Déli Hírlap, 1979. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1979-08-01 / 179. szám

Népszerű a KST Egyre nő megyénkben is a KST népszerűsége. Az OTP Borsod megyei Igazgatósága tavaly év végén már 287 KST-t tartott nyilván. A ta­gok száma évente mintegy 8 ezerrel nő, s tavaly év végén már elérte a 85 205-öt. A be­tétállomány megközelítette a 4­1 millió forintot. Ivóvíz: 4011 kilométeren át Az idei esztendő végén a Miskolci Vízmű kezelésében levő miskolci ivóvízvezeték­­hálózat hossza eggyel túllépi a 400 kilométert! Az elkép­zelések szerint városunk ivó­vízvezeték-hálózata­ jövőre 425, 1985-ben pedig 490 km­­nyi lesz. Dinamikusan fejlő­dik a csapadékvíz- és a szennyvízvezeték-hálózat is: az előbbi hossza jelenleg 187, az utóbbié 207 km. Csak ér­dekességképpen említjük még, hogy a Miskolci Vízmű kezelésében jelenleg majd­nem hatszáz­ közkút és több mint 1400 tűzcsap is van... # Bontanak az Ady-hidnál... (Herényi felv.) Ki javítsa a csapot? Húszmilliónk elcsöpör Tízegynéhány év után is, mint a viztolyás, úgy tudom Archim«»des törvényét. Gimna­zista koromban — lány létem­re —, lakatoskodtam , csináltam lemezből dobozt, hajlítottam pis­katát, fúrtam, ellenállások soros és párhuzamos kapcsolá­sával kínlódtam. A nagybetűs Életben eddig még nem vet­tem hasznát. A csapunk vi­szont csöpög, és én nem tu­dom, mihez kell nyúlni, hogy megjavítsam. Pedig a rendszert már a rómaiak feltalálták. Egy ismerősöm félig komoly, félig tréfás véleménye: az iskola a vizsgákra készít fel és nem az életre . . . Idézet lapunk július 80-i számából: „Borsod megye valamennyi városában egy évtized alatt 100—150 liter­rel emelkedett az egy főre jutó vízfogyasztás . .." A leg­nagyobb fogyasztók egyéb­ként a csöpögő csapok és W. C.-tartályok, a fogyasztás egynegyede ugyanis a rossz szerelvények számlájára, ír­ható. Pedig mindössze né­hány perces körözési mun­kával megelőzhető lenne a vízpazarlás. Pocsékolók, pellengéren Mennyit pocsékolunk? Egy köbméter víz előállítási költ­sége Miskolcon 2 forint 50 fillér. Dotált „cikk". (Mi, la­kók.­ csak 1 forint 10 fillért fizetünk érte.) Fogyasztunk napi átlagban 100 ezer köb­métert. A számítások szerint „kidobunk" legalább napi 80 ezer forintot, évente több mint 20 milliót. A Miskolci Vízművek, Fürdői­ és Csa­tornázási Vállalat vízkorlá­tozás idején ellenőrzi a vál­lalatok, az intézmények és a lakóházak szerelvényeit. Ju­hász János üzemeltetési osz­tályvezető beígérte, hogy szükséghelyzetben a pazarló­kat név szerint fogják kipé­­cézni a sajtó nyilvánossága előtt. A távhővel fűtött la­kások bérlői sem veszik tu­domásul, hogy saját z­ sebre megy a játék, hogy luxus folyó meleg vízzel mosogat­ni és mosni. Pazarlunk sokat és sokan. S valószínű, hogy nemcsak a nők, de a férfiak sem tud­ják valamennyien megjaví­tani a csöpögő csapokat. Mert a tények erre utalnak. Ki javítsa meg? A Kisiparosok Országos Szer­vezeteinek körzeti cso­portjától kaptuk a választ: néhány üzlet kirakatában táblák találhatók, kisiparo­sok nevével és címével. Fel­vetődött a gondolat, hogy a telefon­könyv mellékleteként hozzák nyilvánosságra a­­ lis­tát. Mivel • az Iparengedélyt visszaélés esetén visszavon­ják és kontárnak minősül az illető, ez a megoldás nem jó. A Borsodi Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalattal tör­tént megállapodás alapján a szakboltok kirakatában sza­kosítva függesztik majd ki a címeket. A kisiparos nem erre­­ ár­ kérdés, hogy ilyen baga­­tell javításért mennyit szá­molhat fel a kisiparos. Fel­számolhatja az úton eltöltött időt, a kiszállási költséget, a rezsiórabért, s mivel a sza­badáras kategóriába tartozik, jószerivel minden megegye­zés kérdése. Próbálkoztam órákon át néhány kisiparost telefonon elérni, de azt hi­szem, nem az én csöpögő csapom javítására várnak. Bőven akad munkájuk, fő­leg pénzesebb. Kevesen tudják, hogy a Miskolci Ingatlankezelő Vál­lalatnak is van hibaelhárítá­si szervezete. Fejes­ Sándor üzemvezetőtől tudjuk, leg­többször 10—12 óra leforgá­sa alatt ki tudják javítani