Déli Hírlap, 1983. július (15. évfolyam, 155-180. szám)
1983-07-01 / 155. szám
ani alá A tervezett lakóterületi közműhálózatnak csak egy részét sikerült megépíteni tavaly Miskolcon. Jóval kevesebb vízvezeték, szennycsatorna és távfűtővezeték került a föld alá.Egyedül az elektromos hálózat építésénél tudták a tervezett eredményt meghaladni. Az elmaradt vezetékszakasz megépítése, a munkák pótlása az idei évre maradt. A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága döntött az 1983 84. évi irodalmi, valamint képző- és iparművészeti ösztöndíjak odaítéléséről. A 462 pályázó közül a következők kapták meg a SZOT ösztöndíját: Baráth Lajos író, Berkes Erzsébet kritikus, Kiss Irén költő, Ladányi Mihály költő, Ratkó József költő, Rózsa Endre író, Sarusi Mihály író, Tamási Orosz János író, Utassy József költő; továbbá Ágotha Margit grafikus, Barczi Pál grafikus, Hézsó Ferenc festőművész, Janzer Frigyes szobrászművész, Nagy Előd festőművész, Pauli Anna iparművész, Prím Zoltán iparművész és Szabó Zoltán festőművész. Hajdú Gábor író és Utry Attila író, valamint Fejér Gábor fotóművész és Zámbó Kornél festőművész megosztott ösztöndíjban részesültek. Törőcsik Jolán iparművész és Szász Anna író ösztöndíját a SZOT titkársága fél évvel meghosszabbította. Irgalmat a fáknak? n Újra és újra a fák: ha statisztikát készítenénk az olvasói levelekről, s a sajtóban megjelenő írásokról, a rádióban, tévében műsorra tűzött riportokról, a fák védelmének témája bizonyára a listavezetők közé tartozna. Az újságíró és a városlakó azonban mégis kénytelen újra és újra tollat ragadni, mert a sürgető, aggodalmat tápláló esetekbe ismételten beleütközünk. Sok vitát szült a Marx tér mellett levő családi házas lakónegyed szanálása. A terveket módosították, több ház megmaradhat a helyén. Ahol azonban mégis bontanak, ott szinte minden udvaron áll egy-két fa. Vajon mi lesz a további sorsuk? Az eddigi gyakorlat szerint mire az építészek, közműfektetők, közlekedésszervezők felosztják maguk között a területet, mindennek marad hely, csak a fáknak nem. De ha még sincs útban az öles törzs, nagyon kevés kivitelező akad, aki kalodát épít fából, így védve a munkagépektől az értékes növényt. A kertészek a megmondhatói, hány millió forintot emészt fel az a sziszifuszi munka, amíg egy új lakótelepen egyáltalán valami zöld látható lesz. Nemcsak a Marx tér környékének fáiért aggódunk, hanem az Avas-dél térségében is van mit félteni. Az Avas keleti lejtőjén a tervek szerint park lesz a védett Greuter-mini arborétumból. Az elhatározás tiszteletre méltó, azonban a keserű tapasztalatokon alapuló bizalmatlanság mégis azt mondatja: ki tudja, hogy az építkezés tatárdúlása alatt hány fa tűnik el, vagy csonkul majd meg ... Nem kérünk többet az építőktől, a tervezőktől: elég, ha arra gondolnak, hogy a hétvégi telken milyen kínkeservesen lehet felnevelni egy egészséges fát. A város fái sem nőnek gyorsabban. (k—ó) A nyári egyetemen Egy előadás volt ma délelőtt a miskolci nyári egyetemen. Dr. Horváth Iván, az Országos Vezetőképző Központ főosztályvezetője tartotta I pari rendszerek az új feltételek között címmel. Holnap reggel negyed kilenctől dr. Andics Jenő kandidátus, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanszékvezető-helyettese tart előadást A vezetésszociológiai aktuális kérdései címmel. Vasárnap Egerbe kirándulnak a nyári egyetem hallgatói. Dr. Imre Ferenc nyugdíjba ment Örsön váltás a drótgyárban Rendkívüli és rendhagyó műszaki-gazdasági konferenciát tartottak tegnap a December 4. Drótművekben. Az egyetlen téma kapcsán két bejelentés hangzott el: nyugdíjba ment az igazgató