Déli Hírlap, 1972. november (4. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-01 / 258. szám
Színjátszóink Szalinkán Egész napos Dózsa-ünnepséget tartottak Szolnokon, a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban. Kiállításon és történelmi emlékülésen elevenítették fel 1514 eseményeit, a parasztháború történelmi előzményeit, hatását. Bemutatták Kósa Ferenc Ítélet című filmjét is. A Dózsa-napra meghívást kapott a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ József Attila Irodalmi Színpada is. A miskolci együttes a szolnoki középiskolásoknak mutatta be Székely Dózsa György című oratóriumát. A műsornak ez volt a 20. előadása. új rendszerrel Megkezdődik a szakmunkások továbbképzése A kormány múlt évi határozatának megfelelően még novemberben megkezdődik a munkások új rendszerű továbbképzése. Célja, hogy a munkások — s elsősorban a szakmunkások — meg tudjanak felelni a gyors ütemű műszaki változásokból, a társadalmi fejlődésből adódó követelményeknek, s továbbképzésük együttjárjon általános és politikai műveltségük állandó emelésével is. Az új rendszerű továbbképzés bevezetésében és kiterjesztésében a kormányhatározat — a feltételek biztosítását is figyelembe véve — fokozatosságot írt elő. Az idén — első lépésként — hat iparág 50 vállalata és — a szövetkezeti vállalatok részére — az OKISZ hat központban kezdi meg szakmunkásainak továbbképzését ismeretfelújító, korszerűsítő jelleggel. A népgazdasági és ágazati igényekre alapozva 14 szakmában mintegy 1600 szakmunkás kezdi meg szakmai ismereteinek a legfejlettebb technikához igazodó bővítését, korszerűsítését. Ugyancsak az új rendszerben kerül sor a vezető munkások, munkavezetők, kisebbnagyobb munkáscsoportok irányításához szükséges vezetői feladatokra felkészítő továbbképzésére, valamint egyes ágazatokban a különböző célú ismeretbővítő továbbképzésekre. A szakmai továbbképzéssel egyidejűen, illetve ahhoz kapcsoltan megkezdődnek az általános alapismeretek kiegészítését, továbbfejlesztését, a nyolc osztály elvégzését elősegítő, rövidített tanulmányi idejű általános iskolai tanfolyamok is. A továbbképzést szervező és megvalósító vállalatoknak nemcsak a sajátos vállalati ismeretanyagot kell meghatározniuk, biztosítaniuk annak elsajátítását, hanem meg kell oldaniuk a vállalati és az egyéni érdek összehangolását is. Különböző vállalatok gyakorlatában már kialakultak a továbbképzés, a továbbtanulás erkölcsi és anyagi elismerésének formái. Ugyanígy megteremthetők — és meg is kell teremteni — azokat az új erkölcsi és anyagi ösztönzési formákat is, amelyek már kezdetben lendületet adhatnak a továbbképzés széles körű kiterjesztéséhez. 36-322 Holnap délben 11 és 12 óra között a fenti számon hívható a miskolci telefondoktorszolgálat. A vonal másik végén jelentkező orvos résszletes felvilágosítást ad a nővédelemmel, a családtervezéssel és a szexuális élettel kapcsolatos kérdésekre. KEFLEKTOH Ma Budapesten megkezdődött a középiskolai igazgatók országos tanácskozása. Pécsett a Tanárképző Főiskolán a Népek barátságának hete záróünnepségére kerül sor. • Szekszárdon a zöldségtermelés helyzetének tapasztalatairól tárgyal a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Szombathelyen a lakásépítkezések helyzete szerepel a Vas megyei Tanács végrehajtó bizottságának ülésén. 