Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-02 / 1. szám

Szép hagyomány, hogy az Állami Bizto­sító egy 20 ezer forintos életbiztosítási köt­vénnyel ajándékozza meg az új év első­szü­löttjét. Erre a kötvényre most az 1974-es esztendő első órájában született 11 gyer­mek — nyolc lány és három fiú — pályáz­hatott országosan. Példátlan eset a több mint egy évtizedes hagyomány történetében, hogy Budapesten az új év első órájában egyetlen gyermek sem született. A ,,leg­frissebbi” is 2 óra 43 perckor jött a világra, a Péterffy Sándor utcai kórházban. Ezért — közjegyzői határozatra — a Pest megyei Monori Szülőotthonban világra jött Bozsó Zoltánka lett az egyik ÁB-bébi, aki egyéb­ként az egész megyében is csak maga volt „elsőórás”. A többi tíz vidéki csecsemő kö­zül a 0 óra 51 perckor, a kecskeméti megyei kórház szabadszállási klinikáján született Paróczi Saroltának kedvezett a szerencse. Városunkban is elég sokáig váratott ma­gára az első újszülött, Tóth Károly István, aki a vasgyári kórházban látta meg a nap­világot. Ő negyed 5-kor született. Pistike 2 kiló 85 dekával jött a világra, és első gyer­mek a családban. A szülök mindketten az LKM-ben dolgoznak, a papa esztergályos, a mam­a pedig gépíró fig. A­­ vasgyári kórház­­ban Tóth Károly Istvánon kívül még három csecsemő született az első nap éjjelén. A Szentpéteri kapui kórház szülészetén 6 óra 45 percig váratott magára az első új­szülött. Demeter Zolika 3700 grammal szü­letett, s ő is első gyerek a családban. Édes­anyja általános iskolai tanár, édesapja pe­dig művezető. A Szentpéteri kapui kórház­ban Demeter Zolikán kívül még két csecse­mő született szilveszter éjjelén. A Semmelweis Kórház szülészete kissé „lemaradt”, ugyanis az új esztendő első nap­ján déli 12 óráig egyetlen csecsemő sem született az osztályon. B. S. a JÉSRi­! Ünnepélyes fogadalomtétel, kitüntetések Január első napjaiban or­szágszerte megkezdődnek a munkásőrök hagyományos, ünnepélyes egységülései. A tanácskozásokon a parancs­nokok beszámolnak az el­múlt év kiképzési és szol­gálati eredményeiről, a vég­zett munkáról és megjelölik a további feladatokat. Az ünnepi gyűléseken kap­ják meg az egységek leg­jobbjai a Kiváló munkásőr illetve kiváló parancsnok jel­vényt, az 5—10­—15 év óta szolgálatot teljesítők pedig a munkásőr emlékjelvényt, il­letőleg a szolgál­ati érdem­érmet. Az idősebbek közül azok, akik már hosszabb ideje teljesítették pártmeg­bízatásukat a munkásőrség­ben, többen leszerelnek vagy tartalékállományba kerül­nek. Helyükbe fiatalok lép­nek, s ők az egységüléseken tesznek ünnepélyes fogadal­mat arra, hogy mindenkor becsülettel teljesítik a nép hatalmának, az ország rend­jének védelmében rájuk há­ruló kötelezettségeket. Losonczi Pál újévi köszöntője 1973 a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek éve volt (Folytatás az 1. oldalról) Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltételek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvalósí­tásához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kongresszusa ha­tározatának végrehajtásán, a szocializmus magasabb szin­ten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, pa­rasztságunk, értelmiségünk, egész népünk számára. A na­gyobb feladatokhoz, nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk közös erőfe­szítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igényeit. To­vábbra is csak szorgalmas munkával érhetjük el, hogy az eddiginél több család jut­hasson lakáshoz, hogy kön­­­nyebb legyen a nagycsaládo­sok sorsa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb le­gyen. Azért, hogy jobban boldoguljunk, gyümölcsöztet­­nünk