Déli Hírlap, 1995. június (27. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-07 / 131. szám

SZÓ NÉLKÜL SZÚRT A PRESSZÓ ELŐTT ‘WIJT’ ? ■ ■ / ■ l&eshalal Sajóhidvégen A 60 éves T. Imre lánya, T. Éva 1994 nyarán lépett élettársi kapcsolatra ifj. L. Tiborral. A férfi nagyon el­lenezte a kapcsolatot, és ezt lányának és L. Tibornak is elmondta. Ez azonban sem­mit nem változtatott kette­jük kapcsolatán. Apa és lánya 1994. novem­ber 16-án a kora délutáni órákban a sajóhídvégi Böbe presszóba mentek, amely a férfi lakásától mintegy 50— 60 méterre található. T. Im­re vodkát és sört ivott, de ugyanebben az időben itt volt L. Tibor is. Kis idő múlva mindketten elhagy­ták a helyiséget. L. Tibor egy lovasszekérrel érkezett, amelyen testvére, L. Melin­da, valamint B. József ült. A presszó előtt T. Imre fel­szólította L. Tibort, hogy hagyjon békét a lányának, különben leszúrja. A nyo­maték kedvéért a zsebkését is elővette. Végül lánya csi­tította le, és mindkét fél el­indult hazafelé. Otthon L. Tibor elmesél­te családjának a presszó előtt történteket, illetve ott­tartózkodó barátjának, O. Gábornak. Elhatározták, hogy felkeresik T. Imrét és felelősségre vonják fenyege­tései miatt. Ennek megfele­lően négyen — L. Tibor, O. Gábor, L. Melinda és idő­sebb L. Tiborné — elment az idős férfi háza elé, ott hangosan szidni kezdték, megfenyegették. Közülük a leghangosabb, a legdurvább O. Gábor volt. Végül T. Éva küldte el őket. A társaság a Böbe pres­­­szóba vonult. T. Imre ké­sőbb újra betért ide, de ek­kor még csak távolról mé­regették egymást a harago­sok. L.-ék végül kimentek az épület elé és az ajtó előtt beszélgettek. T. Imre követ­te őket, majd mindezt előze­tes szóváltás nélkül a neki háttal álló O. Gábort vállon ragadta, maga felé fordítot­ta, és a zsebkésével mellbe­szúrta. A késelés után az idős férfi elszaladt, O. Gábor megpróbált utána eredni, de néhány lépés után összeesett. A helyszínre érkező mentők a vérző sérültet azonnal kórházba szállították, ám ott a férfi meghalt. Az orvosszakértői véle­mény szerint a szúrás meg­sértette a bal tüdő felső le­benyét, a tüdőverőér szív­­burki szakaszát, és végül ez vezetett O. Gábor halálához. A sérülések közvetlenül élet­­veszélyesek voltak, a férfi életét azonban az idejében alkalmazott szakszerű orvo­si ellátás sem menthette volna meg. A szakértők megállapították azt is, hogy a bűncselekmény idején O. Gábor közepes, míg T. Imre súlyos fokú alkoholos befo­lyásoltság állapotában volt. T. Imre a kihallgatások so­rán a szúrás tényét nem vi­tatta, és azzal védekezett, hogy az őt jogtalanul ért tá­madás elhárítása érdekében használta kését. A B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitány­ság vizsgálati osztálya a T. Imre ellen emberölés miatt indított nyomozást befejez­te, az ügyet vádemelésre át­adta az ügyészségnek. H. Sz. 8 Dőli Kiírtat» Vízitragédia Sárospatakon A hosszúra nyúlt hétvége alatt nagyon súlyos bűncse­lekmény nem történt me­gyénkben, ez azonban nem jelenti azt, hogy a nyomo­zók munka nélkül marad­tak volna. Sikerült elfogni azt a tet­test, aki — mint a legutób­bi forrónyomos összefogla­lóban