Déli Hírlap, 1983. augusztus (15. évfolyam, 181-206. szám)

1983-08-02 / 182. szám

Míg meg nem riaszt az URH Épül a gyakorló­­pálya Fessenek, gereblyéznek és esőcsatornát szerelnek ... míg meg nem szólal az URH- rádió. Akkor ugyanis a „mes­teremberek” pillanatok alatt visszaváltoznak tűzoltókká, a készenlétben várakozó autók­ba szállnak, s szirénázva ro­bognak a villamosbalesethez, a tarlóégetéshez. Mostanában csaknem min­dennapos ez a kettős elfog­laltság. Min dolgoznak a tűz­oltók a Szentpéteri kapu­ban, az Észak-magyarországi Re­gionális Vízmű melletti tele­pen? — érdeklődtünk Urbán József tűzoltó főtörzsőrmes­tertől. — Csaknem három eszten­deje, hogy megkaptuk a rendőrlaktanya és a vízmű közötti gyakorlóterepet. Elha­tároztuk, hogy itt olyan pá­lyát építünk, ahol megren­dezhetjük a tűzoltóversenye­ket, bemutatókat tarthatunk, s rendszeresen gyakorolha­tunk. Mezőkövesden már rég­óta van ilyen pálya, míg Sze­rencsen most épül A labda­rúgópályánál is nagyobb gye­pen a percenként 800 liter teljesítményű fecskendőkkel is versenyezhet­ünk. A füves részt körülfogó aszfalton pe­dig megtarthatjuk a váltó­versenyeket. A pálya mögött úgynevezett mászóházat és tornyot építünk. A zárt területen persze, nemcsak versenyeket rende­zünk. Az állami tűzoltókkal együtt itt gyakorolhatnak az önkéntesek is. Szerencsénk­re ez a pálya olyan nagy, hogy természetes körülmé­nyek között, biztonságos ha­tárokon belül „élesben” is gyakorolhatjuk a tűzoltást. A pálya végében lesz az a hely, ahol a feltételezett tűz­eseteket imitáljuk. Építettünk egy faházat is, tanteremmel, öltözővel, fürdővel és irodá­val, ahol a versenybíróság meghozhatja a döntést. Eh­hez a létesítményhez csupán a földmunkákhoz kértünk külső segítséget. A többit a parancsnokság tűzoltói tár­sadalmi munkában végezték el. Most is szolgálatban va­gyunk, s fel füllel a rádiót hallgatjuk. Sosem tudhatjuk, hogy melyik percben kell le­­tennünk a szerszámokat... (szántó) sfc A tágas területen tűzeseteket is „imitálhatnak” majd . Ebbe a faházba költözhet a gyakorlatokat elbíráló zsűri Közműnyilvántartás: 1986-ra Megyénkben több mint 19 millió forintba kerül az egy­séges közműnyilvántartás rendszerének kiépítése. A városok közül természetesen Miskolcon kell elvégezni a legnagyobb munkát: váro­sunkban a 12 és fél millió forintot is meghaladja a tér­képek, s az adattár elkészí­tésének költsége. A tervek szerint Miskolcon 1986-ra vé­geznek a térképészeti, s a nyilvántartási feladatokkal. Adj király katonát? Bizonyára ismerik az „adj király katonát” játékot: a gye­rekek egymással szemben felsorakoznak, s várják, hogy va­lamelyik fél, nekirontva a másiknak, kiszakítson valakit a kezek, karok ölelkező láncából. Mostanában Miskolcon a ser­­dültebb fiatalok is szívesen játsszák ezt, némileg veszélyesebb formában. A játék lényege az, hogy alkonyati, esti órákban a néptelenebb mellékutcákban csatárláncban elállják az arra haladó autós útját. A volán mögött ülő ilyenkor nem tudja, hogy mit tegyen, hiszen nekihajtani nem mert a sorfalnak, de kiszállni sem akaródzik a kocsiból: erről „lebeszél” a fiatalok fenyegető, s meglehetősen egyértelmű magatartása. Az eset általában úgy végződik, hogy az aut> lassan elindul, s a játé­kos kedvű egyének utolsó pillanatban könnyed csípőhajlítás­­sal ellépnek, kicentizve a helyet egymás között. Az eredeti gyermekjátéktól az is megkülönbözteti a suhan­­cok alkalmazta változatot, hogy itt nevetgélni egyik autósnak sincs kedve. S nem is arra gondolnak, hogy ,,adj király kato­nái", katona helyett inkább rendőrt kívánnak ... (k­ó) As S-Modelltől a Parfümériáig Más belváros, m­ás üzletek Minden harmadik vásár­lásra szánt forintunkat a Széchenyi úton költjük el, a statisztikai adatok szerint. Sajnos, a nagy forgalom egy­ben zsúfoltságot is