Déli Hírlap, 1979. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)

1979-09-01 / 205. szám

Zabolázzál a Sivát Az őszi és a ta­vaszi árvizeknek szinte mindig vele­járója volt, hogy a Szinva Alsóhámor­ban kilépett medré­ből, elöntötte a ker­teket, s gyakran az alacsonyabban fek­vő házak pincéit is. A Losonczy utcában levő hidat — hogy a víz szabadon le­vonulhasson — min­dig fel kellett törni. Szükségessé vált a meder minél hama­­marabb való rende­zése. A városi tanács az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igaz­gatóság IV-es szá­mú szakaszmérnök­ségét kérte fel a Szinva megzabolá­­zására. Július else­jén a szakaszmér­nökség dolgozói 120 méterre a Losonczy­­hidtól íves meder­burkoló elemek fek­tetését kezdték meg, s 850 méter hos­­­szan, a Garadna patak torkolatain folytatják e munkát, amely előrelátható­lag a jövő esztendő végéig tart. Ezzel párhuzamo­san a patakpartot is kikövezik, s sé­tányt alakítanak ki a Szinva felett, a Garadnáig. A Tájkép mederrendezés közben . # Kövezik a Szinva partját... * A patak egy része már az új betonvályúkban fut... (Sólymos László felvételei) Tisztelgés Jókai emlékének A Borsod megyei Termé­szetbarát Szövetség, illetve megbízásából a különböző szakosztályok a megye szer­vezett természetjáróinak nagy érdeklődése közepette ren­dezték meg ez idén a jubi­leumi jelvényszerző túrasoro­­­zatot. Ezer és ezer borsodi­miskolci turista, diák járt Sátoraljaújhelyen, a diósgyő­­riek bükki ünnepségén, Ti­­szacsécsén és Prügyön Mó­ricz nyomában, s köszöntötte a jubiláló kazincbarcikaia­kat a megyei minősítő tábor­ban. A jubileumi jelvényszerző túrasorozat zárótúráját a me­gyei szövetség megbízásából a diósgyőriek rendezik a 70,1 méter magasan levő örvény­kőn, illetve a Köpüs-forrás­­nál. Szeptember 9-én a nagy magyar író, Jókai Mór emlé­ke előtt tisztelegnek a megye turistái, akinek a DVTK ter­mészetjárói örvénykőnél (kedves tartózkodási helye volt ez bujdosása idején Jókainak) 1959-ben emlék­művet emeltek. A Köpüs­­réten és a forrásnál pedig az MVSC forrásépítőire emlé­keznek majd turistáink, akik ugyancsak 20 évvel ezelőtt alakították ki társadalmi munkában a szép forrást. \ Kibontakozóban az új acélmű • Államtitkári—miniszter­helyettesi szemle Államtitkári—miniszterhe­lyettesi szemlén értékelték tegnap az új, kombinált acélmű építésének helyzetét a L­enin Kohászati Művek­ben. A szemle vezetőit, dr. Sza­bo­­­­lost, az ÉVM államtit­kárát, Csénányi Sándort, a Központi Bizottság tagját, a KOM miniszterhelyettesét, valamint a résztvevőket — köztük a két minisztérium és a két ágazati szakszerve­zet­­ képviselőit, dr. Tolnai Lajost, a megyei pártbizott­ság osztályvezetőjét, Kolláth Sándort, a városi pártbizott­ság titkárát és másokat — dr. Szeppelfeld Sándor, az LKM vezérigazgatój­a kö­szöntötte. Az­ üdvözlő sza­vak után a résztvevők meg­tekintették az acélműépítés színhelyeit. A leglátványosabb építési területen, a főcsarnoknál már lenyűgöző látvány fo­gadta a látogatókat, akik most először kaptak lehető­séget arra, hogy lifttel fel­menjenek az ötven méter magasba, s onnan is szem­ügyre vehessék az épülő acélművet. Már kibontako­zóban az új acélmű I. sza­kasza, amelynek végén, a jö­vő esztendő utolsó negyed­évében acélt akarnak csa­polni a konverterekből. A helyszíni bejárás után a szemlézők megvitatták a be­ruházás megvalósításának jelenlegi helyzetét. Az írásos értékelő anyaghoz­ dr. ?