Délmagyarország, 1911. január (2. évfolyam, 1-25. szám)

1911-01-01 / 1. szám

1911 január 1 — Tanúja voltam annak, amikor kora reggel, amikor megérkeznek a hajókon és vonatokon az élelmi cikkek, három-négy nagykereskedő összevásárolta a portékát. Amiből nagy mennyi­ség érkezett, kivonták forgalomból, elraktároz­ták és mert kevés került piacra, leverték az árát, így drága pénzen is el­kelt az áru.­Ha­sonlókép csinálják minden élelmicikkel állan­dóan és a fogyasztók százezrei ki vannak szol­gáltatva nyolc-tíz élelmiszer nagykereskedőnek. (A leleplezett konyha.) — Teljesen leleplezem a konyhámat. Lássa mindenki, hogy egy kishivatalnok hogyan él. Elmondom a mult heti, karácsony hete előtt való heti étlapunkat: Hétfő: Ebéd : Vöröshagymás leves, vasárnap­ról maradt káposzta főzelék, kirántott májjal. Vacsora : Szalonna és töpörtyű. Kedd: Köménymagos leves, burgonyafőzelék, negyedkiló sertéscomb sütve. Félkiló hús öt tagból álló családnak. Vacsora : Délről maradt főzelék és hentestől vásárolt kolbász. Szerda: Burgonyaleves, spenót kirántott zsemlyével. Vacsora: sült burgonya vajjal. Csütörtök: Húsleves, káposzta-főzelék főtt marhahússal. Vacsora ugyanaz, ami az ebédből maradt. Péntek: Bableves, túrós tészta. Vacsora: szafaládé. Szombat: Rántottleves, vese-velővel. Vacsora: Szalonna, töpörtyű. Vasárnap: Karfiol-leves, kirántott borjúhús, káposzta-főzelék. Vacsora: Ebédtől maradt hús, —­ll­jen a menünk hétről-hétre . . . DÉLMAGYARORSZAG 5 Szeged az 1910. évben. (Saját tudósitónktól.) Változatos esemé­nyekben gazdag volt az ezerkilencszáztize­dik év Szeged történetében. Amióta a vá­ros újjászületett, a fejlődés lavinája csaknem minden régiséget elsöpört. Uj, lüktető és diadalmas élet vonult be a régi, bogárhátu házak közé, de ezek is alig néhány esz­tendő alatt úgy eltünedeztek a föld színé­ről, mintha elvarázsolták volna őket. Most hatalmas, modern palotasorok büszkélkednek a nádfödeles házikók helyén. A régi Szeged emberei őszbecsavarodtak már és csöndes rezignációval emlékeznek a múltra. Semmi, semmi nincs már meg a régi Szeged vilá­gából... Az idegen, aki húsz-harminc évvel ezelőtt járt Szegeden, egy csodálatos, nagy, csillogó várossal áll most szemben, egy nyüzsgő, a fejlődés erejétől duzzadó kis fő­várossal, ahol döcögő ló­vonatok helyett csilingelő villamosok futkároznak, ahol a paloták ablakaiból ragyogó villanyfény árad ki, ahol a régi, fenyőpallós, kátyus utcákon komprimé domborodik. Aszfalt komprimé, mely a legelső és csalhatatlan jele egy város kulturális életének. Most következnek a szemrehányások, amel­lyel a kultúrát illetik. Szeged kultúráját is azzal szokták ócsárolni, hogy még csak embrióban van meg, mert vannak sötét utcák, a külső városrészeket sártenger bo­rítja, sok a szegény, sok a bűnös ember, a társadalom kisvárosias és paraszti jellegű, mert kevés az intelligencia. Ezek a vádak határozottan túlzottak és nem lehet érte megrónni senkit sem. Úgy vagyunk Szeged­del, mint egy pelyhedző bajuszú, növésben levő, egészséges, okos, nagy jövő előtt álló gyerekkel, akit meg kellett indítani, akinek irányt kellett mutatni, hogy a maga útján, a maga képességeinek erejéből haladhasson. Pár évtizede csak, hogy Szeged megindult ezen az úton, a haladás szövevényes útján. És