Déli Hírlap, 1991. szeptember (23. évfolyam, 203-227. szám)
1991-09-02 / 203. szám
jc A barlangban bajbajutottat elsőként a különféle kiképzésű, francia hordágyba fektették, majd a Hámori-tó felett kötélhídon eresztve juttatták biztos helyre, ahol már szakképzett ápolószemélyzet várta, hogy átvegye a sérültet. Az Észak-magyarországi Barlangi Mentőszolgálat, a közreműködő Debreceni Búvárklub tagjai már a főpróbán összehangoltan mutatták be, hogyan is lehet különböző mentőalakulatoknak együtt dolgozni a bajban. (Birss Gábor Olivér felvételei) Egyetemi tanévnyitó, doktoravató A Miskolci Egyetem a hagyományoknak megfelelően, ünnepi egyetemi tanácsülés keretében nyitja meg az 1991/92-es tanévét. Az ünnepséget szeptember 7-én, szombaton délelőtt fél tizenegykor rendezik meg az aulában. Az ünnepélyes tanévnyitó után tiszteletbeli doktorokat avatnak. Ennek során kapja meg ezt a címet dr. Horváth Zoltán professzor, a Miskolci Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője, prof. dr. h.c.dr.Ing. Heinz Brauer, a Berlini Műszaki Egyetem professzora, és Albert F. Oberhofer, a Montanuniversitat Leoben professzora. Az ünepség végén díszoklevelet adományoznak, és kitüntetéseket adnak át. XXIII. ÉVFOLYAM, 203. SZÁM 1991. SZEPTEMBER 2., HÉTFŐ A MISKOLCIAK NAPILAPJA Assn5.80 N ■ M ▼ Nem új ötlet a vásárcsarnokosítás Képviselői vélemény 1906-ból a Búza téri piacról A túlzsúfolt Búza tér jövőjéről nemrég nyilatkozott a miskolci önkormányzat néhány képviselője. A két véglet közötti gondolkodást, „a piac vagy autóbuszpályaudvar” summázatot egy új elem is kiegészítette: „a vásárcsarnokosítás”, a vásárcsarnok-bővítés javaslata. A nagykereskedelmi piac fenntartásáról is szó esett a Búza téri vitában. A „nagybani piac”, mint ellátási, kereskedelmi intézmény új helyére a vitázó felek, számomra teljesen érthetően, nem adtak javaslatot. A fővárosi példa, ahol még külföldi szakértők munkáját is igénybe vették, igazolja ugyanis, hogy egy ilyen helykijelöléshez nem elég a puszta ötlet. A Búza tér adottságai egyébként nem alkalmasak a nagybani piac korszerű kialakítására, de megfelelnek továbbra is e városrész kereskedelmi piaca számára. • ÚJJÁÉPÍTETTÉK A vásárcsarnokosítási javaslat sincs előzmények nélkül, hiszen már dr. Gencsi Soma is írt erről 1906-ban a Miskolcz város jövője című tanulmányában, amit képviselőtársainak a figyelmébe ajánlott. Húsz év múlva épült fel a Búza téri vásárcsarnok, amelyet az 1944. június 2-i légitámadás pusztított el. Az eredeti tervek alapján végzett újjáépítés 1949-re fejeződött be és ma is ebben folyik az árusítás. Dr. Gencsi tanulmányának részleteit — csupán terjedelmi okok miatt rövidítve — a mai helyzetben is érdemes újból felidézni. „A vásárcsarnokról írt monográfiák, de különösen az általános tapasztalat mutatja, hogy nagy városok élelmezése e nélkül el nem képzelhető, és így az én gyenge szavamra semmi szükség, hogy az itt felállítandó hasonló intézmény szükséges volta bebizonyíttassék. Olyan intézmény ez, amelynek létesítéséhez semmi egyéb nem kell, mint a városi főmérnök úr felküldése a fővárosba, az ott kikérendő tervek alapján a helybéli viszonyoknak és a város pénzügyi állapotának megfelelő terv kidolgozása, egyidejűleg a vásárcsanok helyének kijelölése és az építési költségnek a legközelebbi költségvetésbe való beillesztése... A városnak elég területe van arra, hogy a vásárcsarnokot felállíthassa, de ha nem lenne is, megszerzendő, ... hogy a vásárcsarnok maga szabad területen álljon, tehát minden oldalról megközelíthető legyen és különösen, hogy a villamos vágány oda bevezettessék. • MÁR AKKOR IS A