a csöpögő csapokat. Ha torló­dik a munka, mert van ilyen is, másnap vagy harmadnap jelentkeznek a szerelők a kö­zös megállapodás szerint megjelölt időpontban. Fize­tésnapok környékén megnö­vekszik az igény, a július 5 —8-i bevételük 8—9000 fo­rint volt, míg július 30-án mindössze 870 forintot kas­­­szíroztak. Reggel 7 ór­ától es­te 10-ig állnak a lakók szol­gálatában a hibajavítók. A 35-522-es telefon egyébként éjjel-nappal hívható, s rend­kívüli esetben — például, ha ömlik a víz — éjjel is ki­szállnak. Mibe kerül a javítás? A ki­szállási költség 20 forint, s az anyagfelhasználástól füg­gően, egy-egy csöpögő csap javítása 8—30, a W. C.-tartá­­lyé 80—80 forintba kerülhet. Ebben az évben kezdte meg munkáját ez az új szolgá­lat, s a csaknem ezer esetük­nek 90 százalékát teszi ki a vízszerelvények hibáinak el­hárítása. Két hektóban eljv dinnye OJ j Azt tapasztalják: rengeteg a rossz W. C.-tartály, amelyek­ből óránként több mint 10 liter víz folyik el. Találkoz­tak olyan lakóval, aki 200 liter vízben hűtötte le az egyetlen görögdinnyéjét, el­árasztva vele az alsóbb la­kásokat.. Tulajdonképpen autodidak­­ta módon is meg lehetne ta­nulni vízvezetéket szerelni. A műszaki könyvesboltban kap­ható a Ház körüli munkák című könyv — 40 forintért —, amelyből barkácsszín vonalon elsajátíthatók a csöpögő csa­pok javításának fortélyai. Az Ady-hídi szerelvénybol­tban pedig kaphatók a kellékek, azaz a tömítőgyűrűk. 4.80 az ára a „Csináld magad­, cso­magnak, de a komplett csap­­felső részek darabonként is megvásárolhatók. A régebbi típusokhoz viszont már ne­hezebb alkatrészt beszerezni. Hozzá kellene hát fogni a csöpögő csapok javításához. Az évi 20 millió fontosabb dolgokra kell. OLÁH ERZSI A OH várospolitikai fóruma Avasi változások Mi változott másfél hónap alatt az avasi lakótelepen? — erre a kérdésre egy cikk­­ben nem adhatnék pontos választ akkor sem, ha csak címszavakból állna a felso­rolás. Könnyebb a dolgom, ha így fogalmazok: végre­hajtották-e mindazt, amit a június derekán lezajlott szem­le alkalmával kértek — ese­tenként­ követeltek — a vá­rosi pártbizottság és a ta­nács képviselőitől, az érde­kelt vállalatoktól. A tapasz­talatok alapján így válaszol­hatok: részben ... Sokszor elhangzott — pa­naszként — a különböző fó­rumokon, s megjelent né­hányszor nyomtatásban is, hogy nehéz eligazodni a la­kótelepen. Most már valami­vel könnyebb, mert legalább néhány utcában elhelyezték a kért táblákat, melyek — mint képünk is mutatja — nem azonosak a hagyomá­nyos, falra függesztett név­táblákkal. Még mindig nem készül­tek el azonban a lakótelep három forgalmi csomópontjá­ra tervezett nagyméretű, tér­képes tájékoztató tablók. Egy termelőszövetkezet segédüze­me kapta a megrendelést, de vajon számon kérték-e raj­ta — kellő nyomatékkal! — a határidőt? Sziszifuszi munka Mint júniusban, most is ott volt a szemléző brigádban a köztisztasági vállalat egyik vezetője. Elmondta, hogy be­csülettel eleget tesznek vál­lási kötelezettségüknek: rend­szeresen mossák, tisztítják az úttestet, esős időben azonban néhány óra alatt ismét elbo­rítja a betont a latyak. Ért­hető, hiszen az építkezések, sőt, a közelmúltban épült há­zak környékén is csak mé­lyen felázott, nyers föld van, s az innen érkező járművek újra és újra felhordják a sa­rat az úttestre. Mit tehetnek mást a köztisztaságiak, foly­tatják sziszifuszi küzdelmü­ket a — viszonylagos — tisz­taságért. Egy pozitív változás: fent a hegytetőn, az Engels utcában eltűntek az úttest mellől­ a föld- és törmelékkupacok Sőt, elhelyeztek néhány fe­dett autóbuszvárót is az ideiglenes megállókban. Tár­sadalmi munkások működ­tek közre az esőtől védő te­tők felszerelésében és nem is őket kell hibáztatnunk azért, hogy az egyik fedelet rossz helyre, ráadásul az úttestnek háttal állították fel. Ki volt vajon, aki így irányította az önkéntes munkát? Koldog gy­erekek Az Engels utca tágas térbe torkollik, ahol időközben csaknem teljesen elkészült a lakótelep talán legnagyobb játszótere. A környékbeli gye­rekek szemmel