Déli Hírlap, 1986. április (18. évfolyam, 76-100. szám)

1986-04-01 / 76. szám

A térkép sem elegendő Az avas-déli labirintus Javaslatokat vár a tanács Volt olyan esetünk, hogy az egyébként az Avas-délen lakó vezetőnk sem találta meg egykönnyen a címet, amit a riasztáskor megkapott — mondta el nemrég az Országos Mentőszolgálat miskolci állomásának vezető főorvosa, dr. Horváth Endre. Annyira kiismerhetetlen az avas-déli városrész utcanévés házszámrendszere, hogy arra szokták kérni a segítségért hozzájuk fordulókat: álljanak ki valahová egy megbeszélt utcasarokra, s kalauzolják onnan a mentőt a helyszínre. Persze, van térképük is a mentőszolgálat dolgozóinak, csak éppen nem sokra mennek vele. Azt például nem tudják leolvasni róla, hogy ahhoz a bizonyos bejárathoz oda lehet-e állni a mentőautóval, vagy éppenséggel egy kétméteres támfal van az út széle és a ház fözött... A keresgélés közben múlnak az értékes percek, s ez a mentők számára, akik örök küzdelemben állnak az idővel, rettentő gond. Persze nemcsak a mentőszolgálat kritizálja az avasdéli városrész utcanév- és házszámrendszerét, hanem sok városlakó is. Legutóbb, tanácstagok körében, a városi tanács elnöke jogosnak nevezte a bírálatot. De mit lehet tenni? Azt nem tartják célszerűnek a tanácsiak, hogy generális átszámozásba, újraelnevezésbe fogjanak az Avason; ami van, azt kell láthatóbbá, érthetőbbé tenni. Készül már — a Magyar Hirdetővel közösen — egy valóban pontos, és sok információt tartalmazó városrésztérkép —, de nemcsak térkép lesz ez, hanem egyfajta avasi mindentudó. Ettől persze még nem változik meg egycsapásra annak a gyalogjárónak a helyzete, akinek minden egyes betonkolosszust meg kell kerülnie, hogy valahol egy aprócska házszámot, utcanévtáblát leljen. A sarkokra ugyan útjelző táblácskákat állítottak fel, de ez a próbálkozás nem bizonyult sikeresnek: egyrészt többségüket kitördelték a vandálok, másrészt ez is csak hozzávetőleges támpontot adott a tájékozódáshoz. A szakemberek most gondolkodnak azon, milyen rendszert lehetne meghonosítani az Avason, a gyors tájékozódás érdekében. Volt olyan ötlet, hogy a házszámokat több méteres magasságban fessék fel esztétikus formában a ház falára. Szóba került olyan színezési rendszer is, ami árnyalatokkal különböztetné meg a más-más utcákhoz tartozó házakat. Döntés még nincs, ezért szívesen látnak és várnak javaslatokat a városi tanács szakemberei a városrész lakóitól is. (k-Ő) íti hinne, hogy még télen is havonta háromezer ember veszi igénybe a lillafüredi kisvasutat? Pedig így van: sokan ezzel közelítik meg túrájuk célpontját, a valóban csodálatos Bükköt. Ekkora tömegnek érdemes valami látnivalót is kínálni. Ezért amikor a Lillafüredi Állami Erdei Vasút tetszetős végállomását felépítették a Killián-északon, úgy tervezték, hogy ott bemutatóterem is lesz, megismertetve a turistákat a környék gombáival, fáival, kőzeteivel, cserjéivel. S még térképet is lehet majd vásárolni, mielőtt valaki nekivágna a vadregényes hegységnek. A bemutatóterem meg is épült, csupán jelenleg is kulcsra van zárva, mivel üres. Ennek oka elsősorban az, hogy az erdei vasútnak nincs pénze berendezni és fenntartani. Így aztán se gomba, se térkép... Ugyancsak anyagi akadályai vannak annak, hogy a teljes vasútvonal felújítása lassan halad. Sokak várják türelmesen a Farkasgödör— Örvénykőre vezető vonal átadását, valóban szép az a táj, s kedvelt turistacélpont. Végre kedvező hírrel szolgálhatunk: az erdei vasút a nyár elején, várhatóan június 1-től ismét közlekedik ezen a vonalon. (karnis) Képviselői fogadóóra Értesítjük a 6. sz. országgyűlési választókerület (Killián-lakótelep, Diósgyőri városközpont, Berekalja, Papírgyár és környéke, Lillafüred-Ómassa, Bükkszentlászló) lakosságát, hogy Simon Béla országgyűlési képviselő április 2-án (szerdán) 17—18 óra közötti fogadóóráján várja választópolgárai közérdekű bejelentéseit, javaslatait a Vár u. 5. sz. alatti pártalapszervezetben. Miskolc Városi Tanács V. B. titkársága verseny A pedagógusjelöltek országos összetett honvédelmi versenyét rendezik meg mától Sárospatakon, a Comenius Tanítóképző Főiskolán. A verseny április 