TÖRZSFŐNÖKÖK ... Ami magát a csarnok felállítását illeti, nagyon természetes, hogy annak nem oly fejedelmi pompával kellene létesülnie, mint a fővárosban történt, hanem az ottani berendezéseket lehetőleg utánozva, oly számítással kellene megépülni, hogy a felállítandó elárusítóhelyek a befektetendő tőke mérsékelt kamatait kiadják. Akik erre azt mondják, hogy nem adja ki a kamatot, azoknak eshetőleg igazuk is van, de ha tényleg így lenne is, az elsősorban annak tulajdonítható, hogy nálunk — mint, fájdalom az egész országban — az a rendszer uralkodik, hogy sohasem a szakértő embert kívánjuk valamely hely betöltésére, hanem rendesen azt, akit a legbefolyásosabb törzsfőnök kíván installálni... Mindnyájan ismerjük a fővárosban levő intézményeket, amelyek feltétlenül beváltak, és ha itt-ott hiányok mutatkoznak, azok nem az intézmény, hanem egyes kezelő egyének fogyatékosságának tudandók be...” Iglói Gyula Vízen, földön, s a levegőtlen Menteni kell sér Főpróba a Hámori-tónál Kissé lelassult a forgalom, de azért valószínűleg senki sem bánta, hogy feltartóztatták egy időre pénteken délelőtt a lillafüredi Hámoritónál. Ugyanis nem mindennapi élményben lehetett része a várakozóknak. A tó felett kifeszített kötélen, hordágyban egy sérült mentését láthatták. Mindez csak főpróba volt ahhoz a valódi mentőgyakorlathoz, melyet szeptember hatodikán, pénteken délután fél kettőtől ugyanitt rendeznek majd meg a Palotaszállóban tanácskozó mentőorvosok részére. A speciális bemutató számukra is unikum, hiszen előfordulhatnak esetek, hogy az Országos Mentőszolgálat tagjai, bármennyire is szeretnének, nem tudnak a sérülthöz jutni, nem tudják megfelelő elsősegélyben részesíteni. A hagyományos módszerek bizonyos körülmények között nem alkalmazhatók, mint azt az utóbbi évek bükki barlangjaiban történt szerencsétlenségek is igazolták. Ekkor nincs más hátra, minthogy a segítségnyújtó is segítséget kér az erre specializálódott csoporttól, így például a barlangi, vagy a búvármentőktől. Ők a felszínre tudják segíteni a bajbajutottat, s ezt követően már a mentőorvosokon a sor. Szerencsére az együttműködés zavartalan e különböző profilú mentőszolgálatok között, ennek bizonyítéka a készülő bemutató is. A tegnapi főpróba tulajdonképpen tartalmazott majd minden lehetséges nehézséget, melyet egy ilyen speciális helyzetben le kell küzdeniük a segítséggel sietőknek. A Palotaszálló oldalán található feltételezett barlangi sziklafalon mászás közben történik a szerencsétlenség. Ahhoz, hogy a sérültet el tudják látni, le kell hozni a baleset helyszínéről, melyet úgynevezett társmentéssel tudnak megoldani a barlangászok. Ezt követően mentőágyba helyezik, melyet a kijárathoz mielőbb fel kell juttatni. A fal tetejéről a Hámori-tó felett kifeszített, kétszáz méter hosszú kötélhídon szállítják tovább a sérültet, akit a víz felszínéhez érve búvárok vesznek át, s egy vízalatti szakaszon juttatnak tovább. (A barlangokban nem egyszer kell ugyanis vízzel teli, vagy vizes járatszakaszokon, úgynevezett szifonokon áthaladni.) Végül a sérültet az értesített, s már ott várakozó mentősöknek a búvárokadják át. Hogy a bemutató teljes legyen, a búvárok egyike „rosszul lesz”, visszaesik a partról, s társai így be tudják mutatni rajta a vízben alkalmazható újraélesztés módszerét. Eközben több mentőszolgálat helikoptere is közreműködik, így teljessé válik a kép, s a bemutató összefoglalja, mit is kell tenni, ha vízen, földön, s levegőben egymáshoz hangoltan kell dolgoznia valamennyi mentőcsoportnak. N. Zs. Bölcsődék, költségvetés, Petró-ház Összeül a miskolci közgyűlés A nyári szünet utáni első