leírtuk — Miskolcon, a Herczeg Ferenc utcában egy járókelő nyakából ki­tépte láncát. Társát kere­sik a rendőrök. Még pénteken este történt, hogy Sárospatakon csóna­kázni indult egy 31 éves tállyai férfi. Rövid idő múl­va a vízbe esett, és holttes­tét csak később fogták ki a tűzoltók. Hivatalos személy elleni erőszak miatt indítottak el­járást két szuhogyi fiatal­ember ellen. Szombaton 11 óra tájban ellenőrizni akar­tak a rendőrök egy társasá­got, ám annak tagjai szidni kezdték a járőröket, majd pedig elfutottak. Mikor a rendőrök megpróbálták el­fogni őket, rájuk támadtak, de végül sikerült előállítani a fiatalokat. Halált hozó kaszinó Megjelent a Zsaru rend­őrségi magazin legfrissebb száma, amely ezúttal is ta­nulságos történetekkel szol­gál. A fiatal budapesti vállal­kozó krimibe illő rejté­lyes halála valószínűleg egy tízmilliós adóssággal van ös­­­szefüggésben. Zoltánt sokan figyelmeztették: ha kaszinót alapít, veszélyes területre lép. A férfi holttestét rend­őrök találták meg lakásá­nak fürdőkádjában, majd napokon belül a lángok martaléka lett kft.-jének irodája. Legutóbb egy „szuggesz­­topéd nyúltenyésztő tanfo­lyamon” tűnt fel az a 28 éves férfi, aki hosszabb ide­je a Csongrád megyei be­fektetők és vállalatok réme. Markovics József kedvező tőkeelhelyezés ígéretével csalt ki milliókat kuncsaft­jaiból, s most azért is kere­sik a zsaruk, mert nagy té­telben szállított el cigaret­tát Tisza-menti dohányke­reskedelmi cégektől fizetés nélkül. Dániában a többrendbeli nemi erőszakot elkövetők évtizedek óta választhatnak az életfogytig tartó börtön és a kasztráció között. Az egyedülálló joggyakorlat alapján a 70-es évekig se­bészeti úton, azóta hormo­nális kezeléssel végzik­ el a kasztrálást. Vannak, akiknek olyan marha szerencséjük van, hogy a Duna partján sétál­va többszázezer forint érté­kű műszaki és háztartási cikkeket találnak csak úgy véletlenül. Legalábbis ezt akarta elhitetni a szentend­rei zsarukkal az a dicső kvartett, amely valószínűleg inkább egy budakalászi üdülő kifosztásában jeleske­dett, semmint egy Duna­­parti sétában. I . RENDŐRSÉGI MAGAZIN Meggyalázott egyiptomi Dr. Mohamed Kamel Kha­lifa, egy Szaúd-Arábiában praktizáló egyiptomi orvos tavaly júniusban panaszt tett a szaúdi hivatalnokok­nál, hogy Ahmed nevű hét­éves kisfiát szexuálisan zak­latta iskolaigazgatója. A szaúdi hatóságok cserébe rá­galmazásért 45 napra bör­tönbe csukták és kétszáz kor­bácsütést mértek ki rá. Ah­med és az édesanyja haza­menekült Egyiptomba, ahol egy bíróság megállapította, hogy a kisfiút megerőszakol­ták. A múlt héten az em­berjogi mozgalmak tiltakozá­sa ellenére Mohamedet, Ah­med apját ismét nyolcvan­szor megkorbácsolták egy 2000 emberből álló, ujjongó tömeg előtt. Szaúd-Arábiá­ban, ahol az iszlám törvé­nyei uralkodnak, gyakorta tartanak nyilvános fenyíté­seket, olykor kivégzéseket is,­ és a lakosság előszere­tettel vesz részt az ilyen mu­latságokon. Dr. Mohamed Kamel Kha­lifa a korbácsolás után ha­zarepülhetett Egyiptomba, ahol így nyilatkozott: — Sírtam az egyiptomiak méltóságáért. Ártatlan va­gyok, és a szaúdiak eszköz­ként akarnak felhasználni