Déli Hírlap, 1994. december (26. évfolyam, 282-307. szám)
1994-12-01 / 282. szám
Pál László miniszter a gyáriparosoknál Északkelet Autópálya Rt. alakul Tegnap délben a Gyáriparosok Észak-magyarországi Szövetségénél tett látogatást Pál László ipari és kereskedelmi miniszter. Dr. Csornai Zoltán, az ÉGYSZ elnöke az ITC-székház tárgyalótermében megtartott kibővített elnökségi ülésen emlékeztetett arra, hogy a gyáriparosok az elmúlt hónapokban fokozottan foglalkoznak a térség gondjaival, hazai üzletemberek, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az MSZOSZ elnöke és számos külföldi vendég — legutóbb Habsburg Ottó — tett eleget meghívásuknak. Ez a térség megörökölt egy súlyos helyzetet, gazdasági, politikai értelemben keresik a kivezető utat. Születtek átfogó koncepciók, de csak részben koncentráltak a problémákra. Az ÉGYSZ azt szeretné elérni, hogy egységes rendszerben, akár négy megye összefogásával is, kezeljék a válságot. Dr. Csornai Zoltán ismételten bírálta a borsodi acélipar reorganizációjában a Borsodferr koncepcióját, mert szerinte ez nem jelent megoldást. Sokkal inkább a vagyonkezelés, a privatizáció irányába kellett volna elmozdulni. Az észak-magyarországi gyáriparosok mögött 10 milliárd forint magántőke van, az ország különböző részein működnek vállalkozásaik. Viszont a tőkés partnerek a Duna vonalát alig hajlandók átlépni, ezen csak az autópálya megépítése segíthet, hogy a térség illeszkedjen a fővároshoz, Nyugat-Európához, illetve elérhetők legyenek a keleti piacok is. Vázolta az Északkelet Autópálya Rt. létrehozására vonatkozó koncepciót, ennek lényege, hogy négy irányba, Miskolcról kiindulva kellene megépíteni az autópályákat, tehát Gyöngyös felé, majd Kassa és Beregsurány irányába, illetőleg Emőd — Polgár — Debrecen felé. Önmagában a térség nem képes idecsalogatni a tőkét, ehhez a kormányzat és a helyi erők összefogására van szükség. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter szintén feltette a kérdést: ha kell — márpedig kell — egy fejlesztési stratégia, azt ki fogalmazza meg? A kormány biztos, hogy nem. Az M3-as továbbépítését mindenki támogatja, érkeztek is koncessziós pályázatok, de az állami forrásokat nehéz lesz megtalálni. Talán a transzeurópai hálózathoz való csatlakozás révén, európai segítséget kaphatunk. T. Asztalos Ildikó, Miskolc város polgármestere emlékeztetett a területfejlesztési közalapítvány létrejöttére, amely két fejlesztési programot is letesz majd az asztalra, ezek figyelembevételével kellene majd döntenie a kormánynak. Petrenkó János ózdi vállalkozó szenvedélyesen ostorozta a kormányt, mondván, hogy a Pekó Művek megszüntetésében a mindenkori kormányzati magatartásnak van szerepe. Erre Pál László azt válaszolta: nem a kormány felelős azért, hogy egy magánvállalat összeomlott, s kormányzati eszközökkel csakis a törvényes kereteken belül lehet segíteni, ha lehet. Farkas Zoltán, Tiszaújváros polgármestere megkérdezte: igaz-e, hogy a MOL bekebelezi a TVK-t? Pál László határozottan cáfolta, hogy az IKM-nek köze lenne ahhoz a javaslathoz, amely a TVK MOL-ba való integrálását célozná. Ez ellen személy szerint is tiltakozik. Nem is tudja, honnan származik a gondolat, mindenesetre zavarok mutatkoznak az ÁV Rt. és a tárcák közötti kommunikációban, de ezt oldani fogja a privatizációs törvény, amely kötelezővé teszi az egyeztetést az ÁV Rt. és a tárcák között. Gömbe László a középvállalkozók nevében hangsúlyozta, hogy Borsodban nemcsak acélipar van, hanem számos más vállalkozás is, elsődleges szerinte az úthálózat kiépítése, az idegenforgalom fejlesztése, a külkereskedelmi tevékenység honosítása. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter újfent hangsúlyozta: nincs jó megoldás, ezért valószínűleg kompromisszum születik. Egyelőre az biztos, hogy a rúd-dróthengerművet valamiképpen tovább kell fejleszteni. A gyáriparosok vendégeként jelen volt a megbeszélésen az RMDSZ alelnöke, Verestóy Attila, aki azt hangsúlyozta: előbb-utóbb minden kormánynak komolyan kell venni az Európai Unióhoz való csatlakozást, nyilvánvaló, hogy illeszthető, térségileg összekapcsolható infrastruktúrára van szükség, s az érdekelt józan körök tudják, hogy a politikai demagógiát a gazdaságnak nem szabad követnie. Zárszavában dr. Csornai Zoltán, az ÉGYSZ elnöke kiemelte: az ülés résztvevőinek rangos köre, és az érdemi vita is azt bizonyította, hogy a gyáriparosok ma már elfoglalják azt a helyet az ország és a régió társadalmi, gazdasági, politikai életében, mint egykoron. Bejelentette azt is, hogy a szaktárcákkal történt egyeztetés alapján valószínűleg hamarosan bejelentheti az Északkelet Autópálya Rt. megalakulását. Képünkön, balról jobbra: Kereszti József, az OGYSZ elnökségi tagja, fái László ipari és kereskedelmi miniszter, dr. Csornai Zoltán, az ÉGYSZ elnöke, Tompa Sándor országgyűlési képviselő, T. Asztalos Ildikó, Miskolc polgármestere. A vállalkozókra szüksége van a városnak Kétmilliárd forint 4000 munkahely létrehozásához? Miskolc város prominens vállalkozóival találkozott tegnap délután Pál László ipari és kereskedelmi miniszter, a Vásáriroda Kft. Győri kapui Üzleti Klubjában. Pál László, elemezve az ország gazdasági helyzetét, sajnálattal jegyezte meg, hogy a nemzeti jövedelem 20 százalékkal esett vissza 1989 óta, s ha következetesen végrehajtjuk a várhatóan életbe lépő programokat, tíz év kell ahhoz, hogy a tíz évvel ezelőtti szinten éljünk. Eltűnt az export, az import viszont nagymértékben megnőtt. Van mód a piacok visszaszerzésére, például Moszkva városát élelmiszeripari, gépipari, gyógyszeripari és egyéb magyar termékekkel láthatjuk el. Kecsegtetőek az új kínai, indonéziai, japán, angol és amerikai kapcsolatok. Készül egy informatikai nemzeti program, amely a hazai szellemi tőkét kívánja mozgásba hozni. A gazdaság egyharmadáról szinte semmilyen képe nincs a kormányzatnak, mert az információk hiányoznak. Olyan környezetet kíván teremteni a kormányzat, amely az informatikai vállalkozásokat beindítaná, fellendítené. A vállalkozók a kötetlen beszélgetés keretében szóba hozták a piacvédelem és vámszabályozás vargabetűit, a gazdasági információ hiányosságát, a régi, elavult gyárak tehetetlenségét. Emellett az idegenforgalom kapcsán az a sajnálatos és áldatlan helyzet került terítékre, hogy például Miskolc városában 20 engedéllyel működő idegenforgalmi cég mellett még 80 „rabsic” cég is garázdálkodik... Barkóczi István, a kamara mellett működő középvállalkozók nevében kérdezte: szándékozik-e a kormány támogatást adni a termelő munkahelyek létrehozásához? Az általuk irányított cégekben elsősorban fizikai munkásokat alkalmaznak, jelenleg 500-at, de ennél többet is tudnának foglalkoztatni, ha valamiféle pozitív megkülönböztetést élveznének. Pál László ipari és kereskedelmi miniszter meghökkentő ajánlatot tett. Felajánlott kétmilliárd forintot munkahelyteremtés céljára, illetőleg Ózdon is még egymilliárd forint erejéig van erre lehetőség, ha Barkóczi István és társai, köztük Vadász Zoltán, 10 napon belül a miniszter asztalára leteszik a számítással alátámasztott munkahelyteremtő nyilatkozatot. Ez azt jelentené, hogy így négyezer embernek lehetne munkát adni. Tompa Sándor a hozzá intézett kérdésekre válaszolva hangsúlyozta, hogy vannak bizonyos önkormányzati feladatok, amelyeket a város vezetése a jövőben semmiképp sem kerülhet ki. Ezek egyike a vállalkozókkal való szoros és rendszeres kapcsolattartás, amire egyebek között a Közjogi Kamara is kiváló partner lehet. A kommunális szolgáltatásokkal kapcsolatban is vannak már privatizációs tervek, hiszen a vállalkozók Miskolc infrastruktúrájának és szolgáltatásainak fejlesztéséből is jóval nagyobb részt vállalhatnának, mint eddig. A jövőre már akár egymilliárd forintot elérő önkormányzati ingatlanok éles bérbeadásából származó jövedelmet, a lakásalapot is racionálisan kell felhasználni, hogy megállíthassuk Miskolc eladósodási folyamatát. A város vagyonával hatékonyabban kell gazdálkodni — hangsúlyozta. Ezzel összefüggésben a Miskolcon tervezett Ipari Parkról Tompa Sándor kifejtette, hogy a jelenleg „zöldmezős” beruházás szerinte kevésbé vonzó a hazai és külföldi vállalkozók számára, mint az olyan már meglevő és továbbfejleszthető infrastruktúrával rendelkező környezet, amelyekből