3+1 Tegnap szakmai bemutatót tartottak az Északmagyarországi Nyersanyaghasznosító Vállalat miskolci központi telepén. A meghívottak — köztük Juhász György, a megyei pártbizottság osztályvezetője — nagy érdeklődéssel tekintették meg azt a széles körű, hasznos tevékenységet, amelyet a MÉH szakemberei végeznek. A telephely bemutatása után szakmai ankétra került sor, amelynek vitaindító előadását Molnár Sándor, a MÉH borsodi igazgatója tartotta. Többek között ismertették eredményeiket. Az idén mintegy 60 ezer tonna hasznos, úgynevezett másodnyersanyagot— fém-, bőr-, papírstb. hulladékot — juttattak vissza a népgazdaság vérkeringésébe. Ez a hatalmas mennyiség csaknem teljesen importpótló nyersanyag volt, amelynek világpiaci ára kétmillió dollár lett volna. Külön figyelmet érdemel az, hogy egy dollár értékű importpótló nyeranyagot 38—40 forint ráfordítással hoztak forgalomba. Ezek egyike: az új városrészekben nem kapnak felvásárló helyiséget, holott ez mindenképpen kifizetődő lenne. Említette: szóba került egy haszonfém-üzlet telepítése a belvárosban, egyelőre ez is helységhiány miatt várat magára. A megoldáshoz a vitában felszólaló Juhász György adott hasznos javaslatokat. (Képünkön: a szakmai bemutató és ankét résztvevői megtekintik a MÉH miskolci, ■1-es számú központi telephelyén folyó munkálatokat.) (Vadas Zsuzsa felvétele) Lobogózzuk fel az épületeket! Miskolc megyei város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága felkéri a város lakosságát, az üzemek, intézmények, vállalatok vezetőit, hogy november 7-e, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére lobogózzák fel a lakóházakat, az üzemek, intézmények, vállalatok épületeit. A zászlódísz november 5- től 9-ig köszöntse az ünnepet. NEB-vizsgálat A megyei Népi Ellenőrző Bizottság novemberben többek között a népművelési célokra fordított összegek felhasználását vizsgálja. Az országos vizsgálat célja, hogy képet nyerjenek arról, miként szolgálják a különböző kulturális alapok az üzemi dolgozók és a helyi lakosok művelődését. A vizsgálat kiterjed a vállalatok, különféle szövetkezetek és intézmények kulturális jellegű munkájára. A népi ellenőrök többek között arra kiváncsiak, hogy milyen elvek alapján osztják el a közművelődési célokra előirányzott összegeket, s ez a pénz valóban a legfontosabb helyre kerül-e. Megvizsgálják, hogy a tanácsok miként koordinálják, irányítják a különféle kulturális alapok ésszerű és célszerű felhasználását. Autós zsebkönyv ajándékba A Magyar Autóklub Borsod megyei szervezetének 21 (X) tagja van. Egyre többen kérik felvételüket, ezért mától már a jövő évi tagdíjat is be lehet fizetni, s az új tagok igazolványa novemberre és decemberre is érvényes. A belépőket s a tagdíjbefizetőket a klub autózsebkönyvvel ajándékozza meg. Miskolci ismerősök mind nem A kórház fertőtlenítő illatú, fehér folyosói a felnőttet is riasztják. Hát még a gyermeket, aki talán először nélkülözi — akár csak napokra is — a szülői otthon biztonságát. És éppen most kell nélkülöznie, amikor fáj a hasa, rázza a köhögés, átforrósítja a láz. — Azok az első percek a legnehezebbek, amikor átvesszük a szülőktől a gyereket. Sír a kicsi, és nagyon sokszor sír a mama is. S közben le kell vetkőztetni, át kell öltöztetni a kis beteget, időt szakítva arra is, hogy megkérdezzük: teát iszik-e szívesebben vagy tejet, mikor szokott elaludni, igényli-e a mesét — így válaszol Kubus Emília, a Csabai kapui