Déli Hírlap, 1984. július (16. évfolyam, 154-179. szám)

1984-07-25 / 174. szám

Ha bezár az óvoda Gondoskodnak a kicsik elhelyezéséről (Folytatás az 1. oldalról) Udvariné Demján Gizella, a Középszer utcai óvoda ve­zetője : — Éppen hétfőn fogadtuk ismét a gyerekeket, egyhó­napi kényszerszünet után. Addig a Bokányi Dezső ut­cai testvérintézményünkben helyeztük el őket — a 240- ből mindössze tízet. Ebből is látni, hogy nincs nagy igény ilyenkor az óvoda iránt, hi­szen ezekben a napokban onnan is csak hat kiscsopor­tost fogadtunk. Velük együtt jelenleg 90 gyereket látunk el, a többiek még üdülnek. Általában az eg­y körzetben levő, azonos csoportszámú óvodák segítik ki egymást a nyári időszakban. Pontosan két hónappal ezelőtt értesí­tettük a szülőket a takarí­tási szünetről, s mértük fel az igényeket. A biztonság érdekében előzetesen jóval többen kérik, hogy gondos­kodjunk a gyerekről, mint ahányan végül is igénybe veszik a segítségünket. Barta Béla, a Miskolc me­gyei városi Tanács művelő­dési osztályának vezetőhe­lyettese: — A hatvanhat miskolci óvodába összesen 8 800 gye­rek jár, ez 113 százalékos kihasználtságot jelent. A ta­pasztalatok alapján a tata­rozásra legalkalmasabb idő június utolsó hete és au­gusztus 20-a között van, a szülők inkább ebben az idő­szakban mennek szabadság­ra, és magukkal viszik üdül­ni a gyereküket. Az egész­ségügyi festéssel általában két hét alatt végeznek a kis­iparosok, szerződés szerint. Előfordul azonban, hogy va­lamilyen oknál fogva — fű­téskorszerűsítés, tetőjavítás, villamoshálózat-csere — el­tolódik a határidő, és a kényszerszünet az egyhóna­pit is ^m­eghaladja.­­Erről ér­tesítjük a szülőket, és ter­mészetesen gondoskodunk a gyerekek elhelyezéséről. Úgy hiszem, hogy a nyári felújí­tási és festési munkák mi­att még soha sem volt prob­léma, az óvodások a másik intézményben is kulturált körülmények között tölthetik napjaikat. (temesi) 5fc Teherautó-verseny az óvoda udvarán Együtt a csoport a fa­has árnyékában Pisztácia- és eperízű Leó jég­krém Keresettek a Budatej jég­krém­jei. A budaörsi üzem­ben új gépsorok beállításá­val az elmúlt évihez képest 20 százalékkal növelték a termelést, ám a kánikulai napokon így sem győzik a munkát. Pedig csupán a pálcikára fagyasztott Leóból 350 ezret készítenek napon­ta, s emellett több százezer poharas és családi jégkrémet gyártanak. A Skála Sasad GT által forgalmazott jégkrémet na­ponta egy kamion és hat ki­sebb teherautó szállítja a megrendelőknek s a tizen­egy depóraktárba. Közülük hármat az idén adtak át: a nyékládházi Miskolc és Bor­sod megye, a szegedi a helyi, az esztergomdi pedig a Duna­kanyar jégkrém-ellátását biztosítja. A választék tovább bővül. Az eddig kapható vanília, csokoládé, rumosdió, banán és narancs-ízek a napokban órákkal egészülnek ki: meg­kezdték a pisztácia- és az eperízű Leó előállítását Emellett a Hungarhotels Vál­lalat balatonfüredi üzemé­ben készülő Marina jégkrém forgalmazását is elvállalták. E gyártmány különlegessége, hogy energiaszegény, és így a fogyókúrázóknak sem kell megtagadniuk maguktól a csokoládé, a vanília, az eper és az őszibarack ízű jégkré­met. A OH várospolitikai fóruma A tiszta, kulturált Miskolcért ♦ Beneveztünk a versenybe ♦ Átkötni és megőrizni az értékeket ♦ Csak nyerhetünk A város felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére hirdette meg a „Tiszta, kul­turált Miskolcért” mozgal­mat a városi tanács és a Hazafias Népfront városi bi­zottsága. Bár az évforduló­hoz kapcsolták a mozgalom indítását, nyilván nem egy évre szóló, hanem folyama­tos feladatnak szánják a la­kókörnyezet szépítését. Arra buzdítanak bennün­ket, hogy tegyük rendbe a házunk