Déli Hírlap, 2003. május (35. évfolyam, 101-126. szám)
2003-05-08 / 106. szám
2003. május 8., csütörtök KITEKINTŐ Alkalmam volt az elmúlt időben alaposan bejárni az országot, és állíthatom: nagyszerű a hangulat, az emberek várják az uniós csatlakozást - mondta el Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke a beszélgetésen. Habsburg elmondása szerint az emberek két fő félelme a magyar nyelv eltűnése és a mezőgazdaság nehézségei. Politikusaink egységesek A 2000-ig az Európa Parlament tagjaként dolgozó politikus elmondta: kellemesen csalódott a magyar politikusokban, akik kiemelkedően egységesen képviselték a nemzeti érdekeket a csatlakozási tárgyalások során. Sok állam képviselőit látta, akik belpolitikai csatáikat külföldre is magukkal vitték. A magyarok azonban a magyar érdekek képviseletében mindig nagyon egységesen viselkedtek. Ez kiváló volt, és óriási előnyt adott nekünk. Talán csak a finnek és a spanyolok delegációja szokott ennyire együttműködően, belharcok nélkül működni. Biztonságban leszünk Európában A csatlakozás legfőbb hozományaként a békét és a biztonságot emelte ki Habsburg Ottó. Magyarország gyönyörű ország, de a hadak útján fekszik. Most az Európai Unióval egy olyan nagyhatalomhoz csatlakozhatunk, amely megadja a termékeny nyugalomra a lehetőséget. A XIX. század végén a nagy árvíz szinte teljesen lerombolta Szegedet, mégis pár év alatt újra Magyarország legvirágzóbb városa lett belőle. Ilyen dolgokra vagyunk képesek, ha biztonságos környezetben dolgozhatunk - jelentette ki. A félelmekkel kapcsolatban Habsburg kijelentette: a magyar nyelv eltűnésétől nem kell tartani, de nagyon fontos, hogy az unióban minél több nyelven tudjunk beszélni, hiszen lehet, hogy pár évtized múlva nem az angol, hanem a spanyol lesz a legelterjedtebb világnyelv. A mezőgazdasággal kapcsolatban pedig elmondta: ha olyan termékeket termelünk, amelyekre van kereslet, a magyar mezőgazdaságnak sincs mitől félnie. Habsburg Ottó 1989 óta hangoztatja, hogy Magyarországnak az Európai Unióban a helye, és számtalan fórumon kampányolt is a csatlakozásunkért. Ezalatt az ország is sokat fejlődött. Miben sikerült és miben nem sikerült még elérnünk az unió szintjét - kérdeztük Habsburg Ottót. Szépen fejlődtünk Mint válaszában elmondta, szépen fejlődtünk az utóbbi években, de erre szükség is volt, mert ilyen nagy lépések megtételekor meg kell erőltetnie magát az országnak. Nem szabad elfelejteni, hogy negyven éven át rombolták Magyarországot, nagy feladat, hogy ezután rendbe szedjünk magunkat. Sikerülni fog, mert bátor nemzet vagyunk, de meg is kell mutatnunk a világnak, hogy szeretnénk az unió tagjai lenni. Habsburg Ottó egy korábbi interjúban elmondta, hogy a romák helyzete talán a legnagyobb problémánk, mert más kultúrát képviselnek, és ezt eddig rosszul - vagy egyáltalán nem - kezelte az ország. Mint Habsburg Ottó elmondta, ő még a kommunista uralom idején kezdeményezte nyugaton, hogy a roma-kérdésben nemzetközi egyezmény szülessen. Végül nem sikerült létrehozni a romák között feszülő ellentétek miatt. Azóta a magyar törvényhozásban előnyös helyzetbe kerültek, fontos tehát, hogy ezt ki is használjuk. De talán még ennél is fontosabb, hogy a szomszédainkat is hasonló hozzáállásra bírjuk rá. Tényleges hatása ugyanis csak akkor lehet, ha nagy területen egyszerre történik változás. Óriási kilátások Habsburg Ottó páneurópai összefogásra épülő elképzeléseiben egy jóval nagyobb Európai Unió szerepel, ami még keletibb és még délibb irányba bővülne. Most azonban Magyarország keleti végeiben húzódik majd a schengeni határ, és ezzel a határon túli magyarok nagy részétől elzárjuk magunkat. Habsburg Ottó épp ellenkezőleg látja: óriási kilátásaink nyílnak meg egymás felé. Természetesen elsősorban akkor, ha Románia, Horvátország és Szerbia is csatlakozhat az unióhoz, hiszen akkor szinte eltűnik a határ. Mint elmondta, látott már erre példát nyugaton. Dél-Tirol és Olaszország között mindig sok probléma volt, és sok baj volt. Most azonban, hogy mindkét ország, sőt mindhárom ország - Olaszország, Ausztria és Németország - az unió tagja, eltűnt a határ. A térképen megmaradt ugyan, de az emberek gond nélkül utazhatnak, saját nyelvű egyetemeik létesülnek, és a német ajkúak lehetőségei fejlődtek. A mi jövőnk is hasonlóképp alakulhat. Mi 2004-ben csatlakozunk, Románia és Bulgária pedig már 2007-ben tag