Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG kölcsönösen mérsékelhessék. E pontban egyik hatalom se közelíthető meg, hogy független elhatározásai korlátoztassa­­nak, — magunk érdeke is az, hogy függetlenségünkben ne nyissunk réseket mások beavatkozására. Biztosította Khuen-Héderváry gróf a magyar delegációt, hogy a hadi terhek dolgában a kormány jól tudja, hol van a határ, ameddig az ország teherbíró képességével emelhet s amin innen saját felelősségérzeténél fogva nem ma­radhat. Az elbírhatatlan követelések­nek a hadvezetőséggel szemben ellent tudott állani s a szükségletet a fedez­­hetőség mértékére le bírta szállítani. Amibe beleegyezett, arra is van fede­zete az ország normális bevételeiből. Bizonyítékul fölhozta a kormányelnök, hogy állami hozadékaink az utolsó öt év alatt kétszázötven millióval növe­kedtek, holott a hadügyi több szük­séglet legföljebb ötven millióra rúg. A kormány teljes tudatában van an­nak, hogy jövedelmeink emelkedésé­hez belügyi szükségleteink, gazdasági és kulturális beruházásaink bírnak pri­oritással. De midőn ezekre a bevételi többlet négyötödét fordítja, arról szintén igyekszik gondoskodni, hogy a katonai többkiadás egy része a hazai iparnak biztosított hadügyi megrendelések révén vissza is téríttessék. A miniszterelnök fejtegetései bizon­­nyal nemcsak a delegáció tagjaira gya­korolhat mély hatást; megnyugvást me­ríthet belőle az ország is és alapos kri­tikai véleményt formálhat azok alapján monarchiánkról és abban Magyaror­szág nagy politikai kondícióiról egész Európa. Hamis hír Szukováthy Ivánról. Egy lap azt a hírt közölte, hogy az állami számvevő­szék nyugalomba vonuló alelnöke helyére Szu­kováthy miniszteri tanácsost fogják kinevezni, aki már régóta meg akar válni mostani állásá­tól, az államvasutak pénzügyi osztályának igaz­— Az isten haragja, amel­lyel te maka­­csulj szembeszállsz, le fog sújtani rád ! Menj!... A nő az ajtóhoz lépett, de hirtelen vissza­fordult : — Csak egyet még, uram és kérlek, ne tagadd ezt meg tőlem. Az az idegen férfi, aki ma éjjel itt kiszenvedett, aposztata volt, nem méltó tehát rá, hogy keresztényi mó­don temessétek el. Engedd, hogy mielőtt távozom innét, én temessem el őt a hegy szakadékába. A prior indulatosan intett a kezével. — Menj, menj — szólt rá keményen — vidd magaddal és menj, pusztulj erről a szent helyről!... A hegy zöld mohával sűrűn benőtt mély és puha ölében, ahol a szilaj Piave csörge­dezni kezd, ahol a buja növényzet szabadon kúszik föl a szikla meredek falára, ott ásott sirt az idegen férfinek. — Beppo, hallod, ha ide tereled legelő nyájadat, hozd el néha a csalogányodat is. Ő szerette a te madarad énekét... A nő elhallgatott és föltekintett a kolos­torra, amely komoran és zárkozottan emel­kedett a mély szakadék fölött... — És fiú — szólt végül — ne engedd, hogy földulják a sírját... Fölemelt fejjel ment lefelé a vadregényes, magányos uton, amely­­ a völgybe vezetett­ gatai állásától. Az illető lap ehez a hírhez kom­mentárt is fűz. Ezzel szemben­ illetékes helyen fölhatalmaztak annak kijelentésére, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak. Szukováthynak jelenlegi állásából való távozásáról szó sincsen. Még kevésbé felel meg az az állás a tények­nek, hogy Szukováthy tevékenységével ne vol­nának megelégedve. Ellenkezőleg, ő állásában a legnagyobb elismerést érdemelte ki és súlyt helyeznek arra, hogy Szukováthy jelenlegi állá­sában meg is maradjon. 1911 március 1 Fordította Hajnal Gyula, Bánffy Dezső báró. A király 1895 január 13-án bízta meg Bánffy Dezső bárót a kabinet megalakításá­val. A lapok tudósításai szerint a szabad­elvű párt megnyugvással fogadta a korona döntését, hisz a maga óhajának érvényre jutását látta benne, az ellenzék azonban gúnyolódott és azzal vigasztalta magát, hogy a Ház volt elnökének kormányzása rövid ideig tartó pünkösdi királyság lesz. A köz­vélemény várakozó állást foglalt el. A szabadelvű párt egységesen, meg nem szaporodva, de meg sem is fogyva került ki a válságból. Még a szász képviselők sem váltak ki a pártból. A kabinetalakítás nem ment könnyen. A szabadelvű egyházpoli­tikai reformok harcosainak félre kellett hú­­zódniok egy kissé és új egyének léptek elő­térbe, nehogy az új kabinetnek harcias szí­nezete legyen. Azt azonban mindenki tudta, hogy csak az emberek újak, a program a régi. Az új kormány január 19-ikén jelent meg először a Házban. A kormány programját a miniszterelnök terjesztette elő, akit az el­lenzék ideges türelmetlenséggel hallgatott. A kormány programja tömören a követ­kező pontokban volna összefoglalható: A bizalomnak megszilárdítására a korona és nemzet között. Az egyházpolitikai har­cok által