Déli Hírlap, 1994. december (26. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-01 / 282. szám

Pál László miniszter a gyáriparosoknál Északkelet Autópálya Rt. alakul Tegnap délben a Gyár­iparosok Észak-magyaror­szági Szövetségénél tett lá­togatást Pál László ipari és kereskedelmi miniszter. Dr. Csornai Zoltán, az ÉGYSZ elnöke az ITC-székház tár­gyalótermében megtartott ki­bővített elnökségi ülésen em­lékeztetett arra, hogy a gyár­iparosok az elmúlt hónapok­ban fokozottan foglalkoznak a térség gondjaival, hazai üz­letemberek, a Magyar Nem­zeti Bank elnöke, az MSZOSZ elnöke és számos külföldi vendég — legutóbb Habs­burg Ottó — tett eleget meghívásuknak. Ez a térség megörökölt egy súlyos hely­zetet, gazdasági, politikai ér­telemben keresik a kivezető utat. Születtek átfogó kon­cepciók, de csak részben koncentráltak a problémák­ra. Az ÉGYSZ azt szeretné elérni, hogy egységes rend­szerben, akár négy megye összefogásával is, kezeljék a válságot. Dr. Csornai Zoltán ismé­telten bírálta a borsodi acél­ipar reorganizációjában a Borsodferr koncepcióját, mert szerinte ez nem jelent meg­oldást. Sokkal inkább a va­gyonkezelés, a privatizáció irányába kellett volna el­mozdulni. Az észak-magyar­országi gyáriparosok mögött 10 milliárd forint magántő­ke van, az ország különbö­ző részein működnek vállal­kozásaik. Viszont a tőkés partnerek a Duna vonalát alig hajlandók átlépni, ezen csak az autópálya megépíté­se segíthet, hogy a térség illeszkedjen a fővároshoz, Nyugat-Európához, illetve el­érhetők legyenek a keleti piacok is. Vázolta az Észak­kelet Autópálya Rt. létreho­zására vonatkozó koncepciót, ennek lényege, hogy négy irányba, Miskolcról kiindul­va kellene megépíteni az au­tópályákat, tehát Gyöngyös felé, majd Kassa és Bereg­­surány irányába, illetőleg Em­őd — Polgár — Debre­cen felé. Önmagában a tér­ség nem képes idecsalogat­ni a tőkét, ehhez a kor­mányzat és a helyi erők összefogására van szükség. Pál László ipari és keres­kedelmi miniszter szintén feltette a kérdést: ha kell — márpedig kell — egy fej­lesztési stratégia, azt ki fo­galmazza meg? A kormány biztos, hogy nem. Az M3-as továbbépítését mindenki tá­mogatja, érkeztek is konces­­­sziós pályázatok, de az álla­mi forrásokat nehéz lesz megtalálni. Talán a transz­­európai hálózathoz való csatlakozás révén, európai segítséget kaphatunk. T. Asztalos Ildikó, Miskolc vá­ros polgármestere emlékez­tetett a területfejlesztési közalapítvány létrejöttére, amely két fejlesztési progra­mot is letesz majd az asz­talra, ezek figyelembevéte­lével kellene majd döntenie a kormánynak. Petrenkó János ózdi vál­lalkozó szenvedélyesen osto­rozta a kormányt, mond­ván, hogy a Pekó Művek megszüntetésében a minden­kori kormányzati magatar­tásnak van szerepe. Erre Pál László azt válaszolta: nem a kormány felelős azért, hogy egy magánvál­lalat összeomlott, s kor­mányzati eszközökkel csakis a törvényes kereteken belül lehet segíteni, ha lehet. Farkas Zoltán, Tiszaújvá­­ros polgármestere megkér­dezte: igaz-e, hogy a MOL bekebelezi a TVK-t? Pál László határozottan cáfol­ta, hogy az IKM-nek köze lenne ahhoz a javaslathoz, amely a TVK MOL-ba való integrálását