Déli Hírlap, 2002. április (34. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-16 / 88. szám
8 DÉLI HÍRLAP 2002. április 16., kedd Előtérben a család tagjai. (Jeney Lajos felvételei) Költő a Bódva-völgyben Emléktábla-avatás Szalonnán A barátság mélyen őrzött emlékeivel, tisztelettel és szeretettel engedem át a költészet napját ünnepelve az Életjelek rovatot Kalász László köszöntésére. Erre legméltóbb dr. Cs. Varga István irodalomtörténész professzor, aki a Költő a Bódva-völgyben című kötettel tisztelte meg Kalász László 65. születésnapját az Edelényi füzetek sorozat keretében 1998-ban. A következő évben már búcsúztatni kényszerült a költőt Perkupán, szülőhelyén, örök nyughelyén. A költészetnapi megemlékezésen Kalász László sírhelyét megkoszorúzták a megyei önkormányzat képviselői, Perkupa és Szalonna vezetői, az irodalom, a társművészetek jeles személyiségei, egykori diákjai és a családtagok. Ezt követően a szalonnai Gedeon-kastély falán emléktáblát avattak. Ebben az intézményben lévő általános iskolában hosszú ideig tanított feleségével. Álljon itt méltatásul két máig ható verse, illetve dr. Cs. Varga István professzor avatóbeszéde. Cs. Varga István K. I. Kalász László élő öröksége Méltó és igazságos, hogy Szalonna polgárai emléktáblával jelölték meg a Gedeon-kastélyban működő általános iskola falát, ahol Kalász László sokáig tanított és a családjával együtt lakott. Tudjuk: az elhunytak életét az élők emlékezete őrzi. Egy csupaszív ember, egy kiváló pedagógus költő emléktáblájának avatásakor nemcsak emlékezetünkből, de önmagunkból, a szívünkből hívtuk elő a költőt. Minden értékes kultusz lényege: akik elhunyt jeles elődeiket tisztelik, ezáltal magukat is tiszteletre méltóvá teszik. Az irodalmi kultusz legmélyebb motivációja: az igazi költő nemcsak az erényeinket énekli meg, nemcsak erkölcseink pozitív leírására vállalkozik, hanem létdilemmáinkat is felfedi, azokkal is szembesít bennünket, gyakran haraggal, önkorbácsoló rációval is. Kalász László örökségének utóéletére is érvényes: műve azzal, hogy itthagyta, nem kész. Az utókor, az utódok szellemében kell elkészülnie. Kalász László sok embert megjelölt szeretetével, sokunkat barátságába is fogadott. Nevére, emlékére, műve tiszteletére zarándokoltunk el a szép összefogással díszsírhellyé épített perkupái nyughelyéhez és a szalonnai iskolához, az új emlékhelyhez is. Kalász még megérte: nagyot fordult a világ, új évezredre haladt a krisztusi idő. Mindig mosolygott, még akkor is, ha azt tapasztalta, hogy a megtérés damaszkuszi útja helyett sokan más fordulókat választottak, sokaknak csak a köpönyege fordult. Kultusza túlélte a rendszerváltozást. Akik ismerték, szerették, őt most sem tagadják meg. Kalász Lászlót a Jóisten is jókedvében teremtette, hamisítatlan lelket, jó humort lehelt belé. Szellemesen, veleszületett humorral élte-viselte sorsát. A Kalász-kultusz központja a Bódva völgye, és az észak-magyarországi régió, bár szerte az országban számos tisztelője van. Mucsonyban róla nevezték el az általános iskolát. Meszesen emlékoszlop, emlékmű tudatosítja, hogy ott is tanított. Az edelényi Izsó Miklós Gimnázium falán emléktábla őrzi kötődését... Az edelényi könyvtár sikeres Kalász-versmondó versenyt szervezett... Kalász versben és festményen is megörökítette a szalonnai templomot: „Német tatár török felett / őrizgettél magyar eget. (...)/ csöpp példája kicsiny hazámnak / mindig mosolygok mikor látlak / folyton újulsz miként országom / - »Erős várunk« - fakad a számon.” Az Önarckép templommal című képén együtt látható a falu két nevezetessége: erős fényben, pompás szépségében a templom, előtte pedig a költő elmosódó, tűnődő és áttűnő arcképe. A szülőtáj történelmi múltját, szabadságszerető örökségét példázza az Én Igaz Fejedelmem. A fejedelem legendás emlékét mondák, utak, fák, források őrzik. A Kalászversben a kuruc kor tanulsága a jelenre üt: „túlon-túl biztos lelkünk / feltörni vagy letörni”, de megszólaltatja jövőhitét is: „bár dolgunkban elvérzünk / hullámán a reménynek / felső gyönyörűbb népünk”. Kalász Lászlónál is maga a világmindenség muzsikál már az Anyámnak kontya van versben is: „Csak akkor leszek kedvesed / Ha kerek kontyod lesz neked / Ha mint anyám, első