Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1971-03-01 / 50. szám
VITA Még hónapokkal ezelőtt jelent meg a fenti címmel Gyarmati Béla írása ebben a lapban, melyben a Miskolci Galéria és Képtár gyér látogatottságának, illetve a képzőművészet iránt a városban általában megnyilvánuló közöny okait igyekezett feltárni. Cikkét vitaindítónak szánta, e sorok írója azonban egyéb munkái, de főképpen az elégtelennek érzett tényanyag birtokában nem vállalkozott akkor a válaszadásra. „...fejleszteni a műízlést..." Első ízben talán — már csak azért is, mert ez évben részem volt az összeállításában — a program kérdésével foglalkoznék. „A kiállítások rendezésében ... túlságosan nagy szerepet kapott az ötletszerűség” — olvashattuk a lapban. Valóban így van-e? Hogyan jön létre a program? Lehet-e szó egységes koncepcióról ? Igen is, meg nem is. Először talán nézzük meg külön a két intézményt. A képtár programját maga a meglevő anyag határozza meg. A közeljövőben kerül sor a Városi Gyűjtemény bemutatására és reméljük, a jövő évtől kezdve rendszeresen, a képtár új szerzeményeiből rendezett tárlatra. Egyéb helyiség híján azonban itt kap helyet a Levéltári Ritkaságok című kiállítás a nyár végén, itt rendeztük meg Tóth Sándor szobrainak és Demeter István festményeinek bemutatóját. A jövőben szükséges lenne egy termünket kizárólag grafikai anyagunk bemutatására alkalmassá tenni, hiszen az itt dolgozó, ide látogató kiváló grafikusok munkáiból könnyű lenne állandóan fejleszteni, kiegészíteni színvonalas grafikai gyűjteményünket. Az épület többi részében lehetőség nyílna időnként a városhoz vagy Észak-Magyarországhoz kötődő elhunyt művészeink emlékkiállításainak megrendezésére is. A galériával nehezebb a helyzet. Itt eleve adott egy sereg olyan körülmény, mellyel mindenféle „koncepció" létrejötte előtt számolnunk kell. Ez voltaképpen a város egyetlen komoly méretű kiállító helyisége. Ezért itt kívánnak évente bemutatkozni a helyi fotóművészek, az építőművészek. Ez alapjában véve jó, mert segítik a program változatosabbá tételét (a pesti Műcsarnokban is hasonló a helyzet). Viszont rendelkezünk kialakult, periodikusan ismétlődő kiállítások hagyományával: ilyen a grafikai biennálé, az országos képzőművészeti kiállítás (a múlt évtől: Téli Tárlat), a terület művészeinek rajzaiból évente rendezett bemutató egy, a területi szervezet által javasolt művész, egyéni tárlata. Mivel erre máshol nincs lehetőség, igény pedig úgy tűnik van rá, ezekhez járul egy-egy szobor- és iparművészeti kiállítás, valamint a városközi megállapodások értelmében egy lengyel és egy szlovák bemutató. Ha semmi nem jönne közbe, így a művészettörténész a terv készítésekor végül is három, maximum négy kiállításon keresztül „érvényesítheti elképzeléseit”. Talán sikerül hagyománnyá tenni, és nem a szó megkopott értelmében, hogy évente legalább három, a középgenerációhoz tartozó (harminc-negyven év közötti) művészt lehessen bemutatni. Olyanokat, akiknek még jelent valamit Miskolcon kiállítani, de ugyanakkor már létrehoztak figyelemre méltó műveket. Távolabb tekintve: hozzá kellene kezdeni az ötvenéves művésztelep történetét feldolgozó kiállítás vagy kiállítássorozat megvalósításához, egy-egy, a helyhez kötődő művész gyűjteményes tárlatának megrendezéséhez. Visszatérve a tervezésre: elvben az a művészettörténész feladata. Igen, csakhogy azt megvitatja a Képzőművészek Területi Szervezete, jóvá kell, hogy hagyja a tanács, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus. Valamennyien betoldásokat, módosításokat javasolhatnak, s ha minden jól megy és senki nem mondja le a szereplést év közben, meg lehet valósítani az így létrejött munkatervet .. (A helyi művészek „hozzáállásával”, a program praktikus és anyagi kihatásaival, egyéb, az intézmények működésére kiható problémákkal, a látogatók megoszlásával a közeljövőben még foglalkozni szeretnék, kitérve a tárgyi feltételek megoldottságára, illetve megoldatlanságára is.) BORBÉLY LÁSZLÓ művészettörténész Nyíregyházi művészeti hetek Vasárnap a nyíregyházi Jósa András Múzeum kiállítótermeiben rendezett képzőművészeti tárlattal ünnepélyesen megnyitották a nyíregyházi művészeti hetek idei eseménysorozatát. A kiállításon Boross Géza mintegy 70 művét