kell a szocialista de­mokráciában, milliók tevé­keny részvételében, társadal­munk egyre erősödő szocia­lista jellegében rejlő lehető­ségeket. Az ó­ esztendőt búcsúztatva elmondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a leg­fontosabb, a teremtő, az al­kotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagy­szabású, világméretű béke­program, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgo­zott ki: előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálá­sában. A Szovjetunió és a testvéri szocialista országok együttes erőfeszítései nyomán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kezde­nek kibontakozni az európai biztonsági rendszer körvona­lai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számon tartani az em­beriség, mint a békéért küz­dő erők nagy győzelmeinek évét. Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győzel­mével, az amerikai csapatok kivonulásával véget ért Dél­­kelet-Ázsiában a jelen törté­nelem hosszú és véres hábo­rúja. És úgy tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után, a Közel-Keleten is lehetőség nyílt a békés rendezés előkészítésére. Szánjanak most gondolata­ink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytatn­iuk küzdelmüket sza­badságukért, függetlenségü­kért. Köszöntjük az elnyomás ellen harcoló chilei népet. Köszöntjük a gyarmati el­nyomás ellen harcoló szabad­ságharcosokat. köszöntjük az öt világrészben küzdő haladó erőket. Nemcsak hisszük, ha­nem meg is vagyunk győződ­ve, hogy a társadalmi hala­­lás törvényszerű folyamatát feltartóztatni csak ideig-óráig lehet, megállítani pedig so­hasem. Hazánk mindenkor cselek­vően kivette részét a szocia­lista közösség külpolitikai te­vékenységéből, a békéért fo­lyó harcból. Lehetőségeink­hez mérten, a jövőben is min­dent megteszünk a béke zá­logának, a szocializmus erői­nek tömörítéséért, egységé­nek megszilárdításáért. Kedves Barátaim! Hagyomány, hogy az új év első napja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez a jó szokáshoz. Szívből kí­vánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jó­szándékú törekvését. Kívánom, hogy boldogul­jon és szeretettel gondoljon a szülőhazára minden becsü­letes, a haladást támogató magyar, bárhova vetette is a sors. Külön szeretettel és meg­becsüléssel köszöntöm test­véreinket, a szocializmust építő népeket. Boldog és békés új eszten­dőt kívánok Önöknek, egész népünknek, minden bará­tunknak! Városi tanácstagok fogadóórái Január 2. Budai Barnáné, Ady E. Műve­lődési otthon, III., Kuruc u., 18 órától. Január 3. Gáspár Sándor, Erdei Termé­keket Feldolgozó és Értékesítő Vállalat, Szentpéteri kapu 5—7., 17 órától. Január 5. Torma Béla, III., Csákány u. 4., 17 órától. Szilveszter — Miskolcon Hangulatképek Egy bő krónikában is ne­héz lenne elmondani a szil­veszteréjszaka minden tör­ténetét. És nemigen lesz tör­ténetíró, aki feljegyzi majd, hogy 1973 és 1974 között ho­gyan töltöttük mi, miskolci­ak azt a néhány órát, amire napokig készülünk és amiről hetekig beszélgetni fogunk, amire sok év múlva is emlé­kezünk. Este olyan volt a város, mintha mindenkit csábító majális lenne a Csanyikban Üres. Illő feljegyezni, hogy a mégis utcára merészkedők­­nek legalább egy, legtöbb esetben azonban két üveg volt a kezében. Az ember egy kicsit sajnálta a „vil­lanyrendőrnél­­ kipakolt csá­kó, kalap és dudaárusokat. Éjfél után amikor már elfo­gyott a csákó és kalap, ak­kor ... Csend volt a Törpe söröző­ben. Ezen a csenden csak a jó zene javított. A hangu­lat? Este 10 körül a hangu­lat még a várakozásé. Írhat­tam volna úgy is, hogy a szilveszter még csak