táját. Faluhelyen, kisvárosban természetes a tisztára meszelt fal, az ápolt kiskert, a naponta legalább egyszer fellocsolt és söpört járda. A sokemeletes bér­ház lakójának nehezebb azo­nosulni közvetlen környeze­tével, sok év múltán sem érzi annyira magáénak a kö­zeli parkot, játszóteret, mint a falusi ember a portáját. Az építészek újabban azért is hadakoznak a tízszintes panelépületek egyeduralma ellen, mert azt mondják, hogy madártávlatból nézve, nem pihentető, a még oly szépen gondozott zöldterület sem. Bizonyára így igaz, de ha csak addig élvezzük a fű zöldjét, a fa árnyát, míg hazafelé igyekezve gyalog megteszünk néhány száz mé­tert, már akkor is érdemes „besegíteni” azoknak, akik hivatalból ültetik, gondozzák a közterületek növényzetét. Érdemes és egyre inkább szükséges is, hiszen a közös kasszából a kívántnál keve­sebb jut ilyen célokra. A közelmúltban példaként említettük e hasábokon Ka­zincbarcikát, azt, ahogy a barcikaiak erényt tudtak ko­vácsolni adottságaikból. Ne­vezetesen abból, hogy szo­cialista városunk sokkal in­kább hasonlít egy lakóte­lephez, mint egy patinás vá­roshoz. Azzal a különbség­gel, hogy e város tervezői, építői nem sajnálták a te­rületet a parkoktól. Ám mit sem érne a kivételes adott­ság, ha nem lennének gon­dozottak e parkok, ha — mint Miskolcon oly gyakran tapasztaljuk — utat rövidí­tő ösvények szabdalnák szét az ágyásokat, és tépett szárú virágok kókadoznának min­denfelé. Tiszták a járdák, rendszeresen járőrözik a környezetvédő autó, és az ablakpárkányokon, erkélye­ken rengeteg a virág. Szó­val ez Kazincbarcika, a Hild­­emlékéremmel is kitüntetett kedves szomszéd. Naivság lenne azt remél­ni, hogy a „Tiszta, kulturált Miskolcért” m­ogalom rövid néhány hónap vagy akár egy-két év alatt is csodát hoz, és Miskolc tisztaságban is vetekedni fog a legszebb, legápoltabb városokkal. De ha ennyit nem is, sokat le­het tenni, feltéve, hogy a gondosan összeállított mun­kaprogram mögé felsorako­zik a város lakosságának na­gyobbik hányada. Fiatalok és idősebbek egyként, de ki-ki képessége szerint. Fiataljaink az évről évre ismétlődő takarítási akció­kon felül védnökséget vál­lalhatnak egy-egy park fö­lött. Az viszont már a nyugdíjaskorúak erejét sem haladja meg, ha beszegőd­nek a közterületeket ellen­őrzők közé. Nem lesznek ki­szolgáltatva a fanyűvő va­gányok kénye-kedvének a népfront és a Vöröskereszt aktivistái, mert rendőri se­gédlettel zajlanak majd le a rendszeres ellenőrzések. Elő­re mondjuk: nem fogunk sajnálkozni, ha a fülön csí­pett vandálok megkapják méltó büntetésüket. Hosszan lehetne sorolni, mi mindent tartalmaz a fe­lelősöket is megnevező, ha­táridős feladatterv, az épít­kezések környékének rend­­bentartásától a fásítási ak­ciókon keresztül a Herman Ottó szabadidő-központ épí­téséig. Szép vetélkedő is ez egyben, hiszen a megyei tisztasági mozgalomba való benevezést jelenti. Ha nem is kerülünk majd a dobogó legfelső fokára, az biztos, hogy nyertesek leszünk: fá­­radásunkért egy tisztább, szebb, kulturáltabb várost kapunk cserébe. B. D. Közösen könnyebb Beruházások a városban­ ­ látra villamos, Korvin Ottó utcai üzletközpont, Ady-hídi szolgáltatóház Miskolc közlekedési, pénz­ügyi programja ebben a terv­időszakban 33 millió forintot irányzott elő autóbuszbeszer­zésre. Új villamosra miért nem futja? A kérdés a vá­rosi tanács mellett működő koordinációs bizottság leg­utóbbi ülésén hangzott el, amikor is a résztvevők a koordinált beruházások hely­zetéről készített jelentést vi­tatták meg. Minden mindennel össze­függ, így Miskolc addig nem kap új villamost, amíg nem fejeződik be a pálya felújí­tása. (A rekonstrukcióra 1981 és 1985 között a tanács 