látható öröm­mel vették birtokukba a pingpo­ngasztalokat, s már nevet is adtak a falovacs­káknak. A farönkökkel kö­rülkerített, mini-lelátóval is büszkélkedő focipályán azon­ban senki sem rúgta a lab­dát. Lehet, hogy tévedek, de szerintem azért, mert a ri­­pacsos beton nem csábítja őket. Vajon miért akarnak mindent lebetonoztatni a mi tervezőink, építtetőink? Olyan jó lenne, ha a flaszteren ne­velkedő kölykök, legalább já­ték közben földet, füvet élez­hetnének a talpuk alatt! A közeli óvodában nyári szünet van, de az udvar most sem kihalt: munkások dol­goznak, most helyezik el az apró kerti bútorokat, építik a rönkvárat. A két kis lu­bickolómedence pedig már készen is van. Ne tűnjön kö­­tözködésnek, de a zuhanyo­kat rögzítő bilincsekből kiáll­nak — a máris rozsdás — csavarvégek. Pont fejmagas­­ságban! A medencék beton­ja mindig csúszós lesz majd a víztől, így nem fölös óva­tosság azt kérni az építők­től, hogy távolítság el az éles peremű csavarvégeket! A evés a fa! Találgatták a szemleúton le­vők azt is, hogy mi szükség van a medencék egyik végén el­­helyezett, körülbelül méter magas műanyag kerítésre. Talán ad egy kis árnyékot, de megakadályozza, hogy az óvónők állandóan figyelem­mel kísérhessék, mi történik a vízben. Megfulladástól nem kell félteni az apróságokat, hiszen legfeljebb térdig ér majd nekik a víz, de elcsúsz­hatnak, eleshetnek. Ráadásul a hullámos műanyag lapok mindkét vége éles, mint a penge. Legalább vissza kel­lett volna hajtani a végeket! Mellesleg: ugyanebben az óvodában már balesetet is okoztak a gondatlanul elhe­lyezett, gömb alakú, rácsos szerkezetű mászókák. Ezeket június óta elszállították és feltöltötték azt az udvarrészt is, ahol másfél hónappal ez­előtt még kiállt a földből a locsolókút csapja és egy közműakna fedele. Ahol már jártak a kerté­szeti vállalat emberei, ott zöldell a fű, alakulnak a parkok. Facsemetét, fiatal fát, bokrot viszont nagyon keve­set láttunk. Reméljük, csak azért, mert a faültetés sze­zonja ősszel van! (békés) . Ilyen kis irányítótáblákat állítottak fel néhány utcában, közvetlenül az úttest mellett. Egy apró észrevétel: a szám és az ..ig ’-szócska közé kötő­jelet szokás tenni. Zivataros idők járnak, jó szolgálatot tesznek az ideiglenes autóbuszmegállókban felszerelt tetők. A földet, törmeléket viszont jobban is el lehetne egyengetni a környékükön.' Lovak a parkban Szokatlan jövevényekkel találkozhattak az elmúlt hét szombatjának reggelén a miskolci Könyves Kálmán utca la­kói. Legalábbis a parkokban szokatlan, ritkán látható jöve­vényekkel. A Könyves Kálmán utcát övező parkban ugyanis ezen a reggelen lovak legeltek. Három szép barna és egy hófehér ló ropogtatta teljes nyugalommal a park pázsitját, díszcserjéit. Teljes nyugalommal, mert senki nem merte elzavarni „őket" — gazdájuknak pedig nem volt se híre, se hamva... A békés patások a nyíló rózsákat is szagol­gatták — ezek megrágását nyilván csak a tüskék akadá­lyozták meg —, jól összetaposgatták a bokrok tövét, majd kényelmesen „elhúzták a csíkot”. Mármint a szó szoros ér­telmében „csíkot húztak", mert valamennyiük nyakában hosszú bőrcsík lógott, jelezve, hogy tartoznak valahová. De hogy hová, kihez? Ezt kérdezgették egymástól a 21-es autó­busz megállójában összegyűltek is, akik eléggé megütközve nézték a trappoló állatok kártékonykodását. Választ azon­ban senki nem tudott mondani. Talán ha a gazda mind­erről tudomást szerez, gondoskodik arról, hogy a jövőben ne tegyenek ilyen „kirándulásokat” a parkban az állatok ... (r. a.) A bürokrácia ellen Sárospatak város Tanácsá­nak Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a hivatali ügyintézés egy­szerűsítésének és korszerű­sítésének a kérdésével, s ennek alapos tanulmányozá­sára egy öttagú bizottságot hozott létre. A fiatal taná­csi dolgozókból álló bizott­ság a tanács szakigazgatási szerveinek munkatársaitól javaslatokat kért, s a „be­gyűjtött” javaslatok éssze­rűségét, használhatóságát megvizsgálja, indokolt eset­ben a megvalósításukat kez­deményezi.

Next