Délmagyarország, 1910. október (1. évfolyam, 110-135. szám)
1910-10-01 / 110. szám
4 Mi a célja tulajdonképen a legújabb pápai rendeletnek ? Mindenesetre az, hogy ne lehessenek plébánosok olyan emberek, akik a nép vezetésére nem valók, akik botrányt okoznak. Egyházi körökben mégsem lelkesednek nagyon az újításért. Attól tartanak, hogy túlságosan nagyra növeszti a püspököknek amúgy is alig korlátolt hatáskörét. DÉLMAGYARORSZÁG 1916 októberi Neumayer Budapesten. (Saját tudósítónktól.) Neumayer bécsi főpolgármester budapesti látogatása foglalkoztatja most a magyar közvéleményt. Lueger utóda a magyar fővárosban ! Kétségkívül szenzációsnak mondható ez az utazás, dacára annak, hogy maga Neumayer kijelentette egy hírlapírónak, hogy utazásának semmi köze sincs a politikához. Neumayer nyilatkozata. Neumayer dr polgármester ma délben a sajtó több képviselőjét fogadta és a következőket közölte velük tervezett budapesti utazásáról: — Azt hiszem, lehetséges lesz, hogy ma este elutazzam Budapestre. Még csak egy táviratot várok és mihelyst azt megkapom, pontosan megállapíthatom az indulás idejét, de azt hiszem, hogy még ma elutazhatom. — Egyedül utazik a polgármester úr, vagy mások is lesznek a kíséretében? — kérdezte az egyik hírlapíró, mire a polgármester így válaszolt: — Hess alpolgármester elkísér engem Budapestre. — Mit szóltak a polgármester úr utazásához a pártban? Neumayer dr: Nem valami vagy volt az ellenkezés. Azt hiszem, hogy utazásomat mindenki, aki annak a célját ismeri, helyesli. Politikai célok ezzel az utazással nincsenek összekötve. Hangsúlyozom még egyszer is, utazásomnak semmi köze a politikához. Amikor utazásomnak a terve először fölmerült, senki a legtávolabbról sem gondolt a politikára. Akkor nem is jutott eszébe senkinek, hogy ezt az ügyet a politikával összefüggésbe hozza. Tudvalevő, hogy az utazás eszméjét egy lakoma alkalmával pendítették meg, melyet a lakásügyi kongresszus budapesti delegáltjainak a tiszteletére a Rathauskellerben rendeztünk. Azon a lakomán nem folytak politikai beszélgetések és nem is volt ok a politikai vitatkozásra. Én Bárczyban csak Budapest polgármesterét, ő pedig bennem csak a bécsi polgármestert látja. Mi akkor csak városi ügyekről beszélgettünk. A budapestiek érdeklődtek a mi berendezkedéseink iránt, mi, bécsiek pedig a budapesti községi intézmények iránt érdeklődtünk. Ezen túl a beszélgetés nem terjedt. Ha én most Budapestre utazom, ez csak azért történik, mert viszonoznom kell a látogatást és ezt már tovább nem halaszthattam. Jellemző egyébként az osztrák politikusok hangulatára a Reichspost mai számának az a cikke, amely rendkívül hidegen emlékezik meg a polgármester látogatási tervéről és sorait így végzi: — Miután Neumayer nemcsak Bécs polgármestere, hanem alsóausztriai tartományi marsall-helyettes is, de még jelenleg keresztényszocialista képviselőjelölt is, nincs kizárva, hogy a keresztényszocialista párt ezt a kérdést politikailag is fontosnak fogja tartani és határozni fog fölötte. Bárczy a látogatásról. Arra a bécsi tudósításra, hogy Neumayer polgármester egyelőre elhalasztotta budapesti látogatását, egy hírlapíró ma délelőtt fölkereste Bárczy István polgármestert, aki a következő felvilágosítást adta : — Nem tudom — mondta a polgármester — miért támadják meg Bécsben Neumayert, hiszen ezt a látogatást nem szántuk valami különösebb cécónak vagy tüntetésnek. Csak arról volt szó, hogy én meglátogattam a bécsi polgármestert, aki engem udvarias, kurta levélben értesített, hogy nemsokára visszaadja a vizitet. Ez egy egyszerű udvariassági