Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)

1911-08-01 / 173. szám - Reggeli

4 DÉLMAGYARORSZÁQ Intervju a szegedi Weymanna!. — Homok riportja az aviatikáról. — A szegedi Cserzy Mihálya, az ország Ho­mok­in rendkívül érdekes cikket irt a Vi­­lág­ba. A szegedi származású, világhírnévre szert tett Weymann-ról ir s az aviatikáról is. A cikkből érdekesnek találjuk közölni a következő sorokat: Igen érdekes, benső dolgokat beszélt el az én Weymamn barátom, a kor legújabb vívmá­nyának elvont és veszélyes műhelyéből. Körül­belül olyanok ők most a zseniális francia mér­nök szolgálatában, mint a zsokék valamely ver­senyistállónál. A gyárból kikerülő gépeket el­sőbb az egyesztendei gyakorlat után levizsgá­zott pilóták próbálják ki s ha beválnak, ők, a pilóta-növendékek kerülnek rájuk. Ezeknek naponkint meghatározott ideig és megállapított (öt kilométeres) területen kell nyolcas alakban „tanulni“. Versenyre csak később, a vizsga után nyert oklevéllel mehetnek. — És ez tulajdonképen az, amiért a magam­­fajtájú emberek fölcsapnak a „halál légiójába“, — mondotta reménykedve Weymcmn — mert itt már vagyont is szerezhet az ember. Íme a pénz, a mindenek fölött álló hatalom. Az életvásárnak szenzálja. Szükség esetén az emberbőr is olyan portéka, mint akármi más, aminek árfolyama van. Azonban hát nem mindenki kereskedik a bőrével. A pilóta-növendékek között sok nagy­­pénzű ember is van, akik a repülés titkát men­nek elsajátítani a francia fővárosba s ezek nagy részének saját gépjük van. Itt azonban megszűnik az arisztokrácia tekintélye, letörik a hagyományos gőg is, mert mindenki érzi, hogy egymás lelkéből kell meríteni az erőt a halál nyitott kapuja előtt. És olyanok, mint a legszorosabb kapcsolatban élő testvérek. Ha valamelyiknek baja történt, az első köny a pilóta-növendékek szeméből csordul ki. Érzik, hogy ma nekem, holnap neked harangozhatnak. A leesés rémes percében is ők az elsők, akik biciklin rohannak a veszedelem színhelyére, hogy ne csupán a kötelességszerű segélyt él­vezze az illető, hanem a szeretet balzsamát is. A foglalkozáson kívüli életük is ilyen csa­ládias. Együtt étkeznek, együtt szórakoznak és egymásra vigyáznak. Akit elkap olykor a vére, vagy az ifjúsága, azt egyform­a aggodalommal intik és figyelmeztetik a másnapi munka veszé­lyes voltára. Mert nem vagyunk egyformák. Némelyiknek helyén van az esze s az elérendő cél lebeg állandóan a szeme előtt, míg a másik kihasználja az anyagi előnyöket. A fizetésük, mint pilótanövendékeké is, eléggé számottevő s ez megadja a módot nemcsak az éjjeli élet­hez, hanem a pezsgőhöz is. Érző embernek különös hűvösség, részvét, aggodalom bizsereg át a lelkén, mikor az ilyen dolgokról hall beszélni és sötét képeket lát maga előtt kialakulni a könnyelműség ködé­ből. Ezért az apróbb szerencsétlenségek is gyakoriabbak, mint amennyiről a külvilág tu­domást vesz. Ami természetes is, hiszen min­den ehhez hasonló veszélyes munkánál egyik ló érdek a hallgatás. Reggel négy órakor már kivontatják a han­gárokból a gépeket és megkezdődik a foglal­kozás. Néha hátráltatja ugyan őket a köd, azonban ez is egyike ama veszélyeknek, amely­hez szoktatni kell magát a pilótának. A ka­tasztrófákat — melyekről rettenetes és mélyen megindító képeket festett le Weymcmn — gyakran az előbb említett könnyelműségen kí­vül az egyéni bravúroskodás okozza. Sokan, mint a magát biztonságban érző légtornász, „kunststücköket“ végeznek s ebben a haj­meresztő műveletben esnek áldozatai vagy mint az ő hivatalos kifejezésük mondja: „ütik agyon magukat.