célozná. Ez el­len személy szerint is tilta­kozik. Nem is tudja, honnan származik a gondolat, min­denesetre zavarok mutatkoz­nak az ÁV Rt. és a tárcák közötti kommunikációban, de ezt oldani fogja a privatizá­ciós törvény, amely kötele­zővé teszi az egyeztetést az ÁV Rt. és a tárcák között. Gömbe László a közép­­vállalkozók nevében hang­súlyozta, hogy Borsodban nemcsak acélipar van, ha­nem számos más vállalko­zás is, elsődleges szerinte az úthálózat kiépítése, az ide­genforgalom fejlesztése, a külkereskedelmi tevékenység honosítása. Pál László ipari és keres­­­kedelmi miniszter újfent hangsúlyozta: nincs jó meg­oldás, ezért valószínűleg kompromisszum születik. Egyelőre az biztos, hogy a rúd-dróthengerművet vala­miképpen tovább kell fej­leszteni. A gyáriparosok vendége­ként jelen volt a megbeszé­lésen az RMDSZ alelnöke, Verestóy Attila, aki azt hangsúlyozta: előbb-utóbb minden­­ kormánynak komo­lyan kell venni az Európai Unióhoz való csatlakozást, nyilvánvaló, hogy illeszthe­tő, térségileg összekapcsol­ható infrastruktúrára van szükség,­ s az érdekelt józan körök tudják, hogy a poli­tikai demagógiát a gazda­ságnak nem szabad követ­nie. Zárszavában dr. Csornai Zoltán, az ÉGYSZ elnöke kiemelte: az ülés résztve­vőinek rangos köre, és az ér­demi vita is azt bizonyítot­ta, hogy a gyáriparosok ma már elfoglalják azt a helyet az ország és a régió társa­dalmi, gazdasági, politikai életében, mint egykoron. Be­jelentette azt is, hogy a szaktárcákkal történt egyez­tetés alapján valószínűleg hamarosan bejelentheti az Északkelet Autópálya Rt. megalakulását. Képünkön, balról jobbra: Kereszti József, az OGYSZ elnökségi tagja, fái László ipari és keres­kedelmi miniszter, dr. Csornai Zoltán, az ÉGYSZ elnöke, Tompa Sándor országgyűlési képviselő, T. Asztalos Ildikó, Miskolc polgármestere. A vállalkozókra szüksége van a városnak Kétmilliárd forint 4000 munkahely létrehozásához? Miskolc város prominens vállalkozóival találkozott tegnap délután Pál László ipari és kereskedelmi mi­niszter, a Vásáriroda Kft. Győri kapui Üzleti Klubjá­ban. Pál László, elemezve az ország gazdasági helyzetét, sajnálattal jegyezte meg, hogy a nemzeti jövedelem 20 százalékkal esett vissza 1989 óta, s ha következete­sen végrehajtjuk a várható­an életbe lépő programokat, tíz év kell ahhoz, hogy a tíz évvel ezelőtti szinten él­jünk. Eltűnt az export, az import viszont nagymérték­ben megnőtt. Van mód a piacok visszaszerzésére, pél­dául Moszkva városát élel­miszeripari, gépipari, gyógy­­­szeripari és egyéb magyar termékekkel láthatjuk el. Kecsegtetőek az új kínai, indonéziai, japán, angol és amerikai kapcsolatok. Készül egy informatikai nemzeti program, amely a hazai szel­lemi tőkét kívánja mozgás­ba hozni. A gazdaság egy­­harmadáról szinte semmi­lyen képe nincs a kormány­zatnak, mert az informáci­ók hiányoznak. Olyan kör­nyezetet kíván teremteni a kormányzat, amely az infor­matikai vállalkozásokat be­indítaná, fellendítené. A vállalkozók a kötetlen beszélgetés keretében szóba hozták a piacvédelem és vámszabályozás vargabetűit, a gazdasági információ hiá­nyosságát, a régi, elavult gyárak tehetetlenségét. Emel­lett az idegenforgalom kap­csán