Déli Hírlap, 2003. május (35. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-08 / 106. szám

2003. május 8., csütörtök KITEKINTŐ Alkalmam volt az elmúlt időben alaposan bejárni az or­szágot, és állíthatom: nagyszerű a hangulat, az emberek várják az uniós csatlakozást - mondta el Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke a beszélgetésen. Habsburg elmondása szerint az emberek két fő félelme a magyar nyelv eltűnése és a mezőgaz­daság nehézségei. Politikusaink egységesek A 2000-ig az Európa Parla­ment tagjaként dolgozó politikus elmondta: kellemesen csalódott a magyar politikusokban, akik kiemelkedően egységesen képvi­selték a nemzeti érdekeket a csatlakozási tárgyalások során. Sok állam képviselőit látta, akik belpolitikai csatáikat külföldre is magukkal vitték. A magyarok azonban a magyar érdekek kép­viseletében mindig nagyon egy­ségesen viselkedtek. Ez kiváló volt, és óriási előnyt adott ne­künk. Talán csak a finnek és a spanyolok delegációja szokott ennyire együttműködően, bel­­harcok nélkül működni. Biztonságban leszünk Európában A csatlakozás legfőbb hozomá­nyaként a békét és a biztonságot emelte ki Habsburg Ottó. Ma­gyarország gyönyörű ország, de a hadak útján fekszik. Most az Európai Unióval egy olyan nagy­hatalomhoz csatlakozhatunk, amely megadja a termékeny nyugalomra a lehetőséget. A XIX. század végén a nagy árvíz szinte teljesen lerombolta Szege­det, mégis pár év alatt újra Ma­gyarország legvirágzóbb városa lett belőle. Ilyen dolgokra va­gyunk képesek, ha biztonságos környezetben dolgozhatunk - je­lentette ki. A félelmekkel kapcsolatban Habsburg kijelentette: a magyar nyelv eltűnésétől nem kell tarta­ni, de nagyon fontos, hogy az unióban minél több nyelven tud­junk beszélni, hiszen lehet, hogy pár évtized múlva nem az angol, hanem a spanyol lesz a legelter­jedtebb világnyelv. A mezőgaz­dasággal kapcsolatban pedig el­mondta: ha olyan termékeket termelünk, amelyekre van keres­let, a magyar mezőgazdaságnak sincs mitől félnie. Habsburg Ottó 1989 óta han­goztatja, hogy Magyarországnak az Európai Unióban a helye, és számtalan fórumon kampányolt is a csatlakozásunkért. Ezalatt az ország is sokat fejlődött. Mi­ben sikerült és miben nem sike­rült még elérnünk az unió szint­jét - kérdeztük Habsburg Ottót. Szépen fejlődtünk Mint válaszában elmondta, szépen fejlődtünk az utóbbi évek­ben, de erre szükség is volt, mert ilyen nagy lépések megtételekor meg kell erőltetnie magát az or­szágnak. Nem szabad elfelejteni, hogy negyven éven át rombolták Magyarországot, nagy feladat, hogy ezután rendbe szedjünk ma­gunkat. Sikerülni fog, mert bátor nemzet vagyunk, de meg is kell mutatnunk a világnak, hogy sze­retnénk az unió tagjai lenni. Habsburg Ottó egy korábbi in­terjúban elmondta, hogy a romák helyzete talán a legnagyobb prob­lémánk, mert más kultúrát kép­viselnek, és ezt eddig rosszul - vagy egyáltalán nem - kezelte az ország. Mint Habsburg Ottó el­mondta, ő még a kommunista uralom idején kezdeményezte nyugaton, hogy a roma-kérdésben nemzetközi egyezmény szülessen. Végül nem sikerült létrehozni a romák között feszülő ellentétek miatt. Azóta a magyar törvényho­zásban előnyös helyzetbe kerül­tek, fontos tehát, hogy ezt ki is használjuk. De talán még ennél is fontosabb, hogy a szomszédainkat is hasonló hozzáállásra bírjuk rá. Tényleges hatása ugyanis