készül­­getett. ■ Nekem így — neki, úgy. Kerekes Emil azt hiszem so­ha sem felejti el ezt a szil­vesztert. — Hát reggel még legény­­voltam — mondta két kör­bejáró nóta között — mos­tantól családos ember va­gyok ... Az a nóta-nóta körbejárt. Kerekesék esküvőt ünnepel­tek. De körbejárt másutt is a nóta. Teltház volt a Há­­giban. a ■ Tulajdonképpen úgy kez­dődött, hogy volt még jócs­kán szabad asztal és Csillag Éva énekesnő énekelt. Az ének természete, hogy kihal­­latszik az utcára. Ettől aztán nem lesz szabad asztal. — Ilyen szilveszterünk még nem volt, — mondta Tóth Béla üzletvezető. Úgy ala­kult, hogy nagyon egymásnak való vendégeink voltak és hajnaltájban már együtt, egy hangon egy nótát énekelt az egész terem. Budapest után Miskolc az a város, ahol az utcán is sokan szilvesztereznek. Nos, az új évet köszöntő koccin­tás után itt is egyszeriben megváltozott az utca. Lépésben haladva haladha­tott a gépkocsi, de lépésben haladhatott a gyalogos is, mert a Polóniától a villany­rendőrig legalább tizenhat­­szor öleltek meg, vágtak hát­ba és csókoltak boldog új évet a homlokomra. Hát igen az új év közös ünnep. És szép volt ez a jókedv. Szép volt? Szép is volt. Néha azonban úgy érezte az ember, hogy e szilveszteri kavalkád szabadossága már­­már túlmegy azon a határon, amit az ünnep megkíván, de azon is, amit az ünnep meg­enged. Láttam tizenéves tár­saságot, aki egy Skodát akart mindenképpen felemelni, lát­tam egy szomorú embert, akinek a kocsija tetejét h­or­­pasztották be jó­kedvű ököl­­ütéssel ... Legyen e néhány sor a glossza. A pillanatnyi rossz érzés egy különben nagyon szép estéről. 1973. utolsó és 1974. első napján. A szilveszter-éjszaka arány­lag csendesen telt el a mis­kolci kijózanító állomáson. Mindössze hat ember került be a kijózanítóba. Viszonylag nyugalmas éj­szakájuk volt a mentőknek is. Az év utolsó napján ös­­­szesen 58 alkalommal vonul­tak ki. Komolyabb sérülés szerencsére nem volt. A kön­­­nyebb sebesüléseket többnyi­re az okozta, hogy ittasan el­esett az illető, vagy pedig ab­laküveggel összevágta magát. BARTHA GÁBOR Fiatalok Szolnokért Szolnok fiataljai városuk 900. jubileumi évére készül­nek. 1973-ban csaknem tíz­millió forint értékű társadal­mi munkát teljesítettek. A város parkjaiban és a Szol­nok köré tervezett erdőöve­zetbe 20 ezer facsemetét ül­tettek el, négy kis sportpályát építettek az új lakótelepeken. A szolnoki­ MEZŐGÉr* Válla­lat­­ KISZ-eseinek­­­ védnöksé­gével három hónap alatt épült fel a város új fedett piaca, a 7-es számú Volán fiataljai pedig több 15 ezer köbméter földet szállítottak társadalmi munkában a Ti­­szaligetben épülő sportkom­binát alapozásához. Szűzgulya-fordítás Az állattartásáról híres Bor­sod megyei Bodrogköz egyes községeiben, az idén is fel­elevenítették a nyáj- vagy szűzgulya-fordítás évszázados hagyományait. Szilveszter éj­szakáján ugyanis még a szá­zadforduló idején is kihajtot­ták az állatokat az istállóból, abban a hiedelemben, hogy „ha éjfélkor a gonosz szelle­mek nem találják az istálló­ban azokat, a következő év­ben kevesebb lesz az állat­elhullás, a betegség, viszont bőségesebb lesz a szaporu­lat”. Ezt az ősi szokást most úgy elevenítik fel, hogy az állat­­gondozók, s a fiatalok osto­rokkal, csengőkkel, kolom­­pokkal felszerelve vonulnak végig alkonyat után a falvak utcáin. Felkeresik a téeszek vezetőit, az állatorvosokat, s vidám rigmusokkal kívánnak boldog új esztendőt. Ezekben a rigmusokban nemcsak di­cséreteiket, hanem panaszai­kat, epés megjegyzéseiket is elmondják. Óbudán, a városközpont építésénél a régi, korszerűtl lakásokat robbantással szanálják. (Csikós Gábor felvéte

Next