és kinevezték az igazgatót. Dr. Imre Ferenc igazgató, kiemelkedően eredményes munkásságáért, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést vehette át Méhes Lajos ipari minisztertől. Néhány órával később, már Miskolcon, Soltész István ipari miniszterhelyettes gratulált az igazgatónak, s köszöntötte Kiss Bélát, a drótgyár július 1-től kinevezett vezetőjét. A tegnapi ünnepségen részt vett dr. Havasi Béla, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára, Dudla József,Miskolc város Pártbizottságának első titkára, dr. Balogh József, az SZVIT titkára. Az elnöklő Kovács Mihály, a vállalat pártbizottságának titkára, a kétezernél több tagú kollektíva nevében gratulált a régi és az új igazgatónak. Dr. Imre Ferencet az utolsó napon az első napról kérdeztem. A puritán egyszerűséggel berendezett igazgatói irodában most különös akusztikája van a szavaknak. — A gépgyárban dolgoztam. 1948-ban élmunkás is lettem. Aztán elküldték pártiskolára. Még le sem vizsgáztam, amikor hívattak. Három hónapra a drótgyárba kell menned! (A Besenyői úti üzem akkor szovjet felügyelet alatt állt. Kapcsolatot kellett keresni, meg kellett szervezni a jövőt. Imre Ferencnek azt mondták, hogy ő lesz a párttitkár.) — Megdöbbentő volt a kép, ami fogadott 1949. április 6-án. A gyár még mindig romos volt, az egyetlen tolmács nem győzte a munkát. Nem hittem akkor, hogy itt fogom leélni az életemet. (A háromhónapos megbízásból több mint három évtized lett. A kolléga, barát, az igazgatóval csaknem egyidős Regenyei Dezső termelési főmérnök mondta: ez a gyár azért lett olyan, amilyen, mert a csapat és a vezető egymásra talált.) — Az ötvenes évek elejére épült föl a gyár. Szerencsés voltam, mert jó kollégák szegődtek mellém. Ez egy nagy, szocialista családi vállalkozás. Az ötvenes évek közepén évente negyvenmillió forint értéket termelt az üzem. Most 2,4 milliárd forintot. De nem erre vagyok a legbüszkébb. (Az igazgató megtanult oroszul, jogi doktorátust szerzett, járt Japánban és a Korai-kábelt Svájcban, Izlandon is kipróbálták. Dr. Imre Ferenc három nyelven tárgyalóképes. És partner. Akárhol.) — A gyári változások látványosak, de legtöbbet az emberek változtak. A képzettség, a műveltség, az életkörülmények módosulása minden statisztikánál beszédesebb. A hajdani dróthúzók gyerekei diplomát szereztek, vezető állásba kerültek. És mit mondjak arról, hogy a gyár előtti autóparkolót folyton bővíteni kell?! (Dudla József azt mondta: jó vezető, kitűnő ember, nagyszerű kolléga az igazgató. Az új igazgató, Kiss Béla azt mondta: nehéz a helyzetem, egy ilyen kiemelkedő képességű vezető után a funkciót átvenni. Számomra ő a mérce.) — Én nem búcsúzom a gyártól. Nyugdíjas leszek, de drótgyári maradok. És hiszem, hogy „nyugdíjasként” is barátom marad Kasuba. Veres, Haluska, Görgényi és a népes Nemcsik família Figyelem, persze, hogy figyelem, mi történik majd a gyárban. Beleszólni nem fogok, nem akarom, de ha tanácsaimat kérik, szívesen segítek. Két évvel ezelőtt, hatvanéves korában nem ment nyugdíjba. Igaz, nem is küldték. Maradt, maradni akart, mert úgy érezte, hogy még használni tud. Az ipari miniszter tegnap reggel, a kitüntetés átadásakor azt mondta, hogy dr. Imre Ferenc méltó a legmagasabb kitüntetésre, emelt fővel köszönhet el. Jó gyárat hagy maga után, jó csapatra bízza a vállalatvezetést. A búcsú persze nem könnyű. A sikeres, szerencsés, kemény életű gyárigazgató, közéleti ember bizony meghatódottan fogadta az utolsó, meleg kézfogást. Aztán kacsintott egyet, amúgy „imreferisen”, s a szokásos köszöntéssel kívánt jószeren %, BRACKÓ ISTVÁN * Kollégái állítják: a vezetés