Déli Hírlap, 1991. május (23. évfolyam, 100-125. szám)

1991-05-02 / 100. szám

% Az Avas Tán­cegyüttes nagy sikert aratott a szakszervezetek május elsejei rendezvényén, az MSZE téren. (Tudósítás a 2. oldalon.) (Szobán Gabriella felvétele) Szállódék­* vendégek* remények M*$k$i­on Alulmúljuk 1934-et H&w& tettek es tu­fisták? T&v&l^ä e’tsék, es szedetek Ma Miskolcon kevesebb szálloda varr, mint jó fél év­századdal ezelőtt, 1334-ben... Akkor kilenc hotel, 454 szobá­ja várta nyolc és félszáz ág­­­gyal a vendégeket, mr­a pedig hét szálloda 349 szobája 704 ággyal — ez a mérleg. Ráadá­sul a miskolci belvárosi szál­lodák kevés kivétellel gyenge színvonalúak, teljes felújításra szorulnának­­, ha lenne mi­ből átépíteni az Avast, vagy az Aranycsillagot. Általában jellemző, ha a tavalyi idegen­­forgalmi statisztikát böngés­­­szük, hogy nem valami szívde­rítőék­ az adatok: úgy tűnik, Miskolc mai idegenforgalmát a Zsarnai csencselő tömege jellemzi legjobban. Breitenbach József, a mis­kolci városházán az első olyan szakember volt, aki eddig főállásban a város idegenforgalmával foglal­kozhatott. Tőle tudjuk a ta­valyi adatokat. Breitenbach József: — Tavaly a határstatiszti­­ka szerint több, mint három­millió külföldi lépett ki és be országrészünk határállo­másain, valamint kétszer egymillió magyar turista. Ebből a hatalmas mozgásból mindössze 114 ezer vendé­get sikerült­­ megfognunk” Miskolcon, azaz ennyien vették igénybe a szállodá­kat. Természetesen a fizető­vendéglátó szolgálatot sem szabad figyelmen kívül hagyni, ám itt egy érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: 1986-hoz képest egytizedére esett vissza a fizetővendég­látó-szolgálatot igénybe ve­vő külföldiek száma ... Nos, ez az én értelmezésemben, azt is jelenti, hogy a vendé­­­­gek jelentős része bejelentés­­ nélkül, „feketén” száll meg ! ♦ Sokan azt mondják: Mis­kolcot elsősorban arra te­szik alkalmassá lehetőségei, hogy afféle vigécváros le­gyen, azaz felkapott üdülő­hely aligha lesz belőle, de nagy forgalmú átutazó-, ke­reskedőváros még igen ... — Tapolca és Lillafüred hosszabb tartózkodásra is eladható. Csakhogy ehhez tőkebefektetés hiányzik, Ta­polcán a fürdőt kellene re­konstruálni, Lillafüreden pe­dig a Palotaszállót kellene azzá tenni végre, aminek hívják, hívták, amiért épí­tették egykoron. A statiszti­ka szerint sajnos, a külföl­diek átlagosan csak 2,2 na­pot tartózkodnak Miskol­con. Ez azért baj, mert így kevés pénzt költenek el. A korábbi években 4,4—4,3 nap volt ez az átlag ... ♦ Többek szerint konferen­­­­ciák, fesztiválok, nagy ren­dezvények szervezésével is fellendíthető lenne a turiz­­­­mus Miskolcon. Ráadásul , úgy tűnik, mégiscsak lesz vi­lágkiállítás ... — Azt szoktam erre mon­dani, hogy akkor lenne iga­zán nagy bajban Miskolc, ha olyan rendezvény kerül­ne ide, amely sok ezer ven­déget vonzana. hova fektet­nénk le őket? Sürgősen szükség lenne szállodai és panzió-fej­lesztésre. ♦ Ebbe­ a térségbe azon­ban nem egykönnyen fektet­nek be ilyen célra tőkét: amikor a HungarHotels fel­adta az Avast, kerek perec megmondta: ide nem érde­mes új szállodát építeni. Pedig az akkori szocialista idegenforgalom még a bő­ség idejének