Déli Hírlap, 1979. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1979-11-14 / 267. szám
Nyolc diósgyőri a kezdő tizenegyben Gurízni kell! Ma: Magyarország—Lengyelország olimpiai selejtező Ismét Diósgyőr a hazai labdarúgás „fővárosa”. Európa nemzetei szinte valamennyien pályára lépnek Európa-bajnoki selejtező vagy olimpiai selejtező mérkőzésen. Magyarország már csak az utóbbiban érdekelt. A wroclawi 0:1 után a magyar olimpiai válogatottnak a mai mérkőzésen mindenképpen győznie kell ahhoz, hogy továbbra is versenyben maradjon és kijusson az 1980-as moszkvai olimpiára. Tegnap délután 1 órakor a DVTK-stadionban mindkét csapat edzéshez készülődött. A magyar olimpiai válogatott Hejőcsabára (a HCM labdarúgópályájára) látogatott és egyórás átmozgató edzésen vett részt dr. Lakat Károly szövetségi kapitány és segítői: Mészöly Kálmán, illetve Szabó Géza irányításával. A magyar együttes gimnasztikai gyakorlatok után főleg taktikai elemeket, és pontrúgást gyakorolt. Oláh és Tatár a tizenegyes rúgásokat is többször elvégezte. Az edzés után derült ki, hogy Katzirz játékára nem számíthat a szövetségi kapitány. A lengyel olimpiai válogatott Edmund Zientara szövetségi kapitány vezetésével a DVTK füves edzőpályáján edzett. A játékosok a csípős hidegben is nagy kedvvel végezték az előírt gyakorlatokat. A könnyített tréninget követően a lengyel olimpiai válogatott keret tagjai megtekintették a diósgyőri stadion gyepszőnyegét. A pálya talaja a gondos ápolásnak köszönhetően - teljesen száraz és kitűnő állapotban várja a mai találkozó kezdetét. Az edzést követően felszálltunk a lengyel olimpiai válogatott autóbuszára, hogy elbeszélgessünk a szövetségi kapitánnyal, a mindkét fél számára oly fontos mérkőzésről, s annak várható esélyeiről. - Pillanatnyilag még nem tudok összeállítást adni. A taktikánk természetesen támadó jellegű lesz, hiszen miután a csehszlovákoktól kétszer 1:0-ás vereséget szenvedtünk, nekünk mindenképpen győznünk kell ahhoz, hogy továbbra is esélyünk legyen a moszkvai olimpiára való kijutásra. Elismerem, hogy a három csapat közül nekünk van a legkevesebb esélyünk a továbbjutásra. Igazat sérülése a lehető legrosszabbkor jött, hiszen egyik legjobb csatárunk volt Wroclawban és talán ő okozta a legtöbb gondot a magyar védőknek. Bár sok jó játékos szerepel csapatukban, ennek ellenére bizakodom. Aztán kicsit tréfásan a következőt mondta: - Ha a csoport továbbjutóját kellene megmondanom, akkor arra egy lengyel mondást tudnék idézni: ha két ember torzsalkodik egymással és összeverekedik, akkor a harmadik fog győzni. Az lenne a jó, ha mi most győznénk, 1:0-ra, aztán a magyarok kétszer 1:0-ra megvernék a csehszlovákokat. Így, mind a három csapatnak négy-négy pontja lenne, és azonos gólarányt mondhatna magáénak. Ebben az esetben kezdhetnénk elölről az egész játékot. Esetleg leülhetnénk egy tárgyalóasztalhoz, és sorshúzással döntenénk el, hogy ki jusson tovább .. . Persze, mondom, ez csak tréfa .. • A derűs szavak is bizonyítják, hogy a lengyelek jó humorú szövetségi kapitánya bizakodik. Este a Janó-szálló hallja egy megbolygatott méhkashoz hasonlított. A Magyar Labdarúgó Szövetség vezetői nagy körültekintéssel szervezték a mai mérkőzés előkészületeit. A magyar csapat játékosai a vacsoráig pihenőt kaptak, s ezt az alkalmat használtuk fel