“ A meghatóan szép testvéri érzésbe — cso­dálatos — az általános emberi gyöngeség, a faji eredet, még itt is belejátszik. Az én bará­tom például mint angol származású fiú sze­repel köztük. S amidőn ez ellen az én sovi­niszta lelkem méltatlankodott, így nyugtatott meg: — Kérem, ha bevallom magyar voltomat, azt mondják, osztrák vagyok s ez ellenszenves előttük. Külföldön általában csak osztrákot is­­mernek. A magyarról annyit, hogy van egy nagy, fényűzéssel teli városa, amelyen túl már Kelet kezdődik. Ezzel ugyan nem mondott újat a vendé­gem, csak megerősítette bennem azt a szomorú igazságot, hogy mégis csak gyámoltalan, jólelkű nép vagyunk mi magyarok. A kormány és az obstrukció. — Elmondta Khuen-Héderváry Károly. —­ Az egyik bécsi lap tegnapi számában hosszabb beszélgetést közöl, amelyet Hé­­derváry Károly gróf miniszterelnök a lap budapesti levelezőjével folytatott. A mi­niszterelnök a többi között ezt mondta : — Maguk az obsztrukciórendezők aligha­nem belátták már ma, hogy zsák­utcába kerültek, amiből valahogyan valamikor ki kell kerülniük, ami azonban előreláthatóan nehezen fog menni. Ez az oka annak, hogy taktikámhoz, amelyet kezdettől fogva köve­tek, ragaszkodom, nem lévén sem külső, sem belső motívum, amely a kormányt és pártját taktikai magatartásának bármilyen megváltoztatására bírja. Senki sem mond­hatja jóhiszeműen, hogy az ország a jelen­legi obstrukciót helyesli és Apponyi gróf legutóbbi indítványa sem vall amellett, hogy az obtrukciónak erkölcsi támasza volna az országban. Sőt objektíve meg lehet állapí­tani, hogy — az obstrukció terminológiájá­val élve — parlamenti harc még sohasem volt, amely oly kevés visszhangra talált volna Magyarországon, mint a mostani. Az országban eddig még egyetlen helyeslő szó sem hangzott el a technikai obstrukció ü­zelmei mellett. Nem is igen volna ez el­képzelhető, mert hiszen még élénken em­lékszünk valamennyien rá, hogy a mostani ellenzék valamennyi vezérembere a legutóbbi választási mozgalom folyamán, tehát alig másfél évvel ezelőtt, a legnagyobb vehemen­ciával dörgött szóban és írásban az obstruk­ció és a parlamenti életre háramló kára ellen. A legutóbbi napokban több oldalról környékeztek meg olyanok, akik az obstruk­ció betegsége ellen való sikeres orvosságo­kat és az obstrukció leverésére való ideákat ajánlgattak. Természetesen kompromisszumos indítvá­nyokkal is járultak sok oldalról elém. Én azonban az obstrukció leverésére való ideá­kat és indítványokat én olyan határozottan hárítottam el magamtól, mint a kompromis­­­szumos terveket és a fegyverszünetet, ame­lyet Apponyi, az ellenzék fehér zászlajával kezében, proponált. Nincs okom rá, hogy a magam elé kitűzött iránytól eltérjek. Mellék­­em­re nem akarok és nincs kedvem kerülni. Újból hangoztatom, nincsen kompromis­­­szum és én ilyen kérdések irányában hozzá­férhetetlen vagyok, mert ép úgy, mint az obstrukciós hadjárat kezdetén, ma is abban a szilárd meggyőződésben kell élnem, hogy taktikám, csakúgy, mint egész politikám, si­kerrel fog járni. Portugália monarchistái. Lisszabonból je­­lentik: Conceiro kapitány, a portugál monar­­chisták Spanyolországba szökött vezére levelet intézett a pápához, amelyben a Szentszéktől kért támogatást a Braganza-h­áz trónjának visszaszerzésére, és megígérte, hogyha Manuel király ismét trónra kerül, meg fogja engedni a visszatérést a kongregációknak és az elűzött szerzetesrendeknek s helyre fogja állítani a 