Délmagyarország, 1911. június (2. évfolyam, 124-147. szám)

1911-06-01 / 124. szám

1911 junius 1 tette azokat az intézkedéseket, amelyeket a nagy halott megérdemelt. A széképületre a gyászlobogót fölvonatta, a székház harangjait meghuzatta, a gyászba borult családnak küldött­­ségileg részvétét nyilvánította, az elhunyt ra­vatalára koszorút helyezett és a temetésen magát küldöttségileg képviseltette. Most javas­latba hozom, hogy a hatóság ez intézkedéseit tudomásul vegyék, az elhunyt emlékét jegyző­könyvbe iktassák és a város tanácsát utasít­sák, hogy a város egy utcájának a nagy el­hunyt n­evéről leendő elnevezése ügyében a folyó évi júniusi közgyűlésnek javaslatot te­gyen. Legyen áldott a nemes elhunyt emléke. A közgyűlés, amely állva hallgatta végig a polgármester beszédét, egyhangúlag elfogadta a beterjesztett javaslatokat. Itt említjük meg, hogy a szegedi nem­zeti munkapárt végrehajtó­ bizottsága Rósa Izsó dr. Jászai Géza, Ssarvady Lajos, Back Bernát és Cserő Bide dr aláírásával levelet intézett Végman B­erenc dr-hoz, a Bánffy­­párt elnökéhez. A levélben a munkapárt végrehajtó-bizottsága annak a reményének ad kifejezést, hogy a Bánffy-párt feloszlása után Szegeden a 67-es érzésű polgárok újból egy táborba sorakozhatnak. DÉLMAGYARORSZAG 3 A szegedi munkapárt Rósa Izsót jelölte képviselőnek. (Saját tudósítónktól.) A nemzeti munka­párt végrehajtó-bizottsága ma a legjobb ki­vezető utat találta meg azokból a tanács­kozásokból, amelyeket az első kerület man­dátumának sorsa fölött folytatott. A végre­hajtó-bizottság ugyanis teljes egyhangúság­gal abban állapodott meg, hogy a képviselő­séget a párt nagynevű és érdemekben gaz­dag elnökének, Rósa Izsó dr-nak ajánlja föl. Ezzel elejét vették azoknak az ellentéteknek és torzsalkodásoknak, amelyek a választási harc idejére nemcsak a város polgárságára, de a nemzeti munkapártra is vártak, mert Rósa Izsó közbecsülésben és közszeretetben álló személye nem hogy egy hevesebb küz­delem kiélesedését, de annak támadását is kizárja. Emberileg megközelíthető bizonyos­sággal állíthatjuk, hogy ez a minden másnál jobb, akceptábilisabb és szimpatikusabban fogadott jelölés, a küzdelem nélkül való egy­hangú választás dicsőségét hozza meg a nem­zeti munkapártnak. Megírtuk már, hogy a végrehajtó­ bizott­ság legutóbbi ülésén a budapesti egyetem egyik jogi tanárának a jelölése került szóba. A vélemények akkor nagyon eltérőek voltak e körül a jelölés körül, úgy, hogy a döntést az elnök ma délutánra volt kénytelen ha­lasztani. A városi közgyűlés berekesztése után, negyed hét táján, tehát a Tisza-szálló egyik földszinti szobájában ismét összeült bizalmas tanácskozásra a végrehajtó­ bizott­ság, hogy most már véglegesen döntsön a jelölt személyét illetőleg. A tanácskozás során rövidesen kialakult az a vélemény, hogy a legutóbb fölmerült, bár komoly kombináció teljesen erejét vesztette, mert ez a jelölés nem találkozott a polgárságnak azzal a szimpátiájával, amely a pártnak szo­kásos föltétlen és biztos győzelméhez szük­séges. Rósa Izsó dr előadta, hogy ő a pártnak több vezető tagjával együtt napokkal ezelőtt Jászai Gézánál járt és neki a jelöltséget föl­ajánlotta, amit azonban Jászai Géza nem vállalt el. Fölkérte újból Jászait, hogy vál­lalja el a jelöltséget. Most olyan jelenet következett, amit régóta mindenki várt és ami eldöntötte a választás­­ és a mandátum sorsát. Fölállt ugyanis Jászai Géza apátplébános és alaposan megindokolt rövid beszédben