Délmagyarország, 1910. július (1. évfolyam, 34-60. szám)

1910-07-01 / 34. szám

2 tökéletességéig, mint különben meg­tették volna. Azért ismételhetjük, hogy valósággal szédítő az a perspektíva, amit a frank­furti fölfödezés nyit az előre fürkésző tekinteteknek.­­Azért kell az­­ elragad­tatás, tisztelet és az öröm tömjénével megszentelni Ehrlich tanár nevét. Berzeviczy Albert 211 Apponyi Albert gróf 78 szavazatot s így Berzeviczy Albertet 133 szó­többséggel a Ház elnökévé választották. — Menjetek, gyermekek feküdni, míg én hazaszaladok egy pillanatra. Ha a nagynéni távollétem alatt csönget, bizonyosan orvos­ságot akar bevenni; keljetek fel s adjatok be neki. El ne felejtsétek! Az asszony velünk hagyta a nagy kutyát, kétszer ránk fordította a kulcsot és lám­pással a kezében tova sietett. Egy ideig alá s fel jártunk a szobákban, sorra néztük az összes arcképeket. Egyszer csak éjfélt ütött a folyosón a nagy fali óra, nem mertünk lefeküdni. — Lásd, — mondta a kis Klári — Zsófi néni nem tér vissza reggelnél előbb, feküd­jünk le, nekem majd leragad a szemem. Csakhogy, a nagynéni mindjárt elkezd ha­rangozni, minden éjszaka felébreszt. És ha­rangoz hatszor, hétszer, még reggelig. Én fel nem kelek, nagyon hideg van. Zsófinak itt kellett volna maradnia, azért fizetik. — Persze ! — Halld csak, hátha elvennék a nagy­néni csengettyűjét? ügy békén alhatnánk és Zsófi megitatja vele holnap az egész or­vosságot. Mert most már, a sötét folyosón félni lehet; vannak kísértetek, melyek el­fújják a gyertyát. — Ah ! — Én tudom. Menjünk hát, nézzük meg, alszik-e a nagynéni. Vedd a csengőt és tedd le a szőnyegre. Azt fogják hinni, a néni ütötte le álmában és mert nem bír felkelni, megvárja a reggelt és a társalkodónőt. Lopva az ágy elé mentem, gyors, rövid lélekzés ütötte meg a fülemet. Elvettem a csengőt az éjjeli lámpa mellől, elnémítottam a kezemben és óvatosan tettem a szőnyegre. PELMAGYARORSZAQ_________________________1910 juüual Bemutatkozott a Ház elnöksége. — A képviselőház ülése. — (Saját tudósítónktól.)­ A Ház elnökségének és tisztikarának megválasztása volt ma napirenden s a­ többségnek és kisebbségnek ez az erőpró­­­­bája mégis tudott egy kis élénkséget hozni a­­ házba. Neussidler Károly korelnök tíz órakor nyitotta meg az ülést. A jegyzőkönyv hitelesí­tése után elnök jelentette, hogy a múlt ülésen meg nem jelent képviselők benyújtották man­­dátumaikat. A mandátumokat kiadták az osz­tályoknak. Ezután rátértek a napirend első pontjára: az igazoló­ osztályok előadói referál­tak a keddi munkáról. Az előadók jelentését a Ház tudomásul vette. (Az elnökválasztás.) Az elnökválasztás előtt Bethlen Pál gróf fölolvasta a házszabályoknak az elnökválasz­tásra vonatkozó szakaszait s a korelnök el­rendelte a szavazást. A képviselők névsorát Esterházy Mihály gróf olvasta föl. A szavazó­­cédulákat a munkapárton Nyegre László osz­totta ki. A fiatalok közül sokan nem tudták, hogy az elnökre is, az alelnökökre is külön kell szavazni. Ezeket külön is kioktatták. Az ellenzéki ideiglenes btok a munkapárt jelöltjé­vel, Berzeviczy Alberttel szemben Apponyi Al­bert grófot jelölte. Úgy látszik, nemcsak de­monstráció céljából, mert a biok egyes tagjai a pártonkívüli hatvanheteseket többször is megkörnyékezték, hogy nem-e szavaznának ők is a munkapárt ellen. A tapogatózásnak nem lett eredménye. Névsorolvasás közben konstatálták, hogy a munkapárt igen nagy többségben jelent meg. Bethlen Pál gróf fölolvasta a távollevők név­sorát, mire a szavazás véget ért. Beadatott összesen 289 érvényes szavazat. Ebből kaptak (Al­eln­ök választás.) Fél egyre végeztek az alelnökválasztással is. Miután a Ház színe előtt ismét összeolvasták a szavazatokat, Neu­szil­der Károly korelnök ki­hirdette a szavazás eredményét, amely szerint beadtak 