1911 augusztus 1 katholikus államvallást. A levélre­­ hir szerint Merry ael Val államtitkár már válaszolt. Főispán! beiktatás Békésben. Gyuláról jelentik: Békés vármegye uj főispánját, id. Kéry Gyulát lelkes üdvözléssel fogadták Gyulán. Dr Lovich Ödön polgármester intézett hozzá lelkes beszédet. Délben bankett volt a kaszinó dísztermében, hétfőn délelőtt pedig beiktató közgyűlés volt a vármegyeházán. A főispán székfoglalóját az egész megyegyűlés nagy él­jenzéssel és tapssal fogadta. SZÍNHÁZ, művészet * Ny­árai Antal. A magyar bohémvilág leg­­lízikusabb szelleme és a kabaréművészet egyik első világmestere Nyárai Antal három estén át vendégszerepelt a szegedi Vígszínpad do­bogóján és egy kevéssé a nyári Szeged utcáin és kávéházaiban is, ahol hívei és barátai nem kevesebb szeretettel ünnepelték, mint a ka­baré lelkes és hódoló közönsége. Sok elfogult­sággal várták vissza Szegeden Nyárait, a két évig Szegeden volt színészt sokan, de behó­doltak a ragyogó művészetének, a kedves egyéniségének mind, azok is a bírálgatás laj­torjáján igyekezték fölérni az ő pompás és nyugtalanító művészetét. Nyárai Antal kabaré­­zásáról ma írni lelketlen anakronizmus volna; akik szeretik a lélek üveghangjait és meg tud­nak döbbenni az ember mivoltunk finom és artisztikus kulissza villanásain, azok előtt Nyárai művészete ép oly feledhetetlen, mint amilyen hosszúéletű az a gyönyörképesség, amel­lyel az ő legrégibb produkcióit is szen­zációkként lehet élvezni. A kabaré műfaj tel­jesen áthasonult művésze Nyárai ahol a ci­nikus, a trágár, a tragikus és a szentimen­tális rugók gondolat-marionettjei harmóniára egyesülnek, ott az egydimenziójú színész, bár­mily nagy is, tehetetlen a műfaj követelmé­nyével szemben. Ám Nyárai egy szentimen­tális, egy sértékeny, diogenis cinizmusával is egy kulturember értékfölényességével gazdag aktőrje a maga dobogójának; egy gesztust, egy szava nagyobb finesse, mint mások egész izzadtságszagú trükk-halmazata. Valóban, régi műsordarabjaival jött ismét Szegedre Nyárai Antal, de ezek a darabok már klasszikusak és az ő művészete, ezek az élő és örökké vál­tozó formák tették klasszikussá mindegyikét. Viaszlelkü ember Nyárai, minden impresszió­nak legérzékenyebb befogadója, de és talán épen ezért — a művészete olyan, mintha az emberi lélek mélységes hangoltságainak ezerszínü gyémántfelületeit, gyémántkarcait vetítené ki villanáson és virtuóz pillanatokban. Övé az abszolút líra, az is, amely szent, az is, amely trágár, az is, amely blaszfémikus, mert övé az élet, a legvéresebb bohóc és a legbo­­hőbb tragikus íratlan bibliája — a történelem és a történelemkivü­liség taní­tó-nyelvmestere. Nyarast lehet szeretni és lehet nem szeretni, eh­ez elég nem, de elzárkózni e szenzáció elől és azt mondani, hogy: graeca Plunt, non lcgun­­tur, azt ép. Kevéssé lehet mit elfelejteni őt és a művészetét. p. c. * Színészet Hódmezővásárhelyen. Szom­­­baton kezdték meg Hódmezővásárhelyen, a nyári színkörben a színléletet. Szendrey Mi­­h­ály kitűnő aradi társulata játszik, osztatlk 11 érdeklődés mellett. Minden este zsúfolásig meg­­telik a színház és napokkal előbb elkapkodják a jegyeket egyes előadásokra. Augusztus 26-á­n rendkívül érdekes, eredeti bemutató-est 10 ® 2' még­pedig a társulat kiváló karmesterének, a szegedi Csányi Mátyásnak mutatják be Péti abbé című operáját. Ugyanekkor tartja bűn­estjét is Csányi Mátyás, aki a pécsi színtársu­lathoz szerződött. Erre az előadásra Szegedre és többen átmennek Vásárhelyre.

Next