Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

Központi szerkesztőség és Kiadóhivatal Szeged, 11 Korona­ utca 15. szám é=a Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., Városház­ utca 3. szám é.i .. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: egész évre . K 24'— félévre . . . K 12' negyedévre. K 6'— egy hónapra K 2' Egyes szám ára 10 fillér . évfolyam, 1. szám Vasárnap, január 1 W Xl­ ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN: egész évre . K 28'— félévre . . . K 14'— negyedévre . K V— egy hónapra K 2'40 Egyes szám ára 10 fillér TELEFON­SZÁM: Szerkesztőség 835 és a Kiadóhivatal 835 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon­száma 128—12 Az uj esztendő. A XX. századnak gazdag­ közéleti, politikai, társadalmi, kulturális és gazda­sági harcaiból bőségesen jutott az el­múlt esztendőnek. Az emberi haladás diadalmas zászlaja hatalmas harcokból került ki győzedelmesen. Az 1910. év a forrongó XX. század karakterisztikus napjait sorakoztatja, eseményeinek végső konklúziója minden ellenkező látszat, reakciós íz és retrográd irány­zat mellett is az, hogy az emberi hala­dás a gondolkodás, az alkotások és munka minden terén diadalmasan vo­nul be a világtörténet színpadára. Grippen és Fekete Vilmos, Steinheimné és Tarnowska asszony szomorú esete éppúgy bizonysága ennek, mint az aviatikai kísérletek váratlan és szédü­letes eredményei. A haladáson legtöbb esetben öntudatlanul munkálkodó em­ber a század elmúlt tíz esztendejét a történelmi nevezetességek gazdag krónikájává avatta föl, amelyben jelen­tős fejezetet kér a portugál forradalom, amely legcsekélyebb vérontással tudott köztársaságot teremteni és a spanyol reakció ellen meginduló, sikert minden bizonnyal rövid időn belül­ hozó hatal­mas ellenáramlat. Ezeken a nemzetközi alakulásokon kívül Európa külpolitikájának élete más, újabb szerveket és embereket is nyert a régiek helyett, akiket a kö­nyörtelen halál a történelemnek adott át. Montenegró királysággá avangált előre, az érdekes Lipót helyett a belga trónra Albert, a komoly Edward helyett az angol trónra V. György került. A kis Montenegró fényűzési vágyának ez a kielégítése nemzetközi nézőpontból semmiesetre sem jelenthet nevezetes­séget, a világ hatalmas Anglia szilárd trónján beállott változás — legalább egyelőre úgy látszik — sem zavarta meg a nemzetközi élet eddigi viszony­latait. Európa térképe tehát teljesen a régi maradt, annál nagyobb volt azon­ban az a láz és forrongás, mely a nemzetek életében teremtett új viszony­latokat. Magyarországon úgyszólván az el­múlt újév hozta meg a politikai ki­bontakozás reményének nagy nemzeti ajándékát, amelyet a sorra következő események gyönyörűségesen valóra váltottak. A koalíció haladásellenes és sok izében reakciós uralmát kilódította a minisztériumok palotájából a Khuen­­kormány gazdag programja, amely az agyonpolitizált nemzetnek békét, ebben a békében a munkaalkalmak és meg­erősödések sokaságát hozta meg. A gazdasági és államjogi tudományok mai fejlettsége mellett badarság lenne arról vitatkozni, hogy a XIX. század két nagy reformátora közül, kinek volt igaza, Széchényinek, vagy Kossuthnak. A gazdasági megerősödésnek az a ha­talmas jelentősége, amelyet Schmithen és Ricardon át a világtörténelmi neve­zetességre emelkedett szocialista és szakírók egész sokasága minden köz­életi harcok élébe állított, általános, a magyar nemzet különleges helyzete pedig speciális nézőpontból dönt ha­lomra minden érvet, melyet a mai ellenzék vélt, vagy eljövendő rakon­­cátlansága mellett sorompóba állítanak. A jelszavas kokárdákat viselő, ragályos betegségektől és kivándorlástól pusztí­tott, kezdetleges megélhetési viszonyok között tengődő nemzet szomorú és kétségbeejtő látvány. Ezeknek, a nem­zet legbensőbb életerejét pusztító beteg­ségeknek orvoslásához nem lehet úgy fogni, hogy meghagyjuk a mai áldat­lan állapotokat, sőt közvetve fokozzuk a bajokat és a küzdő energiákat szél­malomharcok lefolytatásában emésztjük föl. A nemzetben dolgozó létföntartási ösztön megérezte ezt, csak így magya­rázható meg, hogy öntudatra