Déli Hírlap, 1983. december (15. évfolyam, 284-308. szám)
1983-12-01 / 284. szám
Ami a rádiófórumból kimaradt Színház és közönsége A Miskolci Nemzeti Színházról szólt a Magyar Rádió Miskolc körzeti stúdiójának legutóbbi Fórum-műsora. Egy egyenes adás 50 perce, amelynek élő mikrofonja elé öten ültek le: dr. Kovács László, a városi pártbizottság titkára, dr. Környey László, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Gyarmati Béla, a színház igazgatója, Kerékgyártó László gazdasági igazgató és a színészek képviseletében Tímár Éva érdemes művész. A színház nemcsak közhely szinten felemlegetett nagyüzem, bonyolult műhely is. Egyszerű volt a rádió mellett észrevenni, hogy ez az adás a színpad és a nézőtér találkozására hívott fel, a dolog tehát még bonyolultabb. Emlékszünk rá műsorra: a szokásos gyakorlatból következő újságcikkben — A rádiótól kérdezték, a DH válaszol — is csak szintézis képzelhető el. Bár az első kérdés, amit Gyarmati Bélának feltettünk, valóban szigorúan praktikus, és nem hangzott el. Miért nem hallottuk Csiszár Imrét, a színház művészeti vezetőjét a műsorban? — A Művelődési Minisztérium hivatalos művészeti delegációjával Romániában van, a magyar—román színházak együttműködése a delegáció úticélja. Az időpontot ilyenformán nem lehetett módosítani. Csiszár Imre levélben kért elnézést ezért a miskolci stúdió vezetőjétől, ahol nyilván szintén nem volt mód az adás idejének módosítására. — Miért kell a színháznak Itt és most a néző véleménye? A beérkezett több, mint 30 kérdésben akad bizony egészen goromba is___ — Ezt a találkozást egy kicsit mi kezdeményeztük, az adásra nagy várakozással, szeretettel és tisztelettel készültünk. Éves átlagban a Miskolci Nemzeti Színházba 20 ezer ember,tehát egy viszonylagos tömeg jár, és nagyon sok levelet kapunk. Sokat sugall indulat, és kevés a levelekben az olyan észrevétel, amit hasznosítani lehet, pedig borzasztóan kíváncsiak vagyunk a közönségre. A nézőtér esetleges elégedetlenségének sok oka lehet. Egy biztos: egy szezonon belül egészen különböző színvonalú előadások fordulnak elő. — így van, mintha nem is ugyanaz a színház csinálná az egyes produkciókat. Az idei szezon bemutatói, a Daliás idők a Maugli, a Cigányszerelem és a Lulu egészen különböző színvonalú előadások. Nem egymáshoz, az adott műfajhoz mérve is nagyok az egyenetlenségek. Ez számunkra figyelmeztetés, az viszont a nézőtérnek, hogy nyilván sokak nevében a klasszikusok előadását kérte rajtunk számon például az egyik hallgató. Az elmúlt négy év alatt Plautustól Shakespeare-en át Ibsenig és ebben az évadban Madáchig tíz klasszikus mű bemutatóját sorolhatnám. Ezt a kérdést nem várja az ember, arra számítottam inkább, hogy a magyar, a mai magyar szerzőket hiányolják. Az sem kérdés, hogy miért sok nálunk a vígjáték, mert mások éppen az ellenkezőjest kérik számon, és így tovább. A jó szándékban egy pillanatig sem kételkedem, de az feltűnik, hogy az egyes emberek impressziójából felállított képlet alig-alig áll össze egyenletté. — Kevés kérdés volt, amire az adagban nem sikerült válaszolni. Az egyik agy szólt: nem vezet-e egysíkúsághoz, hogy kevés a színházban a rendező? A másik a társulat egyenletes foglalkoztatását kéri számon, egy harmadik a színészek önálló előadói estjeit hiányolja . . . — Négy rendezői státusunk van, mind a négy be van