Délmagyarország, 1911. március (2. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

1911 március 1 talanul halad előre, akkor még­ gyógyulás is remélhető. A mai egész délelőtt folyamán a nagy­beteg eszméletén volt. Környezetét fölis­merte. Végtagjait még megmozdítani nem tudja s mozdulatlanul fekszik. Ellenben né­hány rövid szót már ki tudott ejteni, ha nem is teljesen érthetően, de mindenesetre annak a jele, hogy állapota lényegesen jobbra fordult. A mai délelőtt folyamán is kérdezőskö­dött közéletünk számos notabillitása Bánffy állapota felől. A király a miniszterelnökség útján kétszer kért információt. Este kilenc órakor telefonozzák Buda­pestről: Bánffy állapota még mindig válságos >A gyem, ma este el is gyengült, de az orvo­sok, akik éjjel-nappal a nagybeteg ágyánál tartózkodnak, bíznak a fölépülésében. Késő éjjel jelentik: A nagybeteg Bánffy Rezső báró állapotában a javulás azonban igen csekély s az orvosok még mindig ag­godalmasnak találják a beteg állapotát. A Politikai és társadalmi közéletünk kiváló­ságai közül igen sokan érdeklődtek a Bimbó­utcai palotában Bánffy Dezső báró állapota iránt. A beteg ágyánál állandóan ott tartóz­kodik a báró felesége, továbbá Tihanyi Mór dr^és Szőlösi Henrik dz orvosok. A beteg időnként föleszmél s ilyenkor megismeri a környezetét. dumagyarország3 Statisztika a Csillagból. — Adatok a börtönigazgató jelentéséből. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi Csillag­­börtön igazgatósága most készült el azzal a jelentéssel, amelyet évenkint kell az igaz­­ságü­gyminiszter elé terjeszteni a börtön állapotáról. A mostani jelentés a Csillag­börtön 1910-ik évéről számol be és magá­ban foglalja azt a munkát is, amelyet Mül­­ler Mór, akit az igazságügyminiszter 1910 elején nevezett ki a Csillagbörtön igazgató­jává, egy évi működése alatt kifejtett. A jelentés általános része azt az impres­­­sziót kelti, hogy a Csillagbörtön, amely egyedüli az országban, börtönügyi szem­pontból most kezd haladni a mintaszerűség tetőpontja felé. A Délmagyarország több ízben beszámolt már azokról az újításokról, amelyek a humanizmus elvében a börtönben minden vonalon megindultak. Ezek az újítá­sok: a börtön nagyobbítása, a modern hi­giénia elvei szerint berendezett rabkórház, központi fűtés, gőzkonyha, gőzsütőde uj, kétszáz ember foglalkoztatására alkalmas lakatos- és asztalos-műhelyek építése, java­részben már életbe is léptek. Mindez a rész­ben megvalósult, részben a megvalósulás stádiumában lévő sok szép humánus terv Müller Mór igazgatása alatt került az igaz­ságügy miniszteri költségvetésbe. (Az új Csillagbörtön.) Ami ezt a költségvetést illeti, nem lehet pa­­nasz. A szegedi Csillagbörtön föntartása éven­ként mintegy kétszázötvener koronába kerül. Ez az összeg fedezi nemcsak a rabok élelmezését, ruhákkal való ellátását, a fűtés, világítás és a tatarozás költségeit, hanem a börtöntisztvise­­lők és a börtönőrség fizetését is. Az előirány­zott kétszázötvenezer korona állandó tétele az igazságügyi költségvetésnek, de alig van olyan esztendő, amelyben rendkívüli póthitelre ne volna szükség. Az sem érdektelen ezek után, hogy mennyibe kerül a magyar államnak a börtönintézmények föntartása. Hat országos fegyház, egy kerületi börtön, egy gyűjtőfogház, két közvetítő inté­zet és két államfogház dologi szükségletei két­­**01110 ötvenezer százhatvanhat koronát emésztenek el, míg a személyi kiadások összege egymillió­­n­égyszázh­ét­ez­erkétszázh­a­tva­n­hat koronát tesz. A összeg, összesen hárommilliónégyszázötven­­hétezernégyszázharminckét korona. A rendkívüli­­ adások, amelyek az átmeneti tételek, beru­házások, jutalmak és a többi fedezésére szü­ksé­gesek, négyszázezer koronát vesznek igénybe. Ennek