több kihasználatlan a városban. B. G. O. — K. I. KI LESZ A KOHÁSZATTAL? A minőségi acélgyártás a cél EXPORT HELYETT INKÁBB BELFÖLDRE A Dimag-vendégházban tegnap megtartott eszmecserén Tompa Sándor meghívásának eleget téve, jelen voltak a kohászati vállalatok, felhasználók, az egyetem, az ÁV Rt., a Borsodferr és a szakszervezetek képviselői. Vitaindítójában Pál László ipari és kereskedelmi miniszter utalt arra, hogy nagyon sokoldalú a szorítás, piaci, anyagi, szociális, politikai. Éppen ezért december 15-én csak a kohászati reorganizációt tárgyalja a kormány, és egy— másfél hónap múlva — a kohászati döntések függvényében — foglalkozik a térség fejlesztésével. Varga Sándor, a diósgyőri kohászat ügyvezetője vázolta a cég történetét és a pillanatnyi helyzetét. Úgy ítélte meg, hogy az ötvözött és minőségi acélgyártásnak lehet igazán jövője, ehhez a nemesacél-hengermű korszerűsítése szükségeltetik, illetőleg jó lenne egy második folyamatos acélöntőművet is beállítani az anyagköltséges tuskóöntés kiváltására. A fejlesztéshez, úgy tűnik, Samsung-hitel kedvezően vehető igénybe. Joósz Gábor, a Borsodferr vezérigazgatója a felhasználói oldalról közelítette meg a kérdéskört, s azt kérte, hogy a kohót és a konvertert is vásárolja ki az ÁV Rt. Mélységesen egyetértett a hengerművek fejlesztésével, sőt az Ózdi Rúd- és Dróthengermű fejlesztése mellett tette le a voksát. Lippai István, az Borsodi Ércelőkészítő Mű igazgatója szerint jórészt azért exportálnak a hulladékokkal foglalkozó cégek, mert a kohászat fizetésképtelen. Amennyiben a kohászat fizetőképessége megoldódik, egy vonalon, egy időben történő beszállítással, egy koncentrált bázissal a hulladékellátást garantálni lehet. Készek a kereskedők tőkét is hozni, hogy a rendszer működjön. Gúr Nándor, a megyei munkaügyi központ megbízott igazgatója figyelmeztetett, hogy a munkaerőpiaci bizottság legutóbbi ülésén félmilliárd forintot vontak el a térségből. Olyan tendenciák kezdenek érvényesülni, amelyek ismételten politikai feszültséghez vezethetnek. Ezek mindenképpen egyedi kezelést igényelnek. Károly Gyula professzor a szakma nevében fejtette ki véleményét, s azt találta mondani: egyszerűen nem igaz, hogy ívkemencékkel nem lehet tiszta acélt gyártani, ugyanis csakis ezekből lehet. A nyolcvanas években korszerűnek számító konverter ma már nem annyira egyedülálló, hiszen a jelenleg üzemelő 667 konverterből a világon mindössze 47 felső befúvásos, a nagyolvasztó fölött pedig eljárt az idő. Szalma István, a Borsodferr vezérigazgató-helyettese egyetértett azzal, hogy a borsodi kohászatra stratégiai szempontból szükség van. A 2014-es kormányhatározat alapvető problémája, hogy nem lehet cél az export fokozása, nekünk a belföld ellátására kell beilleszkedni. Borsodban szinte mindig a metallurgiát fejlesztették, világszínvonalú acélművünk van, emellett a feldolgozó részek épp csak megfelelnek, vagy egyáltalán nem felelnek meg a követelményeknek. Ezért készárusorokat kell fejleszteni. Befektető az acélipari vertikumba nem jön. Voltak ugyan kísérletek, de azok kudarcba fulladtak, viszont ha egy korszerű kohászat jön létre, erre lehet befektetőt találni. Kocsis István, az ÁV Rt. vezérigazgató-helyettese azt mondta, hogy az ózdi és a drótgyári kivásárlást határidőre, november 30-ig tudták teljesíteni, ám Diósgyőr esetében 9—10 milliárd forintról van szó, ami az ÁV Rt.-t terhelné, s további egyezkedések szükségesek a Reorg Rt.-vel, mint felszámolóval. Természetesen az ÁV Rt. a kivásárlás esetén a kohót és a konvertert is átvenné, létrejönne a Diósgyőri Acélművek Kft. Pál László úgy ítélte meghelyes, ha az érdekeltekkel együtt a kormányzat a minőségi acélgyártás irányába mozdul el. Egyetértett azzal, hogy a hengerműi fejlesztéseket mihamarabb meg kell valósítani, s a hulladékrendszer sem tűr halasztást, de a foglalkoztatást nem a kohászaton belül kell megtalálni. Ezt egyszer már ki kell mondani. Valószínűleg nincs jó megoldás, a kormány kompromisszumos döntést fog hozni. A sínhengerlés korábban jövedelmező üzletágnak számított Diósgyőrött ... (Czakó Lajos felvétele) 1994. december 1„ csütörtök Déli Hírlap 3