Déli Hírlap, 1986. október (18. évfolyam, 229-255. szám)
1986-10-08 / 235. szám
JF elébredhet csipkerózsika-álmából Fenn, a pincesorokon Áldoznának az Avasért • Aki csak befektetésnek veszi • Támogatóra várnak Nemrég külföldön jártam, s találkoztam néhány idős, kinn élő volt miskolcival. Első kérdésük az volt: az Avas vajon olyan szép-e, mint volt? Kiss Benjámin, az Avas Arnóti sok pincésgazdája idézte fel ezt az élményét, amikor végigkalauzolta az újságírót a Kisavas pincebirodalmán. Arról aztán nem esett szó, hogy mi volt a kérdésre a válasz, de azt nagyon sokan fejtegették, miként lehetne szebbé, kulturáltabbá varázsolni a pincesorokat. Azzal kezdődött, hogy nemrég megjelent lapunkban egy cikk. Arról esett benne szó, hogy az egyre romló avasi pincesorok rendbetételére miért nem veszik igénybe a pincetulajdonosok munkáját, anyagi erejét? A város nem képes ezt a vállalkozást kasszájából fedezni, de nem is várható eredmény akkor, ha a pincesorokon élőket nem vonják be környezetmentő, -óvó munkába. Több pincésgazda nevében érkezett meghívás szerkesztőségünkbe a cikk után: nem reklamálni szándékoztak, hanem segítségüket, vállalkozó kedvüket ajánlották. A szüreti munkálatokat hagyták kedvünkért félbe: a kádban ott piroslott a friss must, amíg benn a présházban szenvedélyesen ecsetelték azt, hogy milyen is az élet itt a pincesorokon. Nem igaz, hogy ne lennénk hajlandóak áldozni! — mondták. Az Arnóti soron nemrég zsebből fizették az útjavítást, mert már nem lehetett feljönni autóval, s akkor pedig nem lehet felhozni a mustot, szőlőt. Ha körülnézünk a pincék táján, látszik, hogy jó néhány présházat féltő gonddal ápolnak, s van idő arra is, hogy az úton is söpörgessenek. De van szemét, törmelék is bőséggel, mert néhányan fittyet hánynak a tisztaságra. A pincésgazdák szerint az itt bevezetett zsákos szemétszállítás sem jó semmire, mert a zsákokat széttépik a kóbor kutyák, szétszakadnak a súlyos törmeléktől. Sajnos, egyre többen veszik a pincéket üzleti célra, pénzbefektetésnek. Ezek a „gazdák" azután nem törődnek azzal, hogy romos a présház, kidől a kerítés, vagy sem. Vajon miért nem lehet ezeket az embereket kötelezni a porta rendbetételére? A pincésgazdák állítják: az Avason sok évtizednyi szemét van már felhalmozódva benn a présházakban, s kinn a közterületen. Neki kellene végre fogni, s megtisztítani a pincesorokat, mert addig nehéz rászólni a szomszédra, aki csak a nagyobb szemétkupac mellé önt még egy kisebbet... De nehogy azt higgyük, hogy ezek afféle „fogjuk meg és csináljátok” javaslatok. Arra érdemes odafigyelni, amit Kiss Benjámin mond: — A többség itt rendre, tisztaságra vágyik. Létrehoznánk egy kis csoportot, amelyik szervezné a pincetulajdonosokat itt a környéken. Csak azt kérjük, hogy valaki a tanácsi illetékesek közül istápolja, támogassa ezt az ügyet. Nagyon várnánk, hogy leülhessünk egy asztalhoz megbeszélni valakivel, mik lennének a legsürgősebb teendők. Pénzt, munkát adnánk, mert mi itt élünk... Sok keserűség is van a pincésgazdákban: elmondják, hogy a szomszédságban levő kisajátított területen micsoda pusztítás folyik, hogyan járnak ide fűrésszel szüretelni... "Nem felejtették el azt sem, hogy jó néhány évvel ezelőtt társadalmi munkában dolgoztak az út rendbetételén, de az összelapátolt földet már nem szállíttatta el a tanács. De látják a biztató jeleket is: ma az Avas nem ugyanaz, mint néhány évvel ezelőtt volt. Egyre több pincét újítanak