Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)

1911-02-01 / 26. szám

1911 február 1 A yemeni események­ Konstantinápolyból jelentik: Illetékes portakörök a török lapoknak a yemeni eseményekről szóló török lapjelenté­seket, melyek a külföldi sajtóba is átmennek, koholtaknak jelentik ki. Biztos információk szerint a forgalom a Hadsche-Sana-uton bizto­sítva van. A felkelők Hadsche, Rend és Ryme hazákat megtámadták, de a lakosság a kor­­mányhű seikok hatása alatt ellen­állást fejt ki. A bolgár-török vilmnháború vége. Konstanti­nápolyból jelentik. A bolgár követség reméli, hogy már néhány nap alatt sikerülni fog a portával kereskedelmi szerződési provizóriumot létesíteni, amely véget vetne a vámháborúnak. A horvát delegátusok Budapesten, Zág­rábból jelentik : Pejacsevich Tivadar gróf, mint az újonnan megválasztott országgyűlési kép­viselők elnöke szerdára egybehívta a magyar országgyűlésre kiküldött horvát képviselőket Budapestre értekezletre. A horvát képviselők *ma délután utaztak Budapestre. Valószínű, hogy a képviselőház szerdai ülésén az újonnan válasz­tott horvát megbízottak nyilatkozatot fognak tenni, amelyben körvonalazzák álláspontjukat a magyar kormán­nyal és a bankjavaslattal szemben. DÉLMAGYARORSZÁG 3 ben jótékonysági szolgáltatását. Ezzel a kér­déssel kapcsolatosan volna megoldható a föl­vetett „Áruraktár“ tervezete, amelyben a természetben beszolgáltatott adományok vol­nának ideiglenesen elhelyezendők. A természet­ben való adakozás iránti akcióba — amelyről épen úgy, mint a pénzbeli segély- összegekről, pontos nyilvántartás vezetendő — az iskolák is belevonandók lennének, amelyeknek kere­tében működő segítő-egyesületek a tehetősebb szülők által beküldött ruhaneműeket és egyéb használati tárgyakat részbeni kiosztás, részben pedig a mutatkozó fölöslegnek a központi szer­vezetben leendő beszolgáltatás céljából elfo­gadnák. A segélyezés egy másik hathatós módja a munkakereső szegények vagy a csak részben munkaképtelenek számára kellő munka alkal­mak adása s ezáltal számukra a tisztességes keresetforrás megnyitása. Ez lenne, igen helye­sen, feladata az úgynevezett „dologházak" in­tézményének. Hogy ezzel hány ember ekszisztenciáját ment­jük meg a tönkremeneteltől, az anyagi rom­lástól és a bűn fertőjétől és hogy hány mun­káskezet adunk vissza a közgazdaságnak és a társadalomnak, úgy hiszem, bővebben fejteget­nem fölösleges. Összefoglalva az elmondottakat, eredmény­­képen megállapítani kívánom a következőket: A már létező jótékonysági körök, egyesületek és asztaltársaságok autonómiája tiszteletben tartandó. Ezen egyesületek stb. mellett és ezeknek lehető belevonásával, városi szabály­­rendelettel Központi Jótékonysági Tanács szervezendő, amely a városi hatóság vezetése alatt, a már jelzett irányban fejtené ki műkö­dését. A központi tanácsnak képeznék szerveit a kerületi jótékonysági kirendeltségek, ame­lyek a már létező jótékonysági egyesületekkel egyetemben a rendelkezésükre álló s előbb jel­zett eszközökkel a segélyakciónak kerületen­kénti ébrentartását céloznák. A gyűjtések és segélyezések nagy nyilván­tartása a központi szervezet által volna bizto­sítandó, továbbá lehetőség szerint, a termé­szetbeni és a munkaalkalom adása útján való segélyezés nyújtandó! Ebben az irányban kívánom álláspontomat a kiküldött bizottságban érvényesíteni. Adja isten, hogy a humanizmus jegyében, a kivitel­ben minél üdvösebb megoldást találjunk , hogy a jótékonyság fölemelő, magasztos eszméje, szenvedő szegény embertársainkra minél bő­ségesebb áldást, örömet, békét és megnyugvást hozzon! A képviselőház ülése. — Justh Gyula támadásai. — (Saját tudósítónktól.) Justh Gyula fekete ünneplőkabátban, hatalmas irattáskával ke­zében jelent meg, ezzel is mutatva, hogy a