Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)

1910-10-01 / 110. szám

4 Mi a célja tulajdonképen a legújabb pápai rendeletnek ? Mindenesetre az, hogy ne lehes­senek plébánosok olyan emberek, akik a nép vezetésére nem valók, akik botrányt okoznak. Egyházi körökben még­sem lelkesednek nagyon az újításért. Attól tartanak, hogy túlságosan nagyra növeszti a püspököknek amúgy is alig korlátolt hatáskörét. DÉLMAGYARORSZÁG 1916 október­i Neumayer Budapesten. (Saját tudósítónktól.) Neumayer bécsi fő­polgármester budapesti látogatása foglal­koztatja most a magyar közvéleményt. Lue­ger utóda a magyar fővárosban ! Kétségkí­vül szenzációsnak mondható ez az utazás, da­cára annak, hogy maga Neumayer kijelentette egy hírlapírónak, hogy utazásának semmi köze sincs a politikához. Neumayer nyilatkozata. Neumayer dr polgármester ma délben a sajtó több képviselőjét fogadta és a következőket kö­zölte velük tervezett budapesti utazásáról: — Azt hiszem, lehetséges lesz, hogy ma este elutazzam Budapestre. Még csak egy táviratot várok és mihelyst azt megkapom, pontosan megállapíthatom az indulás idejét, de azt hiszem, hogy még ma elutazhatom. — Egyedül utazik a polgármester úr, vagy mások is lesznek a kíséretében? — kérdezte az egyik hírlapíró, mire a polgármester így válaszolt: — Hess alpolgármester elkísér engem Buda­pestre. — Mit szóltak a polgármester úr utazásához a pártban? Neumayer dr: Nem valami vagy volt az ellenkezés. Azt hiszem, hogy utazásomat min­denki, aki annak a célját ismeri, helyesli. Poli­tikai célok ezzel az utazással nincsenek össze­kötve. Hangsúlyozom még egyszer is, utazásom­nak semmi köze a politikához. Amikor utazá­somnak a terve először fölmerült, senki a legtávolabbról sem gondolt a politikára. Akkor nem is jutott eszébe senkinek, hogy ezt az ügyet a politikával összefüggésbe hozza. Tudva­levő, hogy az utazás eszméjét egy lakoma al­kalmával pendítették meg, melyet a lakásügyi kongresszus budapesti delegáltjainak a tiszte­letére a Rathauskellerben rendeztünk. Azon a lakomán nem folytak politikai beszélgetések és nem is volt ok a politikai vitatkozásra. Én Bárczyban csak Budapest polgármesterét, ő pedig bennem csak a bécsi polgármestert látja. Mi akkor csak városi ügyekről beszélgettünk. A budapestiek érdeklődtek a mi berendez­kedéseink iránt, mi, bécsiek pedig a budapesti községi intézmények iránt érdeklődtünk. Ezen túl a beszélgetés nem terjedt. Ha én most Budapestre utazom, ez csak azért történik, mert viszonoznom kell a látogatást és ezt már tovább nem halaszthattam. Jellemző egyébként az osztrák politikusok hangulatára a Reichspost mai számának az a cikke, amely rendkívül hidegen emlékezik meg a polgármester látogatási tervéről és sorait így végzi: — Miután Neumayer nemcsak Bécs polgár­­mestere, hanem alsóausztriai tartományi marsall-helyettes is, de még jelenleg keresztény­­szocialista képviselőjelölt is, nincs kizárva, hogy a keresztényszocialista párt ezt a kér­dést politikailag is fontosnak fogja tartani és határozni fog fölötte. Bárczy a látogatásról. Arra a bécsi tudósításra, hogy Neumayer polgármester egyelőre elhalasztotta budapesti látogatását, egy hírlapíró ma délelőtt fölkereste Bárczy István polgármestert, aki a következő felvilágosítást adta : — Nem tudom — mondta a polgármester — miért támadják meg Bécsben Neumayert, hiszen ezt a látogatást nem szántuk valami különösebb cécónak vagy tüntetésnek. Csak arról volt szó, hogy én meglátogattam a bécsi polgármestert, aki engem udvarias, kurta levélben értesített, hogy nemsokára visszaadja a vizitet. Ez egy egyszerű udvariassági tény s igazán