ébredt és az egész országban tobzódó dema­gógiát lelökte piszkos trónjáról. A sze­génynek megélhetés, a munkásnak munkaalkalom, a betegnek orvosság, az alkotóerőnek tér kell. Mindezt olyan közéleti szellem teremtheti meg, amely az egyéni és nemzeti életben a lénye­get keresi, ami semmi más nem lehet, mint a szellemi és gazdasági kiel­égült­­ség. Az első lépés a jólét megterem­téséhez, hogy a közéleti harcok hom­lokteréből végkép lecibálják a meddő közjogi vitákat, hogy az országos kor­mányzásnak alkalom adassék az áldat­lan viszonyok restaurálására, hogy a parlamenti pártok csatája elsősorban a körül forogjon, hogy mint alkothatók törvények, amelyek útján megszüntet­­hetők azok a sebek és sérelmek, amelyek a nemes magyar nemzet testén rágód­nak, azt nehéz gazdasági viszonyok nyűge alatt tartják és kivándorlásra késztetik. A Khuen-kormány megteremtette a békét. Olyan kormányzatot hozott, mely az állami szükségletek tisztességes ki­elégítésével vissza akarja állítani a parlamen tárizmus tekintélyét, nagy­­értékű belügyi reformokkal meg fogja ölni a nemzet testén rágódó betegsé­gek minden bacillusát. Harc lesz ez is, de nem meddő és romboló, hanem építő és gyógyító. Küzdelmeinek soka­sága az elmúlt évben kezdődött és folytatódik az útban, amely ma virrad ránk. Mi hisszük, hogy a kijózanodott nemzet nem fogja egyhamar fejét el­veszíteni és az eljövendő harcokban is kitart azok mellett, akik nem szi­várványt kergetnek, hanem munkássá­gukba a nemzeti élet megjavítására irányuló törekvések egész komplekszu­­mát ölelik föl. Jól­­ tudjuk, hogy megszokott forma­ságok nyűgének hódol az ember, ami­kor a máról-holnapra ráköszöntő újév új reményeket fakaszt benne. De talán az élet csatájában szükség is van ezekre a formaságokra, hogy az illúziókat kergető ember végkép soha kétségbe ne essék. És ha kénytelenek vagyunk határpontul elfogadni az egymásra tor­lódó évek egyikét és másikát, tagad­hatatlan, hogy a közelmúlt idők ese­ményei szépséges jövő reményeire jo­gosítanak föl. Azt hisszük, hogy az a reakciós feketeség, amely az emberi tömegcselekedeteken még ma is végig­vonul, felszínen mozgó már nagyon és a dolgok mélyén lázasan munkálkodó motívumok olyanok, amelyek talán nagy és általános, talán részleges és egy­másra következő harcok után a gon­dolkodás fölszabadulásának szentséges diadalát minél előbb hozzák meg. A munka győzelme föltartóztathatatlanul halad előre és vele karöltve hódít az a gondolkodás, amelynek jegyében megszületett a portugál és török for­radalom és amely irtó hadjáratot mert szenni a spanyol reakciónak. A vén Európa megújhodás előtt áll, az „isten kegyelméből való“ fogalmak megtört ereje végképp összedől és lesz minden berendezkedés emberi és emberséges, rendet követelő és rendszert adó, hum­bugok nélkül való és megélhetést biz­tosító. A természettudományok szilár­dul megjelölték a haladásnak ezt az útját, lehet, hogy az újév új diada­lokra viszi azt a zászlót, amelynek e felé a győzelem felé sok tűzön kell átmennie. Végleges vereség nem érheti ezt a sereget, amelyet az emberi hala­dás könyörtelen kényszerűsége hajt és diadalmas dicsőségszomja vezet. Az osztrák helyzet. A prágai Narodni Listye értesülése szerint a kormány nem haj­landó jóváhagyás véget fölterjeszteni azt a tartományi választmányi határozatot, amely a tartományi adót ötvenöt százalék helyett hat­vanöt százalékban állapította meg. E híréhez azt a megjegyzést fűzi, hogy úgy látszik, a kormány a tartomány financiáit teljesen tönkre akarja tenni. A németek ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a választmánynak a tar­tományi rendtartás értelmében nincs joga a tartományi adó fölemeléséhez. Már a tavas­­­szal is megtörtént, hogy a kormány egy ha­sonló határozatot nem terjesztett szentesítés alá. A cseh-német kiegyezés ügyében Choc kép­viselő fontos nyilatkozatot tett Cszkovban. Ki­jelentette, hogy ő ellensége minden kiegyezési akciónak. Miután a legutóbbi kiegyezési akció a németek magatartásán törött meg, azt óhajtja, hogy tekintsék ezt a dolgot végleg be­fejezettnek. Ha mégis új tárgyalásokba fognak,

Next