a mindössze tizenhárom börtönintéz­ménynek a föntartása tehát közel négymillió koronájába kerül az államnak. A törvényszéki fogházaknak, számuk százhatvankettő, külön költségvetése van. A Csillagbörtönbe internált rabok forgalmi létszáma 1910-ben nyolcszáznyolcvanhárom volt. A szaporulat háromszázhuszonnyolc, mert 1909 végén ötszázötvenöt rab volt a Csillagbörtön­ben. A fogyatkozást pedig a következő számok összege mutatja ki: büntetését kitöltötte száz­­kilenc, megszökött (Egri János) egy, elme­gyógyintézetbe szállítottak egyet, ideiglenes szabadságra bocsátottak ötöt, föltételes szabad­ságra bocsátottak kétszázhetvenötöt, királyi ke­gyelmet kapott három, más intézetbe szállítot­tak kettőt, meghalt kettő. Számokban kifejezve tehát a fogyatkozás háromszázkilencvennyolc s igy 1910 végén börtönben maradt négyszáz­nyolcvanöt rab. Az élelmezési napok száma 1910-ben száz­­kilencvenkétezernégyszáznyolcvankilenc volt. (A visszaesők és a munkásviszonyok.) Érdekes a visszaesők statisztikája is. Ugyan­azon bűntett miatt másodszor jutott börtönbe hetvennyolc, más bűntett miatt ugyancsak má­sodszor hetvenhat. Azoknak a raboknak a száma, akik ugyanazon bűntett miatt már több ízben ültek a Csillagbörtönben, szintén hetvenhatot tesz. Az egynemű bűntett miatt már többször büntetett rabok száma pedig negyvenöt. Vétség miatt büntetve volt hetvenöt, kihágás miatt negy­venhét. A rabok közül háromszáznyolcvanhat azelőtt sohasem volt még büntetve. A visszaeső rabok száma tehát a forgalmi létszámnak körülbelül harminc százaléka. Nagyon érdekesek azok az adatok is, ame­lyek a Csillagbörtön 1910. évi munkáltatási vi­szonyairól számolnak be. A mult évben összesen kilencvennégyezer­­négyszáznegyvenöt iparosnap volt. A készít­mények eladásából befolyó bruttó összeg hat­­vanezerszázhatvankét korona hatvan fillért tett. A tiszta összegből az államkincstár a munka­képes rabok után fejenként és naponként öt­ven fillért, egész évben összesen negyvennyolc­ezer­ötszázkilencvenhét korona hetvenegy fillért kapott. A rabok naponként és fejenként tizen­egy fillért kerestek, keresetük az év végén együtt és összesen tízezerháromszázhatvanöt korona harminchét fillérre emelkedett. Az állam tehát a rabok munkájából vissza­kapta annak az összegnek az ötödrészét, ame­lyet a Csillagbörtön fentartására fordít. A Csillagbörtön egészségügyi viszonyai minta­szerűek. A beteg rabokat Regdon Károly dr kezeli. A kezelés lelkiismeretességét legjobban jellemzi az, hogy a kezelő orvos csaknem na­ponként még az egészséges rabokat is megvizs­gálja, havonként leméreti őket, hogy mennyit gyarapodtak vagy fogytak súlyban. Ha sová­­nyodtak, akkor jobb élelmezést rendel nekik. Tekintetbe véve a forgalmi létszám nagyságát, szinte meglepő, hogy 1910-ben csak két rab halt meg, az egyik agyhárgyagyuladásban, a másik egy még súlyosabb természetű beteg­ségben. Az egészségügyi viszonyok kitűnősége javarészt a Csillagbörtön legújabban berende­zett mintaszerű rabkórházának tudható be, amely higiéniai szempontból hasonlíthatatlanul jobb a szegedi kórháznál. (Kultúra a Csillagban.) Megdöbbentően nagy azoknak a raboknak a száma, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak. A Csillagbörtönben 1910-ben megfordult nyolc­száznyolcvanhárom rab közül háromszázhuszon­kettő akadt olyan, aki sem írni, sem olvasni nem tudott. A háromszázhuszonharmadik csak olvasni tudott, Írni nem. A szabályok szerint a harminc éven aluli rabok vallási és iskolai oktatásban részesülnek , Erre a célra a Csillag­börtönnek külön lelkészei és tanítói vannak. A magasabb fokú oktatás is elő van írva, de csak azok számára, akik az elemi ismereteket még börtönbe jutásuk előtt megszerezték. Ilyen azonban a mult évben egyetlenegy sem akadt. 