csak akkor lehet, ha nagy területen egyszerre történik változás. Óriási kilátások Habsburg Ottó páneurópai összefogásra épülő elképzelése­iben egy jóval nagyobb Európai Unió szerepel, ami még kele­tibb és még délibb irányba bővülne. Most azonban Magyarország keleti végeiben húzódik majd a schengeni határ, és ezzel a ha­táron túli magyarok nagy részétől elzárjuk magunkat. Habsburg Ottó épp ellenkezőleg látja: óriási kilátásaink nyílnak meg egymás felé. Természetesen elsősorban ak­kor, ha Románia, Horvátország és Szerbia is csatlakozhat az unióhoz, hiszen akkor szinte eltűnik a határ. Mint elmondta, látott már erre példát nyugaton. Dél-Tirol és Olaszország között mindig sok probléma volt, és sok baj volt. Most azonban, hogy mindkét ország, sőt mindhárom ország - Olaszország, Ausztria és Németország - az unió tagja, eltűnt a határ. A térképen meg­maradt ugyan, de az emberek gond nélkül utazhatnak, saját nyelvű egyetemeik létesülnek, és a német ajkúak lehetőségei fejlődtek. A mi jövőnk is hason­lóképp alakulhat. Mi 2004-ben csatlakozunk, Ro­mánia és Bulgária pedig már 2007-ben tag lehet. Horvátország­ról is szó van, ahol ugyan kevés magyar él, de eleven a magyar hagyomány. Habsburg Ottó utalt arra is, hogy lehetnek vesztesei a csatlakozásnak, hiszen semmi sem mehet végbe százszázaléko­san pozitív eredménnyel. Az is tény, hogy még sok kérdésben kell nekünk magunknak változ­tatni, különösképp a gazdaság­ban. A kulturális kérdésekben azonban nagyon szépen halad­tunk mostanáig. Békét és biztonságot nyújthat az unió A magyar politikusok kiemelkedően egységesen képviselték a magyar érdekeket a csatlakozási tárgyalások során - mondta el Habsburg Ottó az EUKK által szervezett beszélgetésen. Mint elmondta, a magyar nyelv és kultúra miatt sem kell aggódni. Habsburg Ottó. Esélyegyenlőség a magyar társadalomban Sajnos a rendszerváltás óta eltelt évtizedben a nők hátránya nemhogy csökkent volna Magyarországon, hanem számos területen csak nőtt a férfiakkal szemben. A nőket érő hátrányokról többkötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megállapítása, hogy a nők hátrányos helyzeté­nek legfőbb oka elsősorban a mé­lyen rögződött előítéletekben, a nők és az esélyegyenlőség előítéletes társadalmi megítélé­sében keresendő. Európai integ­rációnk érdekében ezért min­denekelőtt a közvéleményt kell érzékenyíteni az előítéletek vis­­­szaszorítása, az esélyegyenlőség társadalmi megítélésének javítá­sa érdekében. Az esélyegyen­lőség ügye nagyrészt az EU-csat­­lakozási folyamatnak köszön­hetően került egyre inkább előtérbe az utóbbi néhány évben. EU-csatlakozásunkkal összefüg­gésben azonban számos kérdés­re kell még választ adnunk. Egyfelől teljes mértékben harmo­nizálnunk kell jogrendszerünket a Közösség elvárásaival. Ebben a tekintetben kifejezetten jól ál­lunk, hiszen a legtöbb közösségi elvárásnak már megfelelnek jog­szabályaink. Hosszú távú feladat azonban, hogy EU-konform jog­szabályaink a gyakorlatban is al­kalmazhatók legyenek, és érezhető hatást fejtsenek ki min­dennapi életünkre. Általában ugyanazokkal a problémákkal küszködünk, mint a tagállamok többsége, és ez segítheti közele­désünket az Európai Unió esély­egyenlőségi politikájához. A következő évek feladata lesz, hogy tanuljunk a tagállamok hi­báiból, és lessük el jó ötleteiket, bevált megoldásaikat. Esélyegyenlőség