Déli Hírlap, 1988. június (20. évfolyam, 128-153. szám)
1988-06-01 / 128. szám
A DH várospolitikai fóruma _____________________________________________________________________________________________________________________________________________________ A Kós-házban Környezetvédők tanácskoznak Az Építőipari Tudományos Egyesület Környezetvédelmi Bizottsága kihelyezett vezetőségi ülést tart holnap a Kós-házban, a környezetvédelmi világnap alkalmából. A gazdag program Jancsó Gábornak, az ÉVM főmérnökének, a bizottság vezetőjének megnyitójával kezdődik 10 órakor, majd Zene István, az Antikart igazgatója tart előadást a termelési hulladékkezelés tervezett szabályozóinak építőipari következményeiről. Ezután László László, az ÉVM főosztályvezető-helyettese beszél a területrendezési tervezés és a települési környezet minőségének kapcsolatáról. Ezután következik a vita, majd bemutatják a résztvevőknek a helyreállított Kós-emlékházat. Itt Sári István, a MÉSZ észak-magyarországi csoportjának titkára kalauzolja a vendégeket. Mire jó az elöljáróság, a tanácstagi csoport, és a tanácstagi alap? Lakóterületi önkormányzat Döntési jogkört kaptak • felülről akarták megmondani • A vitás ügyek fórumai / Tanácsi elöljáróságokat és tanácstagi csoportokat hozott létre a városi tanács testülete az elmúlt napokban, és egyúttal megreformálták a lakóterületi tanácskozási központok működését is. Csak félig-meddig ismerős fogalmak ezek, hiszen például tanácsi elöljáróságokkal eddig csak a községekben találkozhattunk. De az sem világos mindenki számára, hogy mire lehet fordítani az ugyancsak most életre hívott tanácstagi alap millióit. A kérdésekkel dr. Juhász Józsefet, a városi tanács vbtitkárát kerestük fel: — Évek óta munkálkodunk a lakóterületi fórumok munkájának jobbításán, de eddig nem volt meg a törvényes lehetőség arra, hogy alapvetően változtassunk működésükön. Ugyanis önálló pénzügyi alapot kívántunk teremteni a tanácstagok számára, amely felett szabadon rendelkezhetnek — ami ezt a tanácstörvény január elsejétől életbe lépett módosítása tette csak lehetővé. De nemcsak pénzről van itt szó. Hét éve működik a lakóterületi tanácskozási központok rendszere, és ma már látjuk, hogy a puszta tájékoztatásnál többre hivatottak ezek a fórumok: véleményezési, döntési jogkörökkel kell ellátni mindegyiket. Az sem elhanyagolható tényező, hogy az államigazgatás, a hatósági munka olyan területein, ahol a tanács elosztó szerepet tölt be, erősebb társadalmi kontrollt szeretnénk teremteni. A lakásügyeknél már régóta így dolgozunk, de például a szociális segélyek elosztásába nem tudtuk kellőképpen bevonni a városlakókat, és emiatt sok jogos bírálat ért minket. — A város hat területén, Martintelepen, Szirmán, Bükkszentlászlón, Tapolcán, Hejőcsabán és Görömbölyön hoztak létre elöljáróságokat. Mi lesz a szerepük ezeknek az új szervezeteknek? — Elöljáróságokat a törvény szerint ott lehet létrehozni, ahol a településnek egy része jól elkülönült egységet képez. Az elöljáróság a terület tanácstagjaiból áll, és döntési, beleszólási joggal rendelkezik a városrész ügyeibe Tervezzük azt is, hogy kihelyezett ügyfélfogadást tartunk az elöljáróságokon, olyan témákban — például közművesítés —, amelyek közérdeklődésre tartanak számot. A tanácstagoktól kérdeznénk meg, hogy éppen most milyen ügyekben tartanak igényt helyszíni segítségre. Az egyszerűbb államigazgatási ügyekhez szükséges nyomtatványokat is elhelyeznénk az elöljáróságokon, hogy ezért ne kelljen a város centrumába utazni. — Sokan azt mondják erre, hogy lám-lám most újra viszaállítják a megszüntetett