mutatják be. Négyszázezer üvegkockából A szekszárdi Babits Mihály Megyei Művelődési Központ színháztermének márványcsarnokában vasárnap ünnepélyesen felavatták Tury Mária Munkácsy-díjas és VIT- díjas festőművésznőnek a békét és a művészeteket szimbolizáló, több mint 20 méter hosszú és csaknem 2 méter magas, velencei üvegmozaik képét. A kompozíció középpontja a békés termelőmunkát és a termelékenységet szimbolizáló nőalak, a Szekszárdra jellemző szőlőtőkékkel, s az életet adó, lobogó nappal. A mai ember gondolat- és érzelemvilágát kifejező 40 négyzetméteres műalkotás 400 000 színes velencei üvegkockából tevődik össze. Az új esztendő mindmáig legsikeresebb kiállítása Miskolcon Demeter István nevéhez fűződik. Február 6-a óta egymás kezébe adják a látogatók a kilincset, hogy láthassák a képtárban az anyaggal való azonosulás mesterének — ahogy Demetert nevezte egyik műbírálója — képeit. Ezeket a festményeket, melyek esetleg csak hosszabb vallatás után „szólalnak” meg a nézőnek, tulajdonképpen nem szabadna fotózni. Mostani képünket az indokolja, hogy a sikeres kiállítás nyitva tartási idejét március 14-ig meghosszabbította a képtár. Az aranykoszorúért Negyedszer is megszerzi a kiváló címet az LKM ifjúsági klubja? Miskolc és a megye legnagyobb ifjúsági klubja nemcsak arról nevezetes, hogy a legtöbb munkásfiatal látogatja, hanem arról is, hogy egész Borsodban ők nyerték el háromszor egymás után csak a „Kiváló ifjúsági klub” címet. Az LKM ifjúsági klubjáról van szó, amely most negyedszer is benevezett a KISZ Központi Bizottsága és több minisztérium együttesen meghirdetett kiváló ifjúsági klub pályázatára. A vállalat az elmúlt évek során jelentős összegeket szentelt arra, hogy a gyár fiataljai megfelelő környezetben szórakozhassanak. Az új pályázat benyújtásával szinte egy időben most ismét megújhodik a klub: a belső teret térelválasztókkal még meghittebbé, hangulatosabbá varázsolják. Felújítják a játékparkot is, s a klubon belül új klubokat (fotó-, magnó-, szalontánc stb.) alakítanak meg. Tavaly a klub számos olyan műsort rendezett, amely a tó legszorosabb értelmében vonzotta a több mint ezerre tehető tagságot. — Úgy érezzük, a vetélkedők kinőtték magukat — mondja Vári Dezső, a klub vezetője — Ezért az idén a tv jóvoltából oly nagy népszerűségre szert tett kicsodamicsoda játékot rendezünk. Az LKM ifjúsági klubjának híre, neve van a város és a megye határain túl is A múlt szombaton például Debrecenből látogatott el 12 ifjúsági klubvezető Diósgyőrbe, hogy tanulmányozzák az itteni, klubélet „fogásait”, s kapcsolatot alakítsanak ki az LKM fiataljaival. Hasonló szándékkal utaztak klubvezetők Szolnok megyéből is Miskolcra. A szolnokiakkal egyébként konkrét megállapodás is született cserelátogatás, s egy Ki tud többet egymásról? vetélkedő lebonyolításáról. A negyedik ötéves terv éveire, azaz 1971 és 1975 között — amellett, hogy az idén a kiváló ifjúsági pályázatok középpontjában a KISZ VIII. kongresszusára való készülődés áll majd — új díjazási rendszert is meghirdet a KISZ KB — mondja búcsúzóul Vári Dezső. — Az új díj az „Aranykoszorú”, amelyet a megyei operatív bizottság felterjesztése alapján első ízben 1972 márciusában, a forradalmi ifjúsági napok alkalmából ítélnek oda a legjobb kiváló ifjúsági kluboknak. Mi, diósgyőriei bízunk abban, hogy nemcsak a „kiváló” címet sikerül elnyernünk ismét, s most már negyedszer is, hanem az aranykoszorús díjat is. Ny. I. Koncert a Bartók-teremben A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola V. tanári hangversenye Várady Emőke (zongora) és Márffy Gabriella (hegedű) szólóestje lesz. A koncert március 3-án, szerdán este fél 8-kor kezdődik a Bartók-teremben. Műsoron : Tartini ördögtrillaszonáta, Beethoven d-moll szonáta, Chausson Poéme, Chopin f-moll Fantasia, Franc A-dúr szonáta. Zongorán közreműködik Harsányi Sarolta. A kamerák mögött Sorozatdömping Indiát most egyhuzamban felfedezzük. Némi vitatkoznivalónk ugyan akadna az olasz dokumentumfilmesekkel, akik ezt a sorozatot készítették. Például az, hogy: nem hat jól, amikor egy hitelességre törekvő dokumentum-produkcióban minduntalan vágtató lovasokkal óhajtják illusztrálni a különböző nagy hadjáratokat. Aztán az egyes népcsoportok életét bemutató