gyermekkórház ápolónője arra a kérdésre, hogy mi a legnehezebb a gyermekápolónő szakmában. Nem könnyű persze később sem, hiszen ahány gyermek, annyi természet, a kórterem kis közösségéhez viszont alkalmazkodni kell. Nincs idő, hogy külön-külön minden kisgyerek szeszélyének eleget tegyenek az ápolónők. De annyit feltétlenül el kell érniük, hogy — a betegségtől eltekintve — a gyerekek nyugodtak legyenek. A zokogó, hisztériásan anyja után kiabáló gyereknek például nem lehet megmérni a vérnyomását. És mennyivel nehezebb injekciót adni annak az apróságnak, akit nem készítettek fel erre. — Mit ért felkészítés alatt? — Sokan azt hiszik, hogy a gyereket be kell csapni. Mi mindig megmondjuk a gyereknek, hogy az injekció egy kicsit fájni fog. De el kell tűrnie, mert csak így gyógyulhat meg gyorsan, így térhet haza a szüleihez. A gyerekek hálásak, hogy nem vezetjük félre őket, és hisznek bennünk! — A bizalom valóban elsőrendű szempont itt, hiszen a szülő olyanokra bízza — néha hetekre, sőt hónapokra — legféltettebb kincsét, a gyermekét, akiket azelőtt nem is látott. — A szakmában töltött másfél év alatt én is nagyon sokat gondoltául erre — ismeri el família, akit gyermekei fiatal kora ellenére Mili néninek neveznek. No nem azért, mintha nagyon komolykodna; barna szeme most is csupa mosoly, s nem kell sokat kérlelnem, hogy eldúdoljon néhányat azok közül a kedves népdalok közül, melyekkel néha apró betegeit szórakoztatja, altatja. De visszatérve a bizalomra: Emília szerint a szülők nagy része csak akkor nyugszik meg — a bánásmódot illetően —, amikor az első látogatáson azt tapasztalja, hogy gyermeke nem zokog, búslakodik, hanem vígan játszik, beszélget társaival. Ez van a látogatás kezdetén. És a végén? Nem Kubus Emília az egyetlen, aki szerint a gyermekkórházak személyzetének legnehezebb napjai a látogatási napok. A megváltozott körülményekbe, életrendbe úgy-ahogy beletörődött gyerek is zokogva búcsúzik szüleitől, s nemegyszer betegségében is visszaesés következik be. Senki sem tilthatja meg a szülőknek, hogy legalább egy rövid időre meglátogathassák gyereküket. De az biztos, hogy néhány napos kórházi tartózkodás esetén jobb, ha csak úgy ablakon keresztül, észrevétlenül vetnek rá néhány pillantást. — Persze, könnyű ezt mondani. Én még nem vagyok anya, de tökéletesen át tudom érezni a gyereküket kórházban hagyók aggodalmát — mondja Emília. Beszélgetésünk során többször is visszatértünk egy kérdésre: — Vajon ki alkalmas erre a sok türelmet, emberséget igénylő szakmára? Válaszul megfogalmaztuk a jó idegrendszert, kedves, nyájas természetet, a tanultak hasznosítását és még sok mást is. De a lényeghez, azt hiszem, akkor jutottunk el, amikor Emília arról beszélt, hogy amikor a kis ágyak fölé hajlik, mindig úgy szeretne viselkedni, simogatni és vigaszt nyújtani, ahogy anyja tette vele gyermekkorában. BÉKÉS DEZSŐ „Mindig visszamegyek oda, ahol valamit építettünk A tégla vándorútja A hang szomorú: — Itt az udvaron egy fiatal fa állt. Rádöntötték a kamra falát... A kép, ellentmondva a józan észnek, szívet szomorító. Földszintes házacskából költöznek éppen az utolsó lakók. Siratják a megszokottat. Ha kidőlt-bedőlt is az épület, az emlékek ott maradnak. Ütött-kopott bádogmosdó, ócska bútor, a nedves falon vakult olajnyomatos „festmény”. Szegényszaga van a képnek. — Másfél szobás lakásba teszik őket... — Külön