kerületi tanácsokat ... — Tény, hogy a kerületi tanácsok összevonása nem volt szerencsés lépés lakossági kapcsolataink szemszögéből nézve, hiszen a hivatalok megszűnte máig is fáj a városlakók jó részének. De az év végéig létrehozandó elöljáróságok nem egyszerűen tanácsi feladatokat vállalnak át, hanem egy-egy városrész várospolitikai centrumává kellene, hogy váljanak. Itt kellene ütközni azoknak a helyi érdekeknek, amelyek nem biztos, hogy az egész tanácstestület fóruma elé tartoznak. Úgy véljük, hogy az ügyeket ott a legjobb elintézni, ahol keletkeznek ... — A döntés előtt sokat tiltakoztak a tanácstagok és a tanácsi dolgozók is. Miért? — Sokan úgy érezték a tanácsi tisztségviselők közül, hogy ha felruházzuk jogkörökkel az elöljáróságokat, akkor az ő személyes, vagy hivatali értelemben vett tekintélyük csorbul. De a tanácstagok közül sem mindenki örvendezett az elöljáróságoknak: van ebben egy kis félelem az újtól, a változásokéi. — Létrejött tizenhét tanácstagi csoport is. Mi lesz az ő feladatuk, és mi történik a tanácskozási központokban? — Ahol nincs elöljáróság, ott a tanácstagi csoport működik. Legjelentősebb feladatuk, hogy a tanácstagi alap millióinak felhasználásáról területileg, önállóan döntsenek. Ellenőrzik majd a megrendelt munkákat, egész az átvételig. Sok olyan apróbbnagyobb feladatot meg lehet így oldani helyben, amit eddig sok utánajárással sem sikerült. A tanácstagi csoportokban a tanácstagok döntenek, a tanácskozási központokban pedig a lakosság, a lakóterületi társadalmi szervezetek nyilvánítanak véleményt. Helyben döntik majd el, mivel és mikor akarnak foglalkozni a fórumokon, ugyanis az eddigi gyakorlat legnagyobb hibája az volt, hogy a tanács határozta el, miről essen szó a központokban. Így sok vitás ügy — például a „Lottótömbi” foghíjbeépítés témája — nem a fórumokon tisztázódott, hanem a bejelentések, panaszok alapján a hivatali gépezet kezdett el működni, s ez nem megfelelő színtér az eltérő nézetek egyeztetésére. Reméljük, hogy a most létrehozott új rendben a fórumok, a tanácstagi csoportok, elöljáróságok úgy töltik be szerepüket, hogy létrejöhet egyfajta lakóterületi önkormányzat. Ez persze a városlakókon is múlik... (kiss) Petőfi-emléktábla Diósgyőrben Felavatták Petőfi Sándor emléktábláját a diósgyőri várban az elmúlt hét végén. Az emléktábla a Miskolci Városszépítő Egyesület diósgyőri csoportjának köszönhetően készült el. A táblát azért helyezték el a várnál, mert a visszaemlékezések tanúbizonysága szerint Petőfi ittjártakor, 1847 júliusában a diósgyőri vár és környékének látványától ihletve írta Alkony című versét. A diósgyőri városszépítők rendkívül fontosnak tartják, hogy gyarapodjanak az emléktáblák ebben a történelmi városrészben. Ugyanis azt tapasztalják, hogy a várromon kívül, semmi más látnivalóról, nevezetességről MER tudnak az ideérkező turisták, még a miskolciak sem. Úgy vélik, hogy szükség lenne egy diósgyőri témájú kiállításra is. Már a rendelkezésükre is áll egy jelentős fotógyűjtemény, és úgy gondolták, hogy talán a kórházban helyet adhatnának egy ilyen tárlatnak is. Régi, dédelgetett vágyuk, hogy vadászati múzeumot alapíthassanak. Az egyik diósgyőri városszépítőnek ugyanis jelentős gyűjteménye van kitömött vadállatokból, vadászati témájú fafaragásokból. A diósgyőri városszépítők úgy vélik, hogy bár valóban sokat kellene költeni a jövőben a várkörnyékre, de addig is be kell mutatni minden értékét az ideérkező idegeneknek. lit—ó) Mikor* készül el? Bontják az uszoda tetejét Már bontják a diósgyőri uszoda tetejét. Ez voltaképp jó hír, bár van benne valami furcsa, hiszen annak, hogy egy nemrég épült, új épületet meg kell bontani, aligha kellene örvendezni.