tény s igazán érthetetlen, hogy ezért a bécsi lapok nekimennek Neumayernek. Én különben nem sokat törődöm az egész dologgal; ha eljön a bécsi polgármester, megmutatom neki fővárosunk nevezetességeit, ha nem jön el . . . Vilmos császár akarata. Érdekes, hogy a Rathhaus kebelében a számottevő főtisztviselők, a keresztényszocialistapárt oszlopos tagjai, mint kommentálják polgármesterük elhatározását. Egyik részük, a tekintélyesebbik rész, azt hangoztatja, hogy Neumayer utazása tisztára magánjellegű. Neumayernek útitervéhez, ígéretének minél hamarabb való beváltásához, beavatottak állítása szerint, Vilmos császár adta az impulzust. A német császár, mondják a benfentesek, csodálatos képen nagy barátja a magyaroknak. Amidőn a legutóbbi bécsi tartózkodása alatt ellátogatott a Rathhausba, Neumayerrel való beszélgetése közben ismételten tanújelét adta, hogy mennyire rokonszenvez a magyarokkal. Neumayer akkor nyilatkozott arról, hogy adósa Budapest polgármesterének egy látogatással. Vilmos császár e kijelentésre azt felelte: — Illő, hogy mihamarább beváltsa szavát. Mit mondanak az alpolgármesterek. A Rathhaus hangulatára jellemző Hierhammernek és Porzer alpolgármestereknek nyilatkozata. Az első az érdeklődőknek a következőket mondotta: “ A bécsi lakásügyi kongresszus alkalmával adott banketten Bárczy budapesti polgármester egy pohárköszöntőjében annak a nézetének adott kifejezést, hogy szép dolog volna, ha Neumayer polgármester és Bécs városának egyéb funkcionáriusai látogatásukkal tisztelnék meg Budapestet. A legbarátságosabb fogadtatásra számíthatnának. Mi bécsiek azt feleltük, hogy szívesen megyünk Budapestre, ha meghívnak bennünket. Hallottam, hogy e barátságos meginvitáláson kívül Bárczy polgármester Neumayert magánbeszélgetés során is meghívta. —Bárczyban előkelő gondolkodású személyiséget ismertünk meg, aki kiváló közigazgatási tisztviselő és aki tele van nagyszabású eszmékkel. Hallottuk, hogy Bárczy úr volt az, aki a budapesti iskolákba bevezette a német nyelv tanítását és budapesti törvényhatósági bizottsági tagok nyilatkozataiból igen érdekes dolgokról értesültünk a magyar metropolis községi intézményeiről, így lassanként megérlelődött bennünk az az elhatározás, hogy ezeket az intézményeket megtekintsük és hogy érintkezési pontokat keressünk a két főváros között. Ez elhatározásra annál könnyebben juthattunk, mert Bárczy dr polgármester konciliáns, minden sovinista allűröktől ment egyéniségnek mutatkozott, akit csak úgy, mint minket, az az élénk vágy töltött el, hogy sok dologra nézve eljussunk egymás megértéséhez. — A bécsi polgármester útja— hangoztatta tovább Hierhammer teljes nyomatékkal — nem jelenti a Lueger politikai végrendeletéről való lemondást, még csak eltérést sem jelent a Lueger által megszabott iránytól. Mi ugyanis vezérünk végrendeletének illető pontját akként értelmezzük, hogy ne engedjük fejünkre nőni a magyarokat. Ha most Neumayer Budapestre készül, hogy ott viszonozzon egy látogatást, ez Budapest városának és nem a magyar államnak szól. Polgármesterünk látogatásának, véleményem szerint, talán áldásos hatása lesz mindkét főváros lakosságára. Porzer, a másik alpolgármester a beszélgetések során így vélekedett: — A magam részéről ellenzem Neumayer Budapestre való utazását, mert az ellenkezik Lucger szellemével. Az argentínai hús behozatala körül nekünk Magyarországra nincs szükségünk. Ha pedig a magyarok tőlünk akarnak valamit, jöjjenek ide hozzánk. — Polgármesterünk budapesti utazását — vetette közbe Steiner József, a Rathhaus főgondnoka, egy szintén