Déli Hírlap, 1971. december (3. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-31 / 308. szám

Hajrvaltól -, így az év Miben különbözik az év­­utolsó napja az azt megelőző 364-től? Erre voltunk kíván­csiak, s ezért faggattuk­­ ma hajnalban riportalanyainkat. * — Ez a nap is jól kezdő­dik — bosszankodtak a Ti­szai pályaudvaron az újság­árusok. — Máskor már fél ötkor megkapjuk az újságot, most pedig csak fél hétre ígérik. A Pest felől érkező vona­tok késtek, mert — noha Miskolc körzetében tiszta volt az idő — a főváros környé­két sűrű köd szállta meg. A köd miatt késett tehát majd két órát az „újságos vonat’­. * A GA 19­98-as rendszámú autóbusz vezetője, Makó Já­nos hajnali 4-kor ült a volán mögé. — Most ugyanolyan rossz­kedvűek az emberek, mint máskor, de délelőttre már jókedvűek lesznek. Az év utolsó napján ugyanis a gép­kocsivezetők kivételével min­denki iszik. — Megvette már a szil­veszteri pezsgőt ? — Igen, még tegnap, bár én csak a sört szeretem. * Akadtak jó néhányan, akik már az előszilveszterezést is túlzásba vitték. Útjuk persze a kijózanítóba vezetett. Az alkoholdetoxikáló állomásra ma reggel hét óráig négy ré­szeg embert szállítottak be. Bízunk benne, hogy az idén ugyanolyan nyugodt szilvesz­tere lesz az állomás dolgo­­z­óinak, mint tavaly, akkor ugyanis egyetlenegy részeget kellett beszállítani. * Hajnali fél ötkor rakta le a portékáit a villanyrendőr­nél a bazáros. Árvai Béla már húsz éve minden szil­veszterkor papírsapkákat, trombitákat árul hajnaltól hajnalig a vidám óév-bú­csúztatóknak. — Ilyenkor még nincs nagy­ forgalom, de korán ki kell pakolni, ha nem akarja az ember, hogy az engedély nél­küli árusok elvegyék a he­lyet. Nekem van engedélyem, megnézheti. Reggel még öt forintba ke­rül az Árvai család készí­tette trombita, de éjfél kö­rül, mikor már szeretne mi­hamarabb túladni rajta, 2—3 forintért árulja majd. * Korán felhúzták a rolót a Széchenyi utcai férfi fod­rászüzlet dolgozói. Szabó Gusztáv panaszkodik: — Régebben még nekünk is megérte, ha szilveszter napján hatkor kezdtünk, ilyenkor már be sem lehe­tett férni az üzletbe. A hos­­­szú hajat nem nekünk talál­ták ki. A székben ülő vendég élén­ken helyesel. Ő sem híve a vállig érő hajnak. Nála nem fog sokáig tartani a hajvá­gás, már csak néhány ősz hajszál díszíti a féjét. *­­ Száz láda zacskós tejet rak­nak le a Weidlich elé. Úgy látszik, még szilveszter nap­ján sem csak pezsgődurrog­­tatásból áll a világ, mert az üzletvezető szerint az 1600 li­ter tejből délre semmi sem marad. * Hóna alatt hegedűtokkal Rontó Aladár ma is, mint minden reggel, útra kelt. Munkahelyére, a sajókörömi presszóba vonatozott. Szil­veszter éjszaka ő csak mu­lattat és nem mulat. Hiába, ez a zenészsors. * Az év utolsó napjának első miskolci újszülöttje Soltész Judit. Éjjel kettőkor segítet­ték világra a Szentpéteri ka­pui kórház szülészeti osztá­lyán. Az édesanya és a 3 ki­ló 70 dekás csecsemő egész­ségesek. BRACKÓ ISTVÁN ERDŐS ÁKOS reggelig kezdődött utolsó napja REFLEKTOR Ma Budapesten a Magyar Autóklub képviselői meg­ajándékozzák a főváros 15 pontján szolgálatot teljesítő forgalomellenőrző, irányító rendőröket.­­ Debrecenben a Csokonai Színházban be­mutatják a Mona Mari mo­solya című zenés vígjátékot. 