mindmáig a legnagyobb magyar nőíróként tartunk számon. Bár az írónő nem szerette a századforduló Miskolcot, gyerekként és később felnőtt­ként sok évig élt itt. Nagy­apja, Kaffka Ignác miskolci táblabíró hozta húgával együtt Miskolcra. Így ír er­ről önéletrajzában: „Mikor hatéves lettem ... hirtelen maradtam árván és szegé­nyül, a gyermekkoromra nem szívesen gondolok; a fiatal­ságomban minden nagyon nehéz volt és küzdelmes.” In­gyenes növendékként végezte Szatmárnémetiben a tanító­képzőt, majd Miskolcon taní­tott. 1903-ban megjelent első verseskötete és az 1906-ban kiadott Kaffka Margit könyve című versei, valamint A gon­dolkodók és egyéb elbeszélé­sek című műve, miskolci tar­tózkodásának termékei. Első házassága idején az akkori Otthon-telepen, a mostani Csabai kapu 29. számú ház­ban lakott. Egyik legszebb versét, a Pétike jár címűt a Miskolci Napló és a Miskolci Almanach is közölte. 1909-ben — amikor már három éve Pesten élt — miskolci írókkal jelentkezett az itt kiadott Heten vagyunk című kötetben — verseivel. Jórészt prózai műveiben találkozunk miskolci emlé­keivel, a bükki tájjal, az Avas képével. Számos jelét adta, hogy az itt élő emberek amennyire taszították, ugyan­annyira vonzották is. 1905- ben így ír: „íme, Miskolcnak ma nemcsak ízlésesen meg­rendezett kiállítása van min­den esztendőben, hanem egy­felől tevékeny, lelkes, ambí­­ciós művészgárdája... Más­felől pedig fejlődő érzékű, szeretettel érdeklődő, s a mű­vészt igyekezettel megérteni akaró közönsége." 1916-ben második férjével, Bauer Ervin orvos-biológus­sal és kisfiával utoljára még járt Miskolcon. Két évvel ké­sőbb, 38 éves korában fiával egyszerre temették a spanyol­náthában, tragikus-hirtelen meghalt írónőt. Az irodalomkedvelők emlé­kezetén és szeretetén, az iro­dalomtörténeten kívül művei mellett Miskolcon emléktábla őrzi — egykori lakóházán — Kaffka Margit emlékét. Hétpecsétes titok? Országos és vidéki napilapjaink hazánk színházainak mű­sortervét — csekély kivétellel — közzétették. Ez természetes is, hiszen a bérlet­szervezések időszakát éljük, s ilyenkor na­gyon fontos az, hogy a színházszerető közönség minél hama­rabb tudomást szerezzen a műsorrendről, ismeretséget kössön a bemutatásra szánt darabokkal. Színházunk, a Miskolci Nemzeti Színház műsorrendje mind ez idáig ismeretlen a nagyközönség előtt. A késlekedés oka nem abban rejlik, hogy a színház vezetői későn állították ös­­­sze a műsortervet. Inkább egy korábban szokásos „házirend” nehezítette meg a műsorrend közzétételét, nevezetesen az, hogy a Miskolci Városi Tanács illetékes osztálya még nem foglalkozott a témával. E sorok írója a színházbarátok népes táborának sürgetésére többször ismertté akarta tenni az 1970—71-es színházi évad játékrendjét, de az említett okok miatt nem kapta meg a ját­szásra szánt darabok listáját. Azért tesszük szóvá ezt a sajnálatos késedelmeskedést, mert véleményünk szerint a játékrend ismertetése (még ha egy-két darabra vonatkozóan módosító javaslat hangzik is el) nem sértheti semmilyen testület tanácskozását, állásfoglalását, sőt — véleményünk szerint — az újságírói munka segítheti, ori­entálhatja a városi művelődés irányítóit, s a javasolt darabok bemutatására vagy vitatható voltára vonatkozó közérdekűen