számított... — A tavaly­i vendég top­listán a Szovjetunió az első, a második Lengyelország, a harmadik az NSZK, a ne­gyedik Hollandia, az ötödik Ausztria, a hatodik Cseh­szlovákia. Hogy az idén mi­lyen lesz ez a rangsor, ki tudja . .. Egy biztos: a dol­lárelszámolás bevezetése, a vámletét intézménye átren­dezi majd ezt a listát. ♦ Honnan lehetne pénzt szerezni idegenforgalmi fej­lesztésekre Miskolcon? — Sajnos, az egyik támo­gató, a Mátra­bükki Intéző­­bizottság az idéz. nem tud új fejlesztéseket segíteni: annyi pénze van csak, amennyi a tavaly felvállalt ügyekre futja. (Mellesleg ta­valy Miskolc több, mint hét­millió forintot kapott.) Léte­zik egy világkiállítási ala­pítvány, amelyben Miskolc városnak is pénze fekszik. Erre alapozva talán egy ku­ratórium tehetne a vállalko­zói tőke megszerzéséért, a reális idegenforgalmi kon­cepció kidolgozásáért. Mind­ezek mellett, mint régi mis­kolci polgár is, azt kell mondanom: a mentalitá­sunknak is meg kell változ­nia, mert ma a már meglé­vő kincseinket sem tudjuk jól eladni az idegenforgalmi piacon. Csak egy példa: a nagy turistaforgalmat lebo­nyolító ortodox templom udvara hosszú évek óta gondozatlan, gazos. Ha tel­jes kertátépítésre nem is, elő kaszálásra, gereblyézésra telhetne a városnak ... (kiss) Messze van ide Pest Volt olyan üzletember, aki — miután egyszer el­jött megnézni a felkínált gyárat, — közölte az el­adóval: nem tudja elkép­zelni, hogy ott vegyen üzemet, ahol ilyen nehe­zen lehet megközelíteni az úticélt, három órát autózva egy zsúfolt, ve­szélyes úton a reptértől. Természetesen Borsod volt a helyszín, s ami a kis történetből a tanulság, az turisztikai szempontból is igaz: jócskán el vagyunk zárva a világtól autópá­lya, repülőtér híján, igaz, hogy vannak érdekes és megtekintésre érdemes kincseink, de azért azok nem érnek fel mondjuk a jugoszláv tengerpart­­tal, ahová szintén nem könnyű eljutni. (Persze: Nyugat-Európa felől au­tópálya ott is az út java­­részt., csak lenn a ten­gerparton van madzag­­•H, ott viszont karporol a r.­.j.) Épp ezért jó halla­­ni, hogy talán mégiscsak .•esz autópályánk, s hogy addig is indulnak az In­­tercity vonatok Budapest és Miskolc között. Ez utóbbiról azonban is eszünkbe jutott: vajon lesznek-e Miskolcon olyan programok, amelyekért érdemes felülni majd a turistáknak Budapesten a vonatra? Tapolca válópere (CIKK A 3. OLDALON) A MISKOLCIAK NAPILAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM 1991. MÁJUS 2., CSÜTÖRTÖK AVS; FS átjárható isko­ l szakmunkásképzés bajai • Gazdaképzők kellenének Miskolc szakmunkáskép­zéssel foglalkozó iskoláinak helyzetét tárgyalta a héten a közgyűlés oktatási bizott­sága: a 100. Számú Pataky István, a 101. Számú Szeme­re Bertalan, a 104. Számú Debreczeni Márton­, a Mező­­gazdasági és Élelmiszeripa­ri, a Kereskedelmi és Ven­déglátóipari és a 114. Számú Eötvös József Szakmunkás­képzők kerültek ezúttal te­rítékre. (Némelyikük időköz­ben nevet változtatott, de e cikkben maradjunk a közis­mert elnevezéseknél.) A szakmunkásképző isko­lák efféle kiemelése a többi középiskola közül nem önké­nyes és nem formális­, a szakmunkásképzők helyzete speciális, a működésüket gát­ló körül­mények (főként