Délmagyarország, 1911. február (2. évfolyam, 26-48. szám)
1911-02-26 / 47. szám
vagyok s készséggel nyújtok a hozzám forduló törvényhatóságoknak részletesebb útmutatást ily intézmények létesítése ügyében. DÉLMAGYARORSZÁG Drágulás minden téren. — Szükségleti cikkek árai. — (Saját tudósítónktól.) A „Berliner Tagblatt“ban Priedel S. dr érdekes csevegést közöl, amelyben összeállítja a szükségleti cikkek árának emelkedését. Ámbár az összeállítás Berlinre vonatkozik, nagyjában és egészében átültethető hozzánk is, hisz nálunk a drágulás egészen olyan, mint a német császárvárosban Az összeállítás tíz évről mutatja ki a drágulási statisztikát. Kezdi mindenekelőtt a ruházaton. Egy négy tagból álló család szükségletének árára nézve a következő táblázatot állítja föl. Megjegyzendő, hogy a család tagjai: férj, feleség, tizenhat éves leány, tizenöt éves fiú és az összeg márkákban van kifejezve : Leány. A fölállításból látható, hogy kerek számot véve, szüksége van ma ruházatra a férfinek 400 márkára, az asszonynak 1500-ra, a bakfisnak 330 márkára és a fiatal embernek 96 márkára. Ezzel szemben 1900-ban a szükséglet így alakult: 270, 500, 165 és 52 márka. Az igazi áremelkedés azonban a női fehérneműnkben jelentkezik. A középosztály nőinek szükségletét tekintve, az árak a következő horribilis emelkedést mutatják: _ Ilyen az emelkedés az árak tekintetében. Általában nyolcvan százalék áremelkedés, ha a minőségre nem is tekintünk. De még sokszorta nagyobb lesz ez az emelkedés akkor, ha tudjuk, hogy viszont minőségileg ezek a tárgyak sokkal silányabbak, mint voltak 1900-ban. A férfiruháknál is van áremelkedés, azonban ez már szerényebb. Amint látható, az emelkedés a nyakkendőnél a legnagyobb. No de ezt majd csak elbírják valahogy a férfiak. Azok a fiatalemberek, akik még nem riadtak vissza a házasság gondolatától, alaposan meg fognak rémülni, ha a bútorzat árának emelkedését látják. Ha az ember bemegy a bútorraktárba, ott már nem is kereskedőt talál, hanem művészt, aki az árakról nem is beszél, annál kevésbé a bútor anyagáról, hanem csak stílusról és szerzett tapasztalatokról. És ezek a tapasztalatok rettenetesen drágák. Ugyanazért az ebédlőért, ami 1900-ban 750 márkába került, ma szerény a bútorraktáros, ha 1050 márkát kér érte. Egy 750 márkába került uriszoba berendezésért ma ezer márkát fizetünk. Általában a bútorok áremelkedése 25 százalék. Újabban ismét tíz százalékkal emelték a bútorok árát, de ez még nem általános. Emelkedett a szén ára is rohamosan. Száz brikett 1900-ban 0.90 márkába került, ma 1.25 márkába. Hogy mit jelent ez a drágulás egy télen át, azt sajnos, mindnyájan érezzük. Az élelmiszerek rohamos drágulása nem új dolog, de azért mégis feltűnő lesz, ha látjuk az áremelkedés táblázatát. És ebben a kimutatásban még nincs benne az utóbbi hónapok rendkívüli áremelkedése, amelyet a viszonyok teremtettek és amely a helyzet javulásával remélhetőleg meg fog szűnni, az árak visszatérnek a rendes kerékvágásba. Férj Feleség 1900-ban 1911-ben 1 tucat ing 60 márka 108 márka 1 tucat alsóruha 30 „ 54 „ 6 kis kabát 15 „ 36 „ 3 hosszú kabát 21 „ 45 „ 12 hálóing 60 „ 108 „ 12 pár selyem harisnya 48 „ 84 „ 12 pár kötött harisnya 36 , 48 „ 1900 1911 Férfikalap 5.-----6.— márka 6.------8.”— márka Fracking 7.-----8.— „ 10——12.— „ I"!? 3.-----4.- „ 5.------7.- „ Nyakkendő 1.50—2.50 „ 2.—— 4.50 „ 1900 1911 Fél kilogramm marhahús 71 fillér 89 fillér „ „ borjúhús 76 „ 94 „ „ „ disznózsír 76 „ 90 „ „ „ vaj 117 „ 130 „ Egy tojás 6 „ 8 „ Teljes tej 20 „ 24 „ Gyermek tej 50 „ 70 „ Légyott hármasban. — Megszökött egy férj a feleségével. — (Saját tudósítónktól.) Minden ízében érdekes történetről beszélnek napok óta a szegedi előkelő körökben. A szalonokban, ha két asszony összekerül, már a nadrágszoknya meg a legaktuálisabb szegedi szerelmi história kerül elő és természetesen igen sok rosszakarattal tárgyalják a titokzatos esemény legintimebb részleteit. Az érdekes, meglepő fordulatokkal teljes történet, mely kerek befejezett cselekményénél fogva joggal igényt tarthatna, hogy egy írói toll novellának dolgozza föl, a következő: K. ur (hívjuk így) szalmaözvegy lett. A kedves felesége férje törhetetlen hűségében vakon bízott, így gyanútlanul utazott föl vidéken lakó szülei látogatására. K. ur ezek után szabadnak érezte magát, akár csak a madár, mely egyik fáról a másikra röpülhet. Sőt még ennél is szabadabbnak érezte magát. Vig repülgetése közben megismerkedett egy szegedi özvegyasszonnyal, ki előtt természetesen özvegyembernek mutatkozott be. Most már a két özvegy együtt röpült, hol itt, hol ott tűnt föl a barátságosan sugdolódzó pár. Kár később ugyanabban a házban, hol az özvegy lakott, garzon lakást bérelt. Az egész donzsvátii kaland simán folyt volna le, ha K. úr felesége időközben és váratlanul meg nem érkezik. De őnagysága elkövette azt a tapintatlanságot, hogy minden előzetes bejelentés nélkül haza merészkedett jönni. Amikor K.