270 szavazatot. Ebből Kabos Ferenc 196 Návay Lajos 195 szavazatot kapott, Meskó Lászlóra 71, Rakovszky Istvánra 70 szavazat esett. Egy-egy szavazatot kapott Kelemen Samu és Nyegre László. A Ház alelnökei tehát Kabos Ferenc és Návay Lajos lettek. (Az uj háznagy.) Szünet után a háznagy és jegyzők megvá­lasztása következett. Megválasztották a kép­­viselőház háznagyává: Angyal Józsefet. (Felvonul az uj elnökség.) A választások végeztével a korelnök a követ­kezőket mondta: “ Megbízatásunknak eleget tettünk. Elvé­geztük a ránk bízott munkát. Adja az isten, hogy a felelősségteljes munkát, amely előtt a Ház áll, teljesíthesse. Isten áldását kérem a most megválasztott elnökségre és tisztikarra. Isten áldja meg hazánkat! Zugó éljenzés követte az ősz korelnök sza­vait. A tüntetés után a korelnök a korjegy­zőkkel elhagyta az emelvényt és felvonult az új elnökség a jegyzők karával, élén Berzeviczy Albert elnökkel, aki megypiros diszmagyarban foglalta el az elnöki széket. Job­bról-balról a két alelnök, mögötte a jegyzők állottak fel. Hosszas éljenzéssel és tapssal fogadta a munkapárt az új elnököt, Berzeviczy Albertet, akii most elfoglalta az elnöki széket, dísz­­magyarban, cseresznyepiros atillában és meggy­­szinpiros mentében. Az elnök a következő be­széddel foglalta el elnöki székét: — Tisztelt képviselőházi Midőn a képviselőház többségének megtisztelő és lekötelező bizalmából e helyet elfoglalom s megválasztatásunkért úgy magam, mint e kitüntetésben részes tiszttársaim nevében mélyen érzett köszönetet mondok, e percben ennek az állásnak, melyet nem keres­tem, sokkal inkább felelőssége és terhe, mint­sem disze lebeg szemeim előtt. Feladatom terheivel és felelősségével szemben bizalmat elsősorban azoknak jóakaratából merítek, akik rám esett választásuk által biztosítottak arról, hogy engem működésemben támo­gatni el vannak határozva. De bizalmat me­rítek abból a hitből is, hogy némi tapasz­talattal párosuló becsületes jó szándék, me­lyet e helyre magammal hozok, talán képes lesz idővel minden elfogulatlanul gondolkozó­nak bizalmát kivívni és hogy ennek a gyüle­kezetnek nincs oly tagja, ki a leghevesebb küzdelemben is egészen megfeledkezni tudna Aztán hátrálva távoztam, kissé reszketve attól való félelmemben, hogy szemrehányó szóval fölemelkedni látom a nagynéni arcát. — Ez talán rossz cselekedet, — gondol­tam magamban, hátha rosszabbul lesz a néni az éjszaka. De aztán elgondoltam, minő ke­gyetlen volt az öreg az enyémekkel szem­ben s úgy kell neki — gondoltam hozzá. Klári csintalankodva vetett véget magánbe­szélgetésemnek. A gyermekek, mint az em­berek, nevetéssel védik magukat a félelem és a lelkifurdalás ellen; mindketten nevetve menekültünk az ágyunkba. De van még biz­tosabb védelem is: ez az álom ! A kutya a Klári ágya elé feküdt. Cseveg­tünk még egy ideig, aztán a leányka elhall­gatott s engemet is elnyomott az álom. Nos, ismerik ezt a gyermekálmot; a mese vizi­­tündére ez, mely magával ragad a vizek fenekére ... Másnap, amint Zsófi megjött, sápadtan az éjszakázástól és aggodalomtól, a szegény nagynénit félig az ágyon kívül találta, hide­gen, holtan, merev karokkal, melyek későn nyúltak ki. A családom kapta az egész örök­séget. Megint mosolyogni láttam az édes­anyámat. De csakhamar lelkifurdalás kezdett gyötörni a korral egyre növekedve. Meg hagytam halni, megöltem a nagynénémet! A bűntársam, kit tizenhat évvel később nőül vettem, a feledés fátyolét vetette erre a „gyerekségre“ s azt tettem volna én is, ha az ügyvédi pályát nem választom, hol minden bűntényben, amelyet védek, némileg saját magamat találom föl, a tulajdon múl­tamat védem. a parlament, mint nemzetünk alkotmányos képviselete iránti közös kötelességeinkről melyeknek szemmeltartása mindnyájunk részé­ről könnyítheti csak meg­ az