« Nemrég írtunk arról, hogy úgy tűnik, hamarosan lezárulhat a diósgyőri uszoda sorsa körüli vita. Szerencsére vitát írhattunk, és nem pert, mert pereskedés nélkül jutott el eddig az ügy. Pedig volna min pereskedni, hiszen az uszoda tetőszerkezete teljes cserére szorul. A szakvélemények sora végezetül arra utalt, hogy elsősorban tervezési hibákról van szó. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat szeptember 15-re ígéri, hogy elkészül az új tetőszerkezettel. Az úszásoktatás céljára azonban csak 1989-ben lehet átadni az uszodát, mert fel kell újítani az egész létesítményt. A diósgyőri uszoda felújításának kapcsán ez a legtöbbet vitatott kérdés, a kisiskolások úszásoktatásának bázisa eddig ugyanis elsősorban ez a létesítmény volt Most a belvárosi uszoda viseli a terheket, de helyettesíteni nem képes a diósgyőrit is. A jövőben a tervek szerint folytatják az úszásoktatást Diósgyőrben és a belvárosban is. (k—ó) i * A fa födémszerkezet paneljei meglehetősen elkorhadtak — ezért vált életveszélyessé az uszoda A medencében most állványzat található, de remélhetően jövőre már víz hullámzik benne Újra eltűnt a víz a Békás-tóból Hiába ágyaztak a waffpaplannal... Még mindig nem lehetnek elégedettek munkájukkal szakemberek: újra fiaskóval végződött a kiszáradt tapolcai Békás-tó feltöltése. Alig pumpálták tele a medret, azonmód nyoma veszett a kútból érkező víznek... Nem ez az első kudarc az ügyben. Legelőször akkor esett le az állunk, amikor a tó medrének felújítása után teljesen eltűnt a megerősített falak közül a víz. Sokan mondták akkoriban: minek kellett egyáltalán hozzányúlni a tóhoz? Ha nem kezdenek dolgozni, talán még ma is fodrozódna a békalencsés felszín. Csakhogy a felújítást valóban nem lehetett tovább halogatni: sorra peregtek le a meder falának kövei, a tó fenekén felgyűlt a szemét, az iszap. Amikor kiderült, hogy a tavat tápláló források feltörésére hiába várnak, eldöntötték: nem maradhat szárazon a környéknek ez az idegenforgalmi látványossága. De egymás után, két feltöltési kísérlet is kudarccal végződött. A víz elszivárgott... A szakértők utolsó lehetőségként azt ajánlották, hogy terítsenek le agyagot a tó fenekén. Az agyag vízzáró, majd útját állja az elszivárgó víznek. Negyven centiméter vastag agyagpaplant egyengettek el nemrégiben a meder alján a vízművek dolgozói. Tömörítették, alaposan ledöngölték, így joggal reménykedhettünk benne, hogy többé nem csúfítja a tájat a kráterként tátongó, üres meder. Kavicsréteget is terítettek az agyag tetejére, hogy ebben kapaszkodhasson meg a vízinövények gyökere. A munkát megrendelő Városgondnokság szakemberének tettük fel a kérdést: hogyan lehetséges, hogy egy fabatkát sem ért az agyagpaplanozás? Szerintük a túl száraz agyag okozta a bosszúságot. Hiába minden döngölés, mégis maradtak hajszálnyi rések a kőkemény agyagban. Változik a helyzet, ha folyamatosan jön majd a víz. Remélik, hogy a rendszeres nedvességtől megduzzad az agyagpaplan, s attól kezdve tökéletesen szigetel majd. Az persze túl költséges volna, ha egy kútból, szivattyúval táplálnák a Békástavat. Ezért aztán, egy úgynevezett gravitációs vezetéket építenek ki a csónakázótótól idáig. Így a Békás-tó vizének rendszeres, folyamatos cseréje is megoldódik. Ha ez nem így volna, tartani lehetne a tó megállíthatatlan elposványosodásától. A vezeték kiépítése a jövő hét közepére várható. Ennyi balul sikerült próbálkozás után, csak félve írjuk le: hátha most már csakugyan lesz víz a Békás-tóban. B. A.