Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)

1983-05-19 / 118. szám

a miskolciaké a szó .............■«•■» I» •»' ».'j Rovatvezető: Nyikos Imre. — Postacím: Déli Hírlap, Miskolc, 3501. Pf. 39. — Tel.: 18-325 Az ingatlankezelő brigádjai a városért Az elmúlt év elején a MIK 58 szocialista brigádjának 630 tagja tett munkaverseny-vállal­ást, a hármas jelszó szellemé­ben. Mivel a gazdálkodás körülményei jócskán nehezedtek, a vállalások döntő része a vállalati tervfeladatok teljesítésének segítését célozta meg. Természetesen szerepeltek a vállalások­ban az általános és politikai műveltség fejlesztését, vagy pél­dául az újítómozgalom támogatását segítő felhívások, fel­ajánlások is. Ugyanakkor — a város politikai és társadalmi, illetve tanácsi szerveinek felhívására reagálva — igyekeztek a hagyományokhoz méltóan kivenni részüket brigádjaink a városért végzett munkából is. Így születhettek olyan mutatós eredmények, hogy a MIK szocialista brigádjai mintegy 15 ezer órát dolgoztak a Tiszta, virágos Miskolcért mozgalom kereté­ben, s mintegy 15 ezer órát az idősek, az iskolák, az óvodák, bölcsődék patronálásánál, a város fejlesztését, anyagi és szelle­mi értékei gyarapítását elősegítő társadalmi munkaakcióknál, így például a Volán brigád majdnem négyezer óra társadal­mi munkát teljesített különböző takarítási akcióknál, a Rad­nóti Miklós brigád 827 órát a 24. sz. Általános Iskolánál, a Vö­rösmarty utca környéki lakótelepen, vagy például a Gyermek­­városban, a Kandó Kálmán brigád 736 órát a Tátra utcai óvo­dánál, az Avason, vagy például az Árpád utcai óvodánál, hogy csak néhány konkrétumot említsek. E három említett brigád egyébként a városi tanácstól a tavaly végzett társadalmi mun­káért aranyplakett kitüntetésben, illetve elismerő oklevélben részesült. * Vállalatunk szocialista brigádvezetői március 24-i tanácsko­zásukon értékelték a tavalyi munkát, s meghatározták az idei feladatokat. A brigádok képviselői felszólalásaikban ígéretet tettek, hogy a MIK szocialista brigádjai 1983-ban is ott lesznek minden, a várost fejlesztő, Miskolc gyarapodását szolgáló tár­sadalmi munkaakciónál. Így például három éven át egy-egy kommunista műszakkal, vagy egynapi munkabérükkel segí­tik a megyei vértranszfúziós állomás építését, részt vesznek az öregek 1. sz. napközi otthona, számos iskola és óvoda, illetve bölcsőde további patronálásában, a különböző takarítási ak­ciókban. Szeretnék, ha a város lakói nem csupán a vállalat ál­tal végzett szolgáltatási tevékenységek révén ismernék a MIK-eseket, hanem a városért végzett társadalmi munka ál­tal is. Ez az alapja annak, hogy az 1983. évi társadalmi munka városi eredményeinek összesítésekor a MIK szocialista bri­gádjai, illetve a vállalat újabb sikereket könyvelhessenek el. Virág Judit munkaverseny-felelős Megkérdeztük HOGYAN LEHET VALAKI TURISTA? Lapjukban mindig elolva­som a turistaszakosztályok hétvégi programját. Nem­egyszer mi magunk is el­megyünk egy-egy komo­lyabb túrára a családommal. Beszéltünk róla, hogy jó lenne belépni a szervezett természetjárók körébe, sőt a fiam, jelvényes túrázó sze­retne lenni. Mi kell