Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)
1979-08-01 / 179. szám
Népszerű a KST Egyre nő megyénkben is a KST népszerűsége. Az OTP Borsod megyei Igazgatósága tavaly év végén már 287 KST-t tartott nyilván. A tagok száma évente mintegy 8 ezerrel nő, s tavaly év végén már elérte a 85 205-öt. A betétállomány megközelítette a 41 millió forintot. Ivóvíz: 4011 kilométeren át Az idei esztendő végén a Miskolci Vízmű kezelésében levő miskolci ivóvízvezetékhálózat hossza eggyel túllépi a 400 kilométert! Az elképzelések szerint városunk ivóvízvezeték-hálózata jövőre 425, 1985-ben pedig 490 kmnyi lesz. Dinamikusan fejlődik a csapadékvíz- és a szennyvízvezeték-hálózat is: az előbbi hossza jelenleg 187, az utóbbié 207 km. Csak érdekességképpen említjük még, hogy a Miskolci Vízmű kezelésében jelenleg majdnem hatszáz közkút és több mint 1400 tűzcsap is van... # Bontanak az Ady-hidnál... (Herényi felv.) Ki javítsa a csapot? Húszmilliónk elcsöpör Tízegynéhány év után is, mint a viztolyás, úgy tudom Archim«»des törvényét. Gimnazista koromban — lány létemre —, lakatoskodtam , csináltam lemezből dobozt, hajlítottam piskatát, fúrtam, ellenállások soros és párhuzamos kapcsolásával kínlódtam. A nagybetűs Életben eddig még nem vettem hasznát. A csapunk viszont csöpög, és én nem tudom, mihez kell nyúlni, hogy megjavítsam. Pedig a rendszert már a rómaiak feltalálták. Egy ismerősöm félig komoly, félig tréfás véleménye: az iskola a vizsgákra készít fel és nem az életre . . . Idézet lapunk július 80-i számából: „Borsod megye valamennyi városában egy évtized alatt 100—150 literrel emelkedett az egy főre jutó vízfogyasztás . .." A legnagyobb fogyasztók egyébként a csöpögő csapok és W. C.-tartályok, a fogyasztás egynegyede ugyanis a rossz szerelvények számlájára, írható. Pedig mindössze néhány perces körözési munkával megelőzhető lenne a vízpazarlás. Pocsékolók, pellengéren Mennyit pocsékolunk? Egy köbméter víz előállítási költsége Miskolcon 2 forint 50 fillér. Dotált „cikk". (Mi, lakók. csak 1 forint 10 fillért fizetünk érte.) Fogyasztunk napi átlagban 100 ezer köbmétert. A számítások szerint „kidobunk" legalább napi 80 ezer forintot, évente több mint 20 milliót. A Miskolci Vízművek, Fürdői és Csatornázási Vállalat vízkorlátozás idején ellenőrzi a vállalatok, az intézmények és a lakóházak szerelvényeit. Juhász János üzemeltetési osztályvezető beígérte, hogy szükséghelyzetben a pazarlókat név szerint fogják kipécézni a sajtó nyilvánossága előtt. A távhővel fűtött lakások bérlői sem veszik tudomásul, hogy saját z sebre megy a játék, hogy luxus folyó meleg vízzel mosogatni és mosni. Pazarlunk sokat és sokan. S valószínű, hogy nemcsak a nők, de a férfiak sem tudják valamennyien megjavítani a csöpögő csapokat. Mert a tények erre utalnak. Ki javítsa meg? A Kisiparosok Országos Szervezeteinek körzeti csoportjától kaptuk a választ: néhány üzlet kirakatában táblák találhatók, kisiparosok nevével és címével. Felvetődött a gondolat, hogy a telefonkönyv mellékleteként hozzák nyilvánosságra a listát. Mivel • az Iparengedélyt visszaélés esetén visszavonják és kontárnak minősül az illető, ez a megoldás nem jó. A Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalattal történt megállapodás alapján a szakboltok kirakatában szakosítva függesztik majd ki a címeket. A kisiparos nem erre ár kérdés, hogy ilyen bagatell javításért mennyit számolhat fel a kisiparos. Felszámolhatja az úton eltöltött időt, a kiszállási költséget, a rezsiórabért, s mivel a szabadáras kategóriába tartozik, jószerivel minden megegyezés kérdése. Próbálkoztam órákon át néhány kisiparost telefonon elérni, de azt hiszem, nem az én csöpögő csapom javítására várnak. Bőven akad munkájuk, főleg pénzesebb. Kevesen tudják, hogy a Miskolci Ingatlankezelő Vállalatnak is van hibaelhárítási szervezete. Fejes Sándor üzemvezetőtől tudjuk, legtöbbször 10—12 óra leforgása alatt ki tudják javítani a csöpögő csapokat. Ha