az unióban A brüsszeli bizottság és az Eu­rostat uniós statisztikai hivatal külön-külön felmérés alapján ugyanarra az eredményre jutott: a fejlett nyugati demokráciákban a nők még mindig hátrányos helyzetben vannak a munkahe­lyeken. A gyengébb nem képviselői az EU-tagállamokban átlagban negyedével kevesebbet visznek haza, mint a „teremtés koronái”, azaz a férfiak. A szó­ródás azonban az egyes országok között igen nagy. A legnagyobb a különbség Ausztriában, ahol a nők bére mindössze 69 száza­léka a férfiak keresetének. A leg­kiegyenlítettebb Dániában, itt mindössze öt százalék a különb­ség. Belgiumban és Luxemburg­ban az eltérés 16, az Egyesült Ki­rályságban és Hollandiában 28, Görögországban 27, Németor­szágban 23, természetesen min­denütt a férfiak javára. Az EU-statisztikusok való­színűleg maguk is meghökken­tek a női egyenjogúságnak eny­hén szólva ellentmondó adatok­tól, mert próbálják magyarázni a bizonyítványt. - Nem egészen arról van szó, hogy a nők azonos munkakörben keresnek keveseb­bet a férfiaknál, hanem inkább arról, hogy zömük eleve alacso­nyabb presztízsű, kevésbé jövedelmező munkakörökben dolgozik - állítja egy szakértő. - A gyengébb nem képviselői csak az utóbbi években lettek ennyi­re karriercentrikusak, ezért a felsőbb menedzseri posztokon teljesítő nők jóval fiatalabbak, mint a férfiak, így bérük is va­lamivel alacsonyabb - mondja egy másik. Gyakran ismétlődő kérdések A különbség azonban egyre kisebb. A tizenöt EU-tagállam­­ban 1995-ben még átlagosan 26 százalékos volt az eltérés a fér­fiak javára, ma már „csak” 23. Ha ez ilyen ütemben folytatódik, a nők keresete úgy harminc év múlva akár el is érheti a férfia­két. Diszkriminációnak minősül-e, ha női munkavállalónak­­ a ter­hességgel, anyasággal összefüg­gésben - bizonyos munkavégzést­­ átmenetileg nem engedélyez­nek? Nem, mivel önmagában ez a feltétel még nem a nők hátrá­nyos megkülönböztetését jelenti, hanem a speciális védelmet biz­tosítja. Szabályok a nők éjszakai munkavállalására A nők éjszakai munkaválla­lásával a közösségi szabályozás nem foglalkozik, kivéve a terhes nők, a gyermekágyas vagy szop­tató anyák tekintetében. Esetük­ben meghatározott ideig tilos éj­szakai munkát végeztetni, míg ha korábban éjszakai munka­rendben dolgoztak, akkor nappa­li műszakra kell beosztani őket. Szülői szabadság a munkavállalóknak A szülőkkel kapcsolatos uni­ós irányelv alapvetően a gyer­mek születéséhez kapcsolódik. A családi és a munkahelyi kötött­ségek összehangolásának része­ként az EU nagyon fontosnak tartja, hogy a szülők - akár az anya, akár az apa, de egyszerre csak egyikük - szabadon választ­hassanak: a szülést követően ott­hon akarnak-e maradni gyerme­ket nevelni, vagy inkább dolgoz­ni szeretnének. Ennek érdeké­ben 3 hónap szülői szabadság il­let meg minden gyermeket nevelő munkavállalót. A munka­­vállalónak arra is joga van, hogy családtagjait gondozza azok be­tegsége, vagy balesete esetén. Mindezek az előírások azonban nem jelentenek újdonságot a ma­gyar jogban. A Munka Törvény­­könyve a vonatkozó közösségi irányelvnek megfelelően szabá­lyozza a szülők ezen jogait. Nőhet a nők esélyegyenlősége. í%iJ AZ EURÓPAI UNIÓS ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK a KülügymINisztérium TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. Uniós kérdések Az Európai Bizottsághoz