Déli Hírlap, 1984. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1984-01-02 / 1. szám
Zenei élet Miskolcon — tegnapelőtt Az első tizenöt év A Miskolci Szimfonikus Zenekar fennállásának huszadik évfordulója kapcsán érdekes a kérdés: milyen volt a zenei élet Miskolcon közvetlenül a felszabadulás után, és az ötvenes évek végén. Sajnos, „erről a korról nincs feljegyzés sehol. Vargáné Zalán Irén is csak 1845-ig dolgozta fel zenetörténetünket, a folytatásban halála megakadályozta. Most hármat kérdeztünk meg a még élő „nagy öregek’ közül: mondjak el, amire emlékeznek. Gombás Ferenc és Neveli József gordonkatanárokkal, a szimfonikus zenekar nyugdíjasaival és Herszényi Bálinttal, a zeneiskola volt igazgatójával, zongora- és zeneelméleti tanárral beszélgettünk. Sajnos, az emberi emlékezet véges, ezért nagyon örülnénk, ha miskolci zenei élet tegnapelőttjének ismerői hozzászólnának cikkünkhöz, és kiegészítenék emlékeikkel azt, amit három kérdezettünk elmondott. NEVELI JÓZSEF: Azt hiszem, nekem kell kezdenem a válaszadást, mert hármunk közül én éltem itt már a felszabadulás pillanatában, amikor a város koncertigényét szinte kizárólag a Diósgyőrvasgyári Szimfonikus Zenekar és a Vasutas Rézfúvós Zenekar elégítette ki. Voltak közös tagjaik is. Jómagam 1945 végén lettem tagja gordonkásként a vasgyári zenekarnak. Közben Gránát József, a Hubay Jenő Zeneiskola (a mai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola elődje) igazgatója alakított egy zenekart. Ez azonban alkalmi maradt, hamar feloszlott. Maradtunk mi a vasgyári zenekarral, amely a negyvenes évek végéig havonta adott koncertet a színházban és a Vasgyárban. Gyakran léptünk fel vidéken is. GOMBÁS FERENC: Most már én is közbeszólok. 1950- ben ugyanis megalakult a Hubay Jenő Zeneiskola helyén az állami konzervatórium. Az akkori kultuszkormányzat zenészeket küldött Miskolcra,hogy tanítsanak, és fellendítsék a zenei életet. Akkor kerültem ide. Kezdetben a tanárok — szinte kivétel nélkül — Miskolcon is laktak. Egész napunkat a konzervatóriumban töltöttük, a tanítványok között Az igazgató Galánffy Gábor 1951-ben többünk közreműködésével létrehozta a Miskolci Filharmonikus Zenekart. Ez 1951. április harmadikén tartotta első koncertjét. Rozsnyai Zoltán volt a karmester. Én is tagja voltam a zenekarnak, mint gordonkás. Valamennyien őrizzük még a lassan már klasszikus értékű képet erről a premierről. Galánffy és Rozsnyai között elöl áll Petri Endre zongoraművész, a koncert vendégművésze. A zenekarban egyaránt helyet foglaltak az iskola tanárai és olyan miskolci zenészek, akik nem tartoztak sem az iskolához, sem a vasgyári zenekarhoz. Eleinte minden honorárium nélkül játszottunk a koncerteken. NEVESI JÓZSEF: 1952-ben lettem tagja ennek a zenekarnak. Előzőleg 1951-ben a színház zenekarában játszottam, majd 1952-ben Fekete Alajos, a Filharmónia itteni kirendeltségének akkori vezetője hívott meg a filharmonikusokhoz. Ugyanebben az évben alapítottuk meg Erdélyi Lászlónéval, az Egressy Béni Zeneiskolát, ahol én gordonkát tanítottam. GOMBÁS FERENC: A színház zenekarában én is játszottam. Ekkor még opera is volt a színházban, ezt Mura Péter szervezte. A hangversenyeket a Filharmónia rendezte, de az első időkben — tehát 1951-ben —, amikor még nem volt itt kirendeltsége, a konzervatórium hívta a közönséget. A színházon kívül a legtöbb koncert a zenepalotában volt, szólóesteket is rendeztünk. Nem árt megemlékezni a zenekar régi karmestereiről, elsősorban Rozsnyai