pénzhiányról van szó) talán nem rosszabbak, mint a­­ más típusú középiskoláké, de sajátosak. a ■ 1 Milyen szakmára és hány embert kiképezni? — ez a gyakorlatilag megválaszolha­tatlan kérdés létrehozásuk óta nyomasztja ezeket az is­­kolákat. A számot­ persze felsőbb szinteken határoz­ta­­ttak el, ám a döntések az urnát mégiscsak az isko­lák viselték. A hazai ipar­politika bakugrásait követve nőtt és csökkent a felvett gyerekek száma, új szak­mákra lehetett jelentkezni, míg mások megszűntek. A gyermekük jövőjéért aggódó szülők, értékítélete ^persze sokkal gyorsabban és d­ir­ek­­tebb módon befolyásolta a szakmunkásképzők­’ létszám­­­, viszonyait,, mint az­’államilag fogalott szakmai presztízs­­sorrend: egyes sikeres (nek vélt) szakmákra tolongtak a jelentkezők, míg maisokra lasszóval kellett fogni őket. Az oktatási­­ bizottság rész­letesen megismerkedhetett a S . miskolci szakmunkásképzés­­i helyzetével az előterjesztett­­ részletes, írásos beszámolók­­ és a szóbeli kiegészítés alap­­­­ján, összevetve az iskolákat nyomasztó gondokat, talán figyelemre méltóbbak az egyezések, mint a külö­­bözőségek. Szinte mindenütt vissza­köszönt a „gyermekanyag” gyenge minősége, a hátrá­nyos helyzetű, a veszélyez­tetett gyerekeik nagy­ száma, az állami gondozottakkal, a ci­gány tanulókkal kapcsola­tos nehezen­ va­gy alig át­hidalható problémák. Ugyancsak szinte az összes iskolát érinti — kisebb vagy nagyobb mértékben — a bo­­sodi­ térségre jellemző hátrá­nyos­ helyzet: az itteni ipari struktúrára felépített iskola­rendszert természetszerűleg rántotta magával a kohá­szat, a bányászat, az elhibá­zott ipartelepítési koncepció kudarca. (Ebből a szempont­ból talán a 100. számú isko­la helyzete a legrosszabb, hi­szen tevékenységük úgyszól­ván kizárólag az LKM-re és a Digépre épült, most ön­álló gyakorlati bázis kiépí­tésére kényszerülnek.)­­A látszólag kilátástalan helyzetből létezik azért kiút, csak éppen keservesnek és hosszúnak ígérkezik. Biztató jelek is tapasztalhatók már, melyek­ a megkezdődött struktúraváltásról tanúskod­nak, így például az okta­tandó (oktatható) szakmák jegyzékét és a felvehető lét­számot korábban két évre előre az illetékes szakmi­nisztérium határozta meg, ma ez a jog az önkormány­zatoké. Ezzel a joggal (jól) élni nem könnyű: a siker ér­dekében harmonikus együtt­működés szükséges a me­gyei és a városi önkormány­zat között. Hasonló járható útnak lát­szik az „átjárható iskola­­rendszer” kialakítása, ahol az egész életre szóló pálya- és iskolatípus-választás nyo­masztó determinizmusa he­lyébe a gyerek képességei­­hez rugalmasan alkalmaz­kodó képzési mód lép. Van­nak a szakmunkásképzést egyrészről hátrányosan érin­tő folyamatoknak — például a privatizációnak — biztató jövőt jósoló hatásai is: a visszaadott és kapott földek tulajdonosai vélhetően szí­vesen végeznének egy jól felszerelt, magas színvonalú oktatást biztosító gazdakép­zőben. iíájé Miskolci tmvmszi fesztivál 1991. május 14—19. 100 FORINTÉRT­­ KÉTMILLIÓT ÉRŐ LANCIÁT NYERHET! A fesztivál kiállítása és vására 100 Ft-os belépőjegyei sorsoláson vesznek részt. Fődíj: 1 db Lancia Delta szgk. KERESSE A JEGYEKET A RENDEZVÉNYEK HÁZÁBAN ÉS AZ ÁRUSOKNÁL.

Next