Déli Hírlap, 1985. május (17. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-14 / 111. szám
Erkélyeket festenek, kötélről Ég és föld közt lebegve Nem mindennapi látványnak lehetnek tanúi mostanában az avas-déli lakótelepen élők. Az Engels utca 41. számú ház erkélyei előtt kötélen lógva javítgatják a rozsdás fémrészeket. Egy fiatalember éppen földet ér, megmozgatja elgémberedett tagjait, lecsatolja a keskeny iíndeszkát, és ismét indul a tetőre. — A Spealpin nevű, magasépítményeket karbantartó gmk-ban dolgozom — mondja a fiatalember, aki csak annyit hajlandó elárulni magáról, hogy a Nehézipari Műszaki Egyetemen tanul. — Két volt miskolci egyetemista alakította a gmk-t, két éve. A megalakuláskor a belvárosi lakásszövetkezet összes erkélyét mi festettük le. — Ki szerzi a munkát? — Ösztönözve vagyunk rá, hogy mindegyikünk próbálkozzon ezzel is. Akinek sikerül megbízást szerezni, az egy bizonyos összeggel többet kap az elszámoláskor. És egyre gyakrabban keresnek meg bennünket... — Mennyit lehet ezzel keresni? — Kedden reggel kezdtük itt a munkát: hat sorban tizenegy, azaz összesen hatvanhat erkélyt kell rozsdátlanítanunk, miniummal, kétszer alapozóval és egy fedőréteggel átfesteni. Mindez egy erkélysoron egy embernek legalább tíznapi elfoglaltságot jelent. Egy erkélyért 1500—1700 forintot kapunk. A gmk-ban mindegyikünk másodállásban, illetve a tanulás mellett dolgozik, így egészítjük ki a jövedelmünket. — Nem veszélyes lebegve festeni? — Barlangász vagy hegymászó előképzettség nélkül nem tanácsos hozzálátni! Aki még nem próbálkozott ilyesmivel, annak valóban veszélyes lehet, s csak igen lassan tud haladni. A gyakorlottabbak egy-két óra alatt leérnek egy erkélysoron, legfeljebb kissé elzsibbad a lábuk. — A közönség mit szól a mutatványhoz? — Elsősorban a közeli buszmegállóban várakozók figyelik, hogy mit csinálunk. A törzsközönség azonban a gyerekek, akik kijönnek az erkélyre, mikor éppen ott lógunk. Nekem kedd óta már akadt egy kis kétéves barátom, akivel rendszeresen beszélgetek . . . (bujdos) Tanácstagjelöltjeink Május 7-én befejeződtek városunkban a tanácstagi jelölőgyűlések. Lapunk sorozatban közli azoknak a jelölteknek az arcmását, akiket a városi választási elnökség elfogadott. A 33. számú tanácstagi választókerület jelöltjei: Homolya Gizella, a Hazafias Népfront városi titkára és Szakács Katalin, az ipari szövetkezetek KISZ-bizottságának titkára. ★ A 43. számú tanácstagi választókerület jelöltjei: Hell István nyugdíjas és Rácz Lukács BM-dolgozó 5 c A 47. számú tanácstagi választókerület jelöltjei: Cservenyák Gábor, az ÉSZAKTERV csoportvezető főmérnöke és dr. Lipták Antal, az NME egyetemi adjunktusa Legális lehetőség Utazás, kemény valutaen nyesebb ajánlatot választani. Talán kevesen tudják még, hogy erre most már legális lehetőséget teremtett az OTP, s ez az út nyitva áll a miskolciak előtt is. 1984. január elsején alapították meg a közös magyar—osztrák utazási irodát, az OTP—Penta Tours-t. Ez Bécsben működő utazási vállalkozás, kiterjedt nemzetközi üzleti kapcsolatokkal. Utazási ajánlatai között van, ami csak devizáért vehető igénybe, de akadnak forintos utazások is. Mi kell ahhoz, hogy utazhassunk a Pentával? Kisházi Gézáné, az OTP megyei igazgatóságának osztályvezetője: — Aki utazni óhajt, elég, ha felkeresi megyei igazgatóságunkat a Szemere utca 5. szám alatt; itt rendelkezünk a szükséges információkkal. Jó tudni, hogy a devizás utaknál háromféle valutaforrás vehető igénybe: devizaszámla, utazási költségszámla, illetőleg az egyéni turistakeret. A programok jó része Bécsből indul, de természetesen gondoskodunk a Bécsbe való utazásról is. Nagy könnyebbség, hogy ez év április elsejétől repülőjegyet is árusíthatunk a világ minden országába. A Penta Tours ajánlatai között egyébként valóban különleges célok, színhelyek szerepelnek : Tunézia, Marokkó, Kanári-szigetek, Észak-Amerika, Afrika, Távol-Kelet. De kínálunk hagyományos osztrák, olasz, jugoszláv és nyugat-európai körutakat is. Sokszor vitáztak arról mostanában sajtónk hasábjain, hogy a nagy nyugati utazási irodák árai miért alacsonyabbak, mint a honi idegenforgalmi szervezeteké. Az olcsóság persze viszonylagos, hiszen kint kemény valutában kell fizetni, s nem forintban. Akinek azonban van konvertibilis pénze, érthető, hogy szeretné az elő- /És a játszótéreken? Perzselik a homokot A több mint ötszáz miskolci játszótér meglehetősen lehangoló látványt nyújt. Szinte mindenütt ugyanaz a kép tárul elénk: egy szál láncon lógó hinták, kitört forgódobok, beton, aszfalt minden menyiségben. Az apróságok egyedül a homokozóban érezhetnék jól magukat, ha elegendő volna mindenütt a homok, s nem volna tele szeméttel. A játszóterek felújítását, a hibás, balesetveszélyes berendezések cseréjét ez évtől ismét a kertészeti