fel, kezdenek megfogyatkozni a környéken a gyanús, kódorgó emberek, estefelé is nagyobb biztonságban érzik magukat errefelé, mint régebben. Lehet, hogy az avasi pincesorok ma nem olyan szépek, mint fénykorukban voltak. De van esély rá, hogy felébredjen csipkerózsika-álmából ez a hajdani híres-neves miskolci negyed. (kiss) Többet törődnek a környezet védelmével Városunk tanácsa és a Hazafias Népfront Miskolc Városi Bizottsága nemrég kötött újabb ötéves együttműködési megállapodást. Alapvető elvként szögezték le: a döntések meghozatalába jobban be kell vonni az embereket, s ha már megszületik a határozat, annak végrehajtását az eddiginél szigorúbban kell ellenőrizni, számon kérve az elvárható állampolgári fegyelmet. A jövőben a két testület többet kíván foglalkozni a környezet- és természetvédelem ügyeivel, s a fiatalság bekapcsolásával a környezet minőséget javító munkákba. Volt aki csodát várt A Skála-mremier után Amikor hírét vették a miskolciak, hogy a fővárosban a Skála harcba szállt a zöldség-gyümölcs piacon, akkor sóhajtva tették hozzá: ja, hát ez Pest... Nem volt igazuk a pesszimistáknak, ugyanis a városi tanács kereskedelmi szakembereinek jóvoltából az Agro-Skála hamarosan megjelent a miskolci piacokon is. Az azóta eltelt néhány hónap alatt volt aki csalódott, volt, aki azt kapta, amit várt. De az bizonyos, hogy kedvező változás kezdődött a város zöldség-gyümölcs ellátásában. A legnagyobb erőkkel a Búza téri piacon vonult fel az Agro-Skála: itt három pavilonban árusítanak, de ott vannak már a vasgyári piacon is. A vásárlóktól érdeklődve meglehetősen tarka kép alakult ki. Nagyon sokan úgy vélték: érdemes a Skálánál vásárolni, hiszen alacsonyabbak itt az árak. Mások szerint a különbség nem lényeges, s maszekoknál sokszor szebb az áru. Néhányan összevetették a fővárosi árukínálatot az ittenivel, s úgy látták, hogy Miskolcon gyengébb a választék. Akár így, akár úgy, a Skálának ma rengeteg vásárlója van. Erdei Ferenc, az Agro-Skála termeltetési igazgatója: — Nem tudunk annyi árut tárolni, amennyit el lehetne adni, kevés az a raktározási lehetőség ma már, ami a Búza téren a rendelkezésünkre áll. Véleményünk szerint sikerült kedvező árral a piacra lépnünk, ezt bizonyítják forgalmi adataink. A kívánatos haladás egyik feltétele a raktározási körülményeink javítása, másrészt pedig ebben az országrészben a zöldség-gyümölcs termeltetés szervezése. Rengeteg kihasználatlan lehetőség van a környéken, sok az elhanyagolt, elhagyott gyümölcsös, visszaszorulóban a zöldségtermesztés. Szeretnénk a jövőben mindkettőt fellendíteni, mert ez lehet tartósan a jó színvonalú, és megfizethető áruellátás alapja Miskolcon. Vajon hogyan értékeli a Skála eddigi szereplését az ötletgazda, a városi tanács? Kovács Gábor kereskedelmi osztályvezető: — A piacfelügyelőink rendszeresen figyelik az árakat, bizonyítani tudjuk, hogy az idén jóval kedvezőbben alakultak, mint régebben. Hatással van a Skála megjelenése az egész piacra, akár az árubőséget, akár az árakat nézzük. Kétségtelen, hogy amikor híre ment a Skála miskolci premierjének, volt némi „csodavárás” a levegőben. Mi úgy látjuk, hogy az első időszak, ami döntően a tapasztalatszerzésé volt, eredményesnek bizonyult, s hogy hosszú távon sikerül befolyásolni a zöldség-gyümölcs piac alakulását a városban. Bizonyos, hogy a csodaváráshoz a Skála hazai nimbusza is hozzájárult. Persze azt aligha hiheti bárki is, hogy a zöldség-gyümölcs piac