Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

3 DÉLMAGYARORSZÁQ bocsátott és elzüllött tisztek szoktak vállalkozni. Általában a fizetség sem olyan, hogy magasabb állású egyéneket eféle szörnyű eltévelyedésre csábíthatna. A laikus ember méltán kérdezheti, hogy egyáltalában megéri-e a pénzt, jár-e vala­melyes haszonnal a katonai kémkedés? Hiszen azt kellene hinnünk, hogy a sajtó, különösen a katonai szaklapok, folyóiratok és évkönyvek révén vala­mennyi hadsereg és hajóhad összes vala­mire való adatai közkézen forognak. Ismeretesek a hadseregek szervezete, béke és hadi létszáma, a csapatok elhelyezése, kiképzése, fölszerelése és fegyverzete, a várak építése, a katonai célokra hasz­nálható közlekedési vonalak, forgalmi eszközök minősége és szolgáltató képes­sége, a hadihajók száma, mintája, föl­szerelése, tüzérsége, személyzetének lét­száma. Lehetnek-e még valamire kiván­csiak az egyes kormányok? Hát bizony sok mindenfélére kiváncsiak és minden hadügyi és tengerészeti minisztérium egész nagy szervezetet tart szolgálatá­ban, hogy megtudja azt, amiről azt hiszi, hogy nem tudja, pedig fontos volna tudnia. Először is meg kell győződnie, hogy a nyilvánosságra kerülő adatok megfelelnek-e a valóságnak. A parlamentáris ellenőrzés mai korszaká­ban mindegyik hadsereg és mindegyik hajóhad nyitott könyv gyanánt fekszik ugyan előttünk, mégis vannak részletek, amelyek ebből a könyvből nem tud­­hatók meg. Ezeknek a részleteknek a kifürkészése a kémkedés további feladata. A készenálló hadműködési tervek, a hozzájuk tartozó ordres de bataille-lal és térképekkel; a hadihajók szétosztása és működési terve háború esetén; a vá­rak tervei, a legújabb fegyverek mintái, a haditengerészet jegyzőkönyvei stb. mind­­mind féltve őrzött titkai az illető mi­nisztériumoknak. És a katonai, vala­mint a haditengerészeti reformok sem készülnek a nagy nyilvánosság előtt, — ezeknek minél hamarább nyomára mélyen gondolkodni látszott s kedvetlenül mondotta. — Nem gondolok rá, mert nem akarok rágondolni. Először az volt a tervem, hogy jó feleségnek nevelem kis leányunkat, de mentől mélyebben foglalkoztam a kérdéssel, annál tisztábban láttam, hogy helytelen utakon járok. Látod, mi boldogok vagyunk, mert gyermekünk van. De hányszor tor­­zsalkodnánk, veszekednénk, ha nem volna közöttünk ez a szelid kis jószág, akiért el­szenvedünk minden nélkülözést. Ha férjhez is akarnánk majd adni Jolánkát, ki venné el pénz nélkül egy szegény adóvégrehajtó leányát? Egy másik szegény ördög! Talán egy másik adóvégrehajtó. Ma már hercegek, akik Hamupipőkéket vesznek feleségül, csak mesékben léteznek. Jolánkát annyira elkényez­tetjük, hogy neki, mire asszony lesz, sokkal magasabb igényei volnának, mintsem hatvan­hetven koronából harminc napon keresztül át tudna tengődni férjével és esetleg gyer­mekeivel . V. Csak hallgass rám, jobb lesz így, sokkal jobb lesz. Inkább mi nélkülözünk még húsz évig, hogy azután mi is, meg a gyermekünk is boldog legyen. Rendesen meg is állapodtak abban, hogy Jolánkát doktornőnek taníttatják ki. Ezek a családi tanácskozások este folytak le, mert a déli ebédidő fölhasználását saját szóra­kozására tartotta fönn Bruckmann Dé­nes. Délben hazarohant a hivatalból s amíg felesége föltálalta a levest, a gyer­mekével játszadozott, aztán öt perc alatt elfogyasztotta az ebédet s egy külvárosi ká­véházba sietett, ahol az egyik ablak mélye­jutni, összes részleteiket megismerni, szintén egyik