hasznos megjegyzést tehet. Ez a mozzanat érinti a demokra­tizmust, a beleszólás jogát és lehetőségét, s azt a lényeges kér­dést, hogy a közvélemény ne csak „kész tényeket” kapjon, ha­nem menetközben alakuló, csiszolódó-gazdagodó informá­ciókat. A túlzott óvatoskodás következtében városunk színházsze­rető társadalma talán az országban legutolsóként szerez tudo­mást arról, hogy kedvenc színháza a soron következő évad­ban milyen darabokkal lép színre. Sajnos, most fennáll annak a veszélye, hogy a nehezen meg­szerzett közönség egy részét (elsősorban a leendő bérlettulaj­donosokra gondolunk) elveszti a színház. (P—I) éjféltől reggelig NEM SIKERÜLT MEGSZÖKNIE Szökést kísérelt meg a francia Michel Bauqueux, aki gyermekrablásért vizsgálati fogságban van. Annak idején feleségével együtt egy kis­lányt raboltak el és egymillió frankért adták vissza. A szö­kés nem sikerült. A bíróság­ról egy falhoz támasztott ro­bogón oldott kereket, az egyik forgalomirányító rend­őr felismerte. Kilőtte alóla a kerékgumit és a szökevény megadta magát. MEGBETEGEDÉS A SZENNYEZETT VÍZTŐL Patakvíz folyt a dombóvári betonelemgyártó üzem víz­vezetékéből. Ugyanis a be­tonkeveréshez a közeli Konda patak vizét használták és rossz bekötés következtében az üzem ivóvízvezetékébe ju­tott az ipari víz. A szen­­­nyezett patakvíztől 28-an könnyebben megbetegedtek. Azonnal kimosták és fertőt­lenítették az üzemi vízveze­ték-hálózatot és megvizsgál­ták a dolgozókat. százezer Árva A hatóságok százezerre be­csülik azoknak a gyerekek­nek a számát, akik Peruban árvaságra jutottak a földren­gés miatt. A szociális szervek felhívást intéztek a lakosság­hoz, kérve, hogy azok a csa­ládok, amelyeket a kataszt­rófa megkímélt, vállaljanak el egy-egy árvát. SZÍVROHAMOT KAPOTT Ben Barka marokkói ellen­zéki politikus rejtélyes körül­mények között halt meg pár évvel ezelőtt. Párizsban el­rabolták és csak a holttestét adták vissza. Az a detektív­felügyelő, aki részt vett az akcióban, hat évet kapott. Most közölte, hogy felettesei utasítására eddig hallgatott. Majd elmondotta, hogy az egyik párizsi villába hurcolt Ben Barka az Ufki­­ marok­kói belügyminiszterrel foly­tatott vitában szívrohamot kapott és ott halt meg. HALÁLRA nevette magát Egy Santiago Alatorre nevű férfi harsány jókedvre kere­kedett horgászás közben, mert a horogra akadt egy hal. Alatorre olyan erővel rántotta ki a zsákmányt, hogy a horog végén fickán­­dozó halacska a torkába re­pült és ott megakadt. A sze­rencsétlen horgász megful­ladt. IJEDELEM A NŐKNÉL Franciaországban 100 nő közül csak egy nem használ fogamzásgátló tablettát. A tablettákat szedő francia nők nehéz kérdés előtt álltak: a terhesség vagy az elhízás kö­zött kellett dönteniük. A tab­letták nagy mennyiségű hor­mont tartalmaztak és hízást idéztek elő. A szakemberek kikísérleteztek olyan tablet­tát, amelynek nincs ilyen mellékhatása. FELBORULT A HAJÓ Belgiumban az egyik fo­lyón három gyermek fúlt a vízbe, miután a motoroshajó felborult. PARATÍFUSZ Az utóbbi tíz nap alatt 40 gyermek betegedett meg pa­­ratífuszban , Nyugat-Berlin északi kerületében. A hivata­los szervek most vizsgálják az üzletekben árusított gyer­mekélelmiszereket és tejter­mékeket, hogy kiderítsék a megbetegedések előidézőjét

Next