perverz oktatási rendszerük és rothadt jogrendszerük le­leplezésére. Kairó polgárai megdöb­benve és felháborodva fo­gadták a hírt, hogy egy honfitársukat milyen igazta­lan és kegyetlen büntetés érte Szaúd-Arábiában. A Mercedes is törik A német autósok is törik magukat, mint azt f elvételünk is tanúsítja. Munkatársaink Hollan­diából hazafelé, az egyik német autópályán kapták lencsevégre ezt az alaposan összetört Mercedest. Talán a magyar gépkocsivezetőknek sem árt elgondolkodniuk: rosszabb autókkal, rosszabb utakon - itthon - nem árt jobban figyelni, hiszen a még sokszor irigyelt Németor­szágban is gyakran hajszálon múlik az autóban ülők élete. (Jakubik László felvétele) törpetolvajok járják Nagy-Britanniát Ahogy a kerti törpék és egyéb kerti díszítmények di­vatja eluralkodik Nagy-Bri­­tannián, a törpetolvajok is egyre jobb üzletet látnak abban, hogy a híresen jól karbantartott és szépen dí­szített brit kerteket meg­fosszák ékességeiktől. A legújabb, egy tolvajbanda, melynek már nyomára buk­kant a Scotland Yard, de még nem ért utat, nagyi tel­jesítményű daruskocsival járja a kertvárosokat, mely nemcsak a kőből faragott vagy bronzba öntött kerti törpéket, hanem a nagyobb szobrokat is egy perc alatt leemeli talapzatukról. 1995. június 7., szerda OKLAHOMÁBÓL JÖTT A robbantás világcsúcstartója Valahol a Kecskemétre vezető országút egyik par­kolójában egy Volkswagen kisbuszból hárman szállnak ki. Fáradtak, porosak, most jöttek a terepről. Csomag­jukból lejátszásra is képes videokamera kerül elő. Pe­reg a film: a helyszín Okla­homa City, a kockákon a szövetségi irodaház utolsó néhány másodperce, az épü­let robbantás általi meg­semmisítésének döbbenetes látványa. „Látja — kérdezi tőlem Mark Loizeaux, te­nyerében átnyújtva a pici kamerát — „hogy még most is félárbócon van az ame­rikai zászló?” Ahogy az óriási por felszáll, a lassított felvétel kockáin az egyetlen kiemelkedő pont a zászlórúd marad. Az irodaépület, mintha egyszerre minden emeleten kihúzták volna a talajt, a tartóelemek „lába” alól, szelíden összecsukódik, majd teljesen megadja ma­gát. Loizeaux úr, aki lányával és pirotechnikus szakértőjé­vel érkezett Magyarország­ra, a Magyar Honvédség Scud rakétáinak megsemmi­sítését irányítja, az USA külügyminisztériumának le­szerelési alapítványa megbí­zásából. A CDI rövidítés (Control­led Demolition Internatio­nal) mögött, melyet Loi­zeaux névjegyén látok, egy világviszonylatban páratlan robbantási és bontási vállal­kozás áll. A 32 emeletes Sao Paolo-i toronyház általuk kivitelezett felrobbantása a maga módján világcsúcs volt, melyet még senki sem múlt felül. A vasbeton szer­kezetes épületek robbantásá­ban is ők a csúcstartók — micsoda véletlen — egy szállodát éppen Oklahoma Cityben robbantottak fel 1978-ban. „Implóziónak mondjuk azt a technikát” — világosít fel Loizeaux, „amikor nem pusztán a robbanóanyag ere­je, hanem a gravitáció is abba az irányba hat, amely­be mi kívánjuk. Ez a mi szabadalmunk”. Ennek a technikának a látványos ér­vényesülése volt az Oklaho­ma City-beli irodaház vég­ső felrobbantása is, melyhez a szakértők kevesebb, mint ezredannyi