vállalat végzi. Rudolf László igazgatótól megtudtuk, hogy már hozzáláttak a munkához. Többfelé mozgatható padokat helyeztek el, rendszeresen nyírják a füvet, s megkezdték a homokozók feltöltését, a homok átforgatását is. A teljes cserére csak ritkán kerül sor, hiszen ez az egyetlen brigádnak irdatlan nagy munkát jelentene. A medencéket pedig nem töltik a peremükig, mert így a homok túlságosan hamar szétszóródna, s a töltögetést kezdhetnék elölről. A Városi Közegészségügyi Szolgálatnál az iránt érdeklődtünk: milyen egészségügyi előírások vonatkoznak a homokozókra? Dr. Csató Ilona, a gyermek- és ifjúságvédelmi csoport vezetője ismertette a paragrafust, mely szerint az óvodákban, bölcsődékben a homokozómedencék tartalmát évente kellene cserélni. A közterületi játszóterekre is vonatkoztatható e rendelet. Az állandó cserét viszont ki lehetne kerülni, ha megoldható lenne a homok fertőtlenítése. E célra készítettek egy szerkezetet a karcsai termelőszövetkezet melléküzemágánál. A gép leginkább a lángszóróra hasonlít, segítségével a homok felszíne felperzselhető, így elvégezhető a rendszeres fertőtlenítés. Az eljárás ismertetésére április közepén bemutatót tartottak a városi tanács egészségügyi és művelődési szakembereinek. A szemle után mindkét szerv úgy nyilatkozott, hogy megkötik a szerződést a karcsaiakkal, így ezután az óvodák és bölcsődék homokozóinak fertőtlenítése megoldódik. Természetesen az egészségügyi szakemberek szívesen vennék, ha a közterületi játszótereken a homokpótlás és a medencék felásása melletti a lángszórós eljárást is alkalmaznák. A kívánságra nemcsak az ad alapot, hogy a medencék szemetesek, de a háziállatok, például az ebek is előszeretettel szennyezik a medencéket. B. A. A homokozóban tisztaságnak kell lenni, hiszen a kicsik néha még meg is kóstolják a homoksüteményt... (Kiss József felvétele) Könnyebb rombolni... Állt egyszer egy ház a Baross Gábor utcában, a volt villamosremíz közvetlen közelében. Emeletes volt, masszív, téglából épült. Semmi különleges nem volt benne, hacsak az nem, hogy a hátsó ablakaiból esetleg látni lehetett a fürdőzőket az Augusztus 20. strand medencéiből. A házat jó egy esztendővel ezelőtt lebontották. Nem tudni, miért... Talán azért, mert a Miskolci Vízművek telephelye terjeszkedni akart, de lehet, hogy a strand erre is kívánt bővülni. Az ok végül is nem érdekes... Bizonyára megalapozott volt, bár elhamarkodott: a házat ugyanis lebontották, s a használható építőanyagot elvitték. Az alap, a törmelék azonban a mai napig is ott díszeleg, hirdetve: itt egykor ház állott... Félreértés ne essék: nem a szanálások ellen ágálok. Területet csakis úgy lehet nyerni manapság a városban, ha valamit lebontanak. Csak éppen jól meggondoljuk-e, hogy mit bontunk és mikor? Miskolcon jobbnál jobb házakat tettek a földdel egyenlővé az utóbbi években (miközben máshol rosszabbnál rosszabb „házak” várnak szanálásra), s a helyükre máig sem épült semmi. Tudjuk: a szanálást követően terepet kell rendezni, s közművesíteni muszáj. Ám azt már nehezen értjük: miért telik el egy-másfél év a bontástól az építkezés megkezdéséig? Vagy amikor bontanak, még nem tudják, mi épül a réginek a helyén? Ez elképzelhetetlennek tűnik... Valószínűbb az, hogy amikor a csákány lecsap az épületre, s végez vele, még nem jött össze a pénz az újra. Marad tehát a grund, amíg lesz anyagi erő az építkezésre... Egy-másfél évig lakhattak volna még ezekben a házakban, s másoknak — jobban rászorulóknak — lehetett volna kiutalni az új otthonokat, ahová a szanáltak beköltöztek. De jól tudjuk: könnyebb rombolni, mint építeni... I. S. • ■ üt cég összefogásával Szén helyett gáz Be kell vallanunk őszintén — persze ezt láthatták is a felénk járók —, hogy a közvetlen belvárosban a sajtóház szennyezte majdhogynem legjobban a levegőt. A téli hónapokban sűrű, sötét és bűzös füst gomolygott kéményeinkből — a széntüzeléses kazánnak ez volt a hátránya. Igaz, nem fáztunk, de mi, akik a környezetvédelemről írunk szinte nap mint nap ... szóval ez olyan volt, mint amikor a rossz pap bort iszik, míg jó prédikátorként a vizet reklámozza. Nos, ez a füstös, bűzös állapot nem is oly sokára megváltozik. Bevezetik a gázt a sajtóházba... Napok óta bontják környékünkön a járdát, a közterületet, árkot ásnak, csövet fektetnek, készül a gázt fogadó állomás. Öt vállalat, intézmény — a nyomda, a TÜZÉP, a Borsodterv, a megyei rendőr-főkapitányság és a XVI-os Számú Autójavító Vállalat — fogott össze, hogy szén-, olaj-, illetve vegyes tüzelésű kazánjait kicserélje, s gázzal fűtsön a közeljövőben. A munka megkezdődött, s ha minden a tervezett elképzelések szerint alakul, akkor a következő télen már nem ereget sűrű füstöt a mi székházunk kéménye sem ... Jf. Csőhegesztés ... Szén helyett gázzal fűt majd a kazán. J