fölzaklatott kedélyek lecsillapítása. A kiegyezési alap változatlan föntartása, sőt megszilárdítása. A már szentesített egyházpolitikai törvények teljes tartalmú, de kíméletes végrehajtása az érdekek és érzelmek sérelme nélkül. A vallás szabad­­gyakorlatáról és a zsidó vallás receptiójáról szóló törvényjavaslatok keresztülvitele. A katolikus autonómia és kongrua rendezésé­nek megoldása az előbbi kormány által vállalt kötelezettség alapján. A valutarende­zés műveleteinek folytatása és befejezése. De ami a kormányra nézve leglényege­sebb és aminek megvalósítására a közigaz­gatás államosítását elodázhatatlan feladatá­nak tartja, az a magyar államnak nemzeti irányban való fejlesztése, a magyar állam­eszme biztosítása és föntartása, minden ez ellen irányuló, törvénybe ütköző és állam­veszélyes törekvések határozott leküzdése és elfojtása. Az egységes nemzeti állam ki­építése. Ezekre a feladatokra vállalkozott a Bánffy- kabinet, ezeket a célokat tűzte ki kor­mányzati céljaiul. Főleg arra törekedett, hogy a korona és a nemzet közötti jó viszonyt a lehető legbensőbbé tegye, olyanná, hogy hozzá felülről bizalmatlanság ne fér­kőzhessél Vezéreszméül tűzte ki, hogy a dinasztia bizalma és támogatása mellett és a dualizmus e keretében teljesen kiépüljön a nemzeti magyar állam és hogy ez a cél semmi más irányzatoknak, még a szélső liberalizmus tekinteteinek se rendeltessék alá. Bánffy Dezső báró mindjárt kormányzata kezdetén erős konfliktusba keveredett a monarchia külügyminiszterével, Kálnoky gróf­fal, a pápai nunciusnak magyarországi sze­replése miatt. Agliardi bécsi nuncius Magyar­­országon jártában több olyan nyilatkozatott tett, amelyekben a miniszterelnök az ország belügyeibe avatkozást látott és miatta re­­kriminált a külügyminiszternél, akitől kérte hogy juttassa tudomására a Vatikánnak az Agliardi viselkedéséből származható súlyos következményeket. A külügyminiszter iga­zat adott Bánffynak egy diplomáciai jegy­zékben és maga is elitélte a nunciust, de amidőn a miniszterelnök egy interpellációra adott válaszban hivatkozott rá, hogy a kül­ügyminiszter egyetért vele a nuncius maga­tartása felől, Kálnoky a sajtó útján tiltako­zott Bánffy nyilatkozata ellen. A kritflietus a korona döntése alá került, amely Kálno­­kyra lett végzetes kimenetelű, mert állásá­tól meg kellett válnia. Helyét Goluchowsky Agenor gróf foglalta el, kiben a klerikális irány semminemű támaszt nem talált és igy a Bánffy-kabinet könnyebben folytathatta egyházpolitikai programjának megvalósítását, melynek tevékeny előmozdítója Wlassics Gyula dr kultuszminiszter lett. Két elintézetlen törvényjavaslat volt még hátra az egyház­­politikai programból: az izraelita vallás re­cepciójáról és a vallás szabad gyakorlatáról. Mindkettőt Wlassics képviselte hagy tudo­mán­nyal és ékesszólással a bizottságok és a törvényhozás előtt. Az ő javaslatára történt a 25-ik §. azon intézkedése, hogy a bevett vallásfelekezet­ből kilépő tartozik a kilépés idejét követő ötödik naptári év végéig a rendes egyházi járulékokat az elhagyott egyháznak megfi­zetni, ha addig valamely bevett valláshoz nem csatlakoznék. A Bánffy-kabinet politikájának eredmé­nyei ma még végleg nem állapíthatók meg, mert hisz a legközvetlenebb jelenbe kap­csolódnak. De a tárgyilagos kritikának már­is el kell ismernie, hogy a Bánffy-kabinet nagy érdemeket szerzett az egyházpolitikai törvények végrehajtásával, különösen pedig azzal, hogy a király és a nemzet között a közlekedést és a bensőbb kapcsolatot újra létrehozta. Az igazságos történetírás nem fogja eltagadni a Bánffy-kabinettől azt sem, hogy erős, sőt erélyes nemzeti politikát kö­vetett és nemcsak programjába vette föl a nemzeti állam jelszavát, hanem tényleg töre­kedett is annak megvalósítására. Végül azon szerencsében is részesült ez a kabinet, hogy a magyar nemzet ezeréves ünnepét ő ren­dezte és tette méltóvá a nemzet múltjához és jövendőjéhez. Beksics Gusztáv: Tegnapról mára a nagybeteg Bánffy Dezső báró állapota örvendetes változáson esett át Amíg tegnapelőtt és tegnap dél­előtt, de a délután folyamán is teljesen esz­méletlen volt, addig az éj folyamán lassan­­kint jobban lett s ma reggelre eszmélete vissza is tért. Kezelő orvosai, Tihanyi Mór dr és Szőlős Henrik dr most már reménykednek, hogy talán a katasztrófa nem következik be. A veszélyt legalább is nem tartják imminens­­nek, feltéve, hogy a roham nem ismétlődik, ami persze végzetes volna, mert a popleksziá­­nál az új roham rendszerint végzetessé válik. Az orvosok a javulást úgy magyarázzák, hogy a vér, mely az agyban véredényrepe­­dés folytán szétömlött, lassankint fölszivó­­dik. S ha a fölszivódási folyamat akadály*

Next