a szemrehányásokkal szemben mit tapasztalunk ? Azt, hogy ez az erőtől duzzadó, egészséges, józan és okos, szép szál gyerek­város elhagyta az öreg, történelmi emlékekből éldegélő, maradi ma­gyar városokat. Az ezerkilencszáztizedik év is fényesen igazolja ezt a fiatal, minden akadál­lyal megküzdeni kész és megküzdeni képes erőt. Új eszmék, új tervek, új alkotások minden vonalon. Élénk, sőt mozgalmas társadalmi élet, fokozódó kulturigények, napról-napra sürgetett komfort-kérdések — ezek mutat­ják, hogy Szeged kulturális élete hatalmas lendülettel halad előre esztendőről-esz­­tendőre. Természetes, hogy a rohamos fejlődésnek kinövései is vannak. Társadalmi hiányok és bajok, nyomor, szegénység és sok-sok más dolog, amikből könnyen virágot hajthat a bű­n. Általános vonásokban összegezzük most, az év utolsó napján, Szeged ezer­kilencszáztizedik évének kiemelkedőbb ese­ményeit.A Szeged iskolái évről-évre szaporodnak. Ebben az évben is több tanyai iskolát állítottak föl. A városban levő iskolák is szűkeknek bizo­nyultak. Fölépítették a Madách- és Margit-ut­­cai polgári iskolákat. Örvendetes, hogy a magya­rosító törekvések is legjobban érvényesülnek Szegeden. A Délvidék idegenajku ifjúsága Sze­geden lesz magyarrá. Nagy része van a kul­túra terjesztésében a D. M. K. E.-nek is, amely a munkásgimnázium­ tervét kezdeményezte. A munkásgim­názium októberben meg is alakult és eredményesen folytatja áldásos működését. Ismeretterjesztő szépirodalmi fölolvasásokból és előadásokból is bőven volt részünk. A Bug­onics-Tár­saság, a szegedi Társadalom­­tudományi Társaság, a Képzőművészeti Egye­sület szép munkát végeztek az 1910-ik évben. Az év elején eljött hozzánk Mikszáth Kálmán is, nálunk ünnepelte először negyven éves írói jubileumát. A másik nagy alak, akit alkalma volt Szegednek szemtől-szembe megismerni, Prohászka Ottokár volt. Súlyos veszteség érte Szeged hírlapirodalmát Fuss Géza halálával. A szegedi posta pedig régi és kiváló főnökét vesztette el Gulyás Fe­­rencben. A szegedi íróművészek ebben az évben is dicsőséget szereztek Szegednek. Károlyi Lajos Szegeden, a szegedi Joachim Ferenc pedig a budapesti tárlaton feltűnést keltettek a fest­ményeikkel. Vigh Ferenc pedig Makó Lajos szobrát készítette el. Ebben az évben készült el Dankó Pista díszes, mű­sírja. Tömörkény István, Móra Ferenc és Cserzy Mihály Szeged irodalmi életének adtak újabb lendületet. Hollós József dr az orvostudomány terén aratott sikert ebben az évben kiadott és a tüdővész gyógyításáról szóló könyvével. Sajnos, hogy legelőször Franciaországban mél­tányolták zseniális művét. * A város külső képe sok tekintetben új, egé­szen új átalakulást nyert. Huszonnyolc utcát aszfaltoztak ki ebben az évben, egy csomót kiköveztek, a külső városrészek utcái közül sokat feltöltöttek. Az aszfaltozott útvonalakon új csatornákat is építettek. A fogadalmi tem­plom felépítésének ügye nagy lépésekkel ha­ladt előre. De a középítkezések között a leg­fontosabb volt az új h­atszáz ágyas közkórház építése, melynek ügye dűlőre jutott. A Fehértó hasznosításának kérdésében még az év elején történtek döntő lépések. Ebben az évben fo­gott hozzá a város az 1914-ik évben Szegeden rendezendő országos kiállítás előkészületeihez. Ezek voltak a kulturális