érthetetlen, hogy ezért a bécsi lapok nekimennek Neumayer­­nek. Én különben nem sokat törődöm az egész dologgal; ha eljön a bécsi polgármester, meg­mutatom neki fővárosunk nevezetességeit, ha nem jön el . . . Vilmos császár akarata. Érdekes, hogy a Rathhaus kebelében a szá­mottevő főtisztviselők, a keresztényszocialista­­párt oszlopos tagjai, mint kommentálják pol­gármesterük elhatározását. Egyik részük, a tekintélyesebbik rész, azt hangoztatja, hogy Neumayer utazása tisztára magánjellegű. Neu­­mayernek útitervéhez, ígéretének minél hama­rabb való beváltásához, beavatottak állítása szerint, Vilmos császár adta az impulzust. A német császár, mondják a benfentesek, csodá­latos képen nagy barátja a magyaroknak. Ami­dőn a legutóbbi bécsi tartózkodása alatt ellá­togatott a Rathhausba, Neumayerrel való be­szélgetése közben ismételten tanújelét adta, hogy mennyire rokonszenvez a magyarokkal. Neumayer akkor nyilatkozott arról, hogy adósa Budapest polgármesterének egy látoga­­tással. Vilmos császár e kijelentésre azt felelte: — Illő, hogy mihamarább beváltsa szavát. Mit mondanak az alpolgármesterek. A Rathhaus hangulatára jellemző Hier­­hammernek és Porzer alpolgármestereknek nyi­latkozata. Az első az érdeklődőknek a követ­kezőket mondotta: “ A bécsi lakásügyi kongresszus alkalmá­val adott banketten Bárczy budapesti polgár­­mester egy pohárköszöntőjében annak a néze­tének adott kifejezést, hogy szép dolog volna, ha Neumayer polgármester és Bécs városának egyéb funkcionáriusai látogatásukkal tisztelnék meg Budapestet. A legbarátságosabb fogadta­tásra számíthatnának. Mi bécsiek azt feleltük, hogy szívesen megyünk Budapestre, ha meg­hívnak bennünket. Hallottam, hogy e barátsá­gos meginvitáláson kívül Bárczy polgármester Neumayert magánbeszélgetés során is meg­hívta. —Bárczyban előkelő gondolkodású személyisé­get ismertünk meg, aki kiváló közigazgatási tisztviselő és aki tele van nagyszabású eszmék­kel. Hallottuk, hogy Bárczy úr volt az, aki a budapesti iskolákba bevezette a német nyelv tanítását és budapesti törvényhatósági bizott­sági tagok nyilatkozataiból igen érdekes dol­gokról értesültünk a magyar metropolis köz­ségi intézményeiről, így lassanként megérlelő­dött bennünk az az elhatározás, hogy ezeket az intézményeket megtekintsük és hogy érintkezési pontokat keressünk a két főváros között. Ez elhatározásra annál könnyebben juthattunk, mert Bárczy dr polgármester kon­­ciliáns, minden sovinista allűröktől ment egyéni­ségnek mutatkozott, akit csak úgy, mint min­ket, az az élénk vágy töltött el, hogy sok dologra nézve eljussunk egymás megértéséhez. — A bécsi polgármester útja— hangoztatta tovább Hierhammer teljes nyomatékkal — nem jelenti a Lueger politikai végrendeletéről való lemondást, még csak eltérést sem jelent a Lueger által megszabott iránytól. Mi ugyanis vezérünk végrendeletének illető pontját akként értel­mezzük, hogy ne engedjük fejünkre nőni a ma­gyarokat.­­ Ha most Neumayer Budapestre készül, hogy ott viszonozzon egy látogatást, ez Budapest vá­rosának és nem a magyar államnak szól. Pol­gármesterünk látogatásának, véleményem sze­rint, talán áldásos hatása lesz mindkét főváros lakosságára. Porzer, a másik alpolgármester a beszélgeté­sek során így vélekedett: — A magam részéről ellenzem Neumayer Budapestre való utazását, mert az ellenkezik Lucger szellemével. Az argentínai hús behoza­tala körül nekünk Magyarországra nincs szük­ségünk. Ha pedig a magyarok tőlünk akarnak valamit, jöjjenek ide hozzánk. — Polgármesterünk budapesti utazását — vetette közbe Steiner József, a Rathhaus fő­­gondnoka, egy szintén tekintélyes