jajomra / Gyógyírt találsz minden bajomra.” A miniatűr remekműben a lírai hős a kozmikus lét igézetében él, „ég és föld közös szertartása bontakozik ki” (Kiss Ferenc). Kalász remeklése irodalmunk legszebb anyaversei, többek közt Csoóri Sándor Anyám fekete rózsa című remeke mellé állítható. Folytatja, őrzi és erősíti a szerelmi líra bensőséges, család-tematikus vonulatát, a Petőfi, Arany, Radnóti, Illyés, Dsida, Simon István, Fodor András költészetében testet öltő hitvesi szerelem eszmei-költői örökségét. (A dalköltészet újulni tudó képességét bizonyítja, mint Nagy László Ki viszi át a szerelmet... című remekműve.) A költőutód, Fecske Csaba szerint: „Ez a vers gyönyörű. A remekművek időtlenségével, mindenség-igézetével szól hozzánk”. A családi ikonosztáz első remekművét követte és kiteljesítette az Alszol, Combok zenéje tánca, Végtelen rét havában, Színt vallók a szelekkel, Nem tudsz te rajtunk segíteni fiam... Kalász László úgy érezte, „Cserehát magaslatain” alacsonyan él, mégis célul tűzte ki: „Fölemelni e tájat”, ahol „szívünk s nem a munka nehéz”. „Tisztább világban emberként egészen” arról álmodott, hogy megéri az „élhetni bátran tehetni merészen” időszakot. Lírájának mély, esztétikai szempontból is hiteles és maradandó humánus értékei vannak. (Biztosan túlélik a kételkedőket is!) Most, amikor a felejtés mélységébe hullnak egykor divatos, ünnepelt költők, Kalász sokunkban elevenen él. A Bódva-völgy népe a szívével tudja, miért ragaszkodik ehhez az örökségéhez. Mert szellemilelki táplálékot talál benne. A négy főre fogyatkozott Hetek költőcsoport, Ágh, Bella, Buda, Serfőző is mindig megvallotta Kalász iránti szeretetét. Ezt bizonyítja Ágh István Havas gyászjelentése, Bella István Virágrög Kalász László sírjába című verse is: Most földbe vet, le is arat, / fénnyé őröl, zsákjába rak / a Gazda, ami vagy, az legyél, / Kalász voltál. Most már kenyér.” Serfőző Simon szalonnai költőbarátjának küldött biztatása ma is időszerű, azt vallotta: „Élni segít a dal”. Kalász László bennünk nem változott. Hisszük és hirdetjük: non omnis moriar. A költő nem hal meg egészen, jobbik része tovább él utódaiban, szellemi örököseiben. Kalász kozmoszra nyitott világképet alkotott, a Kalevala hangját, ritmusát őrizte, az ősiből „bartóki dalokat” alkotott, amint ezt Jánosi Zoltán nagyszerűen bizonyította. Talán felfogni sem tudjuk, mit jelent egy peremvidéki kisfaluban országos hírű, József Attila-díjas költővé válni! Kalász életének végpontján tisztán, érdemben dúsan megrakodva állhatott Teremtője elé. Tudta, „nehéz a szó”, de az ő szava az örök Létből való részünk ebben a világban, mert szólni annyi, mint szeretni. Kalász szerette szülőföldjét, népét, hazáját, embertársait. Hirdesse az emléktábla a szalonnai általános iskola falán Kalász László emlékét, a költő „holtába nőtt reményét”, valóra vált hitét: „de ez az ég / de ez a szél / de ez a domb / meg ez az ér megmarad.” Tanítson bennünket arra, hogy számba vegyük napjainkat, „hogy eljussunk a szív bölcsességére!” Kalász László, a csupaszív pedagógus költő teljesítette mindazt, amire Perkupán, Szalonnán fiatalon elszegődött. Példája bizonyság és intelem: „ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom”. Életművére is legyen érvényes a zsoltáros könyörgése: „Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, / Őrizd meg kezünk munkáját!” Őrizze a Mindenható Kalász László kezének, eszének, szívének, istenadta tehetségének munkáját, és adja meg nekünk, hogy szellemi-lelki gyümölcseit méltón őrizhessük. Gedeon-kastély falán emléktábla hirdeti a költő emlékét. Barátai tisztelői jöttek el a találkozói Dr. Cs. Varga István irodalomtörténész méltatta Kalász László munkásságát. Kalász László versei mintha rögtön meghalnék Mintha rögtön meghalnék úgy kellene élnem úgy kellene élnem születéstől halálig élesül nyakamra széltartó emberségben eresztgeti vérem Van itt talpam alatt füvek is tövis koszorúnak tőrként meredeznek tölgyfa kemény feszületnek még az útilapuk is szeg és kalapács bárddá élesednek szeg és kalapács lator is bőven megrepedezik a föld jobbról balról áhít beleesnem Pilátus rengeteg körül e szerelmes szülőföld dögivel hóhér és poroszló elveszett már engem majdcsak akad egy Krisztus is