4. A kőszegi Jurisics-várban nemzetközi szilveszterestet rendeznek, jje Siófokon a Csárdás étteremben nagysza­bású, nemzetközi bálra kerül sor. „Audio-vezérlésű” séta a Montmartre-on Augusztus 1 -e óta úgyne­­­­vezett „kazettafonokat” bo­csátanak a turisták rendel­kezésére, amelyek segítségé­vel körülbelül 45 perces „audio-vezérlésű” sétát te­hetnek a Montmartre-on. Ennek a kazettás magnó­val megoldott újításnak nem az a célja, hogy csupán szá­raz leírást adjon a látogató­nak, hanem az, hogy zenei és egy­éb jellegzetes hartgha­tásokkal felvillantsa a Mont­martre történetének jellemző pillanatait. Maga a szöveg a Montmartre fénykorát idézi, előtérbe helyezve művészeti múltját, de nem hiányoznak belőle az anekdoták, legen­dák sem. A kísérőszöveget angol és francia nyelven Charles Boyer mondja el. A kerület magyarázó térképét is mellé­kelik a magnóhoz. Múzeumunk jövő évi tervei A népművészet kedvelői nemrég láthatták a Kossuth Művelődési Házban a nagy sikerű Istvánffy Gyula em­lékére rendezett matyó—pa­lóc népművészeti kiállítást. A kiállítás jövője vándor­útra indul — mondotta Zá­­dor Tibor, a Herman Ottó Múzeum igazgatója. — A budapesti szakemberek az el­ismerés bizonyítékaként a Fővárosi Művelődési Házba utaztatják az anyagot. 1972. június 1-től szeptember 30- ig a fő idegenforgalmi sze­zonban a hazánkba érkező külföldi vendégeknek, a ma­gyar népművészet és folklór iránt érdeklődőknek mutat­ják­ be, ajánlják egyik prog­ramként. — Tervezünk kiállításcse­­rét Katowicével is, így még külföldre is eljut a matyó— palóc népművészet színes gyűjteménye. A katowicei anyagot a Kossuth Művelő­dési Házban mutatják majd be. — Múzeumunk által ren­dezett — októberben Ka­zincbarcikán kiállított — Borsod megye várai című ki­ad­­ás anyagára jövőre Bu­dapest összes művelődési há­za igényt tart, egy-egy hétig. Ez évben 29 vándorkiállítást rendeztünk. Múzeumunk már rendelkezik népművelési mu­zeológussal is, így lehetővé váfik, hogy egyenletesebben, tervszerűbben végezzük a jö­vő évben a szervezést, hogy a kiállítási anyagok a köz­művelődési fehér foltokra is eljussanak. Meghirdették már a jövő évi XI. megyei honismereti pályázatot is, mely egyik legnagyobb sikerű akció és reméljük, hogy a 72-es pá­lyamunkák ismét gazdagítani fogják megyénk néprajzi do­­kumentációs anyagát. Miskolcon több mint 14 ezer bérlőt érint Mennyivel csökken a lakbérhozzájárulás? A lakbértörvény életbe lépése óta először, jövő év elején válik esedékessé a lakbérhozzájárulások ismételt megállapí­tása; ez Miskolcon több mint 14 ezer lakásbérlőt érint. Kö­zülük sokan szeretnék tudni, hogy a változtatásokat hogyan hajtják végre a gyakorlatban. Erről kértünk tájékoztatást dr. Varga­­ Józsefnétől, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat fő­könyvelőjétől. — Az állami és vállalati bérlakások felmérését a vá­ros területén a mi vállala­tunk végezte. Ennek alapján a MIK állapította meg az egyes lakások után járó új lakbéreket és a lakbértörvény értelmé­ben esedékessé vált lakbér­hozzájárulások összegét. A bérlőket az új lakbérek­ről is a MIK értesítette. Eh­hez csatolták azokat az iga­zolásokat, melyek alapján ez év július 1-től a lakbérki­egészítéseket saját dolgozó­iknak a munkáltató vállala­tok folyósították. Ettől kezd­ve minden vállalat saját ha­táskörén belül — a munka­bérek kifizetésével együtt — rendezte a havonta esedékes hozzájárulásokat, s azt az ál­lam megtéríti számukra. A lakbérhozzájárulásról szóló rendelet alapján a vál­lalatok kötelesek nyilvántar­tani azokat a változásokat is, amelyek a hozzájárulás mér­tékének alakulását befolyá­solják. Mint ismeretes, a lak­­bérhozzájárulás a dolgozók