Zoltánról, azután Sulyok Tamásról, Melles Károlyról, Rubányi Vilmosról, és a ma is működő Mura Péterről. A zenekari kollégáim közül ma is él még a Velem itt ülő Névesi József, továbbá Pálvölgyi József, Fekete Sándor, Vrana József, Dénes István, Molnár Sándorné, s Vogel Gáspár. HERSZÉNYI BÁLINT: Miskolci vagyok, de sokáig nem éltem itt, csak 1948-ban jöttem haza zongorát, majd később zeneirodalmat tanítani. Az ötvenes években a TIT-ben is volt zenei élet. Zeneirodalmi előadásokat tartottam, amelyeken jómagam is zongoráztam a mondandó illusztrálására, de mások is felléptek szólistaként, például Ág Magda műsorai voltak nagyon népszerűek. Önálló iskolai koncerteket tartottak a tanárok is, a növendékek is. Vidékre is jártunk, elmentünk az üzemekbe, és az előadásokat mint szólisták játékunkkal illusztráltuk. Közben a zenepalotai koncerteken illusztris vendégeink is voltak. Hirtelen visszaemlékezem Jean Marie Darré, Cziffra György és Zara Doluhanova nevére. Ifjúsági filharmónia-sorozat is volt, ezen lépett fel például Szendrey-Karper László. Szólni kell arról is, hogy ebben az időben a miskolci iskola volt a felügyeleti szerve Borsodon kívül Heves és Nógrád zeneiskoláinak, valamint arról, hogy megalakítottuk a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola leánykórusát, amelyet a ma már nem élő Kardos Pál vezetett. GOMBÁS FERENC: Végül még néhány szót a Filharmonikus Zenekar előadásairól. Nekem megvan még az 1958. október 26-i plakát a szakiskola hangversenyéről, és az 1959. január 19-i plakát a pesti hangversenyről, amelyet Rubányi Vilmos vezényelt. Én mindkettőn gordonkáztam. Amit a krónikás itt lejegyzett, korántsem teljes képe a felszabadulás utáni miskolci zenei pionírmunkának. Csak ízelítőt adhattunk róla. MÁTÉ IVÁN Piaci vázlat (Feledy Gyula rajza) Útmutató kisvállalkozások szabásairól A Pénzügyminisztérium — a PM Joginform sorozat keretében, második átdolgozott kiadásban — megjelentette az Útmutató a kisüzemi termelés és a kisegítő tevékenységek szabályainak alkalmazásához című kiadványát. A kiadvány útmutatást ad a kisvállalkozásokkal (kis- és leányvállalat, kisszövetkezet, szakcsoport, gazdasági munkaközösség, kisipar stb.) kapcsolatos szervezeti, pénzügyi szabályokról, a kapcsolódó munkajogi és társadalombiztosítási rendelkezésekről. Külön fejezetek tájékoztatnak az árszabályozásról, a biztosításról, a számviteli és statisztikai előírásokról, az adóhatósági kapcsolatokról. A kiadvány megrendelhető a PM Szervezési és Ügyvitelgépesítési Vállalatnál (Bp., V., Tanács krt. 20. Postacím: 1364 Bp. Pf. 64.) Ami az újságcikkekből kimaradt Kinek fütyül a A hírszerkesztés alapszabályainál, hogy a „ki, mi, hol, mikor, miért” mindig legyen benne a kéziratban, már csak egy dolgot tanul meg, vagy inkább vesz nehezebben tudomásul az újságíró. Azt, hogy nem kell mindent beleírni egy kéziratba. Ami nincs benne, ugyanis nem hiányzik (az olvasónak), viszont nemcsak az éppen kézből kiadott írás, az adott műfaj nyer vele, ha ötven-hatvan gépelt sor csak egy dologról szól. A másik, a harmadik, a tizedik gondolatot tegye el az ember magának, mert ami egyszer megérintete, az az övé, és — ahogy a szakmában mondják — akármire is jó lehet. Brackó István egy könyvet nyert azzal, hogy újságíró, és mert tudja, hogy ami egy újságcikkben csak a jelzés szintjén van meg (mert éppen másról ír), az nem vész el. Tudja azt is, hogy amit a napilap terjedelmi korlátai tiltanak, annak zöld útja van egy folyóiratban, ahol két és fél flekk