évek óta burjánzó dzsungelében hipp-hopp rendet lehet tenni. De az is tény — bár a közvetlen összefüggést bizonyítani aligha lehet —, hogy mióta a Búza téri piacon megpezsdült a Skála megjelenésével az üzleti élet, azóta a többi zöldség-gyümölcs forgalmazó, termeltető cég is mintha jobban csipkedné magát. Mi, vásárlók nem egyik vagy másik cégnek drukkolunk: édesmindegy, hogy aki a szatyrunkba önti a krumplit, az az Agro-Skála sapkáját vagy a Zöldért köpenyét viseli, esetleg magánkereskedő. A lényeg az elfogadható ár és a jó minőség! A Búza téri változások nagy premiere persze tavasszal lesz, amikor a primőrök árai az egekbe szöknek. Reméljük, jövőre ezt csak múlt időben emlegetjük. K. : A Búza téren három pavilonban árul a Skála. Elkészült a vázszerkezet Új áruház a Marx téren Határidőre befejeződött a Marx téren épülő általános áruház vázszerkezetének szerelése. A BÁÉV Középületépítő Vállalat beruházásában épülő új kereskedelmi létesítmény előregyártott elemekből készül. A szerkezetbe több mint 250 pillért emeltek be, s erre helyezték el a födémtartókat, valamint az ugyancsak előregyártott homlokzati elemeket. A több mint 100 millió forintos költséggel épülő új áruház kétszintes, s kinyitott legyező alakjára emlékeztető épület lesz. Bejárata a mostani tejbolt és a totózó felől lesz, e rossz állapotú földszintes épületet elbontják. A helyén autóparkolót alakítanak ki. A kétszintes épületben többek között papír-írószer, ruházati, iparcikk-, s ABC-áruházat rendeznek be. Az épület érdekessége lesz az az 1300 négyzetméteres üvegtető, amellyel az épületet lefedik. Alatta zöld növényzetet, pihenőpadokat helyeznek el, s gyermekfoglalkoztatót is kialakítanak a vásárló szülők apróságai részére. Az új áruház épületét a tervek szerint a jövő év első fél évének végén avatják fel. A munkaterületet most átadták a Fémmunkás Vállalatnak, az acélszerkezet szerelése végett. Most kezdik el az acélszerkezetek szerelését. Urbanisták tanácskoznak Holnap kezdődik a X. észak-magyarországi urbanisztikai konferencia Szilvásváradon. A szakemberek ezúttal az üdülő- és védett területek rendezéséről, az idegenforgalom és urbanisztika kapcsolatáról tanácskoznak majd. A kétnapos rendezvény vendége lesz Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes is, aki előadást is tart az első napon. A tanácskozásra meghívták a három észak-magyarországi megye mindazon településeinek vezetőit, akik érdekeltek a konferencia témájában. Ki locsol, s ki fizet? Lassan az idejét sem tudjuk már, hogy mikor esett utoljára. A szárazság hatalmas, ha ezt a városlakó nem is veszi észre, legfeljebb csak akkor, ha kimegy a hétvégi telkére, s minden kapavágás után porzik a föld. Az, hogy a csapokból a csapadékhiány ellenére folyik a víz, hamis biztonságérzetet is kelthet. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a városban nagyon sok családi házas területen még most is rendszeresen öntözik a füvet. Való igaz, hogy ha visszafogják az ivóvíz-fogyasztást, akkor az elsősorban a kerttulajdonosokat érinti, hiszen locsolási tilalmat rendelnek el. De mennyire más az, ha a termés megmentéséért locsolunk, vagy ha a pázsitot védjük attól, hogy kiégjen... Nem irigyeljük senkitől azt, hogy szép, zöld fű sarjadjon a háza körül. De most a gyep ápolásáért túl nagy árat kell fizetni. Ezt pedig nem azok fizetik meg, akik locsolnak, hanem akik a bérházak felső emeletein laknak, s füvet csak távcsővel látnak... (k—ó)