művésze volt. r Árpát aratnak Miskolc határában Péter-Palkcr megindultak a kombájnok A mezőgazdász néhány héttel ezelőtt, ha rosszul aludt, minden bizonnyal az aszállyal álmodott. A májusi forróság nem tett jót a kalászosoknak. Ha mostanában rossz az álma, akkor az eső jelenik meg képzeletében. Az égi áldás most a gabonának már nem áldás... Június 3-án, Csongrád megyében indultak meg először a kombájnok, az őszi árpát vágták. Péter-Pálkor Miskolc határában is megkezdték az aratást. A borsodsziráki Bartók Béla Mezőgazdasági Termelőszövetkezet 2-es számú kerületében, Miskolc-Szirmán jártunk. Kalauzunk Berta László elnökhelyettes és ifj. Kormos György kerületvezető volt, s utunkra elkísért a városi tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője, Csepregi Csaba is. • ÍZLELIK A SZEMEKET Az elnökhelyettes egykor szirmai volt. A helyi Új Élet Termelőszövetkezetet vezette •a borsodsziráki egyesülésig. Most hazajött: — Itt, ebben a kerületben 287 hektáron búzát, 109 hektáron őszi árpát és 225 hektáron tavaszi árpát vetettünk. Jó termésre számítunk. Azt már a kerületvezető mondja, hogy az elmúlt hét péntekjén, csak úgy kóstolásképp, megindultak a kombájnok. — Hát nem sikerült. Meghátráltunk. Az eső, ami akkor esett, lággyá tette a földet. A húskombinát és a Sajó között járunk, a Kispást-dűlőben. Harminckét hektáron aranyló sárgában pompáznak itt a kalászok. A termés jónak ígérkezik. Az elnökhelyettes, a kerületvezető és az osztályvezető a teli szemeket ízleli. Mind a hárman elégedetten bólintanak: — Nagyon jó ... • JÓ A TERMÉS Négy kombájn vágja a rendet. Egy E 516-os, egy E 512-es és két SZK—5-ös. Megindulnak, fordulnak, árpával telik a tartály. Majd két gép megáll. A vezetők jelzik:— Hiba! Június 22-én, egy héttel az aratás megkezdése előtt tartották a gépszemlét Szirmán. Akkor azt nyilatkozta ifj. Kormos György, hogy az erőgépek és a kombájnok megújítására igen nagy gondot fordítottak... — Nem mentegetőzésképp — mondja most —, de üres járatban valóban rendben volt minden. Ám a rejtett hibák terhelés közben, az aratás első egy-két napján jönnek ki. Ezzel számolni kell. Probléma nincs, meg tudjuk javítani a gépeket. A hibátlan SZK—5-ös az árpatenger közepén dolgozik. A vezetőülésben Tocsev József: — Ez az első nyaram a gabonában — magyarázza. — Hét éve, hogy a termelőszövetkezetnél vagyok, mint traktoros. Most beálltam a kombájnnsok sorába. Nem tagadom, a több pénz reményében. Innen fentről, a nyeregből is úgy látni, hogy jónak ígérkezik a termés. így véli társa, a harmincéves Nagy Imre is. Ő már tizedik éve arat. — Tán soha annyi nem került még magtárba, mint amennyi az idén fog... — jegyzi meg. • KUNSZENTMÁRTONRÓL JÖN A SEGÍTSÉG Termésátlagokról beszélni persze az aratás kezdetén még korai. A vezetők is becslésre hagyatkoznak: — Az őszi árpa 4,5—5 tonnát hozhat hektáronként...’ Ez lényegesen jobb az átlagnál. A tápanyag-utánpótlás, a növényvédelem megfelelőnek bizonyult, s a májusi forróságot leszámítva, az időjárás is kegyes volt hozzánk. A búzába minden valószínűség szerint július 5-e és július 10-e között állanak a kombájnok. Az aratás — ha az idő is kedvez — bő kéthárom hétig tart. Segítség is várható. Három borsodsziráki Claas Dominator most Kunszentmártonban, a Körösmenti Termelőszövetkezetben arat. Amikor ott végeznek, akkor kerül sorra Miskolc határában a búza. És akkor a kunszentmártoniak is jönnek a kombájnaikkal. Az új kenyér ünnepén aiz ország legészakibb csücskében is új búzából készült lisztből sütnek... (Illés?) új kóstoló az idei termésből. ízlik a szem... Árpatengerben a kombájn (Kerényi László felvételei)