3-ig, csütörtökig tart. I A MISKOLCI VENDÉGLÁTÁS TÖRTÉNETE 22. Pincék és szokások „Az Avas hegyen Láthatók lépcsőzetesen egymás fölé emelkedő sorban Miskolcz szőlőbirtokosainak jól berendezett, s épített pinczéi, melyek legtöbbjei a régi időben telve valónak a legjobb minőségű borokkal" — írja 1887-ben naplótöredékeiben Podmaniczky Frigyes, majd a következőképpen folytatja: „Nagyszerűnek mondom, mert reám egy napokig tartó, aszúbort előállító szüret, melynek tartama alatt a ház népe künn a szőlőben lakott, a nagyszerűnek benyomását gyakorolta, s a mi ennél a tanulóra nézve még fontosabb, rendkívül mulattatott. A szüret Miskolcra nézve fontos voltát bizonyítja az is, hogy az ott létező tanintézetek szüreti szünidőt rendszeresítettek mindannyian... E szüretek alkalmával már az őszi napok járván, a borház előtti téren rendesen jókora tűz lön rakva; sohasem fogom feledni azon különös benyomást, melyet reám Boris szakácsnő vígkedvű, s valóban férfias athlétagyakorlatai tettek, midőn szoknyáját derékig felhajtva, 2—4 ízben is a lánggal égő tüzet kurjongatások között, a körülálló puttonosok és szedők nagy mulatságára átugrotta. .. .E szüreti kedvtelés a bor iránti érdeklődést ébresztette fel bennem, s kevéssel azután csakugyan el is vitt magával Vadnay Gábor patvaristára, akire, mint általában a patvaristákra, igen sok más is, a pinczekezelés bízva vala, gazdánk feltűnően felszerelt Avas hegyi pinczéjébe. Ennek a kutatólátogatásnak az lett a vége, hogy én, mire a pinczéből ismét a szabad levegőre léptem, lábaim biztonságát nélkülözve mámorosan ide s tova tántorogtam: a különféle borok megízlelése fejembe ment s én először életemben, nemcsak aszút láttam készíteni, de meg is tanultam aszút inni.” A szüretek ezt követően, de minden Bizonnyal az ezt megelőző évszázadokban is ilyen hangulatosan zajlottak le, s a város társadalmi életében nagy szerepet játszottak a pincék és a pincézések, mint a vendéglátás-vendégjárás sajátos társasági színterei. Ehhez kapcsolódóan városunk monográfusa, Szendrei János írja, hogy: „Határainkon századok óta nagyarányú bortermelés folyt. Borunk jóságával megközelítette a szomszédos hegyalját, miben jelentékeny része volt homokkőbe vájt száraz pinczéinknek. A pinezék száma hajdanában megközelítette a házak számát. A mesterembereknél, meg éppen a jómód jele volt, a’ miért is aztán sokszor, ha tulajdon háza nem is, de pinezéje mindenesetre volt.” Miskolc topográfusa," Benkő Sámuel 1782- ben megjelent munkájában már megfogalmazta, hogy „A város elég tágas és napról napra nő, benne 2400 épületet és 1424 pinczét könnyen meg lehet számolni” A 18. század második felében tehát csaknem másfél ezer pince volt Miskolc bortermő dombjain, elsősorban az Avason, majd később a Tetemváron és a Bábonyi-bércen. Ezek kialakulásáról, építéséről és hasznosításáról időről időre tájékoztatnak Miskolc város jegyzőkönyvei. A nagy kiterjedésű szőlőterület, ennek a művelése, a bor tárolása és értékesítése a középkori Miskolc életében okkal és joggal vált meghatározó gazdasági tényezővé. Ehhez a szőlőkultúrához olyan mesterségek és széles keretek között folyó termékelőállítás, valamint termékközvetítés kapcsolódtak,borszállító korcsolyások, hordókészítő bodnárok vagy kádárok, kisebb edényeket előállító kulacsosok, szekeresek és számos más tevékenységi forma), amelyek Miskolcot egyben az iparosok és kereskedők városává tették. A szőlő és a bor természetesen nemcsak munkát jelentett, hanem hosszú évtizedeken keresztül sajátos hangulatot és pincék közötti életet is. Még néhány évtizeddel ezelőtt is október végén, november elején víg életre kelt az Avas. Pincéiben taposták és préselték a városban és város környékén termett szőlőt, s a kicsurranó musthoz a miskolci polgár bőségnek örvendő jó kedve társult. Hangos volt a hegy a nótaszótól. A 18. századtól, de főleg a 19. század második felétől a pincék fölé épített borházak a városi iparosok és földművesek második otthonai voltak. A pincének és a borháznak a miskolci ember életében betöltött szerepét egy század eleji leírás így foglalja össze: „...Itt kivirágzik a kedély, kihajt a nóta. Innen indul szárnyra a