Déli Hírlap, 1990. április (22. évfolyam, 76-98. szám)
1990-04-02 / 76. szám
XXII. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM 1990. ÁPRILIS 2., HÉTFŐ MISKOLCIAK NAPILAPJA ÁRA: 3,70 FORINT Informatika ’90 Informatika ’90 címmel április 2-án délelőtt 10 órakor számítástechnikai kiállítást és vásárt rendeznek a Tudomány és Technika Házában. Bemutatkozik a Volán Elektronika Trade Kft., a Rank Xerox márkaszerviz, a Schafer konszern nyugatnémet irodabútorokkal foglalkozó cég, a Telcomtec Kft. és a hálózatok telepítését végző Server Kft. A program a kiállítás és vásár megnyitóját követően előadásokkal folytatódik, ahol ügyviteli rendszerekről, nagy távolságú számítógépes kapcsolatokról és a számítógépmonitorok egészségkárosító hatásairól lesz szó. A termékbemutató és a konzultáció április 3-án is folytatódik, ahol ismertetik a legújabb szoftvereket, valamint az IBM kompatibilis mikroszámítógépeket és kiegészítő eszközeiket. Tanácsot adnak a korszerű főkönyvfolyószámla-vezetési rendszerek felhasználására is. A bemutatót hétfőn és kedden délelőtt 10-től, délután 5 óráig tekinthetik meg. Munkanélküliség, átképzés, demokrácia Hegyek vajúdnak és egerek születnek? Nincsenek döntésképes helyzetben Munkanélküliség van és lesz, legfeljebb a mértéke nem látható ma még. Azon már túljutottunk, hogy bárki is azzal a megvalósíthatatlan jelszóval álljon elő, hogy ne legyen munkanélküliség. Más kérdés persze, hogy miként kell a munkanélküliséggel bánni, mit kell tenni a munkanélküli emberekkel. Aki nézte csütörtök este a televízió műsorát, ahol a miskolci, borsodi helyzetről is bőséggel szó esett, az rögtön érezheti, hogy már az előző megfogalmazás sem jó, hiszen nem az emberekkel kell tenni valamit, hanem az emberekért. És ez bizony, nagy különbség ... A LEGKÜLSŐ KORON A televízióműsorban a munkanélküliség, s az annak egyik ellenszereként emlegetett átképzés eddigi tapasztalatairól szóltak a szakemberek. Nem azok, akik ma ezt a területet felügyelik, irányítják, hanem azok, akik szociológusként, gazdasági szakértőként vizsgálták és vizsgálják, hogy amit eddig tettek, az jó-e, és hogy mit kellene tenni a jövőben. Dr. Pankucsi Márta szociológus például elmondta, hogy vizsgálódásai azzal az eredménnyel jártak többek között: az átképzés vajúdó hegyei ma egeret szülnek. Azaz: a nagy ráfordítással, állami irányítással megvalósított eddigi átképző vállalkozások eredményessége rendkívül szerény. A résztvevőknek pusztán csak elenyésző töredéke tudott végül is az elsajátított új ismeretekkel élve, új munkát végezve, egy másik pályára átállni. Ennek többféle oka van, és a miskolci szociológus kiemelt egyet, amely az itt, Észak-Magyarországon élők számára különösen aggasztó, és mondhatjuk azt is, hogy vészes következményeket is szülhet. Arról beszélt ugyanis: ebben az országrészben az utcára került, vagy kerülő embereknek egy nagyon jelentős része egyszerűen képtelen arra, hogy úgymond, vezesse a saját életét. Olyan emberekről van szó, akik az elmúlt évtizedek alatt is csak a társadalom peremének legkülső körén tudnak megkapaszkodni, műveltségük, társadalomba való beilleszkedésük a legminimálisabb mértéket sem üti meg. A BESZÉLŐ SORSZÁMOK Az a legszomorúbb, hogy a közelmúltban ezek az emberek — cigányok és nem cigányok — bár munkához jutottak, de nem voltak egyebek, mint beszélő szerszámok. Mivel a szegénység, elmaradottság, primitívség szalonképtelen téma volt évtizedeken át, így ezeket a gondokat nem létezőnek tekintették. Nem jutott arra sem pénz, sem energia, hogy a puszta megélhetés biztosítás mellett ezeknek az