mai nap az övé. De előbb másoké volt. Elő­ször Jaczkó Pál beszélt, a Justh-párt nevé­ben. úgy beszélt, hogy még Justh Gyula se bólogatott neki. Mert amit elmondott, ahol már bólogattak annak idején, amikor mások mondották el, kissé sokkal jobban. Esetleg néha rosszabbul. Csupa szokásból különben vitatkoztak ma is a bankról. Igen, vitatkoztak, úgy, ahogy már mindenki megunta az egész ügyet. Még a vitatkozók is láthatólag unatkoztak, ami pedig már rekord. És az unalom tetőpontján jött az ünnep­lőbe öltözött Justh Gyula. És viharos jele­netek következtek. Justh Gyula olyan fék­telen, dühös kijelentéseket használt, hogy a legélesebb, viharos közbeszólásokat provo­kálta. Mindenekelőtt olyan védőbeszédet mondott a koalíció mellett, hogy a képvi­selők nagy része ösztönszerűleg tiltakozott a Justh által citált tényeknek csoportosítása miatt, mert a koalíciót úgy állította be, hogy karrikatúráját, humorát élvezhették a koalíciós „hősi“ bukásnak. Hisz a köztudat­ban benne él már a koalíció tanulsága! Justh Gyula pedig csupa bombasztikus kijelentéseket csoportosított. A főbomba mégis ez a kijelentése volt: „Ne hagyjuk magunkat megfélemlíttetni a ban­k­ augurok­nak a nemzetet megszégyenítő jóslásai ál­tal, az önálló bank még nem tett tönkre egyetlen nemzetet sem“. Hogy Justh eme kijelentésében mennyi a szatíra, mennyi a helyzet tragikum, talán épen a Justh-pártra is, azt igazán fölösleges külön is magya­rázni. Tisza István grófot is megtámadta Justh Gyula beszéde során, nem érvekkel ugyan, de annál több dühvel. Tisza István gróf sze­líden, mosolyogva jelentette ki, hogy a leg­közelebbi ülésen, tehát szerdán, felelni fog Justh támadására. És bizonyára meg is fe­lel, nem dühvel, ahogy Justh, hanem érvek­kel, ahogy Tisza István szokott. A keddi ülés negyed tizenegykor kezdődött. Elnök: Návay Lajos. A miniszterelnök átirata szerint a király szentesítette az indemnitásról szóló törvényt. Lévay Lajos báró beterjeszti a pénzügyi bi­zottság jelentését a statisztikai hivatal műkö­déséről. Pál Alfréd megköveti a Házat január tizen­­nyolcadikán, az emlékezetes viharos ülésen hasz­nált inparlamentáris kifejezésért. (A bankvita.) Jaczkó Pál (Justh-párti): Az ellenzéktől azt követelik, hogy kapcsolja ki a bankkérdésből a politikát, miután ez közgazdasági kérdés. Ezzel csak elnémítani akarják az ellenzéket, mert hi­szen a közös bank Ausztriában is politikai kérdés de politikai szempontból nyilatkoztak róla azok az előkelő bankigazgatók is, kiket erről megkérdeztek. A közös bank szabadalmának meghosszab­bítása ellen azért foglal állást, mert az önálló bank álláspontján áll. Semmi akadálya gyakor­lati szempontból annak, hogy az önálló bank fölállíttassék, törvényes garanciánk pedig több is van erre. (Helyeslés a baloldalon.) Az elméleti közgazdászoknak nem szabad elfelejteni, hogy a nemzetgazdaságtan nem matematika, itt nincs olyan teória, melyre az élet rá ne cáfolna. Abban a percben, mikor föl­állítjuk az önálló jegybankot, önállóságunknak vetettük meg gyakorlati alapját. Batthyány Pál gróf: ügy van ! Nagy igazsá­gokat mond! Jaczkó Pál: Hivatkozik Kerkápolyra, aki az önálló jegybankot az önállóság elengedhetetlen föltételének tartotta, nem mint hatvanhetes politikus, hanem mint közgazdász. Hock János : Helyes ! Antal Géza is megta­nulhatná. Jaczkó Pál: A közös bank Ausztriának ked­vező politikája okozza, hogy nekünk nincs deviz­­forgalmunk és van szükségünk önálló jegy­bankra. Kun Béla: Ezért vagyunk az osztrák nagy­tőke gyámsága alatt. Jaczkó Pál: A közös bank érdemei nem is olyan nagyok, mint ezt a túloldalról hirdetik. A bankkimutatás is bizonyítja, hogy Magyar­­országon állandó a tőkeszaporulat, vagyis pas­­­szivitás nincs jelen és nem­­ vagyunk képtele­nek önálló­­ bank fölállítására. Hock János: Sajnos, elviszik a Dreadnough­­tok. Kun Béla: Olcsó fogás ez! Jackó Pál: Szükségünk van az önálló bankra, mint új adóalanyra is, mert az eddigiek nem bírják az­ ország növekvő kiadásait. Az önálló bank új erőt, friss gazdasági vérkeringést vinne az országba. (Helyeslés a baloldalon.) Egyenként tárgyalja a kormánypártral a kö­zös bank védelmében elhangzott beszédeket és igyekszik bizonyítani, hogy az azokban fog­lalt állítások nem lényeges érvek az önálló bank ellen.