Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-01 / 26. szám

1911 Központi szerkesztőség és kiadóhivatal Szeged, D Korona-utca 15. szám c=1 Budapesti szerkesztőség és kiadóhivatal IV., c=3 Városház­ utca 3. szám 1-3 II. évfolyam, 26. szám ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN: ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 24— félévre . . . R 12— egész évre . K 28— félévre . . . R 14­— negyedévre. R 6— egy hónapra R 2— negyedévre . R 7— egy hónapra R 2-40 Egyes szám ára 10 fillér Eslycs sziffl ára ,0 BUér Szerda, február 1 TELEFON-SZÁM: Szerkesztőség 835 1=3 Kiadóhivatal 836 Interurbán 835 Budapesti szerkesztőség telefon­száma 128—12 Az élet. írta Gogoly. A puszta szegény fiának megjelent egy álom. Fekszik és kiterül a nagy Földközi tenger és három különböző oldalról néznek bele: Afrika égő partjai, karcsú pálmákkal, a Szí­riai kopár puszták és a népes, a tengertől átmegjárt európai part. Az egyik sarokban ott áll a mozdulatlan tenger fölött a régi Egyiptom. Piramis pira­­m­is fölött, szürke szemekkel néznek a gráni­tok, szfinkszekké kifaragva emelkedik a meg­számlálhatatlan lépcsőfok. Ott áll fensége­sen, táplálva a nagy Nílustól, agyon, meg •agyon ékesítve titokzatos jegyekkel és szent állatokkal. Áll és mozdulatlan, mintegy el­varázsolva, mint a múmia, rothadástól szét nem rombolva. Szétömlesztette szabad gyarmatait a vidám Görögország. Hemzsegnek a Földközi-tenge­­ren a szigetek, elbújtatva zöld ligetek közé; fahéj, szőlőfürtök, fügék himbálnak méztől átitatott ágaikkal; oszlopok, fehérek mint a szűz keble, emelkednek a pompás ligeti ho­mályban; a szenvedélyes márvány lélekzik, fölgyujtva egy csodás szobrásztól és szemér­mesen tetszeleg az ő szép meztelenségében; szőlőkkel, lombokkal koszorúzva, gályákkal és csészékkel a kezében, zajos körtánccá fonódott a nép. A papnők, fiatalok és szé­­pek, szétomló fürtökkel ihletetten mélyesz­­tették be fekete szemeiket. A nádszál ki­ Kötéltáncosok. Olyanok épen, mint a kötéltáncosok. Nyaktörő, avagy mulatságos játékkal három hete igyekszik az ad hoc egye­sült ellenzék meggyőzni az országot, hogy nem helyesen járt el, mikor a képviselőválasztásokon — oly jelen­tékeny többséggel — a külön bank ellen nyilatkozott. Mindenesetre különös látvány az országnak ez az utólagos kapacitálása. És amilyen különös, ép oly sikertelen. Minden más országban tiszteletben tartaná az ellenzék a nemzet ítéletét. Csak nálunk nem háborgatják a kisebb­séget ily alkotmányos skrupulusok. Hisz a bank­kérdésben különösen világos volt a nemzet ítélete. Azt a pártot tizedelte meg legjobban, amelyik a külön magyar banknak a leghangosabb szószólója volt. A mostani, úgynevezett magas szín­vonalú vita tulajdonképen a nemzeti akarat fumigálása. Az ellenzék sajtója nem ismeri ezt be így a maga mezí­telenségében, tetszetős ürügyet keres viselkedésének szépítésére. Ők a lefolyt választásokat nem is­merhetik el a nemzet valódi döntésének — írják. — Nemcsak a „bor“, „pálinka“, „tömeges vesztegetés“, „hatósági erő­szak“ és a többi miatt, de főleg azért, mert egy elavult választási törvény alapján estek meg a választások. Ál­talános, egyenlő, titkos: csak az ezen elvek szerint készült választási törvény alapján lehetne megtudni az ország valódi szándékát. Rá kell mutatnunk ez okoskodás ve­szedelmes voltára. Még csak nem is olyan régen, Bécsben is azt vetették az 1906-ik évi választásból kikerült több­ség ellen, hogy az csak osztályparla­ment, a jelenlegi „eltévelyedett“ értel­miség érdekképviselete. Hiába jött ez a parlament a nemzeti politika jelszavai­val, a keresztény-szocialisták és szövet­ségeseik a koalíciós többséget el nem ismerték a magyar nép igazi komoly képviseletének. Íme tehát: mikor az ellenzék Bécs­­től ki szeretne csikarni valamit , s Bécs némely politikai körei, mikor a magyar nemzet követeléseit agyonütni szeretnék, mind a ketten mint igaz biróra, az általános, egyenlő és titkos választási jog alapján összeülő parla­mentre hivatkoznak. E fölfogással szemben az az egy­szerű, természetes alkotmányos elv, hogy­ amíg az ország a törvényeit meg nem változtatja, életben