az a sajnálatos és ál­datlan helyzet került terí­tékre, hogy például Miskolc városában 20 engedéllyel működő idegenforgalmi cég mellett még 80 „rabsic” cég is garázdálkodik... Barkóczi István, a kama­ra mellett működő közép­­vállalkozók nevében kérdez­te: szándékozik-e a kormány támogatást adni a termelő munkahelyek létrehozásá­hoz? Az általuk irányított cégekben elsősorban fizikai munkásokat alkalmaznak, je­lenleg 500-at, de ennél töb­bet is tudnának foglalkoz­tatni, ha valamiféle pozitív megkülönböztetést élvezné­nek. Pál László ipari és keres­kedelmi miniszter meghök­kentő ajánlatot tett. Fel­ajánlott kétmilliárd forintot munkahelyteremtés céljára, illetőleg Ózdon is még egy­­milliárd forint erejéig van erre lehetőség, ha Barkóczi István és társai, köztük Va­dász Zoltán, 10 napon belül a miniszter asztalára lete­szik a számítással alátá­masztott munkahelyteremtő nyilatkozatot. Ez azt jelen­tené, hogy így négyezer em­bernek lehetne munkát adni. Tompa Sándor a hozzá in­tézett kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos önkormányzati fel­adatok, amelyeket a város vezetése a jövőben semmi­képp sem kerülhet ki. Ezek egyike a vállalkozókkal való szoros és rendszeres kapcso­lattartás, amire egyebek kö­zött a Közjogi Kamara is kiváló partner lehet. A kommunális szolgáltatá­sokkal kapcsolatban is van­nak már privatizációs ter­vek, hiszen a vállalkozók Miskolc infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesz­téséből is jóval nagyobb részt vállalhatnának, mint eddig. A jövőre már akár egy­­milliárd forintot elérő ön­­kormányzati ingatlanok él­es bérbeadásából származó jövedelmet, a lakásalapot is racionálisan kell felhasznál­ni, hogy megállíthassuk Mis­­­kolc eladósodási folyamatát. A város vagyonával hatéko­nyabban kell gazdálkodni — hangsúlyozta. Ezzel összefüggésben a Miskolcon tervezett Ipari Parkról Tompa Sándor ki­fejtette, hogy a jelenleg „zöldmezős” beruházás sze­rinte kevésbé vonzó a ha­zai és külföldi vállalkozók számára, mint az olyan már meglevő és továbbfejleszthe­tő infrastruktúrával rendel­kező környezet, amelyekből több kihasználatlan a város­ban. B. G. O. — K. I. KI LESZ A KOHÁSZATTAL? A minőségi acélgyártás a cél EXPORT HELYETT INKÁBB BELFÖLDRE A Dimag-vendégházban tegnap megtartott eszme­cserén Tompa Sándor meg­hívásának eleget téve, jelen voltak a kohászati vállala­tok, felhasználók, az egye­tem, az ÁV Rt., a Borsod­ferr és a szakszervezetek képviselői. Vitaindítójában Pál László ipari és kereske­delmi miniszter utalt arra, hogy nagyon sokoldalú a szorítás, piaci, anyagi, szo­ciális, politikai. Éppen ezért december 15-én csak a ko­hászati reorganizációt tár­gyalja a kormány, és egy— másfél hónap múlva — a kohászati döntések függvé­nyében — foglalkozik a tér­ség fejlesztésével. Varga Sándor, a diósgyő­ri kohászat ügyvezetője vá­zolta a cég történetét és a pillanatnyi helyzetét. Úgy ítélte meg, hogy az ötvözött és minőségi acélgyártásnak lehet igazán jövője, ehhez a nemesacél-hengermű kor­szerűsítése szükségeltetik, il­letőleg jó lenne egy máso­dik folyamatos acélöntőmű­vet is beállítani az anyag­költséges tuskóöntés­­ kivál­tására. A