* Nem fogadja el a javaslatot, ellenben hatá­rozati javaslatot terjeszt be. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Az elnök tíz percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Jaczkó Pál folytatta beszédét s határozati javaslatot nyújtott be a külföldi váltók dolgában. Schuller Rezső (szász) azt bizonyítja, hogy az önálló bank nyomán várható kamatlábemel­kedésnek a mi gazdasági viszonyaink közt ko­molyabb következményei lehetnek, mint fejlet­tebb államokban. A nehézségek nemcsak át­meneti természetűek, de tartós megrázkód­tatásoktól is félnünk kell. Mérlegelnünk kell azt is, hogy az osztrákok hogyan viselkedné­nek velünk szemben a gazdasági különválás esetén. A balkáni államok példája, amelyre az ellenzéki szónokok hivatkoztak, nem találó, mi épen azért nem állíthatunk önálló bankot, mert nem élünk már balkáni viszonyok közt s óvatosabbnak kell lennünk a gazdasági kérdé­sek kezelésében. A közös bank megfelel Ausz­tria és Magyarország­, érdekeinek, ezért el­fogadja a javaslatot. (Helyeslés a jobboldalon.) (Justh Gyula beszéde.) Justh Gyula: Schuller szerint Magyarország gazdaságilag el van maradva, ezt elismeri az ellenzék is, de míg Schuller továbbra is osztrák járomban akarja tartani az országot, az ellen­zék föl akarja ebből szabadítani. Nem ismeri el törvényesnek és kötelezőnek azokat a meg­állapodásokat, melyeket a kormány az áru­­egyezmény és a bank dolgában az osztrák kor­mán­nyal kötött, mert ilyen megállapodások csak a törvényhozás fölhatalmazásával köthe­tők. A kormánynak módjában volt a törvényes határidőn belül beterjeszteni és elintéztetni a bankra vonatkozó javaslatot. Az ellenzéket ezen a címen nem lehet az alapos vitától elütni. Nem akar a bankkérdés szakszerű fejtegeté­sébe bocsátkozni, a bizonyítást az ellenzék fé­nyesen elvégezte az önálló bank mellett. Inkább a kérdés politikai oldalával foglalkozik. Kétségtelen, hogy a bank fölállítása az első lépés Magyarország gazdasági önállóságához. Az osztrák elméleti szakemberek és politikusok egyetértenek abban, hogy a közös bank a gaz­dasági közösség legfőbb attribútuma. Nekünk ez mindent megmagyaráz s megmutatja az utat, merre kell haladnunk. Ha nem akarjuk Magyar­­országot örökre gazdasági egyoldalúságban hagyni, ha meg akarjuk gátolni a kivándorlást, azon kell lennünk, hogy az ipari termelés alapjait megteremtsük. Carley is azt írta, hogy az az állam, amely megmarad a nyers termelés mellett, szegény állam. Közgazdasági önállóság nélkül nincs ipar, ipar nélkül nincs gazdaság, enélkül pedig nincs függetlenség. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíttetni a bank auguroknak a nemzetet megszégyenítő jóslásai által, az önálló bank még nem tett tönkre egyetlen nemzetet sem. (Viharos jelenetek.) Justh Gyula: Madarassy-Beck Gyula báró két­ségbe vonta Magyarország önállóságát. Ezzel mint magyar képviselő rossz szolgálatot tett az országnak kifelé is. Fölkiáltások a baloldalról: — Nagyon büszke a tudományára. Justh János: Azért lett báró. Madarassy-Beck Gyula báró: Ki az, ki mondta azt? (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Justh Gyula: A vélelem, az általános szabály az önálló bank mellett szól, a bizonyítás terhe tehát a közös bank híveire hárul. Fejtegeti a

Next