arra, hogy néhányukat megkérdezzük a mai mérkőzés esélyeiről. SALAMON JÓZSEF, a válogatott csapatkapitánya: - Nekünk csak a győzelem jó, ez az egyetlen esélyünk, hogy versenyben maradjunk a továbbjutásért folytatott küzdelemben. Számszerű eredményt nem mondok, de az biztos, hogy annyi gólt kell lőnünk, amennyit csak tudunk, és persze nagyon oda kell figyelnünk, hogy a mi kapunkba egyszer se kerüljön a labda. Az eredményes játék mellett szeretnénk jól játszani, ami remélem tűzbe hozza majd lelkes szurkolótáborunkat. Nekem arra is külön kell vigyáznom hogy ne kapjak sárga lapot Szerintem győzünk! KUTASI LÁSZLÓ: — Mindenáron győznünk kell, én azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt, persze csak a sportszerűség határain belül. Mindegy, hogy hogy, csak nyerjünk! TATÁR GYÖRGY: - Én már nem merek jósolni, a lengyelek elleni első mérkőzés előtt nagyon bíztam győzelmünkben. A 0:1 egy kicsit megijeszett, ennek ellenére bízom benne, hogy győzni fogunk. OLÁH FERENC: - 2:0-ra győzünk, szeretnék jól játszani. A játékosok után Szepesi Györggyel, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökével váltottunk néhány szót. - Mind a három ország olimpiai labdarúgó-válogatottja nagyon szeretne eljutni Moszkvába. De hát, mint tudjuk, csak egy juthat tovább a csoportból. A FIFA döntése hátrányosan érintette a szocialista országokat. . . Természetesen optimista vagyok, mindenképpen győznünk kell. Nagyon bízom a diósgyőri játékosokban, hiszen ők már bizonyítottak nemcsak a bajnokságban, hanem az UEFA Kupában is. Bízom abban is, hogy a csapat megörvendezteti majd a hazai közönséget, melynek hangos, lelkes buzdítására nagy szükség lesz. Dr. Lakat Károlytól elsősorban az összeállításról érdeklődtünk. - A következő tizenegy játékos kezdi a mérkőzést: Veréb — Szántó, Salamon, Baranyi, Kutasi - Oláh, Tatár, Karsai - Borostyán, Kiss L., Fekete (DVTK). Az összeállításból kitűnik, hogy Veréb személyében újoncot avatunk. A csapatba a diósgyőri Feketét tettem be, mégpedig azért, mert újpesti névrokonának játékával egyáltalán nem vagyok megelégedve. A csapat játékmesteri teendőit Karsai látja el, és gondolom, szükségünk lesz majd veszélyes szögleteire és szabadrúgásaira is. Baranyi, azt hiszem, jó partnere lesz a diósgyőri védelemnek. - Milyen eredménnyel lenne elégedett? - Sokan tudják rólam, hogy én számszerűleg soha nem tippelek, csak azt tudom mondani, hogy nekünk mindenképpen győznünk kell, lehetőleg több góllal és egyet sem kapva... Nagyon bízom a diósgyőriekben, a közönségben, és remélem, hogy a mérkőzést követően valamennyien örülhetünk majd az eredménynek. Időközben Edmund Zientara lengyel szövetségi kapitány is az újságírók rendelkezésére állt és közölte csapata összeállítását: (1-es) Burzynski - (2) Majewski, (3) Janas, (4) Wojtowicz, (10) Sipka - (5) Wojczicki, (8) Lipka, (7) Chojnacki (6) Milosewicz, (9) Adamczyk, (11) Kusto. A 13 órakor kezdődő mérkőzésen a román, (az argentínai labdarúgó-világbajnokságot is megjárt) Raines lesz a játékvezető. A mérkőzés szünetében ismét nyerhetnek a szurkolók. A stadion kapunyitásától kezdve 10 mozgóárus számozott Népsportpéldányokat fog árulni. A szünetben a számozott példányok számait sorsolják majd, melyen nyerni lehet egy melegítőt, két sporttáskát, egy pár edzőcipőt, négy labdát, és két