Déli Hírlap, 1993. március (25. évfolyam, 49-74. szám)
1993-03-13 / 60. szám
Katona Tamás bízik a levéltárak megnyitásában 1848 még ismeretlen dokumentumait Moszkvában őrzik? Apáink életében 1945 jelentette a reményt, nagyapáink őszi rózsával a sapkájukon meneteltek, dédapáink Deákot hallgatták, ükapáink talán Petőfivel borozgattak a Pilvaxban. Milyen változást hozott a magyar történelemben a csaknem másfél évszázaddal ezelőtti március? Vajon ennyi idő elteltével tudunk-e mindent az akkori eseményekről? - kérdeztük dr. Katona Tamás történészt, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárát. — 1848-ban született meg az európai, a korszerű, a polgári Magyarország. A honfoglalás, a kereszténység felvétele óta ekkora változás nem ment végbe a magyar társadalomban, mint akkor. Egyik napról a másikra egy feudális országból a kontinens legdemokratikusabb országává lettünk. A fiatalok forradalma volt 1848, azoké a fiataloké, akik mindenre gondoltak, s nemcsak az események szellemi vezetéséhez értettek, hanem ha kellett, beálltak harcolni vagy ágyút önteni. Az a sokat idézett 12 pont annyira összefoglalta a kor (és sok szempontból a mi korunknak is) legfontosabb kérdéseit, hogy ma sem kellene újrafogalmazni. Mást ne mondjak, azóta, ha a sajtószabadságot megsérti valaki, a nemzet önkéntelenül az első pontra gondol: „kívánjuk a sajtó szabadságát, a cenzúra eltörlését!” Hogyan látja a történész a forradalom egyes vezetőinek személyét, szerepét? Kossuthét, Petőfiét, Széchenyiét, Görgeyét, Deákét? — Jellegzetesen magyar előítélet, és történelmietlen nézőpont, hogy valakit, csak mások rovására tudunk szeretni. Azt gondoljuk, hogy Kossuth nagyobb lesz attól (nagyon alacsony ember volt az életben), ha Görgeyt megpróbáljuk beletaposni a földbe, vagy hogy Kossuth lebecsülésével Görgey hadvezéri zsenialitását növeljük. Olyan személyek voltak mindannyian, akiket nyugodtan lehet egyszerre szeretni és példaképnek is tekinteni. Egyetemi oktató koromban megtanultam: nem hatásvadászat, nem valamiféle tudománytalan felületesség, ha a történelmet nem a számok és tények csontvázává silányítva tanítjuk. A fontos és látszólag lényegtelen dolgok együtt teszik a történelmet érdekessé. - Vajon eleget tudunk-e a szabadságharc eseményeiről? Nemrégiben vetették a történészek szemére: a bécsi levéltárakban olyan ’48- as dokumentumok is vannak, amelyekhez még hozzá sem nyúltak. — Szépen hangzik, de természetesen nem igaz. Moszkvában viszont annál több, számunkra fontos irat van. Most talán az ottani levéltárak is megnyílnak a hadtörténész-kutatók előtt. 1848 szeptemberétől a szabadságharc háború volt, ahol a katonák játszották a főszerepet, és nem a politikusok. A hadtörténelem biztosan nem olyan izgalmas, mint az ideológiatörténet, ugyanakkor valamire megtanítja művelőit: csak akkor tudnak helyesen ítélni, ha mind a két fél véleményét ismerik. Ha tudják, hogy az egyiknek és a másiknak, milyen szándékai voltak. Egyelőre nagyon kevés olyan nyomtatott forrás, viszaemlékezés van, amiből az oroszok 1848-as magyarországi szerepét meg lehetne ítélni. Hallatlanul izgalmas téma, miként látták az orosz generálisok, vagy éppen a fiatal hadnagyok azt az országot, ahová vezényelték őket. Úgy érzem, a moszkvai levéltárak anyagának megismerésével, izgalmas és fontos tényeket tudunk hozzátenni a szabadságharc katonai történetéhez. Mikorra válhat teljessé mindaz, amit 1848—49-ről tudnunk kell? — Hál? Istennek, soha! Borzasztó lenne az élet, ha egy-egy történelmi korszakoltás ehetne jólélt, mondván, erről már mindent tudunk. Szabó Margit Történelmi játék, és irodalmi vetélkedő Jókai nevét Jókai Mór nevéne veszi fel a miskolci 44. Számú Általános Iskola. Ez alkalomból háromnapos rendezvénysorozatot szerveztek, amely március 17-én történelmi játékkal kezdődik, és 19-én emléktábla-avatással és ünnepi műsorral zárul. Március 17- én a történelmi játék az 1848-as forradalom és szabadságharc eseményeit eleveníti fel, résztvevői természetesen a gyerekek. Március 18-án reggel kilenckor kezdődik „így élt Jókai" címmel az irodalmi vetélkedő, majd vers- és prózamondóverseny következik. Pontban délben nyitják meg az ünnepi eseményre rendezett kiállítást az iskolában. Március 19-én délelőtt tíz órakor zajlik le a névfelvétel ünnepi aktusa: Csoba Tamás polgármester avatja fel az iskola Jókai-emléktábláját. Délután fél hatkor kezdődik az ünnepi műsor és hangverseny. ★ „Nekem nemzetem, anyanyelvem iránt való szeretete drága.” (Jókai Mór) A TÁNC DIADALA MÁRCIUS 15-ÉN Fáklyával Kossuthnál Felvonulnak és koszorúznak Miskolcon Már holnap elkezdődik az idei, miskolci, március 15-i ünnepségek sorozata. A programot részben a Belvárosi Kulturális Menedzseriroda állította össze. Megemlékezést tartanak holnap délután fél 7-kor a miskolci Petőfi-szobornál, ahol a műsor után koszorúzás is lesz. Az ünnepi beszédet dr. Gyulai Gábor köztársasági megbízott, címzetes államtitkár mondja majd. A Petőfiszobortól indul a fiatalok, cserkészek gyertyás, fáklyás felvonulása a Szemere-szobor érintésével a Kossuthszoborhoz. Március 15-én, hétfőn délelőtt 1Q-kor kezdődik a központi ünnepség, amelynek helyszíne ugyancsak a Petőfi-szobor környéke. Csoba Tamás polgármester mond beszédet, majd a politikai és társadalmi szervezetek képviselői koszorúznak. Az ünnepi műsort követően az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezők a kegyelet virágait helyezik el a Batthyány-emléktáblánál, a Lévay-, a Deák-, a Szemere- és a Kossuth-szobornál. Az ünnepi műsort Érsekcsanádi István szerkesztette és rendezte, közreműködik a MÁV Fúvószenekar és a Szinvavölgyi Néptáncegyüttes. Az Ifjú Szocialisták is ünnepi megemlékezést tartanak hétfőn délután 4-kor az Erzsébet téren, a Kossuthszobornál. Ide várják az érdeklődőket. A különféle ünnepségek miatt ’ Változások lesznek a tömegközlekedésben. Forgalomkorlátozás lesz a Városház téren, 14-én este 7 és fél 8, 15-én délelőtt 11 és fél 12 között, ezért esetenként egyenetlenül közlekednek majd a villamosok. Az autóbuszjáratokat érintő változás a fenti jelzett időpontokban: az 1-es és a 101- es buszok nem állnak meg a Petőfi téri megállóban; a 101-es járatokat is a Szeles utcai 1-es buszmegállóban lehet igénybe venni. A 12-es, 14-es és 34-es járatokra a Tapolcai elágazás irányába haladva, a Petőfi téri megálló helyett szintén a Szeles utcai 1-es buszmegállóhelyen lehet le- és felszállni. * A Miskolci Nemzeti Színház is ünnepel: március 15. tiszteletére hétfőn este 7-től mutatják be A~ turné' diadala című balettösszeállítást, a Rónai Sándor Művelődési Központ színpadán. A Három, részből álló mű koreográfiája Bach, Purcell, Couperin, Vivaldi, Albinoni és Händel zenéjére készült. Anderko Olga, Farkas Szilvia, Guzi Emese, Tóth Zsuzsa, Magyar Tünde, Horváth Viktória, Kozma Attila, Homonai István, Kakuk Ferenc, Fenyvesi Gyula és Regös Ádám táncolják a háromrészes balettet A Miskolci Nemzeti Színház zenekarát Tóth Armand vezényli. A koreográfusok: Majoros Hívón és Hegyesi Aranka (m. v.l. íj) Velük teljes az ünnep... (Bujdos Tibor felvétele) FEKETE SÁNDOR: Kiment-e a divatból Petőfi? Amikor a ’60-as években, tizenegy évi szünet után újra publikálhattam Petőfiről egy könyvecskét, a nyomdából jövet találkoztam a jeles drámaszerzővel, aki merész kiszólásaival is gyakorta váltott ki heves rokon- és ellenszenvet értelmiségi körökben. Meglátva kezemben a még friss, ólomszagú kötetet, rövidlátó szeme elé emelte, lapozgatni kezdte, s rám rivallt: „Petőfi, a vándorszínész? Miért töltöd az időd ilyen marhasággal? A bruszád rossz színész volt és rossz költő... Nem veszed észre, hogy már rég kiment a divatból?!! Talán nem kell bizonygatni, hogy időnként szívesen álltam ki szellemi párbajokra, de ezúttal csak mosolyogtam, s visszakérdeztem: „Gondolod, hogy valaha is divatban volt? Mármint az igazi Petőfi?" Jó három évtized telt el azóta, s bizony nemegyszer volt szerencsém hallgatni, olykor olvasni is Petőfi hasonló — papíron persze egy kicsit óvatosabban előadott — ócsáriásít. Héba-hóba válaszoltam, de lelkem mélyén tudtam: legkedvesebb poétám