városi funk­cionárius — nem foszthatjuk meg elsőrangú politikai színezetétől, akárhogy csű­rjük-csa­­varjuk a dolgot diplomáciai fiókával és épen azért nem hiszem, hogy Neumayer Budapestre fog utazni. Neumayer megérkezett. Neumayer Károly, Bécs város polgármes­tere Bárczy István dr-hoz, a székesfőváros polgármesteréhez ma délután táviratot kül­dött, amelyben bejelenti, hogy Budapestre érkezik. A távirat szövege ez: Ma utazom Budapestre. Szívélyesen üd­vözli Neumayer. Neumayer Károlyt, Bécs város polgármes­terét, ma este a nyugati pályaudvaron nagy küldöttség várta. A polgármester a tizenegy órakor érkező bécsi gyorsvonattal jött meg. A küldöttség élén Bárczy István, Budapest polgármestere üdvözölte Neumayert. BELPOLITIKAI HÍREK: Hock és Szluha mandátuma. A képviselő­­ház mandátumvizsgáló-bizottsága ma délután Várady János dr elnöklésével ülést tartott amelyen igazolták Hock János mandátumát. Szluha Pál országgyűlési képviselő mandátuma dolgában döntés még nem történt. Majd ha a Kúria döntött a benyújtott kérvény fölött,­ak­kor kerül Szluha mandátuma is a képviselőház bizottsága elé. A peéri petíció. A győrmegyei peéri kerület­ben a június 16-án megtartott pótválasztáson Németh Károly dr győri ügyvéd, munkapárti jelölt hatvankilenc szavazattöbbséggel győzött a függetlenségi párti Markos Gyulával szem­ben. A kisebbségben maradt párt petícióval támadta meg a választást. Minthogy azonban a kérvényezők az eljárási költségek fedezésére szükséges háromezer koronát nem helyezték letétbe, a Kúria választási tanácsa a kérvényt visszautasította. A törvényes határidőben ma újabb tíz választó kérvényt adott be a Kúriá­hoz, letétbe helyezve egyúttal a szükséges összeget is. A kérvény abszolút és relatív érvénytelenségi okok alapján kéri a választás megsemmisítését. A ropog látás vége. *• Egy kőnyomatos újság jelentése szerint Lu­kács László pénzügyminiszter a dohánykisáru­­sításnál sürgős újítást készül életbeléptetnk A miniszter ugyanis, számolva azzal a körülmén­­nyel, hogy a szivaráruk válogatása a készlet­ből, egyes szivarok kézzel való szokásos ropog­­tatása könnyen terjesztője lehet a kolerának, szigorú tilalmat fog kiadni ebben az irányban. A most készülő elárusítási szabályzatban uta­sítást kapnak a kisárusok arra, hogy minden vevőnek csakis az általa kért szivart szolgál­tassák ki; nem lesz szabad ezentúl válogatás céljából a kisárusoknak dobozban, vagy közeg­­ben több szivart a vevő elé tenni. Legszigorúbb tilalom alá esik a szivar ropogtatása, mert ezzel bármely ragály könnyen hurcolható to­vább. Eddig van a híradás, amely a szivarozó­világban előreláthatólag forradalmat fog kelteni. Vége a ropogtatásnak! . . . Sok szivarozó azt fogja mondani, hogy ezzel megfosztották az élvezete javától, de a mérsékelt elemek is meg fogják kérdezni: vállalkoznak-e a pénzügyminisz­térium urai arra, hogy minden szivart elszínak, amelyet a trafikos ezentúl a vevő kezébe nyom? Az elszihatatlan szivarok ellen ugyanis jóformán egyetlen védekezése az volt a szivart vásárló emberiségnek, hogy ropogtatott és ha ez a szokás nem nagyon ízléses, hát a kincstár ne úgy akarjon segíteni a dolgon, hogy eltiltja a ropogta­tást, hanem úgy, hogy jobb szivarokat gyárt. Azon­ban a kolera... Mulatságos, hogy amíg a bel­ügyminisztérium, amelynek, a gyors intézkedé­seire szükség volna, angyali nyugalommal nézte az egész koleraügyet, addig­ a pénzügyminiszter egyszerre sürgős cselekvésre szánta rá magát. A szivarvásárló emberiség nem minden jog nélkül fogja kérdezni: épen a szivaroknál kell kezdeni a kolera ellen való védekezést? És ha már itt

Next