113 millió forintot bocsát rendelkezésre.) Ha megújul a sínpálya­, akkor feltehetően egy csapásra kicserélődik a kocsipark is. A jelenlegi el­képzelések szerint Miskolcon csak a csehszlovák gyártmá­nyú Tátra villamosok járnak majd (a fővárosban már évek óta sikerrel vizsgáznak), va­lamikor a kilencvenes évek­től. Szándékkal választottuk a közlekedési példát a város­­fejlesztés elengedhetetlenül­­ szükséges összhangjának, az­­ érdekeltek együttműködésé­nek illusztrálására. Miskol­con hosszú időre visszanyúló gyakorlata van a koordinált beruházásoknak (városi sportcsarnok, megyei könyv­­tár, északi ipartelep), s to­vábbi közös munkálkodásra késztetnek a szigorú pénzügyi feltételek. A városi tanács az öt évre szóló, fejlesztésre szánt pénzből (6,8 milliárd forint) mintegy háromnegyed milliárd forintot költ koordi­nációs beruházásra, azaz ennyi a közvetlenül kimu­tatható pénzátadás, illetve­­átvétel. Persze, nagy szám­ban fordul elő a tanács fel­adatai között olyan — első­sorban hatósági jellegű — koordináció is, amely ugyan pénzmozgással nem jár, de javítja a város ellátóképessé­gét. Az együttműködésre jó le­hetőséget kínálnak a boltte­­remtő beruházások. Egy év múlva ABC-áruházat avat­nak Hejőcsabán, a Futó ut­cában. Az „alapokat” a ta­nács fedezi, a „felépít­ményt” a Miskolci Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat állja, összesen mintegy tízmillió forintról van szó. Harmincmillió forintba ke­rül a Korvin Ottó utcai, úgynevezett nyugati üzlet­­központ kétezer négyzetmé­ter alapterületű, többfunk­ciós létesítménye. Az ava­tás várhatóan két év múlva lesz. Az Ady-hídi szolgálta­tóház építése már több bi­zonytalanságot sejtet. A ter­vezési előkészületek már a hetvenes években megkez­dődtek, a tényleges építés talán jövőre indul meg, de addig a tanácsnak fizetőké­pes partnereket kell találnia a hétezer négyzetméternél nagyobb alapterületű léte­sítmény közös költségeinek finanszírozására.­­ Hasonló gondok kérdője­lezik m­­eg a Tízes honvéd ut­cai üzletközpont építését is. Alapterülete: kilencezer négyzetméter, a költsége 150 millió forint körül várható. A kiviteli tervek a jövő év márciusára készülnek el Addig is: a tanács tőkeerős társakat keres. A vállalatok mostani pénzügyi helyzete, bizony, alaposan átírta a ko­rábbi jelentkezési listát. .. B. I. Hidraulikus elemek és be­rendezések összehangolt fej­lesztésére és gyártására, va­lamint itthoni és külföldi K­an­a Társaság értékesítésére, budapesti székhellyel megalakult a Magyar Hidraulika Társaság. Tagjai a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár — a társaság gesztora —, a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat, a kaposvári, a mis­kolci és a monori Mezőgép­vállalatok, az Újpesti Gép­elemgyár és a Technoimpex. A hidraulikus elemeket és berendezéseket mind széle­sebb körben alkalmazzák az iparban és a mezőgazdaság­ban. Az automatizálás terje­désével egyre nagyobb sze­rephez jutnak ezek a beren­dezések, amelyek az olajnyo­más segítségével teljesítik az automatika parancsait, pél­dául szelepeket nyitnak, ka­rokat, emelőket mozgatnak. A föld lakossága Földünknek 2000-ben 6,1 milliárd lakosa lesz —állít­ják az ENSZ sza­kér­­tői, akik­nek véleménye szerint a kö­vetkező években ugyanolyan ütemben fog nőni a népes­ség, mint jelenleg. Az évez­red végére 1,3 milliárddal több ember fog élni bolygón­kon, mint 1984-ben. Az ENSZ-jelentés szerint a nö­vekedés kiteszi Afrika és Latin-Amerika lakosainak je­lenlegi számát. A XX. század végén évente 90 millióval fog gyarapodni a Föld lakos­sága. A növekedés 56 százalé­ka Ázsiára, 25 százaléka Af­rikára és 11 százaléka Latin- Amerikára esik majd.

Next