robbanóanyagot használtak fel, mint a me­rénylő. „Sajnos a terrorista az épület sebezhető pontját taláta meg, valószínűleg vé­letlenül, de az sem lehetet­len, hogy értett az építészet­hez.” Ha korábban felmérték volna, hogy milyen súlyosan megrokkant az épület szer­kezete a merénylet követ­keztében, akkor lehet, hogy óvatosabban kutattak volna a mentés során. Bár amikor kiderült, hogy az épületet csak végleg lebontani lehet, és veszélyes megközelíteni, a mentőakciók hősiessége egyáltalán nem hagyott alább. • A CÉLPONT A RAKÉTA Loizeaux és ma is családi tulajdonban lévő cégének munkatársai nem Magyaror­szágon láttak először fel­­robbantásra ítélt rakétát. Lettországba­n május 4-én, a függetlenség kikiáltásának ötödik évfordulóján a köz­­társasági elnök és a minisz­terelnök jelenlétében sem­misítettek meg egy majd­nem 80 méter magas radar­tornyot. Ez a robbantás egy több millió dollár értékű projekt része volt, melynek során egy 25 objektumból álló katonai komplexumot bontanak le. „Nyilvánvalóan az egész világnak nyereség, ha a fe­nyegető fegyverekből keve­sebb lesz” — mondja a ko­moly, megfontolt beszédű szakértő. „Megtiszteltetés számomra, hogy a volt szov­jet érdekszférában ilyen projekten dolgozhatok.” Loizeaux az Egyesült Ál­lamokban végzett először ilyen munkát: interkonti­nentális ballisztikus rakétá­kat semmisítettek meg. De alig várja, hogy Ukrajna, Magyarország és Kazahsztán után Oroszország is csatla­kozzon ehhez a­­ sorhoz. „Úgyis az oroszok lesznek az utolsók...” — mondja némi malíciával, s hozzáte­szi, hogy a volt szovjet or­szágokban és Magyarorszá­gon szerzett tapasztalatait összehasonlítva úgy gondol­ja: a gyors változás nem mindig vezet sikerre. Sze­rinte Magyarország példa­mutató a fokozatos átmenet tekintetében. „Önök sikerre vannak ítélve, mert vágy­nak a sikerre.” • RENGÉS UTÁN IS MOZOG Loizeaux több tízezer ki­lométert utazik évente, a vi­lág minden sarkát bejárta már. Egy évvel ezelőtt, me­séli, Szaúd-Arábiában 72 órán belül kellett felrobban­tani egy épületet, amelyik tervezési hiba miatt rész­ben beomlott. De a legin­kább embert próbáló ta­pasztalatokat a mexikóváro­si földrengés után szerezték, ahol hónapokig dolgoztak. „A földrengés által megron­gált épületeknél az az egyik veszélyforrás, hogy ezek még a rengés után is soká­ig mozognak. Mi ezt mérni tudjuk, nem ritka két-há­­rom centiméteres csúszás is egy nap alatt. De a föld­rengéseknél az épület vagy mindenhol megroggyan, vagy csak kisebb, kijavít­ható károk keletkeznek ben­ne” — magyarázza. „Az Oklahoma City-beli irodaház azért volt nehéz feladat, mert látszólag rész­ben volt csak sérült az épü­let, mégis életveszélyes volt.” De Loizeaux két nap­pal az oklahomai épület­maradványok felrobbantása után már Magyarországra jött, tőlünk­ pedig Dél-Afri­­kába megy. Majd a repülőn lesz ideje a videofelvétele­ket elemezni, mondja végül. „És pont Ön nem híve a gyors változásoknak?” — kérdem, kicsit provokálva a komoly szakértőt. Pirotech­nikusa válaszol helyette, uj­ját felemelve: „Nálunk azt szokták mondani, hogy a robbantásokkal nem jó szó­rakozni ...” Zipernovszky Kornél

Next