helyett nyolcat, tizet is lehet írni. A Kinek fütyül a madár? című, a megyei tanács által patronált sorozatban mejelent riportkötetben foglalt írások nagy részének a Napjaink ad ki először megjelenési lehetőséget. Nemcsak a szerzőnek jelent sokat (az első könyv az egyik legnagyobb dolog a világon), hogy az elmúlt évek nagylélegzetű írásai most együtt olvashatók; egy, a város életében kardinális változásokat hozó évtized tekint ránk az újságíró rossz- és jókedvéből, egy olyan ember megélt mindennapjaiból, akinek az írógép több, mint munkaeszköz, egy életforma első számú bizalmasa. 1969 szeptemberében indult útjára a Déli Hírlap, Brackó István a hetvenes évek legelejétől dolgozik itt, azóta miskolci lakos. Abban az időben kezdett kiépülni a Győri kapu, és még híre sem volt az avasi lakótelepnek. Azóta születtek a tízezres, hatalmas városrészek, azóta derült ki, hogy a hajdani középvárosnak még jó úthálózat naponkénti trombózisait a gyógyszeres kezelés nem orvosolja. Lassan-lassan jövünk rá, hogy kik is élnek a tízemeletes pont- és sorházakban, kik a belvárosban. Lassan tanuljuk, hogy mit érez az az embertömeg, amelyet a nagyváros hatalmas átrétegződésének eredményeként alig bír átereszteni magán a Széchenyi út. Az újságíró traumákat, elfogadható perceket, szép pillanatokat élt át. Miskolci változásokat és a világgazdaság válságát a város nagyüzemeiben. Egy házban él, ami olyan, mint a többi, és házak mellett megy el, amelyek nem épültek fel. Sok embert ismer, ismeri a gazdaság összefüggéseit, és mikor kötetbe válogatta a szerkesztő bizottság által kívánt írásokat, némelyiket gorombán meghúzta. Egy évtized nagy idő... Az értéket az idő méri. Mi is igazán ennek a könyvnek a műfaja? Riportelemekre fűzött publicisztikák sora, erős szociográfiai beütéssel? Vagy szocioriportok, ahogy a szerző mondja a könyv fülszövegében? Olvasmánynak is, dokumentumnak is jó a könyv. Egy ember tehetségének, egy szakma lehetőségeinek a bizonyítéka. Meg mertem mondani, meg is írom: a cím az egyetlen, ami nem tetszik. Mert soha rosszabb hivatkozást, mint Arany János, de a Nyitnikék, a kötet záró írása nem erről, nem fülemüle-konfliktusról szól. A mindennapok kemény ütközéseiről szól ez a százharminckét oldal. Bátorságról, ami ahhoz kell, hogy felszálljon az ember az 1-es buszra, a gép mellé álljon, mikor fúj a gyár, vagy leüljön az írógép mellé. (makai) Az idei , immár 24. alkalommal sorsolták ki az új esztendő újszülöttei között az Állami Biztosító ÁB-bébijét. A biztosítónál újév hajnalán, 0 és 1 óra között 20 újszülöttet jelentettek be: hat kisbabát Budapestről és tizennégyet vidékről. A csecsemők közül 15 volt fiú és 5 lány. 1984 budapesti ÁB-bébije az éjfél után 8 perccel született Závori Zoltán Lajos lett. A vidékiek közül a sorsolás a bólyi Reisz Juditnak kedvezett, aki 0 óra 50 perckor született a mohácsi kórházban. Az ÁB-bébiknek a korábbi 20 ezer forint helyett 40—40 ezer forint névértékű életbiztosítási kötvénnyel kedveskedett az Állami Biztosító. A nyertesek 2002-ben, 18 éves korukban, a kamatokkal növelten 57 128 forintot vehetnek fel. / Szilveszter ’83 A Vigadóból közvetítette a tévé az óesztendőt búcsúztató szilveszteri műsort. A régi pesti vígasságok, nemzedékek emlékezetében, és a kultúrhistóriában élő koncertek színhelye kivilágítva még szebb, mint nappal. Ezúttal a felújítás óta nem túlságosan jó akusztikája ellen sem lehetett kifogás, bár nem klasszikusok szólaltak meg azon az annyiszor felemlegetett néhány