keresetének emelkedésével — évente — arányosan csökken. Vagyis a jövedelmük minden százforintos emelkedése a lakbérhozzájárulás 25 fo­rintos csökkenésével jár együtt. Átmenetileg azonban — most, első alkalom­mal — csak az idei második félévi keresete­ket hasonlítják össze az első fél­évivel, és ennek alapján számítják ki, hogy január el­sejétől mennyivel kell csök­kenteni az őket megillető lakbérhozzájárulás mértékét. Ez mindenütt a munkáltatók feladata, s ebben az ingat­lanközvetítő szervek nem vesznek részt. A keresetnövekedések ki­számítását a legtöbb vállalat­nál már­ korábban megkezd­ték, hiszen az év elején a vállalatoknak minden érin­tett dolgozójukat értesíteni kell arról, hogy az új évben hány forint­tal csökkentik a részükre eddig folyósított lakbér­hozzájárulást. A munkáltatóknak — a Pénzügyminisztérium­ időköz­ben megjelent kiegészítő ren­delete értelmében — módjuk van arra, hogy a hozzájáru­lásukat februárban rendez­zék, azaz a januári csökken­tést is februárban, a máso­dik havi csökkentéssel együtt vonják le. A lakbérhozzájá­rulásra jogosult dolgozók — amennyiben nem értenek egyet a csökkentés összegé­vel és azt sérelmesnek tart­ják — a Munka Törvény­­könyve, illetve a vállalatuk kollektív szerződése által, a munkabérek kifogásolására megállapított határidőn be­lül kérhetik a hozzájárulás csökkentésének felülvizsgála­tát. Ha viszont a vállalat té­ves számítás alapján a kelle­ténél több lakbérhozzájáru­lást fizet ki, az elévülési időn belül azt dolgozójának fizeté­séből visszamenőleg levon­hatja. Ilyen esetekben és minden a lakbérhozzájárulás­ra vonatkozó vita eldöntésé­ben a munkaügyi jogszabá­lyok érvényesek, ugyanúgy, mint más, a munkáltató és a dolgozó között kialakult kereseti viták eldöntésénél. Végezetül érdemes még egy dolgot megemlíteni: külön ki­egészítő rendeletben szabá­lyozták azt is, hogy azokat a bérlőket, akik­nek munkaviszonya egy évnél tovább szünetel — és a nődolgozók között elég sokan vannak ilyenek — semmilyen lakbérhozzájáru­­lás nem illeti meg. Esetük­ben a hozzájárulás folyó­sítását megszüntetik. L. P. EGYÜTT Az esztendő, amelytől most búcsúzunk, nem bővelkedett évfordulókban, megkezdtünk egy új évtizedet, egy új ter­vet; mindez tulajdonképpen folytatása eddigi politikánknak, eddigi munkánknak. Számba vehetnénk most eredményein­ket, szólhatnánk a lakóházakról, amelyeket felépítettünk, a közintézményekről, a városban felépült új könyvtárról, felsorolhatnánk azokat a gazdasági mutatókat, melyek arról tesznek tanúságot, hogy üzemeink, vállalataink a gazdasági mechanizmus lehetőségeit többségükben jól kihasználják; hogy befejeztük a Győri kapu rekonstrukcióját, s ma már csak néhány szolgáltató létesítmény hiányzik ott; hogy új közlekedési eszközökkel igyekeztünk enyhíteni a város gondjain; hogy a legnagyobb munkáslakta körzetben mű­velődési központot építünk és így tovább. A mi „kenyerünk” azonban nem az elért eredmények fölötti ujjongás, hanem a józan számvetés. Jól tudjuk, hogy ez az esztendő a biztató produktumok ellenére sem volt könnyű; hogy kevés az ország második városában az óvodai férőhelyek száma; hogy javítani kell a kereskedelmi ellátottságot; hogy nagyobb elismerést érde­melnek a dolgozó nők. Azt is tudjuk, hogy sok olyan fel­adat áll előttünk, amelyet még a közeljövőben sem sikerül megoldani. Az év végi mérleget azonban — mely sokkal bonyolultabb annál, minthogy néhány adatot felsorolunk — nem itt és nem most