Déli Hírlap, 1991. október (23. évfolyam, 228-253. szám)
1991-10-29 / 251. szám
Barát, vagy ellenség? Ily Radon a környezetben Környezetünkben radioaktív elemek is körülvesznek bennünket, melyekről hol rosszat, hol jót hallhatunk a szakemberektől. Manapság egyre gyakrabban esik szó a lakásokban is mérhető radonszint káros, vagy jótékony hatásáról. Az elmúlt hét végén a bükki Létrástetőn a Létrási-Vizes-barlangban kisebb jubileumi túra vezetett a felszín alá. Századik alkalommal cserélték ki e rejtélyes gáz mérésére szolgáló detektorokat a föld alatti járatokban a kutatók. • Hogyan kerül a környezetünkbe a radon, s mi a tudomány megítélése egészségünkre káros hatásáról? — erről érdeklődtem az egyik legilletékesebb hazai szakembertől, dr. Hunyadi Ilonától, az MTA debreceni Atommag Kutató Intézetének csoportvezetőjétől.— A radon, az uránium és a tórium bomlásterméke, nemesgáz. A földkéregben, a felszín alatt, a kőzetekből kiszabadulva vándorol, igyekszik egyre feljebb tartani. Így kerül a felszín feletti környezetünkbe is, ahol zárt terekben — például pincékben, földszinti lakásokban — feldúsulhat. Bomlásterméke bekerül az emberi szervezetbe is. Jelenleg azonban még egyáltalán nem egyértelmű annak megítélése, hogy milyen esetben, mekkora mennyiségben lehet káros az ember számára, bár bizonyos koncentráción túl egyértelmű, hogy kedvezőtlen hatással van a szervezetre. A századeleji uránbányászok betegségei igazolják ezt, valamint a napjainkban is folyó mérések. — Hol és hogyan végzik a vizsgálatokat? — A tapasztalatok •— annak ellenére, hogy nemzetközileg elismert úttörője e kutatásoknak a debreceni dr. Somogyi György volt — elsősorban külföldiek, itthon kevésbé jut erre anyagi fedezet. Elsősorban ott okozhat gondot a vadon, ahol magasabb urántartalmú kőzetek fordulnak elő, így például Kínában, ahol rengeteg még a földbe vájt lakások száma, a Németország és a Cseh és Szlovák Köztársaság között fekvő területeken és Svédországban ez komolyabb probléma. Embereket kellett kitelepíteni a lakásokból emiatt Németországban. Jelenleg a radon felső határértékeként nemzetközi ajánlást fogadnak el világszerte. Hazánkban az Országos Sugáregészségügyi Intézettel közösen folytatjuk a vizsgálatokat, ám ezek nem reprezentatívak, ugyanis nincs elegendő anyagi forrás arra, hogy minél több lakásban helyezhessünk el radonmérő műszereket. Egyelőre az Országos Meteorológiai Intézet 123 szolgálati otthonában mérünk, kevés azonban az adat ahhoz, hogy megtudjuk, van-e kapcsolata a radonszintnek például a tüdőrákkal, vagy a radongáz kissé magasabb jelenléte a Zemplénben mát jelenthet. Annyi bizonyos, hogy érdemes, különösen a talajhoz közelebb eső házgyári lakásokban gyakrabban szellőztetni. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen csak néhány helyen koncentrálódik a radon a kőzettől, s más okokból kifolyólag. Nyugaton ennek ismeretére már készülnek az úgynevezett „radontérképek”, melyet azért itthon sem ártana elkészíteni. (Folytatjuk) Az alvilág mérnökei Vigyázat, a márkát hamisítják! Amikor Németországban elhatározták, hogy az eddigi bankjegyeket kicserélik, a tervezőket az a cél vezette, hogy hamisításbiztos fizetőeszközöket hozzanak forgalomba. Eddig a 100 és 200 márkást adták ki és mégis minden elővigyázatosság ellenére soha annyi hamisítvány nem került forgalomba, mint amennyit itt mostanában találnak. Az ok: a színes másológépek technikájának szédítő fejlődése és elterjedése. Nemcsak Németországban, hanem Hollandiában, Franciaországban és másutt is gyártják a Canon-másológépeket, a hamis márkásokat. Igaz, vízjel is van rajtuk, mikrobetűkkel is ráírják a névértéküket, mi több, egy bizonyos szögben látható fémszál is igyekszik az eredetiséget garantálni. Csakhogy ezeket a megkülönböztető jeleket csak bizonyos vizsgálódás után lehet felfedezni. Márpedig a szupermarketek, áruházak pénztáraiban csak pillanatok állnak rendelkezésére a pénztárosnőnek, hogy átvegye a pénzt. A Szövetségi Bűnügyi Hivatal nyomozói rengeteg hamisítóműhelyt lepleztek már le, de időközben technikailag még tökéletesebbet alakított ki az alvilág. Mindenesetre