­ep­­pelfeld Sándor adott szóbeli kiegészítést. Egyebek között szólt arról, hogy a legutób­bi szemle határozatában fog­laltak összességében telje­sültek, noha nehézségek is vannak- így például, annak ellenére, h­ogy a KOGÉP­­• TERV igen nagy erőfeszíté­seket tesz a kivitelezők terv­ellátásáért az importberen­dezések terveinek honosítá­sa, vagy például a villamos és műszeres tervek, a költ­ségvetések hiányoznak. Ütem­terv szerint halad viszont a hagyományos építés, s fel­gyorsult az oxigéngyár ki­vitelezése. Az acélszerkeze­tek szerelésénél gondot okoz, hogy Jugoszláviából késve érkezik az ott megrendelt acélszerkezetek még hiány­zó mennyisége. A vezérigaz­gató felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a hazai gépgyártó vállalatok szigorúan tartsák be a szállítási határidőket, hiszen minden késedelem mások munkáját akadályoz­za. Időben fel kell készülni­ük — például a megfelelő szerelői kapacitás biztosítá­sával — a technológiai sze­relő vállalatoknak is. Kérte az illetékes minisztériumo­kat, adjanak segítséget im­portalkatrészek beszerzésé­hez. Szólt arról is, hogy a beruházás megvalósításának költségei jelenleg megnyug­tatóak. A tanácskozók Csépányi Sándor elnökletével vitatták meg a látottakat és a hallot­takat. Éles vita alakult ki amiatt, hogy az Állami Fej­lesztési Bank — az új Pol­gári Törvénykönyv életbe lé­pésének következményeként — szigorúbb szerződéses fe­gyelmet követel, s emiatt néhány kivitelező vállalat nehéz anyagi helyzetbe ke­rült a finanszírozás késedel­me, csökkenése miatt. A két minisztérium és az ÁFB ve­zetői a napokban ezt a té­mát külön is meg­ítal­ák. A szemle résztvevői hatá­rozatot fogadtak el, amely megszabja a további tenni­valókat. Ny. I. Felülvizsgálják a Széchenyi úti­­ áruszállítást A Miskolci Közlekedési Vállalat autóbuszvezetői jog­gal kifogásolják, hogy Mis­kolc belvárosában a csúcs­forgalom idején rendkívül nehéz­ a­­ munkájuk. A veze­tést, az utasok biztonságos és gyors szállítását akadá­lyozzák a csúcsforgalom ide­jén is dolgozó árutérítők, áruszállítók , gépjárműveik szinte eltorlaszolják a Szé­chenyi utat. A Szakszerve­zetek Borsod megyei Taná­csa ezért azzal a javaslat­tal fordult a városi tanács illetékeseihez, hogy vizsgál­ják felül: valóban elenged­hetetlenül szükség" van-e csúcsforgalomban is a tö­megközlekedést akadályozó áruszállításra, rakodásra a Széchenyi úton. Két levél a lelkcsaki natika sorsáról Több alkalommal foglalkoz­tunk a hejőcsabai patika jö­vőjével. Ismertettük azokat a terveket, elképzeléseket, me­lyek a műemléképület meg­mentésére születtek. Legutóbb azt közölhettük, hogy a városi tanács építési és közlekedési osztálya megállapodásra jutott az érdekelt felekkel, azaz a Gyógyszertári Központ és a KP­RI Közúti Igazgatóság veze­tőségével, s most már eldön­tődnek tekinthetjük, hogy nem bontják le, hanem eltolják — körülbelül tíz méterrel — az épülő 3-as út mellől az árká­dos, szép ép­letet. E cikk meg­jelenése után két, egymásnak némileg ellentmondó levelet kaptunk. Détshy Mihály építészmér­nök, az Országos Műemléki Felügyelőség területi előadó­ja — a sajtófigyelőből érte­sül­vén a patika sorsa feletti vitáról — csodálkozásának adott hangot. ..Vajon miért merült fel az épület lerom­bolásának, vagy eltolásának kérdése, amikor a KPM Köz­úti Főosztálya 1977. augusz­tus 1-én, 758 978 1977. sz. ha­tározatával — korábbi hatá­rozatát módosítva — a 3. sz. főút e szakaszán olyan terv megvalósítását írta elő, amely nem teszi szükségessé az épü­let lebontását.” A továbbiakban részletesen is ismerteti a határozatot, mely ezzel a mondattal zá­rul: ..A határozat módosítá­sát az tette szükségessé, hogy a Miskolci városi Tanács és az Országos Műeinem I.­f­gyelőség nem járultak hoz­zá a Csabavezér út 63. sz. alatti műemlékjellegű gyógy­szertárépület lebontásához, illetve ragaszkodtak annak további fenntartásához.’’ Ezek után érthető Détshy Mihály csodálkozása afölött, hogy a döntés után két év­vel­ még mindig vitatkoztak egy darabig a felek, mielőtt kialakult a végleges állás­pont Miskolcon is. • • A másik levelet Varga Jó­zsef, a KPM Közúti Igazga­tóság igazgatója írta. Idéz­zük. ..A KPM a korszerűsítési munkák tervezésétől kezdve azon erőlködött, hogy a kér­déses gyógyszertár épület el­bontásra, vagy eltolásra ke­rüljön. Legutóbb 1979. július 9-én, a városi tanács ÉKV- osztálya és a KPM Közúti Igazgatóság között folytatott tárgyaláson is szerepelt e ház témája. Az igazgatóság sür­gős intézkedéseket kért a vá­rosi tanács ÉKV-tól, mert fi­nanszírozási lehetőség csak addig van, amíg a 3. sz. fkl. út korszerűsítési program nem fejeződik be. Az ÉKV- osztály vezetője ígéretet tett a soron kívüli intézkedésre, egyrészt az Országos Műem­léki Felügyelőség felé, más­részt a területkijelölés iránt. Ezt követően a városi tanács ÉKV-osztályának képviselői bemutatták azt a programot, amelyet az ÉSZAKTERV ké­szített a ház eltolására, s amely végleges megoldást tartalmaz.’’ Nem érdemes firtatni ma már azokat az ellentmondá­sokat, melyek a levelekből kicsendülnek. Elégedjünk meg vele, hogy a patika megma­rad, s idézzük befejezésül is­mét a műemléki felügyelő­ség területi előadóját. ..A pa­tikaépület egyesek által an­­­n­yira szorgalmazott lerom­bolása, eltekintve a műem­léki kártól, amivel a környé­ket egyetlen megmaradt han­gulatos elemétől is megfosz­taná, indokolatlanul súlyos anyagi áldozatot igényelne, hiszen az épületben működő patika és a két emeleti la­kás pótlása több milliós költ­séget jelent. És­ ha netán a gyógyszertár újabb, korsze­rűbb helyiséget kapna, he­lyette a főút mellett való­sággal kínálkozik vendéglátó célra az épület.” B. D. A itesti példa Amíg gép n­incs, kell a kéz Ha Miskolc egyszer tiszta lenne... Még egyszer, t­e lehet, hogy nem utoljára, visszaté­rünk az augusztus elején megjelent, Tisztasági őrjára­ton című cikkünkre. Akkor Miskolc idegenfor­galmi helyein nem éppen szívderítő látvány fogadta a szemle résztvevőit. ígértük, hogy az érintett vállalatok vezetőit megkérdezzük, mi­lyen intézkedéseket tesznek, hogy Miskolc rangjához illő rend legyen a városban. Rendteremtők Többen már válaszoltak, most pedig a Miskolci Köz­­tisztasági Vállalat igazgató­jával, Kovács Zoltánnal si­került eszmét cserélni. Hivatásánál fogva ez az a cég, amelynek egyre táguló, terjeszkedő városunkban meg kell találnia a rendte­remtés módját. De képes-e tízezrek után egy-egy utca­seprő járni? A munkaerő­gondokról szóljon inkább az igazgató. — Miskolc olyan adottsá­gú város, ahol a gépesítés nem old meg mindent. Taka­rító személyzetből 120 is el­kelne, de jó, ha egy nap 50 megjelenik közülük. Eddig hetenként adtuk a fizetést, most újabb módszerrel kí­sérletezünk. Megpróbálunk naponta fizetni, hátha ez a megoldás csábítóbb lesz. Hogy mennyit lehet meg­keresni itt egynapi munká­val? Száz forint a tarifa. Az igazgató szerint hirdetni sem kell ezt az új rendszert. Száj­­ról-szájra sokkal gyorsabban terjed a hír, mint írásos mó­don. Az érdeklődők között egyébként is akadnak olya­nok, akik nehezen birkóznak meg a nyomtatott szöveggel. Egyetemisták, sepr dvel A Nők Lapjában jelent meg még a múlt évben, hogy Budapesten bölcsészhallgatók vették magukra a sárgacsí­kos mellényt és takarítottak. Az egyetem KISZ-bizottsága szervezte az akciót, de ki tudja, Miskolcon követőkre találna-e? Ha nincs kéz, hát kell a gép. A takarító masináknak az utóbbi időben igen borsos lett az áruk. De a másik probléma, hogy a szocialista országokban most sehol sem készítenek ilyen géneket. Járdatakarító gépünk példá­­ul egyáltalán nincs. Amilye­neket a Keleti és a mi pá­lyaudvarunkon is látni, olyan kis kapacitásúak — és hozzá elég drágák —, hogy az em­ber is túltesz a teljesítmé­nyükön. Fordul a kocka Megemlítettük az igazgató­nak. úgy látjuk: Miskolc sze­­métgyűjtőkben is igen sze­gény város. Egyetértett az észrevétel­lel, de megnyu­gtatonképpen a következőket mondta: “ Fölmérték hogy az új lakótelepekre és az idegen­­forgalmi helyekre mennyi szemétgyűjtőt kell elhelyez­ni. Fontossági sorrendet ál­lapítunk meg, és ha a szé­kesfehérvári gyár eleget tesz szállítási kötelezettségei­he­z, folyamatosan állítjuk fel a szemétgyűjtőket. Az erős be­­tontalpúakból sajnos nem lesz utánpótlás, a gyengébb, alumínium alkotmányokat viszont az erős emberek igen hamar tönkreteszik. A meg­lévőknek évente a negyedét kellene emiatt újakra cserél­ni. Egy tároló ára pedig 700 forintunkba kerül. • Költségvetésből gazdál­kodunk. Természetesen előbb­re való egy műtőasztal, mint a szemétgyűjtő. De, ha vala­mi csoda folytán fordulna a kocka, s éppen a rongálók­­nak nem jutna műtőasztal ... O. E.

Next