embereknek a felemeléséről is gondoskodtak volna. Gondoljunk csak bele, egy Bős- Nagymarosra kidobott pénzből — ha azt ésszel használják fel — hány ember műveltségét tudták volna tökéletesíteni, gyarapítani. Bár azt hirdettük, hogy legnagyobb érték az ember, de legkevésbé mégiscsak az emberért ruháztunk be ... Dr. Pankucsi Márta épp az előbbiek miatt azt a véleményt hangoztatta, hogy nem elég csak átképzési tanfolyamokat indítani, ha nem tudnak ezeknek az embereknek család- és egyéni gondozás, törődés keretében lelki, szellemi támaszt, segítséget nyújtani, megtanítva őket arra, miként bánjanak az életükkel, akkor az átképzésre fordított pénz elcsorog a semmibe. FEL NEM ROBBANT BOMBA A műsorban elhangzott az is, hogy nem lehet az átképzést csak felülről irányítani, hanem létre kell hozni egy átképzési „piacot”, ahol az emberek képességeik mérlegre tételével eldöntik, hogy melyik lehetőséget választják. Ehhez persze nemcsak egy demokratikus államberendezkedés kell, hanem az is, hogy a munkanélküli képes legyen egyáltalán érdemben dönteni saját sorsáról. Márpedig erre ma, itt Borsodban sokan nem képesek. És a képzetlen, a lejtőn egyre gyorsabban csúszó sem a saját, sem az ország helyzetét nem érző embertömeg úgy viselkedik, mint egy fel nem robbant bomba. Bármikor gyújt, és a robbanás könnyen szétrepesztheti a születő demokrácia még gyenge alapjait... (kiss) Július 1-től k új é: Belei Egyetem A Magyar Kzlöny legutóbbi, 24. számában jelent meg a 30/1990. (III. 21.) O. GY. határozata, amely az egyetemekről intézkedik. Az 1990. július 1-én életbe lépő rendelkezés szerint a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem neve Miskolci Egyetemre változik. A Minisztertanács 1042/ 1990. (III. 21.) MT határozata rendelkezik az egyetem kari tagozódásáról is. Létrehozta a Gazdaságtudományi Kart, és ezzel a Miskolci Egyetem az ország harmadik legnagyobb felsőoktatási intézményévé lépett elő. A rendelkezések szerint a Miskolci Egyetemen hat kar működik majd. Az Állam- és Jogtudományi, a Bányamérnöki, a Gépészmérnöki, a Kohómérnöki, a Gazdaságtudományi Kar és a Dunaújvárosi Főiskolai Kar. Az eredetileg három karból álló, a mérnökképzést szolgáló intézmény az évek során humán karokkal bővült, a jog után a gazdaságtudományi ismeretszerzésre is lehetőséget nyújt. A névváltozás bizonyos szervezeti változásokat is magával hozott, s a jövő évi felvételek már ennek alapján történnek. Egykoron a belvárosban (20.) Pelikán és Gyukits, gőzerővel Lesz-e új kereskedői réteg? Tegnap szaladt, ma már kalap, itt a finom nyúlszőrkalap. A reklámversike a múltunkból való, és azért idéztük fel, mert Miskolcon működött valaha egy híres „gőzerőre berendezett” kalapgyár, a Pelikán és Gyukits cég. A kalapgyár lerakata a Széchenyi út 36. számú házban volt, abban az épületben, amelyben most az Adonisz férfi ruhabolt található, valamint egy papírírószerüzlet, nem messze a Szemere-saroktól. Ez a ház nem más, mint kőbe rögzített miskolci kereskedelemtörténet, egy darabka belváros, majd’ 300 éves múlttal. A LEGHÍRESEBB BOLT 1702-ben ezen a telken, a dúsgazdag miskolci Dőryfamília zsellérei laktak. A 18. században négy kis nádfedeles zsellérházacska húzódott meg itt. 1817-ben már egy zsidó kereskedőt találunk a helyükön, bizonyos Ernts Simont, akinek a neve mellett zárójelben szerepel az iratokban a „sidó” megjelölés. Tekintve, hogy Miskolc város kereskedelmi életében a 10. század első fele is a görög kereskedők aranykorszaka, és minden más nációjú kereskedő igen szegénynek számított, bizonyosra vehető, hogy Ernts Simon lakóháza sem különbözött lényegesen az előtte itt lakó zsellérek lakásaitól. Az árvízi tudósításokat figyelembe véve elfogadhatjuk, hogy az épület 1878- ban rombadőlt. A 238 négyszögöl nagyságú telken a 19. század utolsó évtizedében már állott az a hatalmas épülettömb, amelynek alaprajzi formáját, térkialakítását és tömegét napjainkban is tapasztalhatjuk. 