féléves, két egyéves Népsport-előfizetést. A díjakat kiegészíti a DVTK felajánlása, miszerint kisorsolnak majd a válogatott csapat tagjainak aláírásával ellátott piros-fehér futball-labdát. Az ajándékokat a Borsod megyei Testnevelési és Sporthivatal, a KISZ Borsod megyei Bizottsága, az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat, valamint a Népsport szerkesztősége ajánlotta fel. Őszintén reméljük, hogy nemcsak a tombolán nyernek a szurkolók, hanem a csapat is nyer, és eséllyel várhatjuk a csehszlovákok elleni kettős selejtezőmérkőzést. DARAB GYULA Nagy szükség lesz Kutasi megbízhatóságára, és reméljük, Tatár is kupaformában juttatja majd a lengyelek kapujába a labdát. (Szabó István felvételei) Munkaidőben A mai magyar—lengyel meccset később sugározza a televízió. A játékosok már rég lezuhanyoztak, bánkódtak, örültek, amikor a csata filmkockái leperegnek. Az újság azt írja, hogy a mérkőzést ezúttal is a munkaidő után közvetítik. Ezt olvasva, elképzelem a mozdonyvezetőt, aki éppen ebben az időben hozza le a szerelvényt a fővárosból Miskolcra. Gondolok azokra a három műszakban dolgozó kohászokra, szövőgyári munkásokra, telefonkezelőkre, rendőrökre, akiket a szolgálati beosztás éppen a televíziós közvetítés időszakában szólít posztjukra, ők mit csináljanak? Ők mit gondolának? Hány százezer ember dolgozik ebben az időszakban, ameyet a televízió leginkább alkalmasnak tart? Nem sérti-e az akkor szerszámot forgatók önérzetét, hogy — miközben zajlik a mérkőzés — ők himmi-hummi munkával elvonják magukat és figyelmüket a bizonytalan kimenetelű futballcsata izgalmairól? Tudom, tudjuk, hogy a reggeli műszak dolgozói a legnépesebbek. De ne becsüljük le a vasutast, a rendőrt, a telefonkezelőt, az energiaelosztó diszpécsert, a villamosvezetőt azzal, hogy a klasszikus értelemben vett hivatali munkaidővel — 8 órától 4 óráig tartó intervallummal — a legális és elfogadható emberi tevékenység tartamát deklaráljuk. Sokan nem látják ezt a mérkőzést. Nem azért, mert nem érdekli őket a foci. Lesz, aki nem kéredzkedik el, nem csúsztat, nem lóg... Egyszerűen, teszi a dolgát. Második műszakban, foci nélkül is. B. I. Cselgáncs, felnőtt OB Az MVSC-s Schulhof ezüstérmes Kecskemét, szombat, vasárnap. Az ország legjobb cselgáncsozói találkoztak, hogy eldöntsék a bajnoki címek és a helyezések sorsát. Az MVSC-sek vezető edzője, Braskó Péter is a helyszínen volt: — Dráma (vagy még inkább tragédia) és öröm. Így tudnám jellemezni a 60 kgosok súlycsoportjának versenyeit. A Népsport tegnapi számából: „Kollár, Petz és Tóth közül bármelyik ott lehet Párizsban a VB-n.” Majd így folytatódik:.......Kollár azonban már itt is megszenvedett a miskolci Gercsák ellen. Mindössze egy hárompontos akcióra tellett erejéből. Utána szerencséje volt...” B. P.: — Érthetetlen, hogy Kollárt hozták ki győztesnek a döntetlen után. Persze, ez még nem minden. Következett a döntő. Kollár simán kikapott Schulhoftól (MVSC), így a párosítás: Tóth Béla (Bp. Honvéd), Schulhof. B. P.: — A Honvéd versenyzőjét legalább kétszer kellett volna figyelmeztetni lerántásért és egyéb szabálytalanságért. A versenybíróság nem tette. Sőt, a döntetlen után itt is ellenünk ítéltek. Tóthot hozták ki győztesnek. Idézet a Népsportból: „Megint a bírók feje főhet. Döntenek, és egyhangúan Tóth mellé állnak, aki