egyik­hez, s mi a másikhoz, s ho­gyan kezdjük el? — kérdezi Kerekes Imre miskolci olva­sónk. Kérdésére a megyei természetbarát szövetségnél kértünk választ A természetjáró szakosz­tályok bárkit szívesen fo­gadnak, aki szereti a ter­mészetet, szeret túrázni. Leghelyesebb, ha az érdek­lődők valamelyik vasárnap csatlakoznak a munkahelyü­ket képviselő szakosztály túrájához, így kevesebb az utánajárás. A vasas dolgo­zók a DVTK, a vasutasok az MVSC, a szolgáltató vál­lalatoknál dolgozók a helyi­ipari turisták, a vendéglá­tósok vagy a kereskedelmi­ek a Miskolci Vörös Meteor turistáihoz. A fiatalok az iskolában érdeklődhetnek, hiszen úgyszólván minde­nütt működik az Országjá­ró Diákok Köre, amelynek tagsága szorosan kapcsoló­dik a természetjáráshoz. Ami a kérdés másik ré­szét illeti, a túrázók minő­sítése feltételekhez van köt­ve, így például az „Ifjúsá­gi jelvényes” túrázóknak évente 12 túranapot kell teljesíteniük, hatot kijelölt pont érintésével; a bronz-, ezüst-, illetve aranyjelvé­nyes túrázóknál ez­ a követ­­­kezőképpen változik: 15 tú­ranap, 8 kijelölt pont érin­tése, 25 túranap és 12 kije­lölt pont érintése, illetve 70 túranap és 35 kijelölt pont érintése. Ez utóbbin felül az aranyjelvényeseknek teljesí­teniük kell az Országos Kék Túra útvonalának legalább a felét is! Ez azonban már olyan produktum, hogy me­gyénk több ezer szervezett természetjárója közül bi­zony nem sokan, mondhat­nánk csupán néhányan büszkélkednek az arany fo­kozatú túrázójelvénnyel. Ám, annál nagyobb dicső­séget jelent hordani a ka­lap mellett vagy az anorá­­kon ... MIÉRT NINCS VÉDŐRUHA? „Savval dolgozom. A mun­karuha olyan gyenge minő­ségű, hogy az nem közön­séges. Vagyis: alig véd va­lamit. Miért nem lehet hoz­zájutni jobb minőségű mun­karuhákhoz?” - kérdezi D. Gy. miskolci olvasónk. Kér­désére a SZOT munkavédel­mi osztályán kértünk választ. A sav ellen védő terilén védőruha alapanyagát, a vá­gott PE-t a korábbi évek­ben Lengyelországból szerez­tük be. Ez azonban jelenleg nem áll rendelkezésre. He­lyettesítése csak tőkés im­portból (NSZK) történhet, s erre nézve intézkedés tör­tént. Az idén várhatóan mintegy 10 000 darab áll rendelkezésre, ám átmeneti ellátási nehézségekre to­vábbra is számíthatnak a vállalatok. A saválló posztó védőru­ha hiányát viszont a hazai alapanyaggyártó vállalat el­maradása okozta. Az igé­nyek kielégítése itt hamaro­san várható. A permetező-védőruha el­látás is alapanyaghiány mi­att akadozik. A gyártó el­maradt a szállítással, a fel­használóknál emiatt készlet­hiány keletkezett. A pótlás­ra itt is intézkedések tör­téntek. SzerkeSü ||| üzenetek Pa­ál József (Miskolc, Melin­da u. 2.): Levelét továbbítottuk a válla­lat igazgatójához, aki majd fényt deríttet a­­ történtekre — ezeket, kinyomozni nem a mi felada­tunk —, s minden bizonnyal méltó büntetést ró ki a felelő­sökre. Huszár István (Miskolc, Sza­bó L. u. 46.): Köszönjük figyelmeztető ész­revételét. Az történhetett, hogy nagyítás közben megfordult a negatív. Csak elismeréssel adóz­hatunk éleslátásának... Most már betelt a pohár Régi bosszúságom tető­pontra hágott. Vagyis mivel nem tudtam megtölteni