Déli Hírlap, 1983. május (15. évfolyam, 103-128. szám)
1983-05-23 / 121. szám
Múlt és jelen. I. A múzeum, a templom és a kilátó. Vették a kalapjukat... Házmesterek és paragrafusok Sokan és sokat várnak attól az új jogszabálytól, amely az idén, március 16-án jelent meg, s a házfelügyelők munkaviszonyával, munkájával kapcsolatos kérdéseket rendezte. A lakók természetesen nagyobb rendet, tisztaságot, lelkiismeretesebb házkezelést szeretnének. A jogszabály szerint a vállalat december 31-ig módosíthatja a munkaszerződéseket, ehhez június 30-ig felmérik, s pontosan meghatározzák, hogy egy-egy házfelügyelőhöz mekkora terület tartozik, hány lépcsőházat, udvart, hány négyzetméter járdát köteles gondozni, tisztán tartani. Pontosan rögzítik a feladatokat: tevékenységi jegyzéket állítanak össze, amelyben tételesen leírják, mit kell elvégezni. Ez megkönnyíti az ellenőrzést, s a házfelügyelő is pontosan tudhatja végre, mi a kötelessége, s mi nem. A jegyzékeket a lakóbizottságok is megkapják! A munkaszerződésekben egyben kategóriákat is megállapítanak, s eszerint kapják majd a fizetést a házmesterek. A legnagyobb gondot eddig az jelentette, hogy az állásukat felmondó házfelügyelők bennmaradtak a szolgálati lakásban. Hiába lett volna esetleg új jelentkező a posztra, amíg meg nem ürült a lakás, addig házfelügyelő nélkül volt a ház. — Jelenleg több mint 130 szolgálati lakásban van Miskolcon munkaviszonyát felmondó, volt házfelügyelő — mondta dr. Kiss Lajosné, a MIK kezelési igazgatóhelyettese. Az új jogszabály szerint ki kell költöznie a lakásból a volt munkavállalónak, ha nem tud mindenben megfelelő, a teendőket ellátó helyettesről gondoskodni. A kezelési igazgatóhelyettestől azt is megtudtuk, hogy azonnali, jelentős változást nem várhatunk a jogszabályoktól, hiszen a végrehajtás útja nem egyszerű, különösen a régóta húzódó ügyek esetében. Kétségtelen azonban, hogy eddig jó néhányan könnyű, kötetlen munkakörnek, lakásszerzési lehetőségnek tekintették a házfelügyelőséget, s mikor kötelezték őket a feladatok elvégzésére, inkább vették a kalapjukat, s felmondtak. A jövőben a munkaszerződések megkötésekor egyértelműbb lesz, hogy mit kell vállalniuk a jelentkezőknek, s ennek megfelelően követelni is szigorúbban lehet (k—ó) Kulcscsomót találtak Kulcscsomót találtak a múlt héten szerdán az Augusztus 20. strandfürdő előtti villamosmegállónál. A kulcscsomó átvehető az ÉÁÉV Zsigmondy u. 2. sz. alatti irodaházának 410. sz. szobájában. Pályázat külföldi ösztöndíjakra A Tudományos Minősítő Bizottság kiadta pályázati felhívását az 1984. évi külföldi tudományos továbbképzési ösztöndíjakra. A továbbképzés ösztöndíjas, vagy levelező formában történik a következő országokban: Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Kubai Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió. A jelentkezési lapok a minisztériumokban (országos hatáskörű szerveknél), valamint a Tudományos Minősítő Bizottság titkárságán kaphatók. A pályázatokat 1983. június 30-ig lehet benyújtani a munkáltatókhoz. A jelentkezők 1983 októberében felvételi vizsgát tesznek egy szakmai tárgyból és — szükség esetén — idegen nyelvből. Volt egyszer egy hegy... Avas az Avas Bodzavirág kesernyés-szomorú illata tölti be a hegyet. Illik is a képhez: aki gyalog vág neki az Avasnak, az a temetőn megy, át. Móricz Zsigmond is megjárta ezt az utat. A Nyugat 1930. augusztus 1-i számában így ír: „Az Avason fent a tetőn vannak a pincék, s a hegyoldalban a temető, amelyen át kell jönnie annak, aki mámorosan hazaballag .. . Ezért lett Miskolcon mindenki filozófus.” + HA MÁSHOL LENNE Filozofálásra csábít a hely. Merengve baktatok fölfelé a foghíjas lépcsőkön, burát és körtét vesztett lámpaoszlopok között. Rozsdás pinceajtók mögött bort érlel a hegy öle, a fecskefészek-borházak apró