ki­fejtette, hogy a nemzeti munkapárt más­­nak a jelöltséget föl nem ajánlhatja, mint Rósa Izsónak és hogy Rósa Izsónak ezt a jelöltséget el kell fogadnia. Utána Gaál Kálmán beszélt, aki szintén amellett ér­velt, hogy pártérdek, városi érdek egy­aránt megkívánja, hogy Rósa Izsó dr nevével menjenek a választási küzdelembe. Ebben az értelemben beszéltek még Back Bernát és mások, majd a végrehajtó bizott­ság elé került a miniszterelnöknek és államtitkárának egy levele, amelyben ismé­telten és hangsúlyozottan kijelenti, hogy legjobban szeretné, ha Szegednek első or­szággyűlési képviselőválasztó­kerülete Rósa Izsót küldené a parlamentbe. Ekkorra a bizottság véleménye végleg és egyhangúlag kialakult, nyilvánvalóvá lett, ami kezdettől fogva bujkált az embe­rek között, hogy a legbiztosabb győzelmet a legkisebb harc és széthúzás árán Rósa Izsó úr vívhatja ki. A további tanácskozás fölösleges, de le­hetetlen is volt. A végrehajtó-bizottság döntött, a jelöltséget egyhangúlag Rózsa Izsó dr-nak ajánlotta föl, aki a viszonyok kényszerítő erejével tovább nem küzdhetett és elfogadta a jelöltséget azért, hogy meg­mentse pártjának egységét és biztosítsa győzelmét. A jelölés hatása: A városban a kora esti órákban elterjedt a végrehajtó-bizottság határozata, mindenhol a legteljesebb elismerésre, szimpátiára talált és örömet keltett. Amióta Bánffy hosszas beteg­ség után beállott halála újabb alkotmányos harc bizonytalanságát zúdította a városra és amióta a munkapárt végrehajtó­ bizottsága példás türelemmel, gazdag körültekintéssel néz megfelelő jelölt után, állandóan felütötte fejét a polgárság között az a kérdés, hogy miért nem jelölik Rósa Izsót, miért nem vállalja ő a jelöltséget, hiszen így legbizonyosabb a győzelem. Hiába tért ki tehát Rósa ismételten a bizalom elől, gazdag közéleti érdemei annyira átmentek a köztudatba, hogy el sem tudták képzelni, hogy más legyen Szegeden az ország­gyűlési képviselő, mint Rósa Izsó. Ezzel a jelöléssel elérte a munkapárt — mondo­gatják a városban — hogy a választással kapcso­latos bármiféle villongás támadjon. Általános a meggyőződés, hogy a munkapárt kitűnő elnö­két egyhangúlag választják meg, mert nemcsak a Bánffysták egész tábora, de nagyon sokan a függetlenségiek közül is támogatják Kósa je­löltségét. Hogy más pártbeliek állítanak-e ellenjelöltet, ma még nem lehet tudni teljes bizonysággal, de jellemző, hogy már ma este, ami­kor még a jelölés csak szűkebb körben jutott köz­tudomásra, beszélték a városban, hogy az ellenzé­kiek is honorálni akarják Rósa rendkívülien gaz­dag közéleti érdemeit és vele szemben nem állí­tanak ellenjelöltet. Ezzel Rósa méltóan jut olyan mandátum birtokába, aminővel az ország kevés képviselője dicsekedhetik, mert nemcsak az or­szág egyik legelső kerületét fogja képviselni, hanem az összes ellenzéki pártok elismerése és támogatása mellett jut mandátumának egy­hangú birtokába. Rósa Izsó életrajza: Várhelyi Rósa Izsó dr Szegeden született, 1842. június hatodikán. Tehát most hatvan­­kilenc éves. Atyja, Rósa Jakab, szintén Szegeden született és itt élt. Tekintélyes földbirtokos volt, akinek négy fia közül kettő : Béla és József szintén földbirtokos. Rósa Izsó dr Kálmán nevű testvére táblabíró volt, Kassán. Rósa Izsó a szegedi piarista főgimnázium ta­nulója volt és feltűnést keltett komoly igyeke­zetével. Társai rajongásig szerették, minden úgynevezett diákmozgalomban vezér volt. Az érettségi után Budapestre, majd Bécsbe