a poharam, betelt a pohár. Oly sok­­ mérgelődésre adott már okot a­­ literes üdí­­tőitalos üvegek kibontásának, művelete. Most éppen úgy jártam, hogy csavartam — csavartam a kupakot, s nagy nehezen lejött • — az üveg szájával együtt Máskor késsel próbálkoz­tam, de az is elég kínosan ment, mert mindig felsértet­te: a kezem hol a kés, hol a zárókupak. Pedig én­ erős va­gyok , ám az üdítőitalos üvegek kinyitásához úgy lát­szik mégis gyenge. Hát még az idősek, azok tfS&sl -gyériek? Még a-eLvé­­-­ rekek. Hiszen ez az ital fő­ként az övék. Kérem az illetékeseket, sürgősen intézkedjenek, mert különben kénytelenek le­szünk lemondani kedvenc üdítő italainkról! E. J. Miskolc Szegény Szinva! * A közelmúltban Egri János sokat vitatott „Elmebajnokság” című televíziós fejtörő játéká­ban hangzott el, hogy hazánk legnagyobb vízesése a Szinva-patak. Lehet, hogy földrajzi analfabéta vagyok, de erről eddig nem tudtam. Mentségemre legyen mondva, a versenyző sem. Nos, tehát büszkék lehetnénk, hiszen hazánk legnagyobb vízesésével, a lillafüredivel — amit már József Attila is megénekelt — mi rendelkezünk. Azért mondom, hogy büszkék le­hetnénk, mert a Szinva-patak nem csupán a vízesésig tart, hanem a Sajóig. Bár ne tartana addig!... Inkább érne véget a vízesésnél, vagy bújna a föld alá. Mert így mi, miskolciak bújhatunk a föld alá szégyenünkben a Szinva miatt! A medve ugyanis szinte végig szennyes, szemetes. Vajon miért ilyen, s meddig lesz ilyen?! Amíg egyfelől milliókat költünk környe­zetvédelemre és idegenforgalmi propagandára, másfelől hagyunk pusztulni olyan értékeket, mint a Szinva, ami ma egyben — állítom — városunk egyik legrosszabb propagandája a hozzánk látogatók számára. . M. I. ■:. . . Miskolc • m Nem adhattak szerenádot Pedagógus szomszédaim jóvoltából az egyik éjjel szép szerená­dokat hallottam. Fe­gyelmezett , végzős diákok, szál gyertyával a' kezükben, szebbnél szebb­­ dalokat éhtes. .kilök' a slowíaÍsí ’ éjs Zak'ában. Szép hagyomány" ’ez? - rrrf­ is; így tettünk • 33 évvel ez­előtt ... Ez­ is hozzátartozik a bal­lagáshoz. Szép búcsú ez a tanároktól, s­ maradandó él­­­mény­ a felnőtté válás nap­jaiban, hiszen már nincs több matekóra, nincs izgu­­lás, hogy kit szólít fel a ta­nár úr, milyen lesz a dolgo­zat ... Amíg én hallgattam a szép énekeket, ballagó lányom sírt a másik szobában. Ö is felébredt a szerenádra, ám ő­­ ijá5,,miatt sírt. ................ A szigorú igazgatói döntés szerint a zrínyista diákok szerenádot nem adhattak a tanárjaiknak, még akkor sem, ha a szülők vállalták, hogy tisztes távolból vigyáz­nak éneklő gyermekeikre. Őszintén megmondom, nem értem ezt a döntést. Ma még ennyire vigyáznak a di­ákjaikra, s másnap, vagy egy hónap múlva a diák már a munkából hazajövet jöhet 11 óra után haza? Most nem lehet, akkor már igen...? Miért akarják a fél évszá­zados hagyományt eltörölni? Úgy gondolják, hogy amit a diákjaik csinálnak, csendhá­­borítás? Nem az volt — ál­lítom. Olyan szépen énekel­tek, hogy elhallgattam vol­na egész éjjel is. — de job­ban örültem volna, ha a zrí­­nyis lányok is énekelhettek volna. Egy miskolci olvasójuk A jövő kereskedői