ujjongva jön le a szőnyegről.” Horváth István, a válogatott edzője: — Nem tudom... a szövetség elnökségével és az edzőbizottsággal közösen döntünk majd az utazó versenyző személyét illetően. B. P.: — A többiek? Helytálltak. Az MVSC hetedik lett (még nem pontos eredmény) az országos rangsorban. Két ötödik helyünk volt még, a 65 kg-ban Szobonya, és a nehézsúlyban Tóth Mihály. — Elégedett? — Zömében junior korú versenyzőink jól szerepeltek ... D. T. B. Megvannak a játékvezetők Az UEFA játékvezetői bizottságának közlése szerint a november 28-i DVTK—1. FC Kaiserslautern UEFA Kupamérkőzést a görög Platopoulosz vezeti. (Mint ismeretes, az első találkozó Diósgyőrben lesz.) Kijelölték már a visszavágó játékmesterét is. Ennek időpontja: december 12., Kaiserslautern. A csapatok spanyol játékvezetőt kaptak Gurucetu Muro személyében. Átúszta az Adriát A jugoszláv maratoni úszó, Veljko Rogosics ezúttal az Adriát úszta át. A jugoszláv tengerparti Umag és az olszországi üdülőközpont, Caorle között 19 órán keresztül volt vízben, s ezzel új világrekordot állított fel. Ez idő alatt összesen 85 kilométert tett meg számos kísérőhajó „őrizetében”. S az egyik hajó fedélzetén ott voltak legközelebbi hozzátartozói is. A parton a több ezres tömeg viharos lelkesedéssel fogadta. Pedig alig ismertek rá ... Rogosics ugyanis a hosszúra nyúlt lubickolás után 12 kilót fogyott Alain Delon a jó üzleteket és a nőies nőket szereti A tévében nemrégiben láthattuk viszont a tíz évvel ezelőtti Alain Delont, a mindenre kapható vagányt. Az osztrák Bunte magazin most megismertetett bennünket a konzervatív üzletemberrel, Alain Delonnal. A sztár, filmvállalkozása mellett ugyanis bútorokat állít elő olasz társával, és rövidesen egy svájci üzletemberrel még egy vállalkozásba fog. „Nemcsak a nevemet adom a vállalkozáshoz, nemcsak az osztalékot zsebelem be, hanem napi 12—14 órát dolgozom is — mondta büszkén az osztrák lap munkatársának. — Az apám még kiskereskedő volt, nekem nem volt szerencsém Alain Delon fiának lenni, mint az én gyermekemnek, ezért hozzászoktam a munkához. 21 éves koromban, amikor leszereltem a katonaságtól, a rendőrségre hívtak dolgozni — nem mentem. A filmhez véletlenül kerültem, de ott maradtam. Igaz, nem mint rendőr, hanem ellenkező szerepben. Jártam a film őshazájában, Amerikában, de — úgy látszik — túlságosan francia vagyok, ott nem csináltam karriert, csak itthon.” A nők egyik bálványának a nőkről sajátos a véleménye. Alain Delon, az üzletember ma már konzervatív. Szerinte a női egyenjogúság csak akkor elfogadható, ha a nők is leszolgálják a katonaidejüket, de legjobb, ha megmaradnak nőknek, nem bújnak nadrágba, és mutogatják harisnyás lábukat — főleg, ha azok szépek! MÁTÉ IVÁN A japán teaszertartás A teaszertartás, amelyet japánul chanoyunak hívnak, az együttlét különleges japán módja A „matcha” poralakú zöld tea tálalásáról és elfogyasztásáról van szó. A tea 700 körül Kínából került Japánba. A matchát a mai alakjában akkor még nem ismerték. Csak a XII. század végén hozták be, ugyancsak Kínából, ezt a fajta teát. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a tea már ebben az időben népi ital volt. Inkább gyógyszerként használták, mivel nagy értéket tulajdonítottak neki. Csaknem kizárólag a zen buddhista papok itták, akik a hosszú órákig tartó meditáció közben fellépő álmosságot akarták így elűzni. Csak a XIV. században terjedt el jobban a teázás, amikor egy kínai játék jött divatba. Tochanak hívták, ami lefordítva körülbelül teaversenyt jelent. Úgy játszották, hogy a vendégek egy részének az ország különböző részeiről származó teákat szervíroztak. Aki felismerte a legjobb teafajtát, azt díjjal jutalmazták. A canoyu sokrétű szerepet töltött be a japán nép kulturális és művészeti életében. A teaszertartás más esztétikai tevékenységet is magában foglal, így a teaszertartás helyiségének megcsodálását, a kertet, amelyben a tea ház áll, a kancsó, a teáscsésze és a falikép megtekintését. Régi szokás, hogy a chanoyu szertartáshoz egy külön épült házat használnak, amelyet sukiyának hívnak. A kerten keresztül egy szűk út (roji) vezet a házhoz. A ház három szobából áll: egy várószobából (yoritsuki), egy tálalóhelyiségből (mizuya) és a tulajdonképpeni teaszobából (chashitsu). A teaszertartás eszközei a teáscsésze (chawan), a teásdoboz (chaire), egy kis bambuszverő (chasen) és egy bambuszkanál (chasaku). A teaszertartás négy részből áll. Először egy kis frissítőt kínálnak (kaiseki). Ezután rövid pihenőre visszavonulnak a részvevők. A harmadik részben, a tulajdonképpeni főrészben egy erős és sűrű teát (koicha) szervíroznak. Egy könnyű, gyenge tea (usucha) jelenti a szertartás befejezését. A teljes szertartás négy óráig tart. Ezért gyakran csak a negyedik részre szorítkoznak, amely kb. egy órát tesz ki. A vendégek a teaház várószobájában gyűlnek össze A vendéglátó először a kerti úton a teaházhoz vezeti a vendégeket. Útközben az út szélén egy kőedényben friss forrásvíz áll, ahol mindnyájan kezet mosnak és szájat öblítenek. A teaházban a vendégek egy sorban foglalnak helyet. Ezután néhány üdvözlő szót váltanak, majd egy kis ennivalót tálalnak (kaiseki). A szertartás fő részét (gozairi) gong jelzi, amely a teaház közelében lóg. Ezt a házigazda ötszörhétszer üti meg. A tea elkészítésekor a vendéglátó vendégenként három kanál marhhát tesz a teáscsészébe. A merítőkanállal vizet merít a kancsóból és kb. egyharmadát a csészébe tölti. A csésze tartalmát aztán egy bambuszverővel felveri, amíg egy sűrű pép nem keletkezik, ami színre és folyékonyságra egy sűrű borsóleveshez hasonlít. Ez a tea az úgynevezett kolcha. Ehhez olyan tealeveleket használnak, amelyek legalább 20, gyakran azonban 70 évesek. Most a vendéglátó a csészét a kész teával, a tűzhely, vagy a faszéntál mellett, az arra kijelölt helyre teszi, és az első vendég, aki közben elfogyasztotta süteményét, térdre ereszkedik, hogy átvegye azt. Meghajtja magát a többi vendég előtt, bal keze tenyerére helyezi a csészét, jobb kezével pedig megtámasztja. Kortyol egyet belőle, elveszi a csészét a szájától és megdicséri a tea kellemes ízét, majd még egyet kortyol. Mielőtt továbbadja a csészét a következő vendégnek, kashipapírral megtörli azt a helyet, ahonnan ivott. Ezután a második vendég iszik belőle, megtisztítja, majd továbbadja a harmadik, az a negyedik, az pedig az ötödik vendégnek. Az utolsó vendég az üres csészét visszaadja az elsőnek, aki átnyújtja azt a vendéglátónak. Városligetben, a műjégen... ♦ A városligeti műjégpálya Budapesten — csakúgy, mint a miskolci — már fogadja a korcsolyázás kedvelőit. (S Tóth Bálint felvétele)