négyzetméteren, ahol annak idején Liszt Ferenc zongorája állt. Érthető Kerényi Imrének, a Nemzeti Színház rendezőjének az elképzelése: ha szilvesztert ünnepel Magyarország, hadd látszódjék az ablakokon keresztül (és a kamerák jóvoltából) a Duna, amely „múlt, jelen és jövendő”. Mindig érthető, ha nagy lélegzetű műsorra készül, aki ezeket az estéket felvállalja. Talán azért nem sikerülnek, és ezen az sem segít, hogy sok esztendeje csodálkozva kérdezgetjük: miért össznépi ügy, hogy jó legyen a szilveszteri műsor, hiszen annyi más szórakozási lehetőség is van szerte a hazában? A produkció (ha már van) csak önmagával mérhető, és a tegnapelőtt estét is csak az menti, hogy nagyon nehéz ez a műfaj 1983—84 fordulóján is. Különösen, ha műfaj sincs, mert a vidámságot forszírozó összeállítás nem volt kabaré; ez évek óta a rádió privilégiuma. Nem volt sztárparádé sem, mert nálunk csak jó színészek vannak, és nem volt revü sem, mert nálunk az nincs. Mindennek a keveréke volt, és annak a bizonyítéka, hogy nem is olyan üres a televízió zsebe, ha háromórás egyenes adást felvállal. Színházi életünk nagy öregjei, nagyon tehetséges fiataljai kezdték a műsort egy-egy dallal, tánccal, és Antal Imre folytatta. Bár a műsorszerkesztés jóvoltából az ünnepek alatt nagyon sokszor láthattuk (még tegnap este is, mert a Savaria táncversenyt is hónapokon keresztül el tudja adni), alighanem ő az egyetlen, aki ellen egy nézőnek sem volt kifogása. A nagyon tehetséges életét jelentő televízióért még azt is eltűri, hogy egy habos tortát (?!) mázoljanak az arcára, konferál, játszik, összekötőként szerepel az egyes, nála sokkal gyengébb műsorszámok között, elkapja, akit el kell kapni, megtámogatja a másikat, és nagyon finom humorral alig-alig törleszt. Időnként megnézte az óráját, várta az éjfélt. A szilveszter ünnep is, a Himnusz, az óévbúcsúztató Kisze-baba égetés előtt megilletődött, az elmúlt másfél órán túltenni igyekezett magát az ember. Éjjel egy órára sikerült. Akkorra fáradtak ugyanis bele az operatőrök a közvetítésbe, és többször már nem láttuk, hogy milyen is egy ünnepség, amelynek nincs ezen mit szépíteni — a televízió belső munkatársai voltak a főszereplői. M— JÜÉTFÖ Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.30: Ki nyer ma? — 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak. — 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. — 14.28: Sosztakovics: Ünnepi induló. — 14.34: Ugyan, eredj a Rákócziddal! — 14.54: Édes anyanyelvünk. — 15.00: Hírek. — 15.05: Népdalok. — 15.27: Hobbi dominó. — 15.58: Kóruspódium. — 16.29: Világablak. — 17.00: Hírek. — 17.05: Tenorkulcs. — 17.34: A magyar ezüst fénye. — 18.04: Filmzene. — 18.14: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti Magazin. — 19.15: Műsor Boldog új évet kívánunk! — 21.15: Operaénekesek operettfelvételeiből. — 22.00: Hírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.30: Thomas Beecham két szimfóniát vezényel. — 23.25: Nóták. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió: 12.00: Nóták. — 12.30: Hírek. — 12.35: Kis magyar néprajz. — 12.40: Tánczenei kosttél. — 13.25: Éneklő Ifjúság. — 13.35: Szól a hárfa hangja. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől ötig ... — 17.00: Vizsgálatok nyomában. — 17.30: Ötödik sebesség. — 18.30: Hírek. — 18.35: Kritikusan. — 19.30: Sportvilág. — 20.00: A keleti gyógymódok lehetőségei. — 20.30: Hírek. — 20.35: Vangelis összes lemezei.