Délmagyarország, 1911. április (2. évfolyam, 75-99. szám)
1911-04-01 / 75. szám
1911 április 1 DÉLMAGYARORSZAG A képviselőház ülése. — Vita a belügyi költségvetésről. — (Saját tudósítónktól.) A belügyi vitát folytatták ma a képviselőházban. Hammersberg László a közigazgatás reformjáról, Szterényi József a városi tisztviselők helyzetéről és a szászokról. Horváth Mihály pedig a községi és körorvosok ügyeiről beszélt. Az ülés végén fölszólalt Tisza István gróf is, aki a vármegyei tisztviselők státusrendezése, illetőleg fizetésjavítása érdekében szólott. Negyed tizenegykor nyitotta meg az ülést Perseviczy Albert elnök. Napirend előtt Vio Antal fiumei képviselő 8*óvá tette Batthyány Tivadar gróf tegnapi állítását, amely szerint ő, Vio, horvátpárti. Kötelességemnek tartom kijelenteni, — úgymond ~~ hogy Batthyány Tivadar grófot félrevezették, •mert ha igaz volna, amit állít, nem fogadhattam volna el a fiumei mandátumot. Reám a horvátok nem szavaztak, amiből az következik, hogy csak a hazafias olaszság és a magyarság bizalmával jutottam a parlamentbe. A fiumei hazafias olaszságot illetőleg az a nézetem, hogy Deák, Andrássy és maga a kormány is Fiume belső kormányzatát 1870-ben a hazafias olaszig kezébe tette le, amit a hazafias olaszság meg is érdemelt. Mindenkor hű volt a magyar állameszméhoz és a zágrábi országgyűlés meghívásának eleget sohase tett. Ami a fiumei helyi pártdifferenciákat illeti, ezekre nézve csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy épen most fáradozunk azon, hogy a hazafias olasz és magyar lakosságot egy párt keretében egyesítsük. Egyébiránt nagy örömmel vettem tudomásul, hogy Apponyi gróf tisztelt képviselő úr beszédére a tisztelt Ház egyértelműen kifejezte rokonszenvét a fiumei olaszság mellett és így biztos vagyok benne, hogy ez a szimpátia megfelelő tettekben is kifejezésre fog jutni mielőbb, talán azzal, hogy a törvényhozás elő fogja segíteni egy régi óhajnak, az olasz nyelvű középiskolának a létesítését. Soron van a belügyminisztérium központi igazgatásának költségvetése. (Szterényi az állami tisztviselőkről.) Hammersberg László: A közegészségügyi politika intenzivebbé tételét sürgette. Fölszólalása után Ssterényi József a városok állami segélyéről, a városi tisztviselők fizetésrendezéséről és a szász községek helyzetéről a magyar közigazgatásban, beszélt. Előbb azonban kijelentette, hogy fölszólalása nem folyománya a komáromi városi tisztviselők ismert köriratának a városok állami segélyének elmaradása ügyében. Fölolvasta a köriratot, amelyet a Ház fölháborodással hallgatott végig. Polónyi Géza: Szivák Imre választói! (Zaj.) Fölkiáltások a jobboldalon: Szép kis anarchia! Szterényi József: Egy ilyen inzultust a Ház csak visszautasíthat és úgy gondolja, hogy a városi képviselők érzelmeinek ad kifejezést, ha ezt kijelenti. (Általános helyeslés.)............................. A magyar állami tisztviselők helótái a városi tisztviselők, akiken segíteni kell, de más módon, mint ezt a komáromi tisztviselők akarnak a parlamentre oktrojálni. Szólt ezután a városok anyagi helyzetéről, vagy legalábbis további romlásuk megakadályozásáról. Rátért a vármegyei tisztviselők státusrendezésére. A közigazgatási tisztviselők sokkal nehezebben jutnak előre, mint az államiak, bár ezeknél is nagyon megnehezítette a haladást a sok fizetés nélküli tisztviselő, akiken egyetlen kormány sem tudott segíteni. .. Tisza István gróf: Dehogy nem! Mind ki ke söpörni őket! Szterényi József: Figyelmébe ajánlja a miniszterelnöknek a vármegyei tisztviselők stásrendezési kérelmét, majd a szászok helyre ismertette. A szászok hívei a nemzeti politikának, mert meg vannak győződve, hogy csak így tarthatják fönn magukat. Külön érdekű egy van: az, hogy nyelvükhöz ragaszkodnak, költségvetést elfogadja. Az elnök eztán tíz percre felfüggesztette az ülést. Horváth Mihály közegészségügyi kérdések fBli közegészségügyi kérdésekről beszél és sürgeti a körorvosokról szóló törvény teljes végrehajtását. A magyar nemzet nagy kötelességet ró le az orvosok iránt, 1. , dijintézményüket a törvénynek m ieg megalkotja. Határozati javaslatot ad 00 azTM, hogy az 1912-iki költségvetéssel együtt terjessze elő a kormány az orvosok nyugdíjintézetének tervezetét is és a költségvetésbe állítsa be a megfelelő összeget. (Tisza István beszéde.) Tisza István gróf vármegyei tisztviselők státusrendezése ügyében szólal föl; a rendezés mellett elégnek tartja azt az egy érvet, hogy a városi rendőrkapitányok jobb helyzetben vannak, mint a főszolgabírák. A megyei tisztviselők férfiasabb és méltóságteljesebb magatartást tanúsítottak ez ügyben, mint általában a tisztviselők nagy zöme. A megyei tisztviselők által kidolgozott tervezet pénzügyi tekintetben elfogadható volna, de nem fogadható el azért, mert az egész ország összes megyei tisztviselőit egy státusba foglalja össze. Ennek az volna az eredménye, amit ma udvariasan automatikus előléptetésnek, régente pedig kevésbé udvariasan eselsleiter-nek (szamárlétrának) neveztek. Biztosítani kell az érdemnek a honorálását, amit választás útján lehet elérni, nem pedig automatikus előléptetéssel. A státusrendezést tehát vármegyénként kell végrehajtani. A városok anyagi helyzetének javítását szintén óhajtja Tisza, de tiltakozik az ellen, hogy a városok, a megyék és a községek érdekeit egymással szembeállítsák. Az ülés fél háromkor ért véget. (A A megkárosított román kormány. — Csalás tizenöt esztendeig. — (Saját tudósitónktól.) Több aradi lókereskedő a napokban terjedelmes följelentést küldött Bukarestbe, Radulescu román főállatorvos, a katonai lósorozó bizottság elnöke és Ardeleana Mihály dúsgazdag temesvári lószállító ellen. A feljelentés szerint a két ember tizenöt esztendőn keresztül csalta a román hadügyi kormányt azzal, hogy a Románia részére Magyarországon sorozott lóanyag kiválogatásában összejátszottak. Évenkint többször átjön Magyarországra a román lósorozó bizottság, hogy a délvidéki megyékből az évi négyezer darab lószükségletet fedezze. Ezt a nagy mennyiséget csaknem egyedül Ardeleanu szállítja, aki most egyike a délvidék leggazdagabb lókereskedőinek, holott évekkel ezelőtt egész szegény ember volt. Vagyonát úgy szerezte, hogy összejátszott Radulescuval és nemcsak a román kormányt károsította meg, hanem tönkretett egész sereg lókereskedőt. Módszere abból állott, hogy Radulescu csak azokat a lovakat fogadta el megfelelőknek, amelyeket Ardeleanu jónak talált. A lóvizsgálatnál bizonyos megállapított jel szerint a lókereskedő ostorával int a lőállatorvosnak, aki ebből már megérti, hogy melyik lovat kell besorozni és melyiket kidobni. Az el nem fogadott lovakat azután Ardeleanu a sorozás után olcsón megvásárolja, a legközelebbi sorozó városba hajtja és ott mint a sajátjait, és természetesen már alkalmasokat drága pénzen eladja a román bizottságnak. Ez történt legutóbb Aradon is, ahol Katona György lókereskedő húsz darab lovat hajtott föl, melyeket Radulescu főorvos Ardeleanu mesterkedése folytán rossznak talált. Sorozás után Ardeleanu olcsón megvette a lovakat Katonától és gyorsan áthajtotta Temesvárra, ahol másnap volt a lósorozás. Temesvárott már jók lettek azok a lovak, amelyek Aradon nem kellettek a főállatorvosnak: Ardeleanutól valamennyit drágán megvette mint első minőségű árut, holott a lovak Aradtól Temesvárig több mint ötven kilométer utat tettek meg. Ez természetesen sok kiskereskedő romlását okozta, mert ezek nincsenek berendezve arra, hogy