Déli Hírlap, 1981. március (13. évfolyam, 50-75. szám)
1981-03-28 / 73. szám
Mit hallunk jövőre? Koncerttervek Az Országos Filharmónia igazgatónője és több volő munkatársa a napokban Miskolcon járt. Tervegyeztető tárgyalást folytattak a városi tanács, valamint városunk zenei életének képviselőivel az 1981 —82-es koncertévadról. Bár még lehetnek változások, alapvetően mégis ekkor dőlt el, hogy milyen együtteseket, szólistákat karmestereket hallhatunk majd Miskolcon. Az év legnagyobb miskolci zenei eseményének ígérkezik a Drezdai Filharmonikusok szereplése (Téli bérlet, október 27., Miskolci Nemzeti Színház). Vásáry Tamás (USA) vezényli — ugyancsak a Téli bérlet koncertsorozatban — az Állami Hangversenyzenekart; az Egyesült Államokban élő magyar művész játssza a zongoraszólót is: Mozart: Esz-dúr zongoraversenyét. Újra Miskolcon szerepel Erik Klaas Tailinból, a Budapesti Filharmonikusokat fogja dirigálni. Torma Gabriella zongoraművész és férje, Szergej Dávidon oboaművész koncertjét sokan várják, a műsort, amelyen a két művész.anyaegyüttese’, a Miskolci Szimfonikus Zenekar kísér, Budapesten is bemutatják. Első alkalommal lép fel városunkban a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar. A Bartók-kórus a János passiót mutatja be. Kocsis Zoltán szólókoncertje a Népszerű zenei estek eseménye lesz, ugyanebben a bérleti sorozatban mutatják be műsorukat az Állami Balettintézet növendékei az Operaház szólistáival. Mészöly Katalin, Kováts Kolos, valamint szovjet művészek vendégszereplésével tartja meg Orosz operaestjét a Miskolci Szimfonikus Zenekar az Egyetemi bérlet programjában. A kamarabérletesek hallhatják majd a Miskolci Új Zenei Műhelyt — korunk zenéjéből mutatnak be válogatást —, a Miskolci Rézfúvós Quintettet, a Miskolci Fúvósötöst, az Új Miskolci Vonósnégyest, a Miskolci Zongorás Triót, a Gál Vonósnégyest. Ízelítőül talán ennyi is elég az októbertől májusig tartó koncertévad Filharmónia-szervezte programjából. A Téli bérlet tíz, a Népszerű zenei esték öt, az Egyetemi bérlet négy hangversenye mellett, nyolc kamarahangverseny, számos ifjúsági bérleti koncert gazdagítja majd az évadot. És ne feledkezzünk meg arról, hogy a fentiek csupán a Filharmónia-koncertek. A városi tanács, a városi művelődési központ ezeken kívül még több hangversenysorozatot szervez: bemutatkoznak városunk művészei, ismét megnyílik a Muzsikáló udvar, tíz orgonahangverseny lesz a Miskolci Szimfonikusoknak külön sorozatot terveznek, s ugyancsak tervezik a Kórusok matinéját. (Sz—) A francia „tiszta Jónás” Sanzonest a Tokajban Kitűnően illeszkedett a városi művelődési központ újabb francia estje a Tokaj étteremben a Bartók-ünnepségekhez, mert a francia „tiszta forrás”, a sanzon történetéről hallhattak az egybegyűltek rendkívül színes, dalokkal illusztrált előadást. Jean Allix, párizsi pedagógus, az Alliance Francaise egyik intézményének igazgatója, aki délután fél háromkor szállt ki Budapesten a párizsi repülőgépből, este fél hatkor teljesen frissen, elevenen beszélt, szerepelt, énekelt, imitált, és valóban szórakoztatott másfél órán át. Az egykor szájhagyományon át terjedő, de később leírt francia népdal, a sanzon története kissé a francia nép története. A „legkeresztényibb” királyok uralkodásának népi visszhangjától, a katonák pajzánságán át, a papságról szóló finom iróniáig ismerkedhettünk egy nagy kultúra sajátos megjelenési formájával. És elgondolkozhatunk azon, hogy nemcsak a skót, meg az erdélyi népballadáknak vannak azonos motívumai, de a francia paraszt is hasonlóan imádkozott, nevetett, zsémbelt, mint a magyar népdal hőse, ismeretlen „nótafája” Az egyházi gregorián énekek hatása éppen úgy érződik a francia sanzonban, mint az ősi kelet-európai vallási hagyományoké a magyar népdalban, hogy aztán a közös népi sors — az azonos öröm és bánat tükröződjön a dalban. Hogy a