kell megvonni. Szilveszter a kívánalmak és a jó­kívánságok napja. És kívánságaink természetesen nekünk is vannak. Az első és legfontosabb kívánság az, hogy ennek a nagyvárosnak valamennyi polgára úgy is szeresse lakó­helyét, hogy minél többet dolgozik érte. Ha az üzemek megfelelően eredményesen, gazdaságosan teljesítik felada­taikat, akkor növekszik a város anyagi bevétele, így ha­marabb és gyorsabban léphetünk előre. De mikor az üze­mekről beszélünk, vagy mondjuk így: dolgozó kollektívák­ról , akkor természetesen nemcsak a megtermelt javakra gondolunk, hanem arra a szellemre is, mely egészséges lég­kört,­­ aktivitást teremt a dolgozók körében. A szocialista demokratizmus ennek­ a városnak épp úgy építője, mint az előállított termelési érték. Kívánságaink között ugyancsak az első helyen szerepel, hogy Miskolc dolgozói — szavuk fialtatásával is — váljanak építőivé ennek a városnak. Mis­kolc formálásába a jövőben még inkább szeretnénk bevonni ennek a jelentős településnek a lakosságát. Hiszen nem biztos az, hogy egyedül a tervezőasztalnál születnek meg a legcélravezetőbb javaslatok ... Üzemeink, intézményeink döntő többsége általában tel­jesítette, amit a terv előírt, s amit a párt politikájának, ha­tározatainak végrehajtása megkövetelt, amit a társadalom elvárt. Úgy érezzük„ a hangzatos jelszavak ideje lejárt. De ha azt mondjuk, hogy „együtt” — ez kifejezi, hogy a követ­kező esztendőben hogyan kell dolgozni Miskolcért mind­annyiunknak, akik építjük ezt a várost, s vele együtt az or­szágot. Az együttes munkálkodásnak az alapjait már az előző években sikerült megteremteni. Mikor boldog új évet kívánunk, még inkább szeretnénk, ha a következő évben — legszélesebb körű közvélemény támogatásával — dolgozhat­nánk Miskolcért. Miskolc város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága, MSZMP Miskolc városi Bizottságának Végrehajtó Bizottsága Tízév­es a vasércdúsító A Lenin Kohászati Mű­vek és az Ózdi Kohászati Üzemek nagy­olvasztóinak gazdaságos üzemeltetésére tíz éve helyezték üzembe a rudasbányai vasércdúsító mű­vet. Az üzemben végrehaj­tott korszerűsítések nyomán évről év­re emelkedett a ter­melés. Amíg az első eszten­dőben 114 ezer, addig az idén már 210 ezer tonna 43 szá­zalékos vastartalommal­­ dú­sított ércet adtak­ az ipar­nak. Az eltelt évtized alatt a rudabányai ércdúsító műtől 2 millió tonna dúsított ércet kapott a kohászat. Egy csepp víz Sok ezer kilométert utaz­tak a Központi Múzeumi Igazgatóság propaganda és népművelési csoportja által forgatott vándorkiállítások 1971-­ben. A mintegy 1?5 ki­állítást csaknem 150 város­ban és helységben negyed­­millióan tekintették meg. 1972-ben indul útjára a vi­zek tisztaságáról, a termé­szetben betöltött szerepéről összeállított, „Egy csepp víz” című új kiállítás. Folytató­dik a művészettörténeti so­rozat, s érdekes sport­tárgyú gyűjtemények bemutatására is sor kerül. Több fehérje, változatlan kalóriafogyasztás Az élelmiszeripar az idén 8 százalékkal fokozta terme­lését, s a nagyobb árualap nyomán kedvezően változott az élelmiszerfogyasztás szer­kezete. Az előzetes adatok szerint a kalóriafogyasztás nem emelkedett tovább, vár­hatóan az elmúlt évi szinten — napi 3040 kalória — alakul Ugyanakkor a fehérje és ezen belül az állati fehérje fogyasztása fokozódott. A la­kosság több húst vásárolt; amíg az egy főre jutó fo­gyasztás tavaly 59,9 kilo­gramm volt, addig idén vár­hatóan 61,5 kilogramm lesz. * Ihlet

Next