töltve, mindenki dolgozik, és semmi akadálya a vendégjárásnak. A Mauglit már vendégként rendezte Novák János, A néma leventét a vendég Horváth Jenő állítja színpadra. Nem emlékszem szezonra, amelyben legalább hat rendező ne dolgozott volna. Hasonló a helyzet a színészek foglalkoztatásával is: évadonként két-két szerepet általában mindenki játszott, de a szereposztásban a művészi kvalitások is beleszólnak. Az önálló műsorok: pillanatnyilag öt van előkészületben, de féltem őket. Az elmúlt években egy-egy önálló estre csak a legnagyobb nehézségek árán tudtunk közönséget szervezni. Tardi Balázs műsorát például Szerencsen 70-en, Farkaslyukban 50-en, Tibolddarócon 100-an nézték meg. — Még egy kérdés, amelyet nem véletlenül hagytam utoljára: házunk táját is érinti. Hogyan vélekedik tehát a színház a hírlapi kritikáról? — A színésznél nincs szenvedélyesebb újságolvasó, ha magáról olvashat, és ahhoz sem ragaszkodik, hogy csak jót olvasson. Éppen a napokban mondta az egyik vezető színészünk, teljesen mindegy, hogy hol megjelent kritika kapcsán, hogy nem is volt ő annyira jó abban a szerepben. A színész mindig tudja, hogy mit produkál. Érdekes ellentmondásnak tűnik, de a színház, mint intézmény már nehezebb helyzetben van, viszont nagyon figyel. Nincs abszolút mérce, a kritikus is néző, a néző is kritikus, és a dolgoknak csak akkor van értelme, ha szubjektív az ember. A pillanatnyi elmarasztaló, vagy dicsérő vélemény nem mindegy, de igazán a mindenkori figyelem a fontos. Az a fontos, hogy legyen ott az ember. M— + A legújabb Akai-, azaz Videoton-hangfalat mustrálgatják Ez az első olyan példányuk, amelybe 30 centiméteres hangszórót raktak. Várják egyetemistáinkat Toborzóúton a Videoton Gépész végzettséggel rendelkező fejlesztőmérnököt keres a Videoton új termékeinek finommechanikai tervezéséhez - tudtuk meg az Egyetemvárosban rendezett bemutatón. Fiatal videotonosok, gyártmány- és gyártásfejlesztők jártak a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, hogy találkozzanak a végzős és fiatalabb hallgatókkal. Nem üres kézzel jöttek. Kedvcsinálóként elhozták toborzóútjukra a hangszórócsaládjuk legújabb, legnagyobb darabját, amit egy újonnan kifejlesztett erősítővel és korunk szenzációjával, a lézertapogatású digitális lemezjátszóval szólaltattak meg. S míg a jobbnál jobb zenét hallgathatta a közönség — csodálatos minőségben —, az öt fejlesztőmérnök bemutatta számukra a Videotont. Néhány érdekes adatot hallottunk. A Kanadától vásárolt világszínvonalú faipari gyártósoron készülnek az Akai cég számára a hangdobozok, évente 120—150 ezer darab. A szalagon olyan ellenőrzési módszereket alkalmaztak, amelyeket még a japánok is elismertek .. A Videoton évente körülbelül kétmillió hangszórót állít elő. Új technikát teremteni fejlett háttéripar nélkül — mint tudjuk — lehetetlen. Ezért sok mindent maguknak kell elkészíteni, nem lévén kooperáló partnerük. Jellemző, hogy a modultelevíziók gyártásához csak az ellenőrzés számára 47 minősítő műszert kellett tervezni. A hihetetlen mértékű feljesztési munkához magasan képzett szakemberekre van szükség. Van tehát bőven tennivaló a végzős hallgatók számára. És bármennyire hihetetlen is, a villamos készülékeket gyártó cég nemcsak villamos szakembereket alkalmaz; a gyártmányok sikere nem kis részben a finommechanikai (tehát