én elnöki teendőimet. Az én hitem a rendszernek,­amelyet alkotm­á­­nyunkba iktattunk, szükségességében és jósá­gában meg nem ingott s meggyőződésem szerint nekünk annál szilárdabban kell sértetlen meg­őrzéséhez ragaszkodnunk, mert adott helyze­tünkben nemcsak közszabadságaink, hanem köz­jogi önállóságunk és államunk nemzeti jelleg is csak a rendszer védőpajzsa alatt biztosítha­­tók. Nálunk a parlamentarizmus egyértelmű nemzeti létünkkel. Annál inkább kell mágok­nak a parlamenti szerveknek e rendszer alapjait tiszteletben s az azok iránti bizalmat és hitet a nemzetben ébren tartaniok. A világverseny,­nyel minden téren csak nehezen tarthatva lépést, fajilag elszigetve, belső egységünkért is küzdve, künn megfogyatkozott rokonérzéssel találkozva, sok ellenségtől környezve, csak a magunk erejére s a nemzet és a korona köl­csönös bizalmára támaszkodhatunk. Ajánlom magamat és tiszttársaimat szíves jóindulatukba. A jobboldal zajos éljenzéssel és percekig tartó tapssal honorálta az elnök beszédét­. • Az elnök ezután végleg megalakulnak nyil­vánította a képviselőházat és indítványozta hogy a Ház szavazzon köszönetet a korelnö­köknek és a korjegyzőknek, valamint a volt háznagynak, Zlinszky Istvánnak. Az elnök indítványát elfogadták. Héderváry Károly gróf miniszterelnök indít­ványozza, hogy még hat jegyzőt válasszon a Ház. A miniszterelnök a bizottsági tagok szá­mának szaporítását is indítványozza. A miniszterelnök indítványait a Ház egy­hangúan elfogadta. A bizottsági választásokat a holnapi ülés napirendjére tűzték ki, úgy­szintén az új jegyzők választását is. Holló Lajos mandátuma, — Tömeges petíciók. — (Saját tudósítónktól.) Ma nyújtotta be a ki­­rályi Kúriához Tetétleni Ármin dr a kiskun­­félegyházai választás elleni petíciót. Kiskun­félegyházán június elsején folyt le a választás, amelyen Holló Lajos Justh-párti és Kazy Jó­zsef államtitkár, munkapárti küzdöttek a man­dátumért, amelyet Holló Lajos 190 szótöbbség­gel nyert el. A petíció hat érvénytelenítési okot sorol föl, megemlíti, hogy Holló Lajos személyesen vesztegetett meg egy egész város­részt és hatvanhárom választónak fejenkint tíz-tíz koronát adott, azonkívül Holló Lajos nagyszabású etetést és itatást vitt véghez, amelyen ő is részt vett. Fölhasználta a tem­plomot és a vallási áhítatot is kortes eszközö­kül. Egy választója leányának lakodalmakor fölmerült költségeket ő fedezte, de­ kikötötte, hogy ez nagyszámú választót köteles meghívni és a lakodalmi menet az ö­kortestollaival és zászlóival vonuljon a templomba. Pünkösdkor a jelölt sógornőjénél, özv. Horváth Józsefné­­nál, nagy etetés és itatás folyt, amelyen a választóknak száz libát, százharminc ka­csát, ötven sonkát és tíz hektoliter bort szolgáltattak föl. A petíció izgatással is vá­dolja Holló Lajost, aki állítólag azzal izgatta a magyar és katolikus választóközönséget, hogy a Kazy-párt győzelme esetén az iskolákból a kereszteket eltávolíttatja, csupa zsidó tanítót fog hozni. Német lesz a tanítás és a törvény­kezés, úgy, hogy a lakosság csak tolmács útján érintkezhetik a hatóságokkal. Az egész válasz­tási apparátus őneki szolgált a petíció szerint. Tóth Imre ácsmester, választási elnök, aki Hollónak 40.000 korona kölcsönt adott a vá­lasztás céljaira, hogy megmentse a mandátumot Hollónak, nem engedte meg a Kazy-párt bizalmi­­férfiainak a választási helyiségben való tartóz­kodást. A petíció szerint a szavazatok egyötöd­része fertőzött, és ezért nem elégszenek meg annak kimondásával a peticionálók, hogy Holló Lajos az érvényes szavazatok általános több­ségét el nem nyerte, sőt kétszázzal azon alul maradt, hanem a szolgáltatott bizonyítékok alapján annak a megállapítását is kérik a ki­rályi Kúriától, hogy e választáson az etetés­­itatás és vesztegetés legnagyobb mértékben

Next