az okos saját kárán is tanul. Küszöbön áll a húszmárkások, majd az öt-, az ötszáz- és az ezermárkás bankjegyek kiadása. Ezeket egy különleges nyomdai eljárással úgy nyomják majd, hogyha másológéppel lekoppintják őket, akikor a kópia nyomata hullámos lesz. Hacsak a csalók mérnökei nem oldják meg ezt a problémát 18.... Várják a termelők jelentkezését Az MDF Miskolci Szervezete minden mezőgazdasági, élelmiszeripari és fogyasztási cikk és termék kis és nagybani termelőjének lehetőséget kíván biztosítani — az MDF piacszervező akciók keretében — árucikkeik kedvezményes árusításához. Jelszavunk: kis haszon — de nagy forgalom! Eddig még a termelőknek és a fogyasztóknak is megérte! A termelők jelentkezését a (46) 29.699-es telefonszámon várjuk. Most főként a téli tárolásra alkalmas áruk (alma, káposzta) termelőinek jelentkezését kérjük. Jegyzői fogadásra Dr. Szádeczki Zoltán, Miskolc város jegyzője fogadóórát tart október 30-án (szerdán), 14 és 19 óra között a városházán (Miskolc, Tanácsház tér 8. sz.). Magunk is tájékozódhatunk Magunk is tájékozódhatunk arról, hogy vajon otthonunk, lakásunk, a szobánkban található tárgyak elhelyezkedése megfelelő-e a földsugárzás szempontjából. Aranyi Lászlóné vezetésével, november 9-én, a miskolci Ady Endre Művelődési Házban indul tanfolyam, azok számára, akik e tudásra maguk is szert kívánnak tenni. A Hajnali Hírlap Sátoraljaújhelyen Az óvodai program neve: Kézfogás Sátoraljaújhelyen, a Jubileum Óvodában két fiatal óvónő, Magyari Ágnes és Marosi Györgyné, az intézmény vezetője olyan új óvodai programot dolgozott ki, amely teljesen eltér a jelenlegi Óvodai Nevelés programjától. A tervezet kidolgozói szoros kapcsolatban állnak egy finnországi és egy holland óvodával, ahol szintén e tervezet alapján kezdték ezt az évet. Magyari Ágnes, a 29 fős Pinocchio csoport óvónője a nap folyamán angol nyelven beszélget a gyermekekkel. Nem tanítani akar, „csupán” az anyanyelv oktatásához hasonlóan, szeretné, ha az idegen szavak, jelentések a mindennapos tevékenységek során ismertté válnának a gyermekeknek. A hazai óvodai oktatásban még egyedülálló programot szívesen fogadták a finnek és a hollandok is, így a magyar óvónő nyáron 1-1 hónapot töltött a két országban tanulmányúton. Ismerkedett a helyi szokásokkal, óvodákkal. A három óvoda jelenleg közvetlen kapcsolatban áll egymással, s a havonként változó téma (pl. étkezés, öltözködés, közlekedés stb.) naponkénti lebontását elkészítik, egymásnak elküldik, s átvehetik a más országokbeli kolléganők ötleteit. Az azonos alapötlet ellenére a naprakész tervezet nagy mértékben különbözik, mert más az országok kultúrája, s a szülői ötleteket is eltérő mértékben igénylik. Az angol nyelvet csak eszköznek tekintik a különböző országok gyermekei között a kapcsolat kialakításához, a válozatos programokkal viszont a nyelvtanuláshoz szeretnének kedvet csinálni. Két hónap elteltével már látszik a program eredményessége; a 3—6 éves gyermekek az angol nyelven előadott kérésre sokszor reagálnak akkor is, ha beszélni még nem is tudnak. Az óvónők a beszédtanulást szorosan a gyerek tapasztalataira építik. Közlekedési hónapban például a 29 fős osztatlan csoport felült a vonatra és elutazott Sárospatakra, az állomáson felmászhattak a mozdonyra. Micsoda élmény ez egy gyermeknek! Most ismét lázas izgalommal készül a Pinocchio csoport az október 31-i holland napra. Az óvoda udvarán elültetik a holland barátság fáját, eléneklik a tanult holland dalokat és játékokat, majd hollandosan, tulipánformájú papírszalvéta tartóval és szélmalom pohártartóval díszített asztalon elfogyasztják a Hollandiából kapott ételeket. Ugyanígy tartanak finn nanot is, s a külföldi óvodákban is megismerkednek a gyerekek a magyar szokásokkal, ételekkel. A dolog érdekessége, hogy amíg a Finn Pedagógiai Kutatóintézet az egész programot és az eredményeket is bekérte a magyar kidolgozóktól, addig magyar részről feleannyi érdeklődés sem mutatkozott. T. Nagy Erika sjc Övó néni meséje után miről álmodhatnak a csöppségek? Hollandiáról, Finnországról...? afe A program kidolgozója, Magyari Ágnes, aki napközben