törekvése a kémkedés­nek. Amint látjuk, van tehát munka elég és a katonai, valamint a hadi­tengerészeti meghatalmazottaknak vagy attaséknak tulajdonképen nincsen is egyéb hivatásuk, minthogy részint sze­mélyes megfigyelés, részint ügyes kém­szolgálat szervezése révén megtudják mindazt, amit az illető kormányok nem akarnak elárulni. A kormányok nagyon jól tudják ezt, de tűrik mind­addig, amíg az attasék ildomosan igyekeznek megfelelni kényes felada­tuknak. Marcsenko alezredes, bécsi orosz katonai meghatalmazott otrom­bán látott a munkához, amiért el kel­lett hagynia diplomáciai állását, hogy odahaza sürgősen előléptessék tapin­tatlan buzgalmáért. És mivelhogy nin­csen semmi a világon ellenőrzés nél­kül, a kémkedésre is ügyel az ellen­­kémkedés, amelynek az a szerep jutott osztályrészül, hogy megvizsgálni próbálja a drága pénzen szerzett ada­tok hitelességét, továbbá hogy hamis adatokkal tévútra vezesse és valódi adatok kiszolgáltatására csábítsa az idegen állam kémeit. Mert a kémkedés csak a nagyközönség szemében titkos mesterség, a kémek nagyon jól isme­rik egymást. A két Ház ülése. A mai lapok arról adtak hírt, hogy a képviselőház elnöke október ne­gyedikére ülésre hívja­ össze a Házat. Ezzel szemben most félhivatalosan azt jelentik, hogy a képviselőház legközelebbi ülése hétfőn, októ­ber harmadikén délelőtt tizenegy órakor lesz. Ülést tart a jövő héten a főrendiház is. Ez az ülés a képviselőház ülése után, október negye­dikén délelőtt tizenegy órakor lesz. Mindkét Há­z elsősorban a delegáció tagjait fogja meg­választani. Zichy János nem mond le. Néhány fővárosi lap hírt közölt arról, hogy Zichy János gróf kultuszminiszter lemond állásá­ról Ezt a hírt ma délután hivatalos hely­ről megcáfolták. 1910 október 1 Khuen-Héderváry nyilatkozata a magyar kölcsönről. — Párisi vélemény. — (Saját tudósítónktól.) Ellenzéki körökben ter­mészetesen lekicsinylik a kormány tagadhatat­lan sikerét, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a kölcsönt váratlanul gyorsan és kielégítően sikerült megszerezni. A „Neue Freie Presse“ mai száma Khuen- Héderváry Károly gróf miniszterelnök hosszabb nyilatkozatát közli a kölcsönről. A miniszter­­elnök elsősorban hangsúlyozza, hogy a kölcsön nem politikai ügy és nem volt politikai ügy a fran­cia kölcsön terve sem. Ezt a tervet egy bankcso­port vetette föl, még­pedig ugyanaz, mely eddig is ellátta Magyarország hitelszükségletét. Ez a konzorcium elérkezettnek látta az időt, hogy Franciaországot is belevonja pénzügyi műve­leteibe. Tehát, ha még létre is jött volna a kölcsönügylet, ez nem lett volna ok arra a föl­tevésre, hogy Magyarország hűtlen lett régi barátaihoz. Viszont azonban nem fogják elfe­­lejteni azt sem, hogy megint bebizonyosodott, hogy szükség esetén mégis a legbiztosabbak és a legjobbak a régi barátok. A Lokal,amelyet-nek jelentik Párisból: A francia kormány és a pénzpiac el volt rá készülve, hogy a magyar kölcsön Franciaország tőkeerejének mellőzésével mégis létre fog jönni, de meglepetést keltett az a gyorsaság és kész­ség, amel­lyel a német pénzpiac az osztrák bankcsoportokkal szövetkezni tudott és még inkább a német birodalmi külpolitika vezetőjé­nek energikus föllépése. Érdekes megfigyelni a francia közvélemény kialakulását. A mai reggeli lapok egy része azt hangoztatja, hogy bizony okosabban és gyü­mölcsözőbben is föl lehetne használni a parla­gon heverő francia tőkét, semmintha a meg­­számlálatlan milliókat