meg-megújuló időszerűségét az is bizonyítja, hogy újra, meg újra képes felingerelni bizonyos beállítottságú embereket, főleg értelmiségieket. Egész életében, s utóéletében mindig akadtak zord bírálói, olykor dühödt ellenségei, s ma is, 170 évvel születése után, még mindig divat gúnyolni is, hol leplezetten, hol nyílt kirohanásokban. Másfél százada, hogy 19 esztendős korában megjelent első verse, de nem tudnék megnevezni egyetlen korszakot sem e másfél századból, amikor az ünnepi hódolatok közben, ne érte volna méltatlan gáncs is. Igen, még alig töltötte be 24. évét, amikor az irodalmi élet jeles esztétája úgy méltatta őt, mint aki az 1840 után fellépett költők közül leginkább „kiemelkedő”, de ugyanez az Erdélyi János 1854-ben már óvást emelt az ellen, hogy Petőfit Béranger-hez merik hasonlítani. (Azóta persze Béranger a saját hazájában is másodrangú poétává degradáltatott, de Petőfi világirodalmi hódítása — bár ciklikus változások közepette — újra, s újra előre tör.) Költő nálunk úgy még nem robbant be az irodalmi világba, mint Petőfi 1845 körül, de Adyig olyan tajtékzó gyűlöletet sem váltott ki más, mint a „betyári” népköltő. 1848-ban egy kivételes történelmi pillanat hőse, de A királyokhoz címzett verse miatt, néhány héttel március tizenötödike után, már országszerte támadják a bértollnokok és a zugpoéták, sőt az egyik templomban az isten átkát is kérik gonosz republikánus fejére. Júniusban pedig a szabadszállási „választáson” saját szavai, de petíciózó hívei szerint is, agyon akarták verni. A kortársi naplókban, levelekben egyre többször kiátkozó fordulatok között tűnik fel a forradalom költőjének neve, akit az ellenforradalmi sajtó természetesen ismételten kötéllel fenyeget... Ha a bitófát elkerülte is, a cári huszár fegyverét a gyalogos menekülő nem háríthatta el. Csatatéri halála után a költő megdicsőül, de eszméit üldözik, a kiadások csonkák, hamisak. Az apostol hiteles szövege csak 1874-ben jelenik meg először, s így e nagy művön tölthetik ki bosszújukat némely neves tudósok. Ekkor viszont már az a divat járja, hogy megvalósultnak kell hirdetni a költő eszméit. E szomorú szertartásban sajnos, épp a márciusi harcostárs, Jókai mutatja a mintát, s ez oly szokássá válik, hogy később, még a forradalomellenes Horthy is a forradalmi „Március Tizenötödike ifjainak” példájával vezényli értelmetlen halálba a leventéket. Az 1945-ös átalakulás emberei természetesen szintén Petőfire és Kossuthra hivatkoznak, majd hamarosan hivatalosan is lobogó lesz a költőből, s az új rend is úgy érzi, hogy ,,megvalósította Petőfi álmait”. Jönnek új fiatalok, akik e szégyenletes őrzést elutasítják, de ha az utcán próbálnak tiltakozni ellene, rendőrök gumibottal igyekeznek „jó útra” téríteni őket. A legújabb forgatókönyv szerint, nem szabad pártcélokra kisajátítani a március ünnepet, de a való mintha nem mindig erre vallana. A Petőfi körüli több, mint tizennégy évtizedes örökösödési háború mindenesetre bizonyítja: lehet, hogy az igazi Petőfi tájainkon csak ritkán volt divatos, de mindig dívott példájának, eszméinek, művének kisajátítása. Szolgáljon némi vigaszul, másutt is ez a nagy nemzeti hősök sorsa. Ünnep Zsolcén Hétfőn, délelőtt 11-kor kezdődik a március 15-i ünnepi megemlékezés Alsózsolcán. A nagyközség képviselő-testületének rendezvénye a 3. Számú Általános Iskola udvarán lesz. Az ünnepi beszédet dr. Balpataki Béla római katolikus plébános mondja. Szemere napjai Idén is megrendezik Miskolcon a Szemere-napokat. A programsorozatot a Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskla és Szakmunkásképző Intézet szervezi. Hétfőtől április elsejéig számos érdekességet kínálnak. Lesz megemlékezés március 15-e, a nemzeti ünnep alkalmából. A tervezett programokból érdemes megemlíteni a március 17-én esedékes KRESZ- és kismotorversenyt a március 18-ai Szemere-kupát. Március 23- án az iskolaújság-szerkesztők. 25-én az iskolarádió és -videó stúdiósok második városi találkozójának adnak otthont. Március 31-én pedig Kodály népdalversenyre várják az érdeklődőket.