fordulhat Lehetőség van arra is, hogy a munkavállaló közösségi szinten érvényesítse jogait. Panasszal fordulhat az Európai Bizottsághoz, amely magyarázatot követelhet a tagállamok hatóságaitól. Felszólíthatja őket a jogsértés abbahagyására. Ha ezt nem teszik meg, az Európai Bíróságnál pert indíthat a tagállam ellen. A Bizottság „Szociális ügyek és foglalkoz­tatás” Főigazgatóságán belül működik az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezeti egység (unit), amelynek feladata a közösségi esélyegyenlőségi politika alakítása. Szintén a Bizottság szárnyai alatt működik a „Nőügyi Tájékoztató Központ”, amely köteles tájékoz­tatni a nőket a közösségi politikákról, és elősegíteni a konzultációt a nőket érintő kérdésekben. Az „Egyenlő esélyek konzultatív bizottsága” a tagállami szervezetek és a szo­ciális partnerek képviselőit tömöríti, és tanácsadó funkciója van az egyenlő esélyek kérdésében. Az Európai Parlamenthez fordulhat Petíciót (panaszt) lehet intézni az Európai Parlamenthez, illetve fel lehet keresni az il­letékes, választott „euroképviselőt”, aki az ügyben kérdést intézhet a Bizottsághoz és a Tanácshoz. Az Európai Parlamentben működik a Női Jogok Bizottsága, amely jelen­tős szerepet vállal a közösségi politikák be­folyásolásában. A közösségi szakpolitikák be­folyásolását nevezik mainstreamingnek. A Bi­zottság jelentéseket készített a nők elleni erőszakról, a női munkanélküliségről és a nők egészségi állapotáról stb. Kedvező hatás a bérekre és a szociális jogokra Ha a hazai munkahelyeken valahol valóban érezhető lesz majd a taggá válás, az éppen hogy az élet naposabbik oldala: nőhetnek a bérek, bővülhetnek a szociális jogok. A bére­ket tekintve persze nem rögtön, a csatlakozás másnapján, de nem is generációk múlva szá­míthatunk emelkedésre. Egyszerűen ténykér­dés, hogy a szakmák többségében az uniós át­lagbér ma jóval magasabb a magyarnál. Ez érthető, hiszen ma még az EU átlagos gazda­sági teljesítménye is közel kétszerese a ma­gyarországinak. Márpedig ha a magyar gazda­ság egyelőre országos szinten ennyivel keve­sebb bevételt termel, akkor elosztani - bér formájában kifizetni - sem lehet sokkal töb­bet. Éppen ez a lényeg: a taggá válás egyik célja ugyanis pont az, hogy nagyobb piachoz, újabb forrásokhoz, fejlett technológiához jus­sunk. Ettől pedig szükségszerűen erősödik a gazdasági növekedés, ez pedig maga után húz­za a béreket is. A hozzánk hasonlóan gyen­gébb gazdasági háttérrel csatlakozott mai tag­országok példái egytől egyig ezt igazolják. Írországban például a belépéstől (1973-tól) szá­mított hatodik évben a feldolgozóiparban há­romszorosára nőttek az órabérek. Az 1979-es bérszínvonalat újabb hat évre rá sikerült megduplázni. Spanyolországban a csatlakozás évében, 1986-ban az építőiparban még 530 pe­seta, három évvel később 655, öt évre rá (1991- ben) pedig már 835 peseta volt az órabér. Másik fontos hozadéka lehet a tagságnak, hogy a munkavállalók érdekeit védő szociális jogokért immár sok tekintetben EU-szinten is garanciát vállalnak majd. Az uniós országok­ban már ma is rengeteg olyan szociális vív­mány van érvényben - a heti lehetséges munkaidő maximálásától a nők, gyermekek védelmén át, az elbocsátások szigorú feltéte­lekhez kötéséig -, amelyeket EU-szintű jogsza­bályokban is rögzítettek. Az oldalt szerkeszti: N. Szántó Rita

Next