ablakaiban virág pompázik. Ahogy emelkedem, úgy távolodik a város, az utcazaj diszkrét messzé szelídül, túlharsogja a madárfütty. A templom mellett nyugszik az a Marjalak! Kiss Lajos, aki himnikusan szép sorokban méltatta Miskolc hegyét. „Bízvást elmondhatjuk, hogy az Avas joggal híressége Miskolcnak, mely épp oly büszkén emelkedik ki a város képéből, mint az emberi ábrázatból a magas homlok.” A város polihisztora a harmincas évek derekán vetette papírra e gyakran idézett sorokat. Ebből az időből származik (1938. május 31.) az egyik miskolci újság olvasói levele is. „. .sajnálatosan tapasztaljuk, hogy Miskolc kincsének, az Avasnak egyes utain, különösen pedig a Petőfi-soron és a Latabársoron, ahol a legszebb mulatóhelyek vannak, nincsenek villanylámpák, s csak rettegve és megfelelő védekező szerszámokkal felszerelve merünk keresztülmenni este.” Az akkori viszonyokat nyilván jól ismerő szerkesztő az alábbi megjegyzést fűzi a nyílt levélhez: „Ha Debrecen vagy Szeged megvehetné az Avast, bizonyára dédelgetett kedvence lenne... mindenképpen gondoskodnának arról, hogy ezt a történelmi múltú, romantikus hangulatú és a város szívébe torkolló hegyet minél szebbé, minél értékesebbé és a nyugodt szórakozást kereső polgárság számára veszedelmek nélkül hozzáférhetővé tegyék. Ma az Avasról nem mondhatjuk el, hogy a közbiztonság Mekkája . ..” ♦ ÁLDATLAN ÁLLAPOT Azóta sok víz lefolyt a Szinván. Negyvenötször hoztak és hullajtottak levelet a fák. Azóta sok minden megváltozott. A fából ácsolt kilátó helyére büszke betontornyot emeltek. A Miskolc jelképévé lett 72 méter magas televíziós torony egyaránt vonzza a bennszülötteket, és az idegeneket. Egy tavaly megjelent útikönyv így lelkendezik : az eszpresszóból és a körkilátó erkélyről megkapó panoráma tárul elénk. Nyugatra a háttérben a Bükk vonulatai, előtérben az LKM hűtőtornyai és füstölgő kéményei, északra tekintve, a távolban, a Gömöri hegyek és a Szentpéteri kapui lakónegyedet vigyázó toronyház stb.... Csakhogy a kilátó zárva, a presszó feldúlva. Még el sem kezdődött, de biztos, hogy éveket vesz igénybe a toronyfelújítás. Addig az Avas kilátóhelye, a szó eredeti értelmében avas, azaz tilalmas. De nemcsak ezért kerülik a miskolciak a „kedves, vén, korhelytanyát”. Egy köszönettel vett közérdekű bejelentésre 1983. április 8-án kelt levelében ezt írja válaszként az ÉMÁSZ: „A közvilágítás meghibásodásával kapcsolatban sajnálattal közöljük, hogy a többszöri sötétséget szándékos rongások okozzák az Avas egész területén. Ez év februárjában a megrongált, szétvert fényforrásokat mintegy hetvenezer forintos költséggel rendbeszedtük, de ez csak napokig tartott, ugyanis ismét harctérhez hasonló állapot található az Avason. A közbiztonság és a tettesek kézrekerítése érdekében a városi rendőrkapitányság segítségét is kértük.” ♦ HÉTKÖZNAP! látnivalók *r Ülök a Panoráma söröző csendes, hűvös teraszán. Méla öregember bóklászik a kétszáz üres szék között. Karnyújtásnyira akác illatozik. Tornadresszes lányok és fiúk igyekeznek a tetőn levő sportpálya felé, a kikötőnyi autóparkolóban egyetlen árva Trabant lő a napsütésben. A vendéglátóhely főnöke kifulladva, gyalog érkezik. Pár perc híján tíz óra. Még egyetlen vendéget sem mulasztott el. A Miskolcra látogató turistabuszok manapság nemigen kaptatnak fel az Avasra. Jó ez a csend. Jó ez a nyugalom. Kellemes semmittevés elüldögélni itt. Aztán Horváth József üzletvezető kíséretében mégis felkerekedek. Lehangoló, s ha úgy tetszik, törvényellenes kirándulás ez a szomszédos, hajdanvolt Fiedler-villába. Az ajtó felfeszítve, az ablakok beverve. Ami mozdítható volt, mindent elvittek. Aligha kétséges: csavargók tanyája lett az Avas legpompásabb épülete. Hogy ki a gazdája? A házat évekkel ezelőtt kisajátította a tanács. A sportpályáról kipirult arccal