1910-ben négyszáznegyvenkilenc­harminc éven aluli rab részesült vallási és iskolai oktatásban. A háromszázhuszonkét analfabéta az írás és olvasás és az elemi ismeretek elsajátításával került ki a börtönből. Némileg megnyugtató, hogy az analfabéták nem mind magyarok, sok közöttük a román, tót és a szerb. Ez utóbbi nemzetiségek idegenkednek a magyar nyelvtől. A Csillagban pedig csak magyarul tanítanak s végül mégis elsajátítják az állam nyelvét. Anyanyelvükre nézve különben a Csillagbörtön rabjainak száma a mult évben így oszlott meg: magyar ötszázhatvanhárom, német harminc­kilenc, tót negyvenkilenc, rutén tizenhárom, szerb negyvennégy, horvát tíz, román százhar­mincegy, más különféle nemzetiségű harminc­négy. Hitvallás tekintetében a rabok arányszáma ez : római katolikus négyszázharminc, görög katolikus kilencvenegy, görög keleti százhatvan­három, református százharminchat, ágostai evan­gélikus huszonhat, zsidó huszonegy, unitárius három, nazarénus tizenhárom. Ez utóbbiakat hadkötelezettségi függelemsértés miatt ítélték börtönre. (A rabok foglalkozása és kora.) Az afiábbi összeállításból igen érdekes pszi­chológiai következtetéseket lehet levonni arra nézve, hogy milyen foglalkozású emberekben található a bűn iránti hajlam a legnagyobb mértékben. Túlnyomó azoknak a raboknak a száma, akik súlyos testi sértés vagy lopás miatt jutottak börtönbe. A legindulatosabb s a vé­rengzésre legkönnyebben kapható emberek ter­mészetesen azok, akik a műveltségnek csak igen alacsony fokán állanak. Ugyanezek közül az emberek közül követnek el legtöbben lopást s az ezzel rokonságban lévő orgazdaságot is. Mindezek a bűnök azonban nem egészen onnan indulnak ki, ahol hiányos műveltség és féktelen indulatosság tapasztalható, mert egy szegény, sokcsaládú napszámost a keresetlenség, a nin­­csetlenség is rákényszerítheti például a lopásra vagy orgazdaságra, ha még oly csöndes, jámbor és józan eszű is. A Csillagbörtön rabjainak pol­gárai foglalkozását föltüntető alábbi kimutatás némán is sokat tud mondani: Napszámos és férficseléd ötszáznegyvenhat, ipari és gyári munkás száznegyvenkettő, kis­gazda hetvennyolc, iparos huszonöt, vályogvető cigány és más hetven, hivatalnok kettő, föld­­birtokos kettő, foglalkozás nélküli csavargó tizen­nyolc. A legfiatalabb korú rab tizennyolc, a legöre­gebb hetven éves. Az eloszlás kor tekintetében ez: a húsz éven aluli rabok száma hetven, a húsz-harminc év közöttieké négyszázhatvan, a harminc-negyven év közöttieké százkilencven­­kettő, a negyven-ötven év közöttieké kilenc­vennyolc, az ötven-hatvan közöttieké negyven­­kettő, a hatvan éven felüli rabok száma hu­szonegy. . A legjobban hajlanak tehát a bűnre a húsz és harminc év közötti emberek. De aránylag elég nagy azoknak a hatvan-hetven éves öreg­embereknek a számai is, akik többször bünte­tett előéletűek ugyan, de magas koruk és tapasztalatuk ellenére is még mindig nem riad­nak vissza a börtön levegőjétől. Azt mondják, hogy ezek szeretik a kényelmetlen, kissé fül­ledt, de mindenesetre nyugalmas cellákat. Rá­szokott a testük a pric­csre s azon akarják kiadni az utolsó lehelletet is magukból. A francia kormányalakítás. Párisból je­lentik: Brisson kamaraelnök tegnap este sokáig tanácskozott Falliéres köztársasági elnökkel s ez alkalommal a belső politikai helyzetről is tárgyaltak Falliéres a kamara és a szenátus elnökein kívül tegnap délután Briandot is fo­gadta, aki rámutatott arra, hogy a kamara helytelenítette kabinetjének programját, de azért az új kormánynak is igyekezni kell ezt a programot megvalósítani, Briand kabinetjének egyik tagját ajánlotta utódjául s azt mondta, hogy Piision vagy shigun yom­ának. jogalkalmav.

Next