hosszú ideig tartsák lovaikat és azokat esetleg vásárról-vásárra szállítsák. De elkövetett még más visszaéléseket is a hirtelen meggazdagodott lókereskedő Egyik volt istállómestere, Zsivi Steva elmondotta, hogy Ardeleanu a sorozásra kerülő kitűnő lovak mindegyike mellett egy a ló lóhoz teljesen hasonló rész v«rt“„1U Amikor a jó állatot besorozták, a* istállómesterekkel kicseréltette őket hasonló sz.nü, de rostminőségü lovakkal. A sorozo-bizottság csak akkor látta, milyen silány árut kapott mikor visszaért Romániába. Persze azzal védekeztek hogy “ ho.sz. v.auti szállítás rontotta le « állatokat Ezeket aztán potom áron el kellett árverezniük, hogy a román kormány sok ezer C'5'Ä« « folyamán. 3 Zászlósok fizetésrendezése. — Zsold helyett száz korona gázsi. — (Saját tudósítónktól.) Április elsejével jelentős változás történik a hadseregben. Ez a változás annak a sorozatos újításnak egyik jelensége, amelyek az utóbbi időben a hadseregben történtek és amelyek mindegyikén észre lehetett venni, hogy a hadsereg sorsát intézők nem zárkóznak el a modern áramlatok elől. Ezúttal a zászlósok helyzetén történik javítás, nagyon is jelentős és lényeges. Eddig a zászlósok olyan átmenetet képeztek a legénységtől a tisztikarba. Nem olyan nagyon régen még ők is hátizsákkal tartoztak kivonulni és hivatalosan nem járt nekik az „úr“ megszólítás. Nem fizetést, hanem zsoldot kaptak a monarchia zászlósai, ami nagyon kevés volt: hetven fillér egy napra. Ezenkívül még havi ötven korona zsoldkiegészítés járt részükre, az egész járandóságuk tehát havonkint hetvenegy koronát tett ki. Ebből az összegből bizony nagyon nehéz megélni, különösen a katonatisztnek, aki köteles társasági életet folytatni. Az utóbbi hónapokban lassan-lassan mind közelebb jutottak a zászlósok a tisztekhez. Azokat a megkülönböztetéseket, amelyek a zászlósnak a legénységhez való tartozását látszottak jelenteni, megszűntek. Először legfelsőbb parancs jelent meg arról, hogy a zászlós is „ur“ hivatalosan, a napiparancsokban ettől az időtől kezdve a zászlósokat „zászlós ur“-nak nevezték, később fölmentették a zászlósokat a hátizsáknak kivonulás alatt való viselése alól is, most pedig megszűntek a zászlósok zsoldosok lenni és április elsejétől kezdve rendes havi fizetéses katonatisztek, úgynevezett gázsisták, az egész monarchia területén. A változás abból áll, hogy ezentúl a zászlós száz korona havi fizetést kap. Eltekintve attól, hogy az újítás lényegesen javította a zászlósok helyzetét, mert hiszen a különbség évenkint mintegy háromszázötven korona, az egyéb szempontból is nagy jelentőséggel bír. Ugyanis ezzel az intézkedéssel a zászlós teljesen tiszt lett, mert hiszen a katonaságnál csak tisztnek jár ki rendes havi fizetés. Szó sincs róla, száz korona sem valami nagy fizetés, megélni abból is csak nehezen lehet, azonban ezért az újításért is a hadvezetőséget mégis dicséret és elismerés illeti. Néhány esztendővel ezelőtt harminc-negyven korona volt egy zászlós —• akkor még kadét — fizetése, az emelkedés tehát gyors és rohamos és az ilyen lényeges változtatások, amelyek — ismételjük — az utóbbi időben gyorsan követik egymást, azt igazolják, hogy a hadvezetőségben megszűnt a régi maradi rendszer. Ez az újítás váratlanul érte a zászlósokat, akik sejtették ugyan már a tervet, Hazai Samu honvédelmi miniszter nyilatkozata után, de nem tudták, hogy mikor lép a változás életbe. Szegeden a negyvenhatosoknál, a honvédségnél és a többi csapatnemnél pénteken került nyilvánosságra a reform és persze nagy örömet keltett a zászlósok között. Franciaországi aktivitása. Parisból jelentik: A kereskedelmi kamara bankettjén Cruppi külügyminiszter beszédet mondott, amelyben szükségesnek mondotta a törekvések megket-