akartak lakást az öregnek ... Elosztanak a kiváncsiak. Két nap múlva járok ugyanott. Már cserép nélkül didereg a ház. — A maguké? Ki a gazda? Megáll odafent a léceket feszegető csákány. — Már a miénk. Bár ne volna az. Korhadt itt minden . . . — Tudják-e, kié volt a ház? — Azt se tudjuk, hogy ki lakott benne, de hiszen nincs már szomszéd se erre . .. Balogh János, a Lenin Kohászati Művek dolgozója tizenötezer forintért „vette” a házat. A megmenthető bontott anyag is érték. — Úgy mondták, hogy ha lebontjuk, elplankozzuk a helyét, akkor visszajár a pénz. Kell is, mert építek otthon. Egy már kibontott ajtótokon számolgatunk. Három - négyszáz forint egy fuvar. És a munka, amit ha napokkal számolnánk, sokra rúgna. — A testvérem segít. Beszélgetünk. És jóllehet azzal indultam el hazulról, hogy a bontásra ítélt házak lakóiról írok riportot, egy új házról születik riport. — Négy gyermekem van. Egy kőműves, az segít az építéskor, egy gépkocsivezető, egy lányom technikus. A legnagyobb mérnök ... — Milyen lesz az új ház? — Az sajnos nem lesz össz, komfortos. Keskeny a telek. Hosszú házat kell építeni... Balogh János felsorolja, hogy mi lesz a házban. Szobák, konyha, előszoba, kamra és igen, lesz benne fürdő, szoba is, de otthon Aszalón már csak az számít „összkomfortos háznak" amit kocka alakra építenek, a mai szokás szerint. Eszembe jut a bádogmosdó, a fakult kép. Az egyik szükségtelen, a másik megunt, fénytelen lesz majd az új, modern lakásban, hiszen a város mai arckeresése, a felnövő modern lakótelepek életformákat írnak át. És a téglák? A téglák is új részévé lesznek, abban az épülő ,,nem-összkomfortos" összkomfortos aszalói házban. Nem messzire a Vörösmarty utcai bontott háztól épül az új út. Aki innen néz körül, az egy régi városkép halálát látja. Bontanak körös-körül. Az új úton egy kék munkaruhás férfi nézegeti a csatorna szellőzőit. — Itt dolgozik? Rázza—a fejét. Ő csak a csatornát építette, és most a közelben dolgoznak. Megnézte, két hónap alatt mennyit változott a környék. — Tíz éve dolgozom Miskolcon — meséli később Gulyás János. Mindig visszamegyek oda, ahol valamit építettünk. Az ember megszereti a köveket. . . Nem is miskolci, de sorolja a város nagy építkezéseit, és szinte valamennyihez van köze. Tőle már a téglákat kérdezem: — Mit gondol, mennyi mindent láttak, éltek ezek a bontott téglák? — Annyi épül, hogy nincs idő sajnálni a régit. A téglákból meg házak lesznek. Kenézlőn lakom. Ott se épít régi módon már senki házat. Ott, ahol az új út a temető sarkába ,,harapott", idős bácsi kerülgeti a kőrakásokat. Székely Sándor 74 éves, nyugdíjas pedagógus. — Csak nézegetni jöttem. Ötven évig éltem ebben a városban. Ha tehetem, most is csak elindulok, és nézem hogy mi az új. Aki néhány évig nem jár erre, az akár el is tévedhetne Miskolcon. — És nem tetszik sajnálni egy kicsit a régit, a megszokottat ? — Még busszal is elmegyek újat látni. Tudja, 30 évig tanítottam a Kun Béla utcai általános iskolában. Én tudom, hogy élt ez a város, és látom, hogyan él. Annyira vágyom rá hogy lássam majd az új Miskolcot . Az új lakótelepeket. Eszembe jut a fiatal fa, amelyre tűzfal borult. Mondják, az október vég virágrügyeket csalt az ágra. Nem tudom sajnálni a fát. Ha híre van annak az ágnak, úgy érzem kövek alá temetve bont virágot, még akkor is, ha ezek a virágok csak az emberekben élnek. BARTHA GÁBOR