sanzon fekete és fehér madara emlékeztessen a magyar népdal fehér és fekete hattyújára. Sőt! E sorok íróját az egyik dal arra a zenére emlékeztette, amit a sokáig Párizsban élt Szomory Dezső maga szerzett II. Lajos című drámájához. (máté) sk Elsősorban tanulni kell, de az sem baj, ha a kézügyességét is fejlesztik a gyereknek. A 26-os számú Általános Iskolában a felnőttek kézimunkáival ismerkedik az ifjúság. Lehet, hogy jövőre már saját hímzésekkel is dicsekedhetnek. (Kiss József felvétele) Zala Tibor plakátjai Hétfőn délután 5 órakor nyitja meg Zala Tibor plakátkiállítását a Mini Galériában Bereczky Lóránt művészettörténész. A Bartók-modell Cs. Varga István előadása a Kazinczy-klubban A közönség kicsit bele is fárad a klasszikusaink (évfordulós) ünneplésébe. A jelenség olyannyira közismert, hogy szinte már emlegetni se illik. Szólni is csupán azért szólunk róla, mert olykor igen kellemes meglepetésekben, élményekben is lehet részünk. Így volt ez szerda este is, amikor Cs. Varga István, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem fiatal és igen jól felkészült tanára beszélt Németh Lászlóról és Bartókról. A két név azonban — s éppen ez tette élménnyé az előadást — csupán keret, mintegy apropó volt arra, hogy Cs. Varga István megfogalmazza a XX. század korszerű ember- és magyarságeszményét, felhívja a figyelmet azokra az értékekre, amelyek ebben a két életműben megvalósultak, integrálódtak. Sokszor emlegetett, talán mégsem eléggé átgondolt fogalmak ezek, a mindennapjainkban olykor el-elhalványulnak. A Bartók-modell kifejezést Németh László írta le így először. Mit jelent ez? Azt a felismerést, hogy itt, Közép-Európában csak akkor tudjuk sajátunkként megélni kelet és nyugat kultúráját, ha visszanyúlunk az eredethez, a népihez, ugyanakkor a legkorszerűbb formanyelven fogalmazzuk meg azt. A magyar kultúra, művészet történetében csak a keveseknek, a legnagyobbaknak sikerült ezt maradéktalanul megvalósítani. Bartókot azért emlegetjük példaként, mert a zene nyelvén a legősibb, a mitikus létélményt fogalmazta meg (lásd például a Cantata Profana), amely azonos minden kor emberével, mégis mai, korszerű és egyetemes. Németh László regényeiben, drámáiban, esszéiben fogalmazta meg azt az etikai parancsot, a „növéstervet”, amely mindenki számára követhető, ugyanakkor nincs másként esélyünk arra, hogy megőrizve magyarságunkat, be tudjunk kapcsolódni az európai, egyetemes emberi kultúra áramába. Cs. Varga István vázolta az utat, amelyen Németh László eljutott ehhez a felismeréshez, felismerte Bartókban, a népi írókban (Veres Péter, Tamási Áron, Illyés Gyula) azokat a szövetségeseket, társakat, akikkel együtt küzdhet az említett célokért. Végül is Cs. Varga István előadására is áll az, amit Németh Lászlóról és Bartókról mondott. Az imponálóan nagy lexikális műveltség, a részletek gazdagsága arra szolgál nála, hogy a logikusan végigvitt elemzések, utalások végül is a szintézis élményét adják. Élményt, amely gondolkodásra, elmélyedésre és munkálkodásra ösztönöz. H. S. Tavaszi Az általános és a középiskolákban az idén, április 6- án, hétfőn kezdődik és 11-én, szombaton fejeződik be a tavaszi szünet. A tanítás április 13-án, hétfőn folytató szünet eik. A tanév utolsó tanítási napja az általános iskolákban és a középiskolák I—III. osztályaiban, az egészségügyi szakiskolákban, valamint a gépíró- és gyorsíróiskolák I— III. osztályaiban június 1ß. A lézer, ez a színpompás optikai jelenség, megmozgatja a festők fantáziáját is. Április elsején a Molnár Béla Ifjúsági Ház nagytermében Csajt Attila festőművész tart Lézerinterferenciák címmel bemutatót és előadást. Az általános és középiskolák kérésére a kívánt időben mutatja be műveit. Felnőtteknek délután fél 6 órakor és este 7 órakor ismétli meg műsorát. Az érdeklődők a Gáradnyi Művelődési Házban és a Molnár Béla Ifjúsági