1895-ben az épület utcai frontján levő üzletben találhatjuk „Felső-Magyarország egyik leghíresebb bolt”-ját, Schönwald és Braun díszműkereskedését és játékboltját. A bolt eredeti, és 1888-ban elfogadott portáljának tervrajzát ismerjük, s rendelkezésünkre állnak azok az iratok is, amelyek az üzletnyitással kapcsolatosak. Schönwald és Braun üzlete mellett, az épületben volt a korszak ugyancsak igen híres miskolci kalapgyárának lerakata, a Pelikán és Gyukits kalapgyár raktára. Az objektum déli részén Ggelmann Mór bőrkereskedő raktárhelyiségei és üzletei, valamint Krausz Adolf cipőnagykereskedő raktára volt. UGYANOLYAN, MINT RÉGEN A lakóház tulajdonosa egészen a zsidók deportálásáig a Rosenfeld család volt. 1912- ben, amikor még az épület 48-as sorszámot viselt, a már említett cégek mellett itt találhatjuk dr. Kertész orvosi rendelőjét, és dr. Polacsek Vilmos fogorvosi rendelőjét, valamint Rosenberg Sándor vőfösüzletét. Az épület 1929—30 között nyerte el a mai számozását,’ s a bérleményekben annyi változás történt, hogy a Gedeon-nővérek megnyitották üzletüket. 1942—44 között a négy épületben találjuk Béres József, toll- és bőrkereskedését, a Fonciére Általános Biztosító fiókját, dr. Kelemen Ilona orvosi rendelőjét, Székely György és Morvay férfi-fiú és gyermekruha-kereskedését, Thurzó Nagy Olga gyorsíróiskoláját, Czeizler Kálmán terménykereskedését, dr. Sinner Hugó ügyvédi irodáját, és a már korábban említett Gedeon-nővérek üzletét. A Gedeon-nővérek, zsidók lévén, más név alatt szerepeltették az 1930-as évek végétől az üzletet, tulajdonosnak Béres Józsefet tüntették fel. Az üzlet portálja 1938-ban készült el, s tervrajzát összevetve a mai állapottal, az Adonisz látványával, tökéletes egyezőséget tapasztalhatunk. # A ZSIDÓSÁG VESZTESÉGEI Mindaz, amit a történészek leírnak a Széchenyi út 36. múltjáról, egyértelműen jelzi: a Széchenyi út, a belváros a mainál jóval pezsgőbb kereskedelmi élet színtere volt egykoron. Miskolc nyüzsgő üzleti életét kettős csapás érte: egyrészt az államosítás, és az azután következő korszak kártételei. Másrészt pedig az egyik legfontosabb, legszakképzettebb kereskedői, üzletemberi réteget vesztettük el, hiszen a miskolci zsidóság hatalmas vérveszteségeket szenvedett a II. világháború alatt. Voltaképp mindmáig nem teremtődött meg az az új társadalmi réteg, amely fellendítené a belváros kereskedelmi, üzleti életét, hiszen a kisiparosok, kiskereskedők csapata nem tudott igazán egységes társadalmi réteggé rendeződni, mert ennek nem voltak meg a feltételei. A maszek hol ezért, hol azért, mindig gyanús volt. Az állami tulajdon — akár az épületeket, akár az üzleti vállalkozásokat tekintjük — egészen a legutóbbi időkig uralkodott a belvárosban, hiszen bár rengeteg kis üzlet, butik nyílt, az arány nem billent fel. Nagy kérdés most, hogy a villámgyorsan szaporodó kft.-k és a bennük dolgozók vajon mennyire lesznek ugyanolyan motorjai a miskolci kereskedelmi életnek, mint egykoron az ősmiskolciak ... (kiss) íiWil PELIKÁN JgÉI ésGYUKITS ^ Szép az erkély, és még szebb lenne, ha a papírbolt homlokzata is átalakulna korhűvé... %. a mAgy kor jmutMim képviselőségPimSl. uii;> városi i.aktái; szi.KT Miskolci, Szil-illa.ntcza 22. Miskolci, Szcclicnyi-utcza 3B.