torlódik a munka, mert van ilyen is, másnap vagy harmadnap jelentkeznek a szerelők a közös megállapodás szerint megjelölt időpontban. Fizetésnapok környékén megnövekszik az igény, a július 5 —8-i bevételük 8—9000 forint volt, míg július 30-án mindössze 870 forintot kasszíroztak. Reggel 7 órától este 10-ig állnak a lakók szolgálatában a hibajavítók. A 35-522-es telefon egyébként éjjel-nappal hívható, s rendkívüli esetben — például, ha ömlik a víz — éjjel is kiszállnak. Mibe kerül a javítás? A kiszállási költség 20 forint, s az anyagfelhasználástól függően, egy-egy csöpögő csap javítása 8—30, a W. C.-tartályé 80—80 forintba kerülhet. Ebben az évben kezdte meg munkáját ez az új szolgálat, s a csaknem ezer esetüknek 90 százalékát teszi ki a vízszerelvények hibáinak elhárítása. Két hektóban eljv dinnye OJ j Azt tapasztalják: rengeteg a rossz W. C.-tartály, amelyekből óránként több mint 10 liter víz folyik el. Találkoztak olyan lakóval, aki 200 liter vízben hűtötte le az egyetlen görögdinnyéjét, elárasztva vele az alsóbb lakásokat.. Tulajdonképpen autodidakta módon is meg lehetne tanulni vízvezetéket szerelni. A műszaki könyvesboltban kapható a Ház körüli munkák című könyv — 40 forintért —, amelyből barkácsszín vonalon elsajátíthatók a csöpögő csapok javításának fortélyai. Az Ady-hídi szerelvényboltban pedig kaphatók a kellékek, azaz a tömítőgyűrűk. 4.80 az ára a „Csináld magad, csomagnak, de a komplett csapfelső részek darabonként is megvásárolhatók. A régebbi típusokhoz viszont már nehezebb alkatrészt beszerezni. Hozzá kellene hát fogni a csöpögő csapok javításához. Az évi 20 millió fontosabb dolgokra kell. OLÁH ERZSI A OH várospolitikai fóruma Avasi változások Mi változott másfél hónap alatt az avasi lakótelepen? — erre a kérdésre egy cikkben nem adhatnék pontos választ akkor sem, ha csak címszavakból állna a felsorolás. Könnyebb a dolgom, ha így fogalmazok: végrehajtották-e mindazt, amit a június derekán lezajlott szemle alkalmával kértek — esetenként követeltek — a városi pártbizottság és a tanács képviselőitől, az érdekelt vállalatoktól. A tapasztalatok alapján így válaszolhatok: részben ... Sokszor elhangzott — panaszként — a különböző fórumokon, s megjelent néhányszor nyomtatásban is, hogy nehéz eligazodni a lakótelepen. Most már valamivel könnyebb, mert legalább néhány utcában elhelyezték a kért táblákat, melyek — mint képünk is mutatja — nem azonosak a hagyományos, falra függesztett névtáblákkal. Még mindig nem készültek el azonban a lakótelep három forgalmi csomópontjára tervezett nagyméretű, térképes tájékoztató tablók. Egy termelőszövetkezet segédüzeme kapta a megrendelést, de vajon számon kérték-e rajta — kellő nyomatékkal! — a határidőt? Sziszifuszi munka Mint júniusban, most is ott volt a szemléző brigádban a köztisztasági vállalat egyik vezetője. Elmondta, hogy becsülettel eleget tesznek vállási kötelezettségüknek: rendszeresen mossák, tisztítják az úttestet, esős időben azonban néhány óra alatt ismét elborítja a betont a latyak. Érthető, hiszen az építkezések, sőt, a közelmúltban épült házak környékén is csak mélyen felázott, nyers föld van, s az innen érkező járművek újra és újra felhordják a sarat az úttestre. Mit tehetnek mást a köztisztaságiak, folytatják sziszifuszi küzdelmüket a — viszonylagos — tisztaságért. Egy pozitív változás: fent a hegytetőn, az Engels utcában eltűntek az úttest mellől a föld- és törmelékkupacok Sőt, elhelyeztek néhány fedett autóbuszvárót is az ideiglenes megállókban. Társadalmi munkások működtek közre az esőtől védő tetők felszerelésében és nem is őket kell hibáztatnunk azért, hogy az egyik fedelet rossz helyre, ráadásul az úttestnek háttal állították fel. Ki volt vajon, aki így irányította az önkéntes munkát? Koldog gyerekek Az Engels utca tágas térbe torkollik, ahol időközben csaknem teljesen elkészült a lakótelep talán legnagyobb játszótere. A környékbeli gyerekek szemmel látható