Házban kaphatnak felvilágosítást. ^ Fiatalok órája Nincs hálásabb dolog a happy endnél. Aradé, ha ez a mondat így cinikusnak tűnne, mondhatjuk azt is, hogy a jól (eredményesen) végzett munka a legnagyobb öröm. Nem róhatjuk meg tehát a tévét ezért, mert learatta, az ország nyilvánossága elé tárta az elért sikert. Sőt, dicsérhetjük a Fiatalok órája szerda este látott műsorát. A Virág című riportfilmről van szó. Az eset maga, egyediségében szomorú, de vannak általánosítható mozzanatai is. Kátai Virág, ez a jó „beszélőkéjű” kislány nyitott gerinccel született, ami azt jelenti, hogy nem tud járni iskolába se), egész nap szülői felnőtt felügyeletet igényel. Nem is volt ezzel semmi baj, amíg Kátainénak fel nem mondtak a munkahelyén, ahol megengedték, hogy otthon dolgozzon (műszaki rajzolóként). Eddig a történet szinte sablonosnak mondható. Fellebbeztek, elutasították, újra fellebbezett, megint hiába, s ekkor fordultak a tévéhez. A tévé a Staféta című műsorában mutatta be a házaspárt, illetve ismertette az ügyet. Nos, a történet innen válik a happy end ellenére is elszomorítóvá. Megszólaltatták az igazgatót is, aki a vállalati érdekekre és a paragrafusokra hivatkozva, lényegében felmondott a fiatalasszonynak, holott tudta, hogy milyen gondjai vannak. A tévéműsor hatására azonban több vállalat is jelentkezett, azaz kiderült, hogy igenis, lehet foglalkoztatni az időközben a második gyerekét váró Kátainét. Van olyan paragrafus is, amely egyezteti az egyéni és a társadalmi érdekeket. De miért kell ehhez a tévé közreműködése, a nyilvánosság, a közvélemény nyomása? Egészen más jellegű, de szintén súlyos volt a másik riportban (Mi legyen Tormással?) megfogalmazódó társadalmi gond. A „Gyűrűfű-jelenségről” van szó. Mi legyen, mi lesz azzal a kis faluval, településsel, ahol összevonták a téeszt, ahonnan elköltözött a tanács, az iskola, a falu vezetői, ahol mesterségesen megcsappantak a munkalehetőségek, következésképp el fognak menekülni a fiatalok is? Elhangzott a riportban is, hogy Tormás neve behelyettesíthető, hiszen a gond országos. Sokan kissé könnyedén, felelőtlenül azt szokták mondani erre, hogy ez,az aprófalvak elhalása világjelenség. Akkor is vitáznunk kellene ezzel az állítással, szemlélettel, ha igaz lenne. A valóság ezzel szemben az, hogy a fejlett országokban is tovább élnek, mert funkciót találtak a kis települések. A tendencia (nálunk is vannak jelei) az, hogy az emberek menekülnek a zajos, piszkos, kényelmetlenné, rideggé vált lakónegyedekből, nagyvárosokból. Ám ha nem ismernénk ezt a tendenciát, akkor is el kellene gondolkodnunk azon, hogy egy krónikus lakásgondokkal küszködő ország sorsára hagyhatja-e a még lakható, jó házak ezreit? Egy hozzávetőleges felmérés szerint mintegy 200—400 ezer (a szám változó) ház áll üresen, elhagyatottan. Több évszázadon keresztül jól funkcionáló közösségek bomlanak fel a szemünk előtt (a tormásiak büszkék arra, hogy a falu átvészelte a törököt is), az elviselhetetlenségig növelve ezzel a városainkra nehezedő nyomást. A tormási fiatalok is elmondták, hogy nem akar mindenki a városba költözni, ha helyben is talál munkát, a gyerekének iskolát, szolgáltatásokat, tanácsot, azaz tovább funkcionálhat a közösség. Örömmel üdvözöljük, hogy a Fiatalok órája a valós, egész társadalmat érintő kérdések felé fordítja a figyelmet. Ezen a nyomon haladva a fiatalokat is nagyobb felelősségtudatra tudja nevelni, hiszen már az érdekek, gondok, lehetőségek puszta felismerése is nyereség. (horpácsi) Sumonyi Zoltán regénye __•___Panel-halom — Na és maga? — Hát én mondtam, hogy három szoba rajtunk nem nagyon segít, még ha nagyobb is a lakás tizenöt négyzetméterrel, mert három helyiségünk most is van. Nekünk legalább még egy félszoba kellene, hogy a Klárika külön legyen. Mert neki most már majd az érettségire is kell készülni, és nem tud otthon