lehet. Horvátországról is szó van, ahol ugyan kevés magyar él, de eleven a magyar hagyomány. Habsburg Ottó utalt arra is, hogy lehetnek vesztesei a csatlakozásnak, hiszen semmi sem mehet végbe százszázalékosan pozitív eredménnyel. Az is tény, hogy még sok kérdésben kell nekünk magunknak változtatni, különösképp a gazdaságban. A kulturális kérdésekben azonban nagyon szépen haladtunk mostanáig. Békét és biztonságot nyújthat az unió A magyar politikusok kiemelkedően egységesen képviselték a magyar érdekeket a csatlakozási tárgyalások során - mondta el Habsburg Ottó az EUKK által szervezett beszélgetésen. Mint elmondta, a magyar nyelv és kultúra miatt sem kell aggódni. Habsburg Ottó. Esélyegyenlőség a magyar társadalomban Sajnos a rendszerváltás óta eltelt évtizedben a nők hátránya nemhogy csökkent volna Magyarországon, hanem számos területen csak nőtt a férfiakkal szemben. A nőket érő hátrányokról többkötetnyi szakirodalom jelent meg az utóbbi években. Ezek általános megállapítása, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött előítéletekben, a nők és az esélyegyenlőség előítéletes társadalmi megítélésében keresendő. Európai integrációnk érdekében ezért mindenekelőtt a közvéleményt kell érzékenyíteni az előítéletek visszaszorítása, az esélyegyenlőség társadalmi megítélésének javítása érdekében. Az esélyegyenlőség ügye nagyrészt az EU-csatlakozási folyamatnak köszönhetően került egyre inkább előtérbe az utóbbi néhány évben. EU-csatlakozásunkkal összefüggésben azonban számos kérdésre kell még választ adnunk. Egyfelől teljes mértékben harmonizálnunk kell jogrendszerünket a Közösség elvárásaival. Ebben a tekintetben kifejezetten jól állunk, hiszen a legtöbb közösségi elvárásnak már megfelelnek jogszabályaink. Hosszú távú feladat azonban, hogy EU-konform jogszabályaink a gyakorlatban is alkalmazhatók legyenek, és érezhető hatást fejtsenek ki mindennapi életünkre. Általában ugyanazokkal a problémákkal küszködünk, mint a tagállamok többsége, és ez segítheti közeledésünket az Európai Unió esélyegyenlőségi politikájához. A következő évek feladata lesz, hogy tanuljunk a tagállamok hibáiból, és lessük el jó ötleteiket, bevált megoldásaikat. Esélyegyenlőség az unióban A brüsszeli bizottság és az Eurostat uniós statisztikai hivatal külön-külön felmérés alapján ugyanarra az eredményre jutott: a fejlett nyugati demokráciákban a nők még mindig hátrányos helyzetben vannak a munkahelyeken. A gyengébb nem képviselői az EU-tagállamokban átlagban negyedével kevesebbet visznek haza, mint a „teremtés koronái”, azaz a férfiak. A szóródás azonban az egyes országok között igen nagy. A legnagyobb a különbség Ausztriában, ahol a nők bére mindössze 69 százaléka a férfiak keresetének. A legkiegyenlítettebb Dániában, itt mindössze öt százalék a különbség. Belgiumban és Luxemburgban az eltérés 16, az Egyesült Királyságban és Hollandiában 28, Görögországban 27, Németországban 23, természetesen mindenütt a férfiak javára. Az EU-statisztikusok valószínűleg maguk is meghökkentek a női egyenjogúságnak enyhén szólva ellentmondó adatoktól, mert próbálják magyarázni a bizonyítványt. - Nem egészen arról van szó, hogy a nők azonos munkakörben keresnek kevesebbet a férfiaknál, hanem inkább arról, hogy zömük eleve alacsonyabb presztízsű, kevésbé jövedelmező munkakörökben dolgozik - állítja egy szakértő. - A gyengébb nem képviselői csak az utóbbi években lettek ennyire karriercentrikusak, ezért a felsőbb menedzseri posztokon teljesítő nők jóval fiatalabbak, mint a férfiak, így bérük is valamivel alacsonyabb - mondja egy másik. Gyakran ismétlődő kérdések A különbség azonban egyre kisebb. A tizenöt EU-tagállamban 1995-ben még átlagosan 26 százalékos volt az eltérés a férfiak javára, ma már „csak” 23. Ha ez ilyen ütemben folytatódik, a nők keresete úgy harminc év múlva akár el is érheti a férfiakét. Diszkriminációnak minősül-e, ha női munkavállalónak a terhességgel, anyasággal összefüggésben - bizonyos munkavégzést átmenetileg nem engedélyeznek? Nem, mivel önmagában ez a feltétel még nem a nők hátrányos megkülönböztetését jelenti, hanem a speciális védelmet biztosítja. Szabályok a nők éjszakai munkavállalására A nők éjszakai munkavállalásával a közösségi szabályozás nem foglalkozik, kivéve a terhes nők, a gyermekágyas vagy szoptató anyák tekintetében. Esetükben meghatározott ideig tilos éjszakai munkát