igyekeznek lefelé a diákok. A hegy tetején álló zászlórudak lobogó nélkül meredeznek az égre. Ma nincs ünnep. Ma hétköznap van. BRACKÓ ISTVÁN ★ Pincesor ... Az Avason mintegy ötszáz „kötik”, azaz pince található. Színe és Fejcsere, vagy helycsere Évtizedek óta nem láttam és már-már elfelejtettem gyerekkorom egyszerűségében is kedves játékszerét, amit nagy hirtelenjében nem is tudok hogy nevezni. Inkább körülírom: egy hosszúkás kartonlapon különböző figurák sorakoznak egymás mellett, s a lap úgy van kiképezve, hogy az emberkék fejét el lehet csúsztatni jobbra vagy balra. Így aztán a purge bajszú, cilinderes úr feje kerülhet mondjuk a pólyásbaba testére, a copfos kislány rózsás arcocskája pedig a rút boszorkány ráncos nyakára. A variációk száma meglehetősen nagy volt és jót kacagtunk, ha valakinek sikerült a legképtelenebb párosítást összehozni. Ilyen játékot már régen nem gyártanak, valószínűleg családi műhelyből került ki , az is, amelyiket egy kis lurkó kezében láttam a villamoson a minap. Vagy két megállónyit álltam fölötte és anélkül, hogy szóltunk volna egymáshoz egy szót is, játszótársak lettünk. Minden új variációnál cinkosan rám sandított, ha tetszett, bólintottam, és ha egyetértettünk, visszamosolygott. Legnagyobb sajnálatomra rövidesen leszállt. Az én képzeletemben azonban tovább csúszkáltak a fejek, s már nem is papírra festett, hanem valóságos figurákkal játszadoztam. Először csak azokkal, akik velem utaztak, később ismerőseim, barátaim köréből, válogattam — elismerem: nem volt szép dolog — és cserélgettem a fejeket teljesen szabadon. Egyszer-egyszer oly’ jól sikerült a „csúsztatás”, hogy alig tudtam megállni hangos röhögés nélkül. Ajánlom, próbálják ki ezt a szellemi játékot önök is! Ha netán van egy mérsékelten imádott és küllemére hiú főnökük, akkor hipp-hopp, képzeljék a nyakára a sarki hentes kefebajszú, vöröslő, nagy koponyáját. Bizony, nem is lenne bolondság ilyen varázserővel rendelkezni. Különösen akkor nem, ha a fejcserét a valóságban is végrehajtani képes mágus a köz javára tevékenykedne. Mert az bizony — sajna — nem igaz, hogy akinek hivatalt adott a jóisten, annak észt is adott hozzá. Bizony, elkelne néhány termékeny koponya egyik-másik vállalatnál, közhivatalban és másutt. De ne éljük azért bele magunkat túlzottan e gondolatba, mert annál keservesebb lesz az ébredés. A tudomány mai állása szerint fejeket nem cserélhetünk. Legfeljebb ... Óriási! Hogy ez eddig senkinek nem jutott eszébe; ha fejet nem is, helyet lehet cserélni. Az eljárás lényege a következő: alkotó gondolatokban gazdag koponyákat a hozzájuk tartozó törzzsel együtt, oda kell „csúsztatni”, ahová valók, azaz vezető pozíciókba. Azoknak a helyére, akik régen rászolgáltak, hogy tovább csuszíanjanak. De nem fölfelé ám! Lám, mi mindenre megtanítja az embert egy egyszerű kis gyermekjáték. Jó lenne ismét sorozatban gyártani és munkaeszközként kiutalni mindazoknak, akik hivatalból foglalkoznak — csak nem mindig jól — a csereberével. Természetesen kissé eltérne ez a játékszer a régitől. Az egymás fölött, illetve alatt csúsztatható két kartonlap egyikén fel lennének sorolva az adott vállalat vagy intézmény vezető beosztásai, a másikon pedig a rendelkezésre álló emberkék, akiket manapság divatos szóval kádereknek szoktunk nevezni. A feladat az lenne, hogy minden figura a megfelelő helyre kerüljön. Nem azért mondom, mert az én agyamból pattant ki, de ez a játék felér a Rubik-kockával. Erről jut eszembe: elég jó helyen vagyok én itt? Erről jut eszükbe (valakiknek) : nem túl jó helyen vagyok én itt? (békés) ♦ festő, ♦ kőműves, ♦ ács, ♦ villanyszerelő, ♦ vasszerkezeti lakatos, ♦ tetőfedő-bádogos, ♦ asztalos, ♦ burkoló szakmunkásokat, valamint ♦ éjjeliőrt és ♦ segédmunkásokat Jelentkezés: munkaügyi osztály, Miskolc, József Attila u. 40.