-né a meleg családi fészkét hidegen és üresen találta érdeklődött férje-ura holléte és viselt dolgai iránt. Apropó akadt néhány besúgó és K.-né agyában egy zseniális boszu terve fogamzott meg. Kendőt kötött díszesen frizurázott fejére és egy jó meleg kendőt csavart dereka köré, s inkognitóban akarta végrehajtani tervét. A kendőkkel maszkírozott asszonyt mindenki egy jobbmódú iparosnénak tartotta volna, ha nem a legfeltűnőbb divatu 1911 február 2. bukj el szoknyában aprózta volna sietve lépéseit. K.-né egyenesen az özvegy lakása felé tartott, hol szerencséjére, épen az özvegy lakása kiadó volt. Nagy elszántsággal beállított az özvegy lakásába és remegő hangon kérdezte : — Ugye kérem, ez a lakás kiadó? — Igen ez, — felelte gyanútlanul az özvegy. Majd K.-né óvatosan lecsukta a szoba ajtaját, ledobta a fejéről a kendőt és magából kikelve kiáltotta : — Maga csábította el az uramat ? Az ez után következő szóáradatot a leggyakorlottabb gyorsíró sem tudta volna leírni. A két asszony már majdnem bírókra kelt, mikor megérkezett a mit sem sejtő K. ur. A két hölgy haragja természetesen most már K. ur felé irányult. A pórul járt férj nem tehetett egyebet, minthogy két tenyerét a két fülére tapasztotta és földre sütött szemekkel várta a bekövetkezendőket. K.-né végre megsokkalta a háborúsdit, karon ragadta szepegő férje urát és vitte magával. Hogy otthon mi történt, arról csak a rosszmájuak suttognak. Holmi csattanós epizódokat hoznak kombinációba. Annyi azonban bizonyos, hogy K. úr és K.-né felesége, őnagysága eltűntek Szegedről, még pedig együtt, ami igazán újszerű. Sőt a férj Szegeden viselt állami hivatalban betöltött állásáról is lemondott a féltékeny felesége kívánságára. A szegény özvegy pedig most igazán minden tekintetben özvegy lett. A leleplezett álarcok. — A szegedi színészek farsangzáró bálja. — (Saját, tudósítónktól.) Húshagyó kedden vége szakad a dinom-dánom-szezonnak, azután ismét csönd következik egy esztendeig. Minden névvel ellátott testület, egyesület, kör, csoport, szövetkezet mulatságot csapott már, csak a színészek vannak még hátra. Ők a farsangi szezon lejárat napját választották ki, mintegy jelezve ezzel, hogy annak a mulatságnak, amelyet színészek és színésznők rendeznek, felül kell múlnia az összes eddigieket. Már a mulatság jellege is stílszerűen különbözik az eddigiektől. Álarcosbál lesz, tehát mindenkinek otthon kell hagyni az igazi képét. Elsősorban azonban maguknak a színészeknek és színésznőknek, akik már hetek óta fáradoznak azon, hogy milyen álarcos alakítást nyújtsanak a húshagyókeddi mulatságon. Persze ez is kulisszatitok, méghozzá olyan féltve őrzött, hogy ember legyen a talpán, aki ki tudja venni közvetlenül a színésznőktől és színészektől. Aki azonban a hét lakat alatt őrzött titkok természetrajzát ismeri, az nem is fordul egyenesen oda, ahol azok a nyilvánosság elől el vannak zárva. Ezeket a titkokat a pletyka, ez esetben a színházi kulisszapletyka őrzi, amely abból a hiú versengésből támad, hogy toalett dolgában mindegyik fölülakarja múlni a másikat. És nemcsak a színésznők között van ez így, hanem a színészek között is. íme itt közöljük azt a pletyka tudósítást, amelyből megtudható, hogy a színészek álarcos bálján ki melyik leghűbb szerepének toalettjében fog tündökölni. A színészek bálja az álarcosok hosszú fölvonulásával veszi kezdetét. A tagokat Almássy Endre, mint Gonosz Pista vonultatja föl, utána következik az első pár: Csiky László János vitéznek és Tóvölgyi Margit Puskának öltözve. Utánuk Felhő Rózsi Chantecror toalettben, jobbján Mikó László fog lógni mint Veréb Jankó, Oláh Ferenc előbb Cérna a szabó toalettjében jelenik meg, karján Pajor Ágnessel, mint zárdanövendékkel a Tiszt urak zárdában cimü operettből. Második jelenésben Oláh igmáhdi kispappá lesz s mint ilyen a szerepet és ruhát cserélő