angolul beszélget a gyermekekkel. Szüretelnek tokaj-Hegyalján Csokonai és Kossuth szüreti emlékei A szőlő és a bor értékesítésével kapcsolatos gondok ellenére is szinte ünnepszámba menő hangulatos, kedves „betakarítási” munka ezen az őszön is a szüret Tokaj-Hegyalján. A hideg, csípős éjszakák után hajnalban ködfátyol és pára takarja az eget, de amikor a nap — ha bágyadtan is — a Bodrog felől utat tör magának, mindenütt benépesednek a szőlőföldek az újhelyi Sátor-hegytől az abaújszántói Sátor-hegyig. A család apraja-nagyja — a rokonokkal, szomszédokkal, barátokkal együtt — künn szorgoskodik a furmint- és hárslevelű fürtökkel gazdagon rakott tőkék között. A letűnt századokban a Sárospataki Református Kollégiumnak is voltak szőlőföldjei. Ezeket a fundatorok, azaz alapítványtevők ajándékozták az iskolának, hogy a jövedelemből mennél több szegény gyermek tanulhasson a kollégiumban. A pataki Király-hegyen ma is gazdagon terem a Lorántffy Zsuzsanna hagyatékából származó, de jelenleg a borkombinát tulajdonában lévő, kitűnő fekvésű szőlőtábla. A tetején megvan az a borház is, amelyben 350 esztendővel ezelőtt késő őszi szüretek idején maga a fejedelemasszony fűtőzött a habán mesterek készítette cserépkályha melegénél. Sok szép versben, bordalban örökítette meg a hegyaljai szüretek, pincézések hangulatát — pataiki diák korában — nagy lírikusunk, Csokonai Vitéz Mihály. A mustszagú szüreteken maga is részt vett, még gyakrabban a vidám pataki, tolcsvai, mádi pincézéseken. Ezek ihlették irodalmunk legszebb bordalainak írására. Ahogy barátja, pataki jogásztársa, a Gesztelyben lakó Puky István írta róla visszaemlékezéseiben: „mindezek oly’ tüzet és kedvet adtak poétái képzelődésének, hogy ez időben készült versei voltak előtte a legkedvesebbek”. Ezek közül való a hangulatos hegyaljai szüret leírása az Október c. versében, amelynek első sorai eképpen hangzanak: „Mert hát elérkezett a víg október is,Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is,/Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül!A szüretelőknek víg tábora örül.” Idézzünk fel még egy „különleges” szüretet, jeles szüretelőt, éspedig Zemplén nagy szülöttének, Kossuth Lajosnak életrajzi írása alapján. Mint ismeretes, Kossuth „testestől-lelkestől” hegyaljai „illetőségű” volt. Hiszen Monokon született, és gyermekkorát, ifjúságát Hegyalja híres bortermő vidékén: Olaszliszkán, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon töltötte. Az itteni vidám szüreti napokra még élete alkonyán, turini remeteségében is melengető érzéssel gondolt vissza. Különösen emlékezetes volt számára az 1811. évi hegyaljai szüret, amikor a hosszúra nyúlt, napsütéses ősz végén négy fokkal melegebb volt, mint más években az ősz kezdetén. „Ezen az őszön — írta Kossuth — az aszúszőlőket válogató szüretelők kénytelenek voltak napjában többször is megmosni kezüket, hogy dolgozhassanak, annyira összetapadtak ujjaik a szőlő cukrosságától. Ezt magam is láttam, saját ujjaimon tapasztaltam ...” Hegyi József Új tantárgy Pisztolyismeret Az idei tanév egyedülállóan új tantárggyal bővült New York elemi iskoláiban: a matematika és a földrajz mellett bekerült az órarendbe a tűzfegyverek ismerete is. A hírügynökségi beszámoló külön kiemeli, hogy azokban az osztályokban vezették be az új tárgyat, amelyekben általában tízesztendős gyerekek tanulnak. Az ok, a New York Newsday szerint önmagában is elgondolkodtató: 1990-ben 427 gyerek halálát, illetve sebesülését okozta pisztolylövedék. Az újságíró ellátogatott az egyik iskolába, ahol a tanítónő a következőt mondta: „Felírtam a táblára két szót. Az egyik a játékpisztoly volt, a másik pedig az igazi pisztoly. Azt akartam, hogy írják le, mi a különbség a kettő között. Szerinte valamennyi válasz olyan példát idézett, amely erőszakos cselekmények alapos ismeretéről árulkodott.” Hogy képzett diákokkal van dolga az oktatónak az kiderül abból is, ahogyan az egyik tanárnő helyzetjáték elé állította tanítványait. „Ha pisztolyt találnál az utcán, felvennéd-e?” — hangzott a kérdés. Íme a választ: „Nem. Azért, mert rajta maradnának az ujjlenyomataim.”