filmrészletek sem lesznek hatásosabbak attól, hogy egykét percig népi táncolni látjuk a falusiakat. Legfőbb kifogásunk azonban mégis az lehet, hogy az adott kor termelési, gazdasági viszonyai csak másodlagosan, szinte mint a folklór elemei jelentkeznek ebben az adássorozatban. Pedig nyilvánvaló, hogy ez sokkal inkább magyarázza a hindu „néplélek” rejtelmeit, mintha szünet nélkül a vallás egyébként valóban létező hatására hivatkoznánk. E kifogások ellenére azonban el kell ismerni, hogy nagy szolgálatokat tesz a televízió, amikor idegen népeket, távoli, vagy akár közeli országokat bemutat. Ezt a célt természetesen nemcsak ilyen hosszú sorozatok szolgálhatják. Valószínűleg sok újat tudunk meg Hollandiáról azon a március második estén, amikor az egész műsort Hollandiának szenteli a magyar televízió. Néhány vendég is érkezik erre a napra, bemutatnak egy tévéfilmet A sajt címmel, tánczenét, jégvitorlázást láthatnak még a magyar nézők. A külföldet bemutató műsorok közül azonban kimagaslóan a legérdekesebbnek az az este ígérkezik, amikor hét szovjet újságíró és szakember érkezik Magyarországra, hogy egy Fórum-műsor keretében válaszoljanak a Szovjetunióra vonatkozó kérdésekre. A műsorra március 12-én este kerül sor, a vendégek természetesen hamarabb érkeznek, s megnézik azt a telerecordingra rögzített adást, amely az utolsó, külpolitikai témájú Fórumról készült, hogy így előre tájékozódjanak a műsor jellegét illetően. Ilyen típusú adásra a Szovjetunióról eddig még sehol a világon nem került sor. A riporter ez alkalommal Megyeri Károly lesz. A szinkrongyárban egy újabb, 12 részes sorozat magyar változata készül. Alighanem a Kockázat és Kloss kapitány ihlette meg a bolgár televíziósokat, hogy ők is elkészítsék a maguk ellenállási kalandfilm-sorozatát. A film címe: Minden kilométerkőnél, s ugyanolyan mindenen győzedelmeskedő, mindenre elszánt hőse van, mint Kloss volt. A magyar szinkront Székhídi József főiskolai hallgató készíti, s ha valóban olyan hatásos lesz, mint a lengyel sorozat, akkor az a furcsa eset is előállhat, hogy egy ország egy színész hangját hamarabb kedveli meg, mintsem színházban vagy moziban látta volna valaha. 103 ÉVES VOLT 103 éves korában meghalt Vidini Metropolita. Bulgária még török uralom alatt volt, amikor az egyházfő született. ÍTÉLETIDŐ 53-ra emelkedett a Rio de Janeiróban, Fuanabara államban és Sao Paulo térségében pusztított ítéletidő és az ezt követő árvizek halálos áldozatainak száma. Húszezer ember maradt hajlék nélkül. LETARTÓZTATTÁK A PILÓTÁKAT Kábítószerek tiltott tartásának, fogyasztásának és eladásának vádjával egyetlen dél-vietnami légitámaszponton 47 amerikai pilótát tartóztattak le. Tavaly 70 nap alatt 75 amerikai katona halt meg túlzott mennyiségű herion befecskendezésétől. SÚLYOS BÁNYASZERENCSÉTLENSÉG Dél-Afrika Orange tartományában súlyos bányaszerencsétlenség történt. A virginiai aranybányában metánrobbanás következtében 20 munkás életét vesztette, 24- en megsebesültek. 9 MILLIÓS KÁR Tűz pusztított a texasi San Antonióban, a Volkswagen Művek kirendeltségének alkatrészraktárában. A tűz elpusztított egy komputer-üzemegységet. Összesen 9 millió dolláros kár keletkezett. MEGSZÜLTE 23. GYERMEKÉT Margarita Reyes De Guerra chilei asszony Santiagóban az egyik kórházba utókezelésre jelentkezett és magával vitte újszülött kislányát, a 23. gyermekét. Margarita asszony 61 évesnek mondja magát, egy 47 éves mezőgazdasági munkásnak a felesége. Legidősebb fia, korábbi házasságából, ugyancsak 47 éves. Margarita 14 éves korában ment férjhez. INCIDENS Véres incidens történt Párizs egyik elővárosában, Puteauxban: választási plakátokat ragasztó munkásokat fegyveres suhancok megtámadták. Verekedés támadt, majd lövöldözés kezdődött, és az egyik plakátragasztó munkás halálos sebet kapott. Hatan megsebesültek. A támadók gépkocsin elmenekültek. ITTASAN KERÉKPÁROZOTT Ittasan kerékpározott Kiskunhalas határában Garas Benő 33 éves segédmunkás, s egy mellette szabályosan haladó autóbusz elé esett, amely halálra gázolta. LEESETT HÁROM UTAS Mátyásföldön, Kiss János az egyik megállóban a leszállás befejezése előtt elindította a HÉV-et, amelyről leesett három utas. Az egyik súlyosan, a másik kettő könnyebben megsérült. éjféltől reggelig