sok jóízű miskolci história. Itt tárgyalják meg a helyi és országos politikát. Itt felejtik el a haragot. Itt fogadnak barátságot.” Dobrossy István (Sorozatunk következő része: egy hét múlva J Jc Szüreti szalonnasütés az Avason, a XX. század elején. „Egyszer felkerekedett egy csapat” Noll Tamás KISZ-díjas KISZ-díjat kapott Noll Tamás, az ÉSZAKTERV építésze a környezetet alkotó módon felhasználó, a kor követelményeihez igazodó, igényes építészeti tervező munkájáért — ennyi a hivatalos híradás. De Noll Tamás neve nem ismeretlen a miskolciak számára, hiszen a fiatal építész a Megyei Kórházban felépült Gyermekrehabilitációs Központ épületéért kapta néhány évvel ezelőtt az Ybl-díjat. A ház olyan szép, hogy alig hisszük, hogy kórház.«. Noll Tamás S3 éves. Tagja annak a fiatal építészekből álló csapatnak, amelyik mindjárt az egyetem elvégzése után települt Miskolcra. Néhány év alatt kivívták maguknak a szakmai elismerést, s a kollektív ház létrehozásával országszerte ismertek lettek. Noll Tamás ma is a kollektív házban lakik. Az ÉSZAKTERV lépcsőházát, a Gyermekrehabilitációs Központ színes fotói díszítik, s a tervező asztalán is egy kórház körvonalai bontakoznak ki... — Nem szándékos szakosodás ez, inkább arról van szó, hogy egy jól sikerült munka után a megbízó ragaszkodik az építészhez. — Milyen a jó kórház? — Nem könnyű összeegyeztetni az anyagi realitásokat, a pénztárcát az igényekkel, a világszínvonallal. De nem elég, ha funkcionálisan jó az épület. A kórháznak emberségesnek, szépnek is kell lennie, hiszen a környezet is segíti a gyógyulást. — Mit lehetne hozzáfűzni a KISZ-díj hivatalos indoklásához? — Elsősorban azt, hogy nagyon büszke vagyok rá: először kapott építész KISZ-díjat. Úgy érzem, ez a szakmának is szól. Hozzá kell tennem, hogy nem vagyok KISZ-tag, de a szövetség felkért, hogy legyek a KISZ Központi Bizottsága mellett működő művészeti tanács tagja. A megbízatást elsősorban azért fogadtam el, mert itt is a szakmát képviselhetem; én vagyok az egyedüli építész a tanácsban. Jólesik látni azt is, hogy egy mélypont után most újra fokozódik az érdeklődés az építészet iránt, a közvélemény és a politikai vezetésé is. Általános igény van arra, hogy színvonalasabb, szebb környezetben éljünk. Noll Tamást úgy ismerik az építészek, hogy mindenütt ott van, ahol népszerűsíteni kell és lehet a szakmát. Az egyetemen lapot szerkesztett, s most is szerkesztő bizottsági tagja az Építőművészek Szövetsége lapjának. Fontosnak tartja, hogy növekedjen az építészet, s az építészek társadalmi szerepe, rangja, hiszen a munka eredményességét nem a jó tervekkel, hanem a megvalósult jó épületekkel, városrészekkel kell mérni —mondja. Noll Tamás nem miskolci, mégis itt maradt ebben a füstös, poros, zaklatott életű városban. — Sokat jelent számomra a munkahely, s az, hogy itt van lehetőségem dolgozni, alkotni. Úgy érzem, most talán megmutatkozhat a város külső képében is az, hogy egyszer egy csapat felkerekedett, s eljött ide, Miskolcra dolgozni. (kiss) Je Nem vagyok híve a csak technológia-központú kórházépítésnek — mondja az építész. Hogy milyen kórházakat szeretne látni, arról legtöbbet miskolci Ybl-díjas alkotása, a Gyermekrehabilitációs Központ mondhat számunkra. Lobogózzuk fel épületeinket! A Miskolc Megyei Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elkéri a vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetőit és a város lakosságát, hogy április 4. tiszteletére lobogózzák fel épületeiket! A zászlódísz április 2-5. között köszöntse az ünnepet! Hogyan szaporodnak ? Kátyúznak városszerte, vagyis aszfalttal töltik ki az utak télen keletkezett gödreit. Kell is a reparálás, hiszen a lyukak némelyike már a biztonságos gépjárműforgalmat veszélyezteti. Az már viszont kevésbé dicsérendő, hogy a frissen kezelt felületet nem kerítik el. Jön a jámbor autós, aki a szélvédő mögül nem képes megkülönböztetni a még meleg aszfalt színét a már kihűltétől. Belehajt a masszába, amelyik jó esetben szertefröcsköl, de inkább megtapad a kerekeken. S nem csupán az autót érheti kár: a megjavított út ismét gödrös lesz. Jelzés híján így szaporodnak a miskolci kátyúk. (b. aj