Délmagyarország, 1910. augusztus (1. évfolyam, 61-84. szám)

1910-08-02 / 61. szám

1910 augusztus 2 DÉLMAGYARORSZÁG nyolcig, tehát naponkint tizennégy órán ke­resztül. Azonkívül minden harmadik nap éjjeli szolgálatot kell végezni s ezért semmi külön fizetés nem jár. Pihenésről, úgyszólván, beszélni se lehet, amit annak lehet betudni, hogy a fegyőr­ személyzetnek nincs törvényileg meg­­állapított szolgálati szabályzata. Az a nyolcvan­­négy deka kenyér, amit naponként odadobnak neki, ehetetlen! Hiába panaszkodnak, hiába kérnek. A fenti sorokat írták a budapesti fegyőrök, akik pedig még jobb helyzetben vannak, mint mi. Két nap múlva már a sátoraljaújhelyi fog­házőrök hozták nyilvánosságra siralmas helyze­tüket. Egyik fővárosi estilap vasárnapi számá­ban a sátoraljaújhelyi fogházőrök azt mondják, hogy az őrizetükre bízott raboktól nem sokban különböznek. Ők nem minden harmadik nap tel­jesítenek éjjeli szolgálatot, hanem két héten át éjjel-nappal és tizennégy napban egyszer lát­hatják csak a családjukat, egy napot tölthet­nek csak a lakásukban. És kevesebb a fizetésük és nem kapnak, mint a fegyőrök, nyolcvannégy deka kenyeret. Továbbá negyed öttől este nyolc óráig van­nak talpon s a bánásmód is elkeseríti őket. Néha, azt mondják, le is csukják őket s azt, se tudják jóformán, hogy miért. Rabszolga­ság az életük. Ilyen a helyzetük a sátoraljaújhelyieknek. Mi nem megyünk pesti laphoz, azt hisszük, hogy a Délmagyar­ország, szerkesztőségének szíves jóvoltából innen is eljut biztosan a mi panaszunk az illetékes körökhöz. A mi — vidéki börtön-, fogház- és fegyőrök — fizetésünk már csak hatszáz korona, ötévenként emelkedik ez száz korona korpótlékkal, de csak kilencszáz koronáig mehet a fizetés. A lakbérünk három­százhatvan korona. El sem lehet képzelni, hogy ily kevés fizetésből egy öt-hattagú család tisz­tességesen meg tud élni. Váljon bennünket ter­hel azután a felelősség, ha gyermekeink, akiket sem időnk, sem anyagi erőnk nincs nevelni, elzüllenek és a bűn útjára térnek ? Pedig bizony jelenleg úgy áll a dolog, hogy nagyon sok őr nem képes tisztességes nevelést adni gyer­mekének. Reggel öt órától este hétig vagyunk szolgá­latban, minden harmadik nap huszonnégy óráig egyhuzamban. 1906-ban Csíkszeredáról egy or­szágos mozgalom indult ki a helyzetünk meg­javítására. Az összes magyarországi fegyinté­zetek hozzájárultak a memorandumhoz, ame­lyet Csíkszeredáról küldöttség vitt Polónyi Géza akkori igazságügyminiszterhez, aki meg is ígérte támogatását, de hiába, semmi sem történt érdekünkben. Pedig nagyon szerények a kívánságaink. Mi azt kérjük például, hogy ne kilencszáz, hanem ezer koronáig emelkedjék a fizetésünk. Ez csak méltányos! A nyugdíj­­rendezésnél azt kértük, hogy ne tízévenkint emelkedjék a nyugdíj, hanem úgy, mint az igazságügy szolgálatában álló többi alkal­még mindig benn voltak a pavillonban. Ad­rienne türelmetlenkedni kezdett: — Ej ... mit csinálhatnak?... Végre is Nioiéresné még elég csinos ... no és André is csinos, nagyon csinos... Ej, bolondok... Elfeledkeznek az időről... A papa minden pillanatban jöhet... S most egyszerre, mint egy villámsugár, úgy cikkázott át a fiatal leány agyán Nioi­­éresné pokoli terve. Igen, igen, atyja benyit a pavillonba, ott találja­ Nioiéresnét André karjaiban. Nioiéresné mit sem veszit, mert de Gency diszkrét, gavallér ember, — de Andrénak hogyan legyen ezután bátorsága az ő kezét megkérni.. . De Gency csakugyan a pavilion ajtaja felé közeledett, midőn leánya hirtelen elébe állt. — No lám ! Te itt ? — Igen. Én is látni akartam a képet. — Helyes. No igen. — Igen, de a lorgnonomat a szobában hagytam — s ha a szokott aranyos, gavallér papa volnál. .. — Jó, elhozom. De ... Nioiéresné vár. — Korán jöttél. Még nincs öt óra. S Adrienne még atyja után kiáltá : — Siess vissza, papa. Megvárlak idekünn. Ezt jó hangosan kiáltá. S elérte célját, mert odabenn is meghallották. S látta, amint néhány pillanat múlva André óvatosan ki­oson a pavillonból. Ügyesen az útjába került, majd meglepe­tést színlelt. — Ah, megijesztett! — Ön? Ön itt ? — álmélkodott viszont André. — Igen, a papát várom. Nid­éresné hívta marottnak. A börtönőrmesternek és a főfegyőr­­nek tíz év után százalék szerint emelkedik a nyugdíja, ezt kívánjuk mi is. Ha például vala­melyikük huszonkilenc év után nyugdíjba megy, az csak a húsz évi szolgálat után kapna nyug­díjat. Oly kevés, amit kívánunk, hogy ezt nem tagadhatják meg az illetékesek az állam hűsé­ges szolgáitól, akiket még a társadalom is le­néz minden különösebb ok nélkül. Reméljük, hogy a Délmagyar­ország tekintetes szerkesztő­ségének pártfogásával elérjük célunkat. „Az állam nyomorgó rabszolgái“. Eddig a levél. Méltányos és megszívlelendő minden sora. Szervezkednek a budapesti háztulajdonosok. — Központi nyilvántartási iroda­ — nyes zálogjogának gyakorlását olyannyira kor­látozta, hogy a rájuk vonatkozó hátrányos rendelkezések folytán évenkint teljes félévi házbérjövedelmük veszélyben forog. A novella értelmében ugyanis ők is ép oly hitelezők, mint a fűszeres, szabó stb. A törvényes zálog- és visszata­tási joguk, mely a régi végrehajtási törvény értelmében a bérlemény területén található összes bútorzat és ingóságokra ki­­terjedt, a novella értelmében csupán a fölös­leges bútorzatra és ingóságokra terjed ki. A novella ezen rendelkezése folytán a kisebb, vagy középnagyságú lakásokban semmi fedeze­tet sem találnak. „A rendelkezésünkre álló adatok szerint, így folytatódik a körlevél, a novella életbelépése óta több mint ötszáz lakó költözött ki, anélkül, hogy az utolsó negyedre eső házbérét kiegyen­lítette volna és sajnos, de így van, hogy negyed­ről negyedre megkétszereződik azoknak száma, kik látva tehetetlenségünket, a nem fizetők gárdájába lépnek. Az itt elmondottak indítottak bennünket arra, hogy anyagi érdekeink védelmére, saját felügyeletünk alatt, egy oly intézményt léte­­sítsünk, mely házbérveszteségünk ellen bizto­sítson, amennyiben azt kifizeti és mely az álta­lunk kiszolgáltatott adatok alapján minden ki­költöző, illetve felmondás alatt levő lakóról teljesen díjtalan, pontos információt adjon és érdekeink megvédéséről gondoskodjon. Ezen intézmény , a Budapesti Háztulajdonosok Köz­ponti Nyilvántartási Irodája, a mai nappal, tel­jes titoktartás mellett, megkezdi működését. Nyilvántartási irodánk által lehetetlenné tes­­­szük, hogy a lakó, miután lakása felmondatvan, a felmondott bérnegyedre járó összeg kiegyenlí­tése előtt bárhol is lakást vehessen föl, mert a háztulajdonos, mielőtt a lakást kiadná, a nyil­vántartási irodához fordul, hol a legmegbízha­tóbb felvilágosítást kapja a jelentkező lakóról. Bérhátralékosoknak lakást kartársaink egyike sem fog adni addig, míg előző lakásainak bérét ki nem fizette. Ebből kifolyólag a bérlők bérei­ket sietve fogják kiegyenlíteni, hiszen amíg bérüket le nem fizették, lakást sehol sem kap­hatnak.