lévő törvé­nyeinek magát mindenki alávetni tar­tozik. A radikális választójogot is ebben a fúrva furulyának, a dobok, a zenei szerek fölvillannak, repkén­nyel átfonva. A hajók úgy zsonganak, mint a legyek Rodosz és Korzika mellett, átadva a kéjesen meghajló zászlót a szél lehelletének. És minden úgy áll mozdulatlanul, mintegy megkövült nagy­szerűségben. Ott áll és terül el a vas Róma, kopja­­erdőt szegezve előre és csillogva a kardok rettenetes acéljától, mindenre rászögezve irigykedő szemeit és kinyújtva előre az ő erős jobbját. Ámde ő is mozdulatlan, mint minden és nem mozdul az ő sastagjaival. Az égi óceán egész levegője összeszorul­­tan és fülledten függött alá. A nagy Föld­közi-tenger nem moccan meg — mintha csak a birodalmak mind oda állanának a rettenetes ítélet elé a világ végén. És beszél Egyiptom, karcsú pálmáival hin­táiva — síkságának ezek a lakói — és obe­­liszkjeinek a tűit fölmeresztve: — Nemzetek, halljátok! Én egyedül ér­tem el és hatottam át az élet rejtélyét és az ember rejtélyét. Minden rothadás. Keve­set érnek a művészetek, szánalmasak az élvezetek, még szánalmasabbak a hírnév és a dicsőség. A halál, a halál uralkodik az ember fölött és a világ fölött. Mindent el­nyel a halál, minden a halálért él. Messze, messze van a föltámadás. És vájjon mikor lesz a föltámadás? El a vágyakkal és az élvezetekkel ! Magasabbra építsd a piramist, szegény ember, hogy legalább valamivel megnyújtsd a te nyomorúságos létezésedet. És beszól a görögök fényes világa, amely parlamentben lehetne csak törvényerőre emelni. Mit szólna hozzá az ellenzék ama része, amely él-hal a radikális választójogért, ha e reform ellenségei azt mondanánk : nem fogadjuk el en­nek a parlamentnek a döntését. Ez a­­ parlament nincs jogosítva megalkotni ily, századokra kiható erejű törvényt, mert a választók igen kis köre nyilat­kozhatott csak meg e kérdésben a vá­lasztásokon. Ezt a képtelen és tarthatatlan köz­jogi elméletet, hogy tudniillik nagyfon­­tosságú kérdések eldöntésére nem a meglévő törvények szerint megválasz­tott parlament az illetékes, hanem csak az, amelyet egy még meg sem alkotott választói törvény alapján fognak majd valamikor megválasztani : — nem min­dig vallotta az ellenzék. Az 1905. és 1906. évi választásokat például — mert nekik adott többséget — a nemzeti akarat legtisztább kifo­lyásának tisztelték. És ugyancsak föl­jogosítva érezték magukat a nemzet anyagi életébe mélyen belevágó törvé­nyek megalkotására : a kiegyezés meg­kötésére, a kvóta fölemelésére, sőt a házszabályoknak­­— igaz, hogy csak házi használatra készült — szinte a szájkosár határán járó megszorítására. Ez az egy példa mutatja, hogy a legnagyobb alkotmányjogi képtelenség tiszta, mint az ég, mint a reggel, mint az ifjúság és úgy tetszett, mintha szavak helyett a fuvola lélegzete hallatszott volna. — Az élet az élet számára van teremtve. Fejleszd az életedet és és fejleszd vele együtt annak az élvezeteit is. Hozz meg néki mindent. Nézd, mily relief-szerű és szép minden a természetben és mint lehet minden, de minden egy összhangot. Minden a világon, minden, amivel csak bírnak az istenek, minden benne van, tanuld meg megtalálni azt (az összhangot). Élvezz istenhez hasonló és büszke ura a világnak, fond körül tölg­gyel és babérral gyönyörű homlokod! Hajtsd a versenykocsit, ügyesen kormányozva a lovakat, a ragyogó játéko­kon. Félre érdek és kapzsiság a szabad és büszke lélektől! A véső, az ecset és fuvola teremtsék arra, hogy a világ urai legyenek — és az ő uruk viszont — a szépség, övezd át repkén­nyel és fürtökkel a te illatos fejed és a te szemérmes kedvesed szép fejét! Az élet az élet számára van teremtve, az élvezetekért, tanulj meg méltónak lenni az élvezetre. És beszél a vörös-övezte Róma, meg­rázva csillogó kopja-erdejét: — Én hatoltam bele az ember életének rejtélyébe. Nem méltó a nyugalom az ember­hez, megsemmisíti a tespedés őt önmagában. Kicsi a lélek számára a művészetek és az élvezetek mértéke. Az élvezet a gigászi vá­gyakban van. Megvetésre méltó a népek és az emberek élete hangos nagy tettek nélkül Dicsőséget, dicsőséget szomjazz ember! Ki'

Next