ment, mint húsz néhány éves ifjú megismerkedett a nyugateurópai kultúrával, tervekkel jött haza az evolúció elé jutott országba. Szegedi nyilvános, társadalmi szereplése tu­lajdonképen az 1867. esztendővel kezdődik. Ek­kor nyitott ügyvédi irodát s azt csakhamar fölvirágoztatta, mert mint kriminalista, külö­nösen polgári perekben, országos nevet és el­ismerést szerzett. A szegedi ügyvédek is vezetőjüknek kíván­ták. 1872-ben az ügyvédi kamara elnökévé egyhangúlag megválasztották. Az ügyvédi ka­mara, a szegedi jogélet tekintetében hervad­hatatlan érdemeket szerzett. Ezt különben érzi is mindenki és kamarai elnökségének hu­szonöt éves jubileumát 1897-ben olyan impo­zánsul ünnepelték, amely szinte a szegedi tár­sadalom ünnepévé vált. Rósa Izsó és Szeged, Szeged élete és Rósa Izsó dr élete szinte eg­gyé forrott. Az árvíz előtt tervezte Szeged metropolissá emelését s az árvíz után lelke volt a legtöbb esetben minden olyan tervnek, amely azért történt, hogy Szeged szebbé le­gyen, mint volt. Minden városrendezési, min­den társadalmi mozgalomnak vezetője, legtöbb­ször irányitója volt. Szava mint az igazság szava fogta meg az elméket. A szegedi királyi biztosi tanácsnak elejétől kezdve kiváló tagja volt s annak föloszlása után a rekonstrukció körül szerzett érdemeket. Érdemei elismeréséül a király magyar nemessé emelte. A közügy minden ága összeforrott az ő ne­vével, egyénisége, szelleme lengett át minden reformálást, minden nagyszerű tervet. A köz­­épitészeti tanácsnak, a közigazgatási bizottság­nak, a törvényhatóságnak s ennek kijelölő és igazoló választmányának fáradhatatlan tagja az általános takarékpénztári igazgatóságnak elnöke, a zsidó hitközségnek immár negyven­négy esztendő óta elnöke s többek között, hogy az ország legszebb zsinagógája, a szegedi fölépült, elsősorban neki érdeme; a szegedi kereskedelmi és iparkamara, az iskolaszék, a Dugonics Társaság, a Képzőművészeti Egyesü­let tagja, de minden jótékony, kulturális egye­sületnek és mozgalomnak is úgyszólván irányí­tója. Mint jogász országos tekintély, ügyvédi irodájából olyan nevek valók, mint Ivánkovits Sándor dr. Ujj József, Pisztor Egon dr. Tóth Aurél dr táblabíró, Jedlicska Béla dr királyi közjegyző és még igen sokan. Politikai szereplése. Természetesnek találja mindenki egész Sze­geden, hogy Khuen-Héderváry Károly szinte parancsolólag követelte azt, hogy Rósa Izsó dr fogadja el a jelöltséget. (A megnyilatkozott hangulat s a miniszterelnöki óhaj elől nem is térhetett ki Rósa Izsó doktor.) Hiszen a sze­gedi szabadelvű politikának igazi vezéralakja volt már évtizedek óta. A liberalizmus, a ma­gyar haza szeretete, az előrehaladásnak alkotó láza összeforrott csodálatos s gazdag egyéni­ségével. Szava mint az igazság, a siker szava hangzott el mindig a kritikusi időben. És hogy a szegedi politikai meggyőződés bátran, mint az ország lelkiismerete állhatott meg, — ez is elsősorban Rósa Izsó egyéniségében rejlik. A szegedi nemzeti munkapárt ma a városok politikai pártjai között legegységesebb, tö­kéletesen mintaszerű — Rósa Izsó miatt. Egy-egy kijelentése, egy-egy elmondott be­széde mindig alkalmas nézések, véle­mények megnyugtató tisztázására. És amilyen tapintatosan, őszinte és közmondásba illő sze­rénységgel mond el mindig igazságokat, az szinte hipnotizáló erővel fogja meg az embe­reket. Úgy, hogy a városi politikában, amikor Rósa Izsó megszólal, abban a pillanatban nincs is pártkülönbség. Politikai ereje pedig olyan

Next