“ Az alapszabályok szerint minden háztulajdo­nos egy korona díjat fizet havonként, amel­­­lyel szemben az iroda szavatosságot vállal a házbér veszteségekért és díjtalanul intézi el a ta­goknak minden pörös és perönkívüli dolgát, amely a házbérfizetéssel kapcsolatos. Az alap­szabályoknak két legszigorúbb, semmi feltétele­zést sem tűrő rendelkezése szerint „minden tag köteles, mielőtt házában lakást kiadna, iro­dánktól a kibérelni szándékozóról felvilágosí­tást kérni“ és „a tag olyan lakónak, aki előbbi bérleményében a bérrel vagy annak egy részé­vel hátralékban van, lakást ki nem adhat“. (Saját tudósít­ónktól) Egyre veszedelme­sebbé válik az az áldatlan háborúskodás, amely jelenleg Budapesten a lakók és a háztulajdonosok között dúl. Bizonyos, hogy ez az egyre szenvedélyesebbé váló harc nagy bajok csíráit hordja és hinti szét, amelyek teljes megelőzése már szinte lehe­tetlennek látszik. A szenvedélyes harcok nyílt ütközetei eddig is méltán keltettek mély megdöbbenést azokban, akik félő aggó­dással kísérik a gazdasági küzdelmek sajná­latos elfajulását, szomorú egyoldalúságát és azokat a nagy károkat, amelyek egyre job­ban rontják meg ennek a nemzedéknek az anyagi és erkölcsi életét. A régi harcok veszélyes elfajulását most tetőzték a buda­pesti háztulajdonosok, akik a hivatalos meg­állapítás szerint is magas házbérjövedelmeik­nek az egész vonalon való biztosítása érde­kében egy új intézményt szerveztek a „Bu­dapesti Háztulajdonosok Központi Nyilván­tartási Irodája“ címen, amely teljes titoktar­tás mellett megkezdte működését. A buda­pesti háztulajdonosoknak a lakók ellen való ez az újabb szervezkedése céljainál, berende­zésénél és elveinél fogva minden bizon­nyal szítani fogja a szociális­ elégedetlenséget és éleszteni azt az áldatlan harcot, amely láng­jaival rövidesen elborítja az egész fővárost. A „Budapesti Háztulajdonosok Központi Nyil­vántartási Irodája“ a főváros minden háztulaj­donosát körlevélben hívta föl, hogy az új egye­­­­süléshez csatlakozzék. A körlevél szerint a végrehajtási novella a háztulajdonosok terve­ide öt órára. Valami remek képet akar mutatni. — Képet? . . . a pavillonban? — Igen. Valami különösen érdekes képet. Látta, hogy André arcán a meglepetés, majd a harag felhője suhan át. S ártatlanul kérdő: De ön? Hogy jut ön ide? — Én . . . csak sétáltam. — Mondja inkább.­­— szaladt. Egészen föl van hevülve, még a nyakkendője is félre­­csúszott . . . Miért sietett ennyire ? . . . Mit nevet? Ostobaságot mondtam? — Dehogy! Örömömben nevetek, hogy önt beszélni hallom. És bizonyára azért siet­tem, hogy lássam. — Igazán? . . . Hát rám gondolt a — séta alatt? De én lassan szeretek járni, nem szeretek szaladni . . . Ó, már megint ne­vet . . . Gyermekesnek tart, ugy­e ? — Én! — kiáltá André. — Ó, édes kis Adriennem, ha tudná, mennyire elbájol az az üde, őszinte, édes naivitása, — még job­ban, mint a szépsége ... — Ah ! — duzzogott Adrienne, — nem tehetek róla, ha oly naiv vagyok. — Kis gonosz! Ne rontsa el ennek a pillanatnak a gyönyörűségét. Ha tudná, mennyire fölvidít. Ez az édes, ártatlan mo­soly, ez a szelíd tekintet, mely a lelkét tük­rözi vissza ... E pillanatban visszatért de Gency úr. S Adrienne élénken fordult hozzá: — Papa, Labalme is látni óhajtja a képet. Ugy­e nincs kifogásod ellene, hogy velünk jöjjön? TÁVIRATOK A Vatikán és Spanyolország, Madrid, augusztus 1. A belügyminiszter úgy nyilatkozott a Vatikán magatartását illetőleg, hogy a spanyolok fana­tikusok és Spanyolország megköveteli, hogy a többi nagy nemzetekhez hasonlóan szabályozód­­jék a viszony közte és a Vatikán között. A köztársasági és liberális lapok helyeslik Cana­­leas férfias eljárását és fölszólítják, hogy ma­­radjon meg továbbra is ezen az uton. A Manana Canaleas lapja azt írja, hogy a Vatikánhoz in­tézett jegyzék világos és tiszta s a kormány a diplomáciai viszony megszakításából származó következményekért semmiféle felelősséget nem vállal. Róma, augusztus 1. Beavatott helyen úgy mondják, hogy a szent­szék még nem küldte el válaszjegyzékét a spa­nyol kormánynak. Madrid, augusztus 1. A bilbao­i klerikálisok azért, mert tervezett tüntető felvonulásukat eltiltották, táviratot in-

Next