végeztetni, míg ha korábban éjszakai munkarendben dolgoztak, akkor nappali műszakra kell beosztani őket. Szülői szabadság a munkavállalóknak A szülőkkel kapcsolatos uniós irányelv alapvetően a gyermek születéséhez kapcsolódik. A családi és a munkahelyi kötöttségek összehangolásának részeként az EU nagyon fontosnak tartja, hogy a szülők - akár az anya, akár az apa, de egyszerre csak egyikük - szabadon választhassanak: a szülést követően otthon akarnak-e maradni gyermeket nevelni, vagy inkább dolgozni szeretnének. Ennek érdekében 3 hónap szülői szabadság illet meg minden gyermeket nevelő munkavállalót. A munkavállalónak arra is joga van, hogy családtagjait gondozza azok betegsége, vagy balesete esetén. Mindezek az előírások azonban nem jelentenek újdonságot a magyar jogban. A Munka Törvénykönyve a vonatkozó közösségi irányelvnek megfelelően szabályozza a szülők ezen jogait. Nőhet a nők esélyegyenlősége. í%iJ AZ EURÓPAI UNIÓS ÖSSZEÁLLÍTÁSUNK a KülügymINisztérium TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT. Uniós kérdések Az Európai Bizottsághoz fordulhat Lehetőség van arra is, hogy a munkavállaló közösségi szinten érvényesítse jogait. Panasszal fordulhat az Európai Bizottsághoz, amely magyarázatot követelhet a tagállamok hatóságaitól. Felszólíthatja őket a jogsértés abbahagyására. Ha ezt nem teszik meg, az Európai Bíróságnál pert indíthat a tagállam ellen. A Bizottság „Szociális ügyek és foglalkoztatás” Főigazgatóságán belül működik az esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezeti egység (unit), amelynek feladata a közösségi esélyegyenlőségi politika alakítása. Szintén a Bizottság szárnyai alatt működik a „Nőügyi Tájékoztató Központ”, amely köteles tájékoztatni a nőket a közösségi politikákról, és elősegíteni a konzultációt a nőket érintő kérdésekben. Az „Egyenlő esélyek konzultatív bizottsága” a tagállami szervezetek és a szociális partnerek képviselőit tömöríti, és tanácsadó funkciója van az egyenlő esélyek kérdésében. Az Európai Parlamenthez fordulhat Petíciót (panaszt) lehet intézni az Európai Parlamenthez, illetve fel lehet keresni az illetékes, választott „euroképviselőt”, aki az ügyben kérdést intézhet a Bizottsághoz és a Tanácshoz. Az Európai Parlamentben működik a Női Jogok Bizottsága, amely jelentős szerepet vállal a közösségi politikák befolyásolásában. A közösségi szakpolitikák befolyásolását nevezik mainstreamingnek. A Bizottság jelentéseket készített a nők elleni erőszakról, a női munkanélküliségről és a nők egészségi állapotáról stb. Kedvező hatás a bérekre és a szociális jogokra Ha a hazai munkahelyeken valahol valóban érezhető lesz majd a taggá válás, az éppen hogy az élet naposabbik oldala: nőhetnek a bérek, bővülhetnek a szociális jogok. A béreket tekintve persze nem rögtön, a csatlakozás másnapján, de nem is generációk múlva számíthatunk emelkedésre. Egyszerűen ténykérdés, hogy a szakmák többségében az uniós átlagbér ma jóval magasabb a magyarnál. Ez érthető, hiszen ma még az EU átlagos gazdasági teljesítménye is közel kétszerese a magyarországinak. Márpedig ha a magyar gazdaság egyelőre országos szinten ennyivel kevesebb bevételt termel, akkor elosztani - bér formájában kifizetni - sem lehet sokkal többet. Éppen ez a lényeg: a taggá válás egyik célja ugyanis pont az, hogy nagyobb piachoz, újabb forrásokhoz, fejlett technológiához jussunk. Ettől pedig szükségszerűen erősödik a gazdasági növekedés, ez pedig maga után húzza a béreket is. A hozzánk hasonlóan gyengébb gazdasági háttérrel csatlakozott mai tagországok példái egytől egyig ezt igazolják. Írországban például a belépéstől (1973-tól) számított hatodik évben a feldolgozóiparban háromszorosára nőttek az órabérek. Az 1979-es bérszínvonalat újabb hat évre rá sikerült megduplázni. Spanyolországban a csatlakozás évében, 1986-ban az építőiparban még 530 peseta, három évvel később 655, öt évre rá (1991- ben) pedig már 835 peseta volt az órabér. Másik fontos hozadéka lehet a tagságnak, hogy a munkavállalók érdekeit védő szociális jogokért immár sok tekintetben EU-szinten is garanciát vállalnak majd. Az uniós országokban már ma is rengeteg olyan szociális vívmány van érvényben - a heti lehetséges munkaidő maximálásától a nők, gyermekek védelmén át, az elbocsátások szigorú feltételekhez kötéséig -, amelyeket EU-szintű jogszabályokban is rögzítettek. Az oldalt szerkeszti: N. Szántó Rita