nyilvános ülését tartja holnap a miskolci közgyűlés. A szenátorok tanácskozása reggel 9-kor kezdődik, a polgármesteri hivatal Petőfi utca 1—3. szám alatti nagytermében. A képviselők — a napirend szerint — megtárgyalják majd a városi művelődési központ, a művészeti és propagandairoda, a családi intézet és a műszaki ellátó szervezet átalakításáról készült tervezetet. Mint arról korábban már beszámoltunk, ez az első intézmény esetében radikális átszervezéssel járna, a többi háromnál pedig a megszűnéssel. Szó lesz egy, ennél többeket foglalkoztató kérdésről, a bölcsődei ellátás helyzetéről, és arról, hogyan tovább. Ezen kívül beszámoló hangzik el az idei első félévi költségvetésről, illetve a költségvetésnek az év hátralevő hónapaiban való módosításáról terjeszt elő javaslatot Kobold Tamás alpolgármester. Annyit már most is tudni lehet, hogy jól sáfárkodott a közgyűlés és a városháza Miskolc javaival, ezért újabb összegek elosztásáról dönthetnek holnap a képviselők, akik várhatóan végre határoznak a Petró-ház sorsáról is. Az önkormányzatoknak már megvan a tervük Kiké lesz a Borsodtávhő? Megírtuk, hogy a győri székhelyű amerikai—magyar Total Quality Intézet Szervezési és Számítástechnikai Kft. miskolci megbízásai között szerepel a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Távhő felkérése: döntéselőkészítő anyagot rendeltek, ajánlást a cég átalakulására. Hogy a TQI elképzelése találkozik-e Miskolc, Kazincbarcika, Ózd és Tiszaújváros önkormányzatainak tervével, az még a jövő zenéje. Ám egy biztos: az önkormányzatoknak, azok vezetőinek meg van a koncepciójuk, indítványukat eljuttatták az ipari és kereskedelmi miniszterhez. Az 1991. évi XXXIII. törvény rendelkezik „egyes állami tulajdonban levő vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adásáról”. A közüzemek vagyonáról szóló rész egyebek között az alábbiakat tartalmazza: „... A bizottság az érintett települési önkormányzat tulajdonába adja a kizárólag egy település szükségleteit kielégítő tanácsi közüzem vagyonát ...” „... a közműnek azt a részét, amely kizárólag a települést látja el, az érintett települési önkormányzat tulajdonába adja ...” A fenti idézetek, a bevezető után, nem nehéz kitalálni, hogy az említett önkormányzatok azt szeretnék, ha megfelelő technikai és gazdasági megosztás szerint, mint önálló miskolci, kazincbarcikai, ózdi és tiszaújvárosi önkormányzati gazdasági szervezet működhessen tovább a jelenlegi Távhő Szolgáltató Vállalat. A miniszternek küldött levélben így fogalmaznak: „A hőszolgáltató rendszereket eredetileg az illető városban működő városgazdálkodási vállalatok üzemeltették, s csak fokozatosan lettek egy megyei távfűtő vállalatba összevonva. Ennek a csúcsszervezetnek a jelenlegi állapotában való fenntartása az önkormányzatok létrejöttével ma már nem indokolt. A megosztott szervezettől a helyi érdekek erősebb érvényesítése révén viszonylagos gazdasági előnyöket várunk. Nem zárkózunk viszont el attól, hogy a nagyobb karbantartási és felújítási munkákhoz együttes megállapodással olyan közös önkormányzati szervezetet hozzunk létre, amelyben a meglévő jó tudású szakemberek és azok a technikai berendezések működhessenek, amelyeket külön-külön nem érné meg megtartani, amely egy-egy város távfűtő rendszerének ilyen jellegű munkáit versenyeztetés alapján megrendelésre el tudja végezni..” A TQI szakemberei még dolgoznak a koncepció kialakításán. Ők csak ajánlást tesznek. Legfőbb szempontjuk az átalakításra, hogy az új keretek között optimális hatékonysággal működjék a távhő, elsősorban azok megelégedésére, akikhez eljuttatják a meleget. Sz-