gépész) tervezésen múlik. Székesfehérváron szeretettel várják a Miskolcon végzett mérnököket — mondta Bóna Miklós, a célgép- és célműszerfejlesztési osztály vezetője —, mert az elődök már bebizonyították, hogy innen jó szakembereket kapnak. De nemcsak a Videotonban végzett műszaki tevékenységről beszéltek az előadók. Szó esett arról is, milyen lehetőség várja a kezdő mérnököt a gyárban, hogyan segíti a cég a lakáshoz jutást, s milyenek a kereseti lehetőségek. (herényi) Verdi: Requiem A remekművek egyik ismérve, hogy nem jár el felettük az idő, bármilyen korszakban keletkeztek, mindig megtalálják az utat az emberekhez. Verdi Requiemje is ezek közé tartozik. Az 1874. évi bemutató óta tart, úgy is mondhatnánk, fokozódik a népszerűsége. A mű titka jelentős mértékben Verdi drámai zsenijében rejlik; a nagy olasz operakomponista a tőle szokatlan műfajban is megvalósítja a muzsika és a dráma, a dallamosság, a szöveg belső tartalmának szintézisét. Óriás művet alkotott az olasz irodalom egyik nagy alakjának, Manzoninak az emlékére Olyan épületet emelt, mely túlnőtt a gyászszertartás keretein, ám hangversenytermekben annál gyakrabban csendül fel. A miskolci előadás a Budapesti Kórusra, a Miskolci Szimfonikus Zenekarra és az Operaház szólistáira épült. Az előadást Margittay Sándornak, a Budapesti Kórus karnagyának váratlan betegsége miatt Mura Péter vezényelte. A beugrás jól sikerült, Mura Péter kitűnően összetartotta együttesét, és alapvetően szép előadást produkált. Hiányérzetet elsősorban a szólisták hullámzó teljesítménye keltett. Ardó Mária nagyívű szopránhangja is hajlamos a disztonálásra, de drámai kifejező ereje kárpótlást nyújtott. Barlay Zsuzsa (alt) igen sokszor föléintonált s ezzel partnereit is kellemetlen helyzetbe hozta. Fülöp Attila szép tenorja ezúttal inkább az erő irányába tolódott el, különösen az indításai és a magas hangjai voltak illúziórombolók. Kováts Kolos szép basszusa a 3. tételtől vált élettelibbé. A Miskolci Szimfonikus Zenekar néhány indiszponált helytől eltekintve jól szólt, különösen dicsérhetők ezúttal a rézfúvósok, akik magas szinten szólaltatták meg a híres Dies irae-t. A Budapesti Kórus imponáló biztonsággal és árnyalásokkal énekelt, és így jelentős szerepe volt az est sikerében. BARTA PÉTER Műsor CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.00: Deli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Ahol a népek csatáztak. — 13.00: Lemezmúzeum. — 13.55: Lapozgató. — 14.25: A tamburmaior lánya. — 15.00: Hírek. — 15.05: Daloló, muzsikáló tajak. — 15.28: Kagylózene. — 16.00: Bemutattuk új felvételeinket. — 16.38: Farkas Gyula: Csárdásrapszódia. — 16.49: Ady Endre levelei. — 17.00: Hírek. — 17.05: Mi közünk hozzá? — 17.30: Most az előadóművészek felvételeiből. — 18.15: Hol volt, hol nem volt .. — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Nótacsokor. — 20.00: Dobar dán’ — Jó napot! — 2«.40: Töltsön egy órát kedvenceivel! — 21.40: Történelmi portré. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30 Zenekari muzsika. — 23.00: A dzsessz világa. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.30: Hírek. — 12.30: Dunántúli népdalkörök énekelnek. — 13.00: Kapcsoljuk a pécsi stúdiói. — 13.20: Éneklő ifjúság. — 13.35: Prokofjev-muzsika gyermekeknek. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Lelátó. — 15.10: Az én rádióm. — 16.00: Látogatóban — 16.30: Hírek. — 16.35: Idősebbek hullámhosszán. — 17.30: Tanakodó. — 18.30: Hírek — 18.35: Hétvégi panoráma. — 19.55: Slágerlista. — 20.30: Hírek. — 20.35: Szociológiai Figyelő. — 21.05: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. — 22.15: Jongen: Fanfár 1939. — 22.20: Magnósok, figyelem! — 23.00: Hírek. — 23.20: Bécsi vér. — 24.00: Hírek. 3. műsor: 12 30: László Margit operaáriákat énekel. — 13.00: Hírek. — 13.07: A korona őrzői. — 14.05: Jimmy Smith triója játszik. — 14.22: Zenekari muzsika. — 16.00: Zenei lexikon. — 16.20: Iskolarádió. — 16.30: Pillanatkép. — 16.35: Pophullám. — 17.59: Új operalemezeinkből. — 19.00: Hírek. — 19.05: Iskolarádió. — 19.35: Miniexpedíció. — 19.40: Kapcsoljuk a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termét. — 21.30: Szimfonikus táncok. — 21.55: A hugenották. — 23.00: Olasz muzsika — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hitek, időjárás, műsorismertetés. — 17.05: A Tiszától a Dunáig. Észak-magyarországi képeslap. (A tartalomból: iiven Sajóga’lgóe. — Ajándék Balassagyarmatnak. — Hercegkúti látogatás.) Szerkesztő: Fongrácz Judit. — 18.00: Észak-magyarországi Krónika. (A Nógrád megyei Tanács az új vállalkozási formák megalakulásának, működésének tapasztalatairól tanácskozik. — A Sátoraljaújhelyi járási-városi NEB tájékoztatót hallgatott meg a társadalmi tulajdon védelmének helyzetéről. — Munkában az Agro Coop-rendszer.) — 18.25: Lap- és műsorelőzetes. , Televízió. I. műsor: 16.40: Hírek. — 16.45: Egészségünkért. — 17.20: A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepén. — 17.55: Telesport. — 18.20: Pedagógusok fóruma. — 19.10: Idősebbek is elkezdhetik.. — 19.13: Esti mese. — 19.30: Tvhíradó. — 20.00: Jogi esetek. — 20.40: Panoráma. — 21.45: Vészreakció. — 23.15: Tv-híradó. Televízió, 2. műsor: 18.35- Bemalte Bauernmöbel von Hanau Harta. — 19.10: Az élő Jókai. — 19.30: Tv-híradó. - 20.00- A történelem védelmében. — 20.30: Tv-híradó. - 21.10: Telepódium kabaré. Életkedv-esvevők, rajta! — 22.20: Képújság. Kiállítások: Szakmunkás Galéria (10—18): Lukovszky Lászlóemlékkiállítás. — Vasas Galéria (14—19): Varga János festményei. — Herman Ottó Múzeum (16—18): Ember és munka. — A Herman Ottó Múzeum numizmatikai gyűjteménye. — A természet három országa. — Ásványok, növények, állatok Észak- Magyarországról. — Miskolci Művészek 1983. Miskolci Nemzeti Színház (7): Cigány szerelem. (Madách bérlet.) — Játékszín (7): Lulu. Filmszínházak: Béke (3 és 16): Donald kacsa és a többiek (színes amerikai). — (18): A profi (mb. színes francia. 16 éven felülieknek. III. helyár!) — Beke kamaramozi (4) : Régi idők focija (magyar). ( (8): Kilenctől ötig (mb. színes amerikai. - 14 éven felülieknek, III. helyár!) Kossuth (13 és hn5): Donald kacsa és a többiek (színes amerikai). (7): öld meg a Sogunt! (mb. színes japán, 16 éven felülieknek, III. helyár!) — Hevesy Iván Filmklub (15 és 17): Hamburgi betegség (színes NSZK, 16 éven felülieknek!) — Táncsics (1S): Apacsok (színes NDK). — (17): Jézus Krisztus szupersztár (színes amerikai,leieméit és III. helyár!) — Táncsics kamaramozi (6): Jób lázadása (színes magyar—NSZK, 14 éven felülieknek!) — Szikra (4): A Szép Ismeretlen (színes szovjet). — (6): Feketeszakáll szelleme (mb. színes amerikai—angol, III. helyért) — Petőfi (fS és F7) : Péntek 13. (magyar). — Fáklya (4. 