jelent, hi­szen a harmincezer négyzet­méter kereskedelmi, szolgál­­tatóipari alapterület megle­hetősen szűkösnek bizonyul a százezres tömegek foga­dására. A belvárosi rekonst­rukció során ezért alapvető­en változik majd a Széche­nyi út kereskedelmi arcu­lata is. Jelenleg a ruházati és ve­gyesiparcikk-boltokban a leg­nagyobb a tömeg a Széche­nyi úton, de egyes szolgál­tatóipar — például a fodrá­szat — sem panaszkodhat. A jelszó: g­ álomszerrel! A belvárosi rekonstrukció egyik fő célkitűzése, hogy a Széchenyi út sétálóutcává váljon, s ez alapvetően meg­változtatja a kereskedők kö­rülményeit is. Csökken az át­utazó vásárlók száma, s így várhatóan tovább növekszik a ruházati és vegyesiparcikk­­forgalom, de élelmiszerekből, napi cikkekből kevesebbet fogunk vásárolni. Amikor a tanácsi szakem­berek tanulmányt állítottak össz­e a Széchenyi út keres­kedelmi arculatának megvál­toztatásáról, nemcsak ezeket a tényezőket vették figyelem­be. A sétálóutcán levő üz­leteket hátulról kell áruval feltölteni, s lehetőleg olyan cikkeket kell kínálni a ve­­­­vőknek, amit gépjármű nél­­­­küli gyalogszerrel is el tud­­­­nak szállítani a boltból. Je­­l­­en­leg a 170 Széchenyi úti üzlet közül mindössze 15-nél megoldott a korszerű áru­­utánpótlás­ lSagyabb területen A tervek szerint jóval több speciális igényeket kielégítő üzlet, szakbolt lesz a belvá­rosban a rekonstrukció után. Íme néhány javaslat: diétás- és gyermekélelmiszer-bolt, utastourist üzlet, Aranypók divatáru, antikbútor-szak­­bolt. Bizonyára örömmel üd­vözölnék a miskolciak az S­­Modell megnyitását, s a Par­füméria áruház is szép for­galomra számíthatna a Szé­­chenyin. A Roráriusnak is ta­láltak helyet: a hajdani mis­kolci cukrászda a Rákóczi u. 1. szám alatt, a jelenlegi autósbolt helyén várhatná vendégeit. Jó néhány esetben a bővítés mellett döntöttek a kereskedelmi szakemberek. Nagyobb alapterületet kap­hatna például az Antikvári­um, vagy a Széchenyi út 26. szám alatti Lakástextil Áru­ház. A tervezők a betorkolló utcákkal is foglalkoztak, hi­szen a nagyközönséget vonzó boltok odatelepítésével csök­kenthető lenne a Széchenyi út zsúfoltsága. E gondolat je­gyében épült — s épül to­vább — a Korvin Ottó utcai üzletsor. Változnia kell! A részletes elgondolásokról legutóbb a városi tanács mel­lett működő koordinációs bi­zottság tárgyalt. Egyelőre még nem született végleges dön­tés a kereskedelmi és szol­gáltató egységek pontos pro­­filrendezésére: a kereskedel­mi szakemberek javaslatait újabb alapos vizsgálatnak ve­tik alá. Az alapvető elhatá­rozás azonban változatlan: a Széchenyi út kereskedelmi, szolgáltatóipari arculata nem maradhat a régi, a sétálóut­ca jellegéhez kell igazodnia. (k—ó) Az öntő-formázó Füstben és fényben Sötétséget árasztó, magas tetőzetű, tágas üzemcsarnok. Feketék a falak, az izzad­ságtól m­aszatos testű embe­rek, s lábunk alatt a min­denfelé szétszóródó, vastagon meggyűlt formázóhomok. A poros, füstös levegő harsány, fémes csörrenésekkel telített. Az olvasztókemencékben ke­gyetlen­ hőséget sugárzó po­­koltüzek bömbölnek, szemva­kító az üstbe ömlő acél ,szik­raesőket felröppentő fény­­patakja. A zaj és a füst úgy­szólván munkakelléknek szá­mít, s az olvadt fém kigő­­zzölgése is elmaradhatatlan. Az élet itt nem hétvégi ki­rándulás, ez nem az örök nyalkák átjáróháza. ‘ Simon József öntő-formá­­zó csoportvezető, alapító szo­cialista brigádvezető, immár harmincnégy éve dolgozik itt, helytállva a füstben és fény­ben. Az 51. esztendejét szám­lálja. Kedveli a maga válasz­totta munkát: — Szép munka ez, csak erő, meg kedv kell hozzá ... A szépség benne az, hogy változatos. Egy-egy új fel­adat újabb és újabb fejtö­rést jelent. És aki szereti a szakmáját, az szívesen gon­dolkozik a jó megoldásokon. Ha sikerül a munka, az em­bernek a szíve is örül. Én olyan