beleöli a kormány a föld­közi flotta szaporításába. Ezzel szemben más lapok amellett érvelnek, hogy jó nyomon jár a kormány, mikor nem választja külön a politikai szempontokat a gazdasági érdekektől, így a Liberté is, amely hangoztatja, hogy Franciaországnak semmi szüksége arra, régen túl van azon, hogy tet­­­tekkel legyen kénytelen bizonyságot adni pénz­ügyi erejének és presztízsének nagyhatalmi állásáról. Csak a Combe-féle sajtó kel ki a kormány, különösen Pichon és Cochéry ellen, désben külön asztal volt föntartva a ré­szére. A mindennapi kávéházi céhét a szabad­óráiban végzett másolások honoráriumából fedezte s igy az asszony nem tiltakozott az ellen, hogy férje kávéházba járjon. Bruckmann csak akkor látta, hogy van­nak az életnek kényelmes percei is, amikor elfoglalta helyét az ablakmélyedésben. Mohón olvasgatta a lapokat, érdekelték a politikai mozgalmak, meg az egyéb események is. Aztán amikor átböngészte az újságokat s elfogyasztotta a feketéjét, gondtalanul hátra­hajtotta a fejét s kibámult az ablakon. Egy­­egy negyedórára lekötötték figyelmét az utcán járókelők. A kávéház ablakából nézve, szépnek tetszett az élet, csak akkor gondol­kodott másképen, amikor már két óra felé járt az idő s neki is rohannia kellett a többi emberekkel együtt a megélhetés után. Egy nyári, júliusi napon Bruckmann Dé­­nesnek több gondja lehetett, mint amennyit megszokott. Mogorván, kedvetlenül ült a kávéházban. Nem érdekelték aznap az újsá­gok hírei s az előtte álló kávéscsészét is csak félig ürítette ki. Szögletes, barázdás fejét széles tenyerébe hajtotta s egyked­vűen nézett ki az utcára. Amint elmerülve bámulta az embereket, egy kis leányt pillantott meg. Rongyos kül­­sejü, fonnyadt arcu leányka volt, nyári tarka virágokat árusitgatott. Egy jól öltö­zött férfi két csokor rózsát vásárolt a kis leánytól s szóba állt vele. Amikor tovább ment, megcsipkedte a leány arcát. Aztán egy kékzubbonyos munkás ember jött arra s a leányt, aki elébe szaladt s kí­nálta a virágokat, érdes kezével félrelökte. Piszkos arcocskáján két könycsepp gördült végig s tovább ment. Bruckmann szive összeszorult s szána­lommal nézett a kis leány után. Megsajnálta s elhatározta, hogy utána megy s megaján­dékozza egy huszfilléressel. Fölállt, kifizette a céhét, a kalapját a fejébe nyomta s ki­ment az utcára. A kávéháztól alig egy lé­pésnyire álldogált a kis leány. Bruckmann elővette a pénztárcáját, kikeresett abból egy nickel pénzdarabot s azt a virágárus leányka kezébe nyomta/ Az megköszönte a pénzt s a virágokkal megrakott tányért Bruckmann felé nyújtotta. — Nem kell nekem, kis leányom —mon­dotta az ő jóságos, lágy hangján. — Nekem nincsen szükségem a te virágodra s talán másnak több pénzért eladhatod azokat. Tu­dom úgyis, szükséged van a pénzre. A kis leány csodálkozással nézett föl Bruckmannra. Ilyen vevője kevés akadt. Mások inkább lealkudtak a rózsacsokrok árá­ból, nemhogy visszaajándékozták volna a virá­got. Illedelmesen meghajolt s okosáh válaszolt: — ügy ám, bácsi, az anya azt mondta, hogy ezután nekem kell pénzt keresni. Az ilyen kis leányokat megsajnálják az emberek s vesznek tőle virágot, de szegény anya mit csináljon? Nem tanult ám az anya dolgozni, mert az apa nagy úr volt, a városházára járt írni . . . Bruckmannak önkéntelenül Jolánka jutott az eszébe. Az egész testében megremegett. Hátha... hátha... Nem lehet tudni... ő is meghal­hat. Hol van az megírva, hogy nem hunyja le

Next