és vendéglősei versenyeztek A Miskolci Keres­­kedelmi és V­endég­­látóipari Szakmun­kásképző Iskola ózdi kihelyezett tagozatá­nak 200 tanulója ré­szére az elmúlt hé­ten szakmai háziver­senyt rendeztek. Az elődöntőből osztá­lyonként tízen jutot­tak tovább; elméleti és gyakorlati felada­tokat kellett megol­daniuk. A szakács, felszolgáló, vendég­látó-eladó szakmá­ban a gy­akorlati ver­senyt a Gyújtó étte­remben bonyolították le. Itt az alábbi ered­mény született: az el­sőévesek közül a fel­szolgáló szakmában Sápi Andrea; a sza­kács szakmában Ko­vács Attila lett az első. A másodéves tanulók közül a sza­kács szakmában Elek Ildikó, a vendéglátó-­ eladó szakmában Szegő Dénes győ­zött. A kereskedel­mi élelmiszer-eladó szakma versenyeit a Borsodi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 2. sz. Tanbolt­jában és a 191. szá­mú ABC-áruh­ázban rendezték most. Itt is írásbeli és gyakorlati feladatot kellett meg­oldani. Az elsőéves Jászberényi Veronika és a másodéves Gu­lyás Mária bizonyult a legjobbnak. Az eredményesen sze­replő tanulók okle­velet és tárgyjutal­mat kaptak, amelyet Mazuráné Boromisza Márta, az iskola ózdi tagozatának vezetője adott át. (Kerékgyártó Mihály felvételei) Túl nagy a különbség Ablakdiópántokra volt szükségem. Felkeres­te­m a­­ Borsodi Ipar­cikk Kiskereskedelmi Vállalat 106. sz. bolt­ját. Kaptam is, darab­ját 3,30 forintért. Utá­na betértem ugyan­ennek a vállalatnak a 104. sz. boltjába, ahol ugyancsak észrevettem a keresett terméket. Nagy csodálkozásomra, itt azonban mindössze 1 forintért árulták ugyanazt. Mindkét cso­magon az szerepelt, hogy a termék gyártó­ja a Hernádvölgye Mgtsz. Vajon az egy cég által gyártott, egy cég által forgalmazott ugyanazon terméket hogyan lehet ilyen ár­különbséggel forgalom­ba hozni? Osváth Sándor Miskolc Ibolya u. 7. Étlen-szomjan a vonaton A gyors Szegedre öt óra húszkor indul a Tiszai pá­lyaudvarról. Ma már vi­szonylag késés nélkül halad át az állomásokon — hála az új technikának. Ám technika ide, kultúr­­viszonyok oda, vissza kell térnünk a század elején be­vált biztos módszerhez, és be kell készítenünk az úti­csomagunkba vizet és elemó­zsiát, külön számolva az úton nyűgös gyerekekre, lesz azok éhen­, szomjanhalnak a hatórás úton, mert a sze­relvényen nincs büfékocsi, egy fülke, de egy árva ko­saras fiú sincs. Semmi sincs. Negyven-ötven évvel ez­előtt, ha odébb ment a csa­lád, mármint a vonattal, az utazás előtti napon csirkét rántottak, megtöltötték az üvegeket, denuzsont vízzel vagy borral, hogy éhen, szom­­jan ne haljanak, az úton. Ma ki gondolna ilyenre? A büfék tömkelege várja az embert úton-útfélen, itallal csalogatják a vendéget lép­­ten-nyomon. A szolgáltatá­sok sokasága egyre maga­sabb szinten áll rendelkezés­re. Maholnap talán viselés közben is vállal zakótisztí­tást a „hattyú-művek”, de a szegedi gyorson nincs büfé. Exupéry írja egy afrikai visszaemlékezésében, hogy a bennszülött biztosra vette törzsének harcba indulását, mert már harmadik napja vezették kúthoz a tevéket. Talán itt a megoldás.. . Szívja meg magát néhány napon át, utazás előtt az ember. P. I. Miskolc ;

Next