élet főbb mozzanatai az ezerkilencszáztizedik évben. * Nagyon mozgalmas volt a politikai élet is, különösen az év elején, amikor a szegedi munka­párt hatalmas tábora megalakult. Az alakuló gyűlésen Tisza István gróf mondott nagyfon­­tosságú politikai beszédet. Elnökké a munka­párt Bósa Izsó dr-t választotta meg. A választások nem voltak nagyon izgalma­sak. Ellenjelölt nélkül választotta meg az első kerület Bánffy Dezső bárót, a második kerü­letben pedig Kelemen Béla győzött. Itt addig volt csak izgalom, amíg Kelemen ellenjelöltbe vissza nem lépett. A városatya-választások már sokkal mozgal­masabbak voltak, mint a képviselőválasztás. A munkapárt három kerületben állított jelölteket, akik csaknem valamennyien bekerültek a tör­vényhatósági bizottságba. A bűnügyek közül országos érdeklődést kel­tett : A Kern-ügy, a Simon—Petrovits-ger, a Muzsay-gyilkosság és a Vlachovits-ügy. De ezek egyike sincs még teljesen befejezve. A Kern-ügyben még körülbelül hetvenhét rend­beli sikkasztás fölött kell ítélkeznie a bíróság­nak, a Simon—Petrovits-ügy aktái felebbezés folytán már a szegedi táblán vannak, Muzsay János főhadnagy gyilkossági bűnügyében még nem ítélkezett a hadbíróság, Vlaehovits János volt nagykikindai rendőrkapitány ügyében pe­dig a bizonyítási eljárás kiegészítését rendelte el a szegedi tábla. Az inkább helyiérdekű bűnügyek közül na­gyobb érdeklődést keltett Ungár Lipót vasúti pénztáros sikkasztása, Hegedűs Károly bank­szolga betörése a May-bankba, továbbá Illés János és Illés Rózai pénzhamisítók kézrekerí­­tése. Ebben az évben helyezték hűvösre a következő országosan köröztetett betörőket és tolvajokat: Besch Aurélt, Kvanduk Jánost, Konecsni Lajost, Sipos Istvánt és Klein Endrét. Az öngyilkosságok száma is szaporodott. Ezek között a legszomorúbb volt Kozma Endréé, szegedi fiatal h­onvédzászlós harmincöt koronás cipőszámláját nem tudta rendezni s efölötti bá­natában a Tiszába ölte magát. Werner Adolf, az ujszegedi kendergyár munkavezetője azon a napon röpített golyót a szivébe, amikor a fele­sége Oberfurtban szintén öngyilkosságot köve­tett el. Werner meghalt a szegedi kórházban, az asszony ellenben fölgyógyult Oderfurtban. Azután, az ős­szel Szegedre jött és a férj sir­­jány megmérgezte magát. Otthon, Oderfurtban, hét kicsi gyermek sirt keservesen. * Ezeket az eseményeket csak dióhéjban idézzük most föl, azzal a megjegyzéssel, hogy igen sok eset történt, minden napnak meg volt a szenzá­ciója avagy az érdekessége. MA, VASÁRNAP -------- a II. toM i­unk játszik a ROYALBAN Árjegyzék ingyen és bérm­entve ! M! MM! MU ; £ tölcsérnélküli k­inélkii amerikai tölcsérss | f' beszélőgépek és zenélőgépek­­ legolcsóbb beszerzési helye. Az p X összes hanglemezeket raktáron­­ tartjuk. 25 cm. nagy dupla hang- p $ lemezt 2*50 fillérért árusítjuk. *• Pathe nagy dupla lemezek 4*50 fillér. Állandó uj felvételek. A­­ legfinomabb varrógépeket és ke- ** s rakpárokat legjutányosabban áru­­­sitjuk. — Nagy mechenikai invita-mű­h­ely! | I KLEIN ÉS TÁRSA | ■5 Oroszlán-utca. — Telefon 59. Árjegyzék ingyen és bérmentve síin husiin és hohsi leg­jobb hosier­­lési forrása: JUTKOVICS GÉZA fo- és síéplelege. Kussold Lajos-sugérnl 41. szám. Telefon 686,­­ (a rókusi templommal szemben.) : Telefon 686

Next