6 és 8) : Délibábok országa (magyar). — Fáklya kamaramozi (15): Lavina (mb. kanadai, 14 éven felülieknek, II. helyár!) — Tokaj vendéglátóban (13): Az utolsó valcer (színes/ amerikai). — Nehézipari Műszaki Egyetem (5) : Excalibur I—II. (mb. színes ív. 16 éven felülieknek. dupla és II. hel vár!) — Ady Művelődési Ház (5 és 7): Éretlenek (mb. színes francia. III her!) — Hámor (16): Riki-Tiki-Tévi (mb. szovjet—indiai). — Pereces (6) : Könnyű testi sértés (színes magyar, 14 éven felülieknek!) PÉNTEK Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.27: Egy kis figyelmet kérek! — 8.57: Zenekari muzsika. — 9.33: Miért küldött az úrasszony? — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: Hírek. — 10.05: Hétszínvirág. — 10.35: Lepereg az óra. — 10.40: Walter Gleseking zongorázik. — 10.59: Lottóeredmények. — 11.00: Örömök kertjében. Petőfi rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Népzene Laoszból. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.35: Slégermúzeum. — 9.21: Háttérbeszélgetés. — 9.53: Lottósorsolás. — 10.00: Zenedélelőtt. — 11.30: Hírek. — 11.35: Tánczenei koktél. —— — ■ — A Társulás Filmstúdió, a Magyar Televízió és az NSZK-beli ZDF tévétársaság közös produkciója a Gyöngyössy Imre—Kabay Barna rendezőpáros Jób lázadása című, kitűnő filmje. (A forgatókönyvet a két rendező és Petényi Katalin írta, a dramaturg Hans Kutnewsky, a két szakértő dr. Scheiber Sándor és Löwy Tamás volt.) Mélységes humánum sugárzik a filmből, a líra, a humor és a tragédia olyan elegyét keverték ki az alkotók, mely — sajnos — szinte egyedülálló a magyar filmeknél. Job bácsi és felesége, Róza néni egy Tisza menti faluban élnek, utód nélkül. Hét kisgyermeküket temették el, de kötelességüknek érzik, hogy örökösről gondoskodjanak. A megyei árvaházban „vásárolnak” — két bikaborjúért, később az öreg elárulja feleségének, hogy nem csináltak rossz üzletet, mert az egyiknek hályog volt a szemén — egy kisfiút. Egy keresztény fiúcskát. Igen, kifejezetten keresztény gyermeket akart magának az öreg zsidó házaspár, mert érezték, látták, tudták, hogy mi vár rájuk és hittársaikra. Az időpont: 1943. Egy évig lehet övék a hétéves forma srác, hogy azután lovas csendőröktől kísérve, ugyanazon a szekéren utazzanak a halál felé, amelyen a gyereket kihozták az árvaházból. De abban a tudatban hagyhatják ott, hogy jó kezekbe került vagyonkájuk, és emberségük öröksége. Ennyi a történet, melyhez nagyszerű színészeket találtak a rendezők. A kisfiút Fehér Gábor játssza-éli, zseniálisan, Jób bácsi szerepében Zemhe Ferenc élete egyik legjobb alakítását nyújtja, nagyszerű a Róza nénit megformáló Temessy Hédi. De tökéletesek a mellékszereplők is, mint Leticia Cano (Ilka, a cselédlány) és Rudolf Péter (Ilka párja). Egy villanásra feltűnik Blaskó Péter is, aki egy frontról szökött katonát játszik. Minden pillanatában érdekes, szórakoztató (a legnemesebb értelemben az) film a Jób lázadása, melynek operatőre Szabó Gábor. Tökéletes alkotást hoztak létre, nincs az a fesztivál, amelynek akár a legrangosabb díját meg ne kaphatnák érte. Szinte biztos, hogy a nyugatnémet partner kérésének tettek eleget a rendezők, amikor talán túlzott bőséggel adagolták a zsidó folklórt. (szabados) Jób lázadása * Lackó, azokkal, akik megmaradtak számára: Janival és Ilkával.