örömmel vették birtokukba a pingpongasztalokat, s már nevet is adtak a falovacskáknak. A farönkökkel körülkerített, mini-lelátóval is büszkélkedő focipályán azonban senki sem rúgta a labdát. Lehet, hogy tévedek, de szerintem azért, mert a ripacsos beton nem csábítja őket. Vajon miért akarnak mindent lebetonoztatni a mi tervezőink, építtetőink? Olyan jó lenne, ha a flaszteren nevelkedő kölykök, legalább játék közben földet, füvet élezhetnének a talpuk alatt! A közeli óvodában nyári szünet van, de az udvar most sem kihalt: munkások dolgoznak, most helyezik el az apró kerti bútorokat, építik a rönkvárat. A két kis lubickolómedence pedig már készen is van. Ne tűnjön kötözködésnek, de a zuhanyokat rögzítő bilincsekből kiállnak — a máris rozsdás — csavarvégek. Pont fejmagasságban! A medencék betonja mindig csúszós lesz majd a víztől, így nem fölös óvatosság azt kérni az építőktől, hogy távolítság el az éles peremű csavarvégeket! A evés a fa! Találgatták a szemleúton levők azt is, hogy mi szükség van a medencék egyik végén elhelyezett, körülbelül méter magas műanyag kerítésre. Talán ad egy kis árnyékot, de megakadályozza, hogy az óvónők állandóan figyelemmel kísérhessék, mi történik a vízben. Megfulladástól nem kell félteni az apróságokat, hiszen legfeljebb térdig ér majd nekik a víz, de elcsúszhatnak, eleshetnek. Ráadásul a hullámos műanyag lapok mindkét vége éles, mint a penge. Legalább vissza kellett volna hajtani a végeket! Mellesleg: ugyanebben az óvodában már balesetet is okoztak a gondatlanul elhelyezett, gömb alakú, rácsos szerkezetű mászókák. Ezeket június óta elszállították és feltöltötték azt az udvarrészt is, ahol másfél hónappal ezelőtt még kiállt a földből a locsolókút csapja és egy közműakna fedele. Ahol már jártak a kertészeti vállalat emberei, ott zöldell a fű, alakulnak a parkok. Facsemetét, fiatal fát, bokrot viszont nagyon keveset láttunk. Reméljük, csak azért, mert a faültetés szezonja ősszel van! (békés) . Ilyen kis irányítótáblákat állítottak fel néhány utcában, közvetlenül az úttest mellett. Egy apró észrevétel: a szám és az ..ig ’-szócska közé kötőjelet szokás tenni. Zivataros idők járnak, jó szolgálatot tesznek az ideiglenes autóbuszmegállókban felszerelt tetők. A földet, törmeléket viszont jobban is el lehetne egyengetni a környékükön.' Lovak a parkban Szokatlan jövevényekkel találkozhattak az elmúlt hét szombatjának reggelén a miskolci Könyves Kálmán utca lakói. Legalábbis a parkokban szokatlan, ritkán látható jövevényekkel. A Könyves Kálmán utcát övező parkban ugyanis ezen a reggelen lovak legeltek. Három szép barna és egy hófehér ló ropogtatta teljes nyugalommal a park pázsitját, díszcserjéit. Teljes nyugalommal, mert senki nem merte elzavarni „őket" — gazdájuknak pedig nem volt se híre, se hamva... A békés patások a nyíló rózsákat is szagolgatták — ezek megrágását nyilván csak a tüskék akadályozták meg —, jól összetaposgatták a bokrok tövét, majd kényelmesen „elhúzták a csíkot”. Mármint a szó szoros értelmében „csíkot húztak", mert valamennyiük nyakában hosszú bőrcsík lógott, jelezve, hogy tartoznak valahová. De hogy hová, kihez? Ezt kérdezgették egymástól a 21-es autóbusz megállójában összegyűltek is, akik eléggé megütközve nézték a trappoló állatok kártékonykodását. Választ azonban senki nem tudott mondani. Talán ha a gazda minderről tudomást szerez, gondoskodik arról, hogy a jövőben ne tegyenek ilyen „kirándulásokat” a parkban az állatok ... (r. a.) A bürokrácia ellen Sárospatak város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a hivatali ügyintézés egyszerűsítésének és korszerűsítésének a kérdésével, s ennek alapos tanulmányozására egy öttagú bizottságot hozott létre. A fiatal tanácsi dolgozókból álló bizottság a tanács szakigazgatási szerveinek munkatársaitól javaslatokat kért, s a „begyűjtött” javaslatok ésszerűségét, használhatóságát megvizsgálja, indokolt esetben a megvalósításukat kezdeményezi.