fejlesztéshez, úgy tűnik, Samsung-hitel kedve­zően vehető igénybe. Joósz Gábor, a Borsod­ferr vezérigazgatója a fel­használói oldalról­­ közelítet­te meg a kérdéskört, s azt kérte, hogy a kohót és a konvertert is vásárolja ki az ÁV Rt. Mélységesen egyet­értett a hengerművek fej­lesztésével, sőt az Ózdi Rúd- és Dróthengermű fejlesztése mellett tette le a voksát. Lippai István, az Borsodi Ércelőkészítő Mű igazgatója szerint jórészt azért expor­tálnak a hulladékokkal fog­lalkozó cégek, mert a kohá­szat fizetésképtelen. Amen­­­nyiben a kohászat fizetőké­pessége megoldódik, egy vo­nalon, egy időben történő beszállítással, egy­­ koncent­rált bázissal a hulladékellá­­tást garantálni lehet. Készek a kereskedők tőkét is hoz­ni, hogy a rendszer működ­jön. Gúr Nándor, a megyei munkaügyi központ megbí­zott igazgatója figyelmezte­tett, hogy a munkaerőpiaci bizottság legutóbbi ülésén félmilliárd forintot vontak el a térségből. Olyan ten­denciák kezdenek érvénye­sülni, amelyek ismételten politikai feszültséghez ve­zethetnek. Ezek mindenkép­pen egyedi kezelést igényel­nek. Károly Gyula professzor a szakma nevében fejtette ki véleményét, s azt találta mondani: egyszerűen nem igaz, hogy ívkemencékkel nem lehet tiszta­­ acélt gyár­tani, ugyanis csakis ezekből lehet. A nyolcvanas években korszerűnek számító konver­ter ma már nem annyira egyedülálló, hiszen a jelen­leg üzemelő 667 konverterből a világon mindössze 47 felső befúvásos, a nagyolvasztó fölött pedig eljárt az idő. Szalma István, a Borsod­ferr vezérigazgató-helyettese egyetértett azzal, hogy a borsodi kohászatra stratégiai szempontból szükség van. A 2014-es kormányhatározat alapvető problémája, hogy nem lehet cél az export fo­kozása, nekünk a belföld ellátására kell beilleszkedni. Borsodban szinte mindig a metallurgiát fejlesztették, vi­lágszínvonalú acélművünk van, emellett a feldolgozó részek épp csak megfelel­nek, vagy egyáltalán nem felelnek meg a követelmé­nyeknek. Ezért készárusoro­kat kell fejleszteni. Befekte­tő az acélipari vertikumba nem jön. Voltak ugyan kí­sérletek, de azok kudarcba fulladtak, viszont ha egy korszerű kohászat jön létre, erre lehet befektetőt találni. Kocsis István, az ÁV Rt. vezérigazgató-helyettese azt mondta, hogy az ózdi és a drótgyári kivásárlást határ­időre, november 30-ig tudták teljesíteni, ám Diósgyőr ese­tében 9—10 milliárd forint­ról van szó, ami az ÁV Rt.-t terhelné, s további egyezke­dések szükségesek a Reorg Rt.-vel, mint felszámolóval. Természetesen az ÁV Rt. a kivásárlás esetén a kohót és a konvertert is átvenné, lét­rejönne a Diósgyőri Acélmű­vek Kft. Pál László úgy ítélte meg­­helyes, ha az érdekeltekkel együtt a kormányzat a mi­nőségi acélgyártás irányába mozdul el. Egyetértett az­zal, hogy a hengerműi fej­lesztéseket mihamarabb meg kell valósítani, s a hulladék­­rendszer sem tűr halasztást, de a foglalkoztatást nem a kohászaton belül kell meg­találni. Ezt egyszer már ki kell mondani. Valószínűleg nincs jó megoldás, a kor­mány kompromisszumos dön­tést fog hozni. A sínhengerlés korábban jövedelmező üzletágnak számított Diós­győrött ... (Czakó Lajos felvétele) 1994. december 1„ csütörtök Déli Hírlap 3

Next