tanulni a kicsiktől. Erre ő csak bólogatott, hogy elhiszi, de ne tettessem már magam süketnek — így mondta: Ne tettesse már magát süketnek! Értsem meg, hogy nincs. Ő mindent megért, tudja, hogy jogosultak lennénk nagyobb lakásra is, adna is, higgyem el, ha lenne. De nincs és kész! És többet ne is menjek oda, ha nem kell a háromszobás. — Na és, na és?! — És akkor én mondtam, hogy itt a kis titkárnő elárulta, hogy minden emeleten épül egy-egy nyolcvanegy négyzetméteres, három és fél szobás, étkezőkonyhás lakás is. — Na, ezt kellett volna csak látni! Hát én azt hittem, hogy megöl a szemével. Aztán csak fújt egyet, és azt mondta, de olyan flegmán: Igen asszonyom, épül, de nem maguknak! — És maga erre csak úgy eljött? — Hát mit tehettem volna? Na de aztán itthon az István! Én tizennyolc éve ismerem, de úgy higgye el, dédi, hogy ilyennek én még nem láttam. Úgy üvöltött velem, hogy azt hittem, összedűl a ház. — De a kutyaúristenit a kurva anyjuknak! Hát akkor ki a jóistennek épül, ha nem nekem?! Én ötvenkét éves fejjel összekalapálok még két fiút a meglevő két gyerekem mellé, akkor nekem nem épül?! Én harminc éve egy helyen dolgozom, egy gyárban, legjobb esztergályos, élmunkás, sztahanovista, feltaláló, művezető, üzemegység-vezető, — minden anyám kínját rám aggattak már, csak a lakás nem nekem épül?! Hát akkor mutassák meg nekem, hogy kinek épül három és fél szobás lakás ebben az országban, ha nem nekem?! — Jaj dédi, így ment el reggel az István. De hogy aztán hogyan fog visszajönni, azt csak a jóisten tudja. Mert amilyen alapos ember az, hogy még éjjel is a benti rajzokon dolgozik, azokat számolgatja, hát az olyan indulatos is. A dédi és a fiatalasszony egy ideig még méltatlankodik a tanácsi hivatalnok pimaszságán, helyeslik Ábrahám István, Láng-gyári üzemvezető felháborodását és megegyeznek abban, hogy Tériké * csak nyugodjon meg, mert ha a férje az asztalra csap, annak biztosan meglesz az eredménye. Amikor efölött valamennyire napirendre térnek, és Ábrahámné elérkezettnek látja az időt, hogy elmesélje iménti hőstettét a házasságtörő trabantossal, a szomszéd házban lakó asszony ismét más irányba tereli a beszélgetést. — Jaj, nem tudják, hogy mi van annak a Hankóczynénak a kislányával? Azok a maguk emeletén laknak. — Én csak kora reggel láttam, de akkor még mindig nagyon fulladt — mondja Ábrahámné —, én nem is tudom, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel. Már ilyen asztmásan született szegényke, de most valahogy nagyon furcsa az egész. Hát csak rá kell nézni, már majdnem hároméves, és még másfélnek se látszik. Késő este beszaladt vele az anyja, de hogy a férjem olyan dühös volt, kitessékeltem őket, és inkább én mentem át hozzájuk. Az egész szoba csupa gőz volt, kamillateát párologtattak, mert az szokott rajta segíteni, ha rohama van. Még a parkettára is teát öntöttek, hogy nagyobb felületen párologjon, nem is tudom, nem áztatták-e el a doktornőt. — Tényleg, hát ott lakik az orvosnő alattuk, annak nem szóltak ? v ! — Nem, mert nem ismerik, meg az nem is rendel otthon. A körzeti gyermekorvos látta délután, ő azt mondta, hogy csak lélegeztessék kamillával, és ha nem javul, reggel telefonáljanak neki, akkor megint kijön. Igaz is — szól közbe a dédi —, reggel úgy hét óra után be is jött telefonálni. Hogy aztán mit beszélt az orvossal, azt ugye nem tudom, én kimentem a konyhába, de azt hallottam, hogy nem, nem. Azt az egyet nem engedi meg, hogy a kis Andreát kórházba vigyék. Azt az egyet már nem. Csak ezt hallottam, aztán gyorsan el is mentek, mert hogy jön a körzeti orvos. Na tényleg, hát azóta meg nem láttam. Talán az orvos adott be neki valamit, injekciót vagy mit, aztán attól biztos jobban lett és elaludt. Mert hogy egész éjjel nem aludtak egy szemet sem, azt mondja Hankóczyné. Jaj, de az az asszony is milyen rosszul néz ám ki! (Folytatjuk) t