— 22.04: Török Erzsébet és Melis György virágének-felvételeiből. — 22.19: Rádiószínház. Kocsonya Mihály házassága. — 23.00: Hírek. — 23.20: A mai dzsessz. — 24.00: Hírek. 3. műsor: 12.00: Magyar előadóművészek felvételeiből. — 13.00: Hírek. — 13.07: A Dellerénekegyüttes Monteverdi-madrigálokat énekel. — 13.25: Dzsessz az NDK-ból. — 14.00: Történelmi operákból. — 14.35: Zenekari muzsika. — 16.04: A kamarazene kedvelőinek. — 17.00: A 100 Folk Celsius együttes felvételeiből. — 17.34: Két zenekari szvit. — 18.15: Az új magyar zene a rádióban. — 19.00: Hírek. — 19.05: Puccini: Pillangókisasszony. — 21.22: Hanglemezgyűjtők. — 22.10: A Poptarisznya dalaiból. — 23.00: A hét zeneműve. — 23.30: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, Időjárás, műsorismertetés. — 17.00: Hétről hétre, hétfőn este. Zenés magazin. Szerkesztő: Horváth Kálmán. (Közben: El szeretném mondani. Paulovits Ágoston jegyzete. — Válaszolunk hallgatóink leveleire. Karcsai Nagy Éva összeállítása.) — 18.00: :Észak-magyarországi Krónika. (Az év első munkanapján az Agria Bútorgyárban — Gyors számvetés négy salgótarjáni gyárból — A Miskolci Vendéglátó Vállalat munkásgyűlése az 1984. évi feladatokról.) — 18.15: Sport. — 18.25—18.30: Szemle az Észak- Magyarország, a Déli Hírlap, a Heves megyei Népújság, valamint a Nógrád keddi számából. — Reklám. Kiállítások: Rónai Sándor Klubgaléria (10—18): Huszár István festményei. Filmszínházak: Béke #3, n., 181 : E. T. (mb. színes amerikai, kiemelt és III. helyár!) — Béke kamaramozi (4) : Huszárkisasszony (mb. szovjet); (6): Óvakodj a törpétől (mb. amerikai, 16 éven felülieknek, II. helyár!) — Kossuth (f3, hn5, 7): E. T. (mb. színes amerikai, kiemelt és III. helyár!) — Hevesy Iván Filmklub (£ 5, f7) : Várlak nálad vacsorára (mb. színes amerikai, 14 éven felülieknek, II. helyár!) — Táncsics (£ 4, 17): Jegesmedve a porondon (mb. színes román—szovjet mesefilm); (£ 8): D. B. Cooper üldözése (mb. színes amerikai, 14 éven felülieknek, III. helyár!) — Táncsics kamaramozi (6) : Világvége közös ágyunkban (mb. színes olasz—amerikai, 14 éven felülieknek !) — Szikra (3, 5. 7) : Flor asszony és két férje (mb. színes brazil, 14 éven felülieknek, III. helyár!) — Petőfi (4): Rita asszony menyasszony (mb. színes szovjet) : (6, 8) : Hair (színes amerikai, 14 éven felülieknek, III. helyár!) — Fáklya (4): A zöld kabát (színes olasz, 14 éven felülieknek) : (6, 8) : Újra szól a hatlövetű (mb. színes amerikai, II. helyár!) — Fáklya kamaramozi (fa) : Péntek 13. (magyar). — Tokaj vendéglátóház (18): Gyilkos bolygó (mb. színes amerikai, 16 éven felülieknek!) — Tapolca, Ady (7): Britannia Gyógyintézet (színes angol, 16 éven felülieknek!) — Krúdy (7) : Csatár a pácban (mb. színes francia, 14 éven felülieknek, II. helyár!) — Ady Művelődési Ház (5. 7): Muppet show (mb. színes angol). — Egyetem étterem (£ 9) : Félénk vagyok, de hódítani akarok (mb.francia, III. helyár!) — Hámor (£ 6) : A kétbalkezes és az örömlány (mb. amerikai, III. helyár!) — Pereces (6) : Donald kacsa és a többiek (amerikai rajzfilm). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek,a Kb. 8.20: Mai kulturális programok. — 8.27: A keleti gyógymódok lehetőségei. — 8.57: Nótacsokor. — 9.44: A csudafurulyás juhász. — 10.00: Hírek. — 10.05: MR 10—14. — 10.35: Szimfonikus könnyűzene. — 11.00: Zenekari muzsika. — 11.39: Kis kamerámban gyertyát gyújtok. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 305: Szécsi Pál felvételeiből. — 8.20: Tíz perc külpolitika. — 8.30: Hírek. — 8.35: Társalgó. — 10.00: Zenedélelőtt.