vagyok, hogy a gyáron kív­ül is a szakmáról töpren­gek . .. Simon József többszörös újító. Leginkább a minőség, az importkiváltás foglalkoz­tatja. A legutóbbi újítás, amelyikben közreműködött, 400 ezer forint megtakarítást hozott. — Sokan a szobrászkodás­hoz hasonlítják az öntészetet. Úgy írnak rólunk az újsá­gokban: „a kohászat szobrá­szai”. Persze, van hasonló­ság, ám nálunk nincs helye az egyéni fantáziának. A megadott öntőmintához mil­liméter pontossággal kell ra­gaszkodnia a formázónak, ön­tőmunkásnak. Kilenctagú szo­­cialista brigádommal a vas­úti váltók csúcsbetéteinek ön­tését végezzük mangánacél­ból. Százszázalékos hibát­­lansággal. Munkánk ellen minőségi kifogás még soha nem volt. Figyelem a serénykedő, fürge embereket. Mozdulataik villámgyorsak, céltudatosak. S amikor lehajolnak, hogy a kész homokformákból ki­emeljenek egy-egy modellt, egyszerre olyan óvatosak lesznek, úgy megfeszül a fi­­gyelmük, mint a sebészek­nek. — Csoportnormában dolgo­zunk. Minden terméknek megvan a normája. Csak ak­kor kereshetünk jól, ha ki­használjuk a munkaidőt. Egy­másra vagyunk utalva. Ha valaki lazsál, vagy elmélá­zik, megsínyli az egész bri­gád. A szakértelem mellett nagyon szükséges itt a fizikai erő. Itt minden napra készül­ni kell. Nem lehet estéről es­tére kimaradozni. Spórolni kell az erővel, ami az évek számával egyre fogy . .. Pe­dig munka az bőséggel van. Olyan nagy az igény az ön­­tészeti munkára, hogy szom­batra és vasárnapra is túl­munkát vállalunk. Számos kitüntetés birtoko­sa Simon József. A magas elismerések száma legutóbb a Munka Érdemrend ezüst fokozatával gyarapodott. r. d. ★ Az öntőmintához millimé­ter pontossággal kell ragasz­kod­ni. (Fotó: Csabai Imre) Vaságytól a »»éltig... Mi van a Szinvában? A Miskolc szívében höm­pölygő patak látványára és illatára nem lehetünk büsz­kék. Ráfér egy kis „takarí­tás”. A Hő- és Hidrotechni­kai Közös Vállalat a közel­múltban nagyszabású mun­kához fogott — tisztítják a Szinva medrét. Erről bőveb­ben Scheer Konrád tájékozta­tott bennünket. — Gaztalanítás. iszapta­­lanítást és törmelékelszallí­tást végzünk április óta. Nem kis munka, hiszen ZIL-ekkel és kotrógépekkel kell a me­derben közlekedni, s ez kü­lönösen a fedett részen okoz nehézséget. Eddig mintegy 2,5 kilométeres szakaszt tisz­títottunk meg, és erre ezért van nyáron szükség, mert ilyenkor csendesebb a vízfo­lyás. Meglepett bennünket, hogy nem is olyan egyenetlen a Szinva medre, mint azt hit­tük. A Domus Áruháztól ha­ladunk a Marx tér, illetve a Tanácsház tértől a Béke mozi felé. Ez utóbbi végig fedett rész, és a szűk hely, valamint a kellemetlen szagok miatt, itt a legbonyolultabb a mun­ka. Arról nem beszélve, hogy miket találunk a Szinvában! A vaságybetéttől a székig, gyermekjátéktól a deszkada­rabig, betontörmelékig, min­dennel találkoztunk már. A legtöbb azonban az üvegtör­melék. Ezeket a szeméttelep­re szállítjuk, míg az iszapot a parton ülepítjük, majd ki­száradás után szintén elszál­lítjuk. Évek óta nem volt ilyen nagyszabású medertisztítás, ami előreláthatólag még hó­napokig tart. Az eddigi ta­pasztalatok szerint fontosnak tartanánk, ha a felső szaka­szon hordalékfogót, és ülepí­tőt szerelnének fel. Ebben az esetben ugyanis nem volna annyi törmelék és hulladék a miskolci patakban. T. L. . Kiss tábornok maradt Nemrég írtunk arról, hogy városunk tanácsának végre­hajtó bizottsága új utcane­vekről döntött. Két utcát ne­vezett el a testület — a Mar­jalaki Kiss Lajos és a Pat­­tantyús-Ábrahám Géza ut­cákat —, valamint egy mó­dosító javaslatról tárgyalt. A javaslatban arról esett szó, hogy a Kiss tábornok utcanevet Kiss János altá­bornagy útra változtassák. Cikkünkben tévesen közöl­tük a testület döntését: az elnevezést a végrehajtó bi­zottság nem változtatta meg, így maradt a régi utcanév.

Next