tekintélyes városi funkcionárius — nem foszthatjuk meg elsőrangú politikai színezetétől, akárhogy csűrjük-csavarjuk a dolgot diplomáciai fiókával és épen azért nem hiszem, hogy Neumayer Budapestre fog utazni. Neumayer megérkezett. Neumayer Károly, Bécs város polgármestere Bárczy István dr-hoz, a székesfőváros polgármesteréhez ma délután táviratot küldött, amelyben bejelenti, hogy Budapestre érkezik. A távirat szövege ez: Ma utazom Budapestre. Szívélyesen üdvözli Neumayer. Neumayer Károlyt, Bécs város polgármesterét, ma este a nyugati pályaudvaron nagy küldöttség várta. A polgármester a tizenegy órakor érkező bécsi gyorsvonattal jött meg. A küldöttség élén Bárczy István, Budapest polgármestere üdvözölte Neumayert. BELPOLITIKAI HÍREK: Hock és Szluha mandátuma. A képviselőház mandátumvizsgáló-bizottsága ma délután Várady János dr elnöklésével ülést tartott amelyen igazolták Hock János mandátumát. Szluha Pál országgyűlési képviselő mandátuma dolgában döntés még nem történt. Majd ha a Kúria döntött a benyújtott kérvény fölött,akkor kerül Szluha mandátuma is a képviselőház bizottsága elé. A peéri petíció. A győrmegyei peéri kerületben a június 16-án megtartott pótválasztáson Németh Károly dr győri ügyvéd, munkapárti jelölt hatvankilenc szavazattöbbséggel győzött a függetlenségi párti Markos Gyulával szemben. A kisebbségben maradt párt petícióval támadta meg a választást. Minthogy azonban a kérvényezők az eljárási költségek fedezésére szükséges háromezer koronát nem helyezték letétbe, a Kúria választási tanácsa a kérvényt visszautasította. A törvényes határidőben ma újabb tíz választó kérvényt adott be a Kúriához, letétbe helyezve egyúttal a szükséges összeget is. A kérvény abszolút és relatív érvénytelenségi okok alapján kéri a választás megsemmisítését. A ropog látás vége. *• Egy kőnyomatos újság jelentése szerint Lukács László pénzügyminiszter a dohánykisárusításnál sürgős újítást készül életbeléptetnk A miniszter ugyanis, számolva azzal a körülménnyel, hogy a szivaráruk válogatása a készletből, egyes szivarok kézzel való szokásos ropogtatása könnyen terjesztője lehet a kolerának, szigorú tilalmat fog kiadni ebben az irányban. A most készülő elárusítási szabályzatban utasítást kapnak a kisárusok arra, hogy minden vevőnek csakis az általa kért szivart szolgáltassák ki; nem lesz szabad ezentúl válogatás céljából a kisárusoknak dobozban, vagy közegben több szivart a vevő elé tenni. Legszigorúbb tilalom alá esik a szivar ropogtatása, mert ezzel bármely ragály könnyen hurcolható tovább. Eddig van a híradás, amely a szivarozóvilágban előreláthatólag forradalmat fog kelteni. Vége a ropogtatásnak! . . . Sok szivarozó azt fogja mondani, hogy ezzel megfosztották az élvezete javától, de a mérsékelt elemek is meg fogják kérdezni: vállalkoznak-e a pénzügyminisztérium urai arra, hogy minden szivart elszínak, amelyet a trafikos ezentúl a vevő kezébe nyom? Az elszihatatlan szivarok ellen ugyanis jóformán egyetlen védekezése az volt a szivart vásárló emberiségnek, hogy ropogtatott és ha ez a szokás nem nagyon ízléses, hát a kincstár ne úgy akarjon segíteni a dolgon, hogy eltiltja a ropogtatást, hanem úgy, hogy jobb szivarokat gyárt. Azonban a kolera... Mulatságos, hogy amíg a belügyminisztérium, amelynek, a gyors intézkedéseire szükség volna, angyali nyugalommal nézte az egész koleraügyet, addig a pénzügyminiszter egyszerre sürgős cselekvésre szánta rá magát. A szivarvásárló emberiség nem minden jog nélkül fogja kérdezni: épen a szivaroknál kell kezdeni a kolera ellen való védekezést? És ha már itt