Délmagyarország, 1911. augusztus (2. évfolyam, 173-199. szám)
1911-08-01 / 173. szám - Reggeli
4 DÉLMAGYARORSZÁQ Intervju a szegedi Weymanna!. — Homok riportja az aviatikáról. — A szegedi Cserzy Mihálya, az ország Homokin rendkívül érdekes cikket irt a Világba. A szegedi származású, világhírnévre szert tett Weymann-ról ir s az aviatikáról is. A cikkből érdekesnek találjuk közölni a következő sorokat: Igen érdekes, benső dolgokat beszélt el az én Weymamn barátom, a kor legújabb vívmányának elvont és veszélyes műhelyéből. Körülbelül olyanok ők most a zseniális francia mérnök szolgálatában, mint a zsokék valamely versenyistállónál. A gyárból kikerülő gépeket elsőbb az egyesztendei gyakorlat után levizsgázott pilóták próbálják ki s ha beválnak, ők, a pilóta-növendékek kerülnek rájuk. Ezeknek naponkint meghatározott ideig és megállapított (öt kilométeres) területen kell nyolcas alakban „tanulni“. Versenyre csak később, a vizsga után nyert oklevéllel mehetnek. — És ez tulajdonképen az, amiért a magamfajtájú emberek fölcsapnak a „halál légiójába“, — mondotta reménykedve Weymcmn — mert itt már vagyont is szerezhet az ember. Íme a pénz, a mindenek fölött álló hatalom. Az életvásárnak szenzálja. Szükség esetén az emberbőr is olyan portéka, mint akármi más, aminek árfolyama van. Azonban hát nem mindenki kereskedik a bőrével. A pilóta-növendékek között sok nagypénzű ember is van, akik a repülés titkát mennek elsajátítani a francia fővárosba s ezek nagy részének saját gépjük van. Itt azonban megszűnik az arisztokrácia tekintélye, letörik a hagyományos gőg is, mert mindenki érzi, hogy egymás lelkéből kell meríteni az erőt a halál nyitott kapuja előtt. És olyanok, mint a legszorosabb kapcsolatban élő testvérek. Ha valamelyiknek baja történt, az első köny a pilóta-növendékek szeméből csordul ki. Érzik, hogy ma nekem, holnap neked harangozhatnak. A leesés rémes percében is ők az elsők, akik biciklin rohannak a veszedelem színhelyére, hogy ne csupán a kötelességszerű segélyt élvezze az illető, hanem a szeretet balzsamát is. A foglalkozáson kívüli életük is ilyen családias. Együtt étkeznek, együtt szórakoznak és egymásra vigyáznak. Akit elkap olykor a vére, vagy az ifjúsága, azt egyforma aggodalommal intik és figyelmeztetik a másnapi munka veszélyes voltára. Mert nem vagyunk egyformák. Némelyiknek helyén van az esze s az elérendő cél lebeg állandóan a szeme előtt, míg a másik kihasználja az anyagi előnyöket. A fizetésük, mint pilótanövendékeké is, eléggé számottevő s ez megadja a módot nemcsak az éjjeli élethez, hanem a pezsgőhöz is. Érző embernek különös hűvösség, részvét, aggodalom bizsereg át a lelkén, mikor az ilyen dolgokról hall beszélni és sötét képeket lát maga előtt kialakulni a könnyelműség ködéből. Ezért az apróbb szerencsétlenségek is gyakoriabbak, mint amennyiről a külvilág tudomást vesz. Ami természetes is, hiszen minden ehhez hasonló veszélyes munkánál egyik ló érdek a hallgatás. Reggel négy órakor már kivontatják a hangárokból a gépeket és megkezdődik a foglalkozás. Néha hátráltatja ugyan őket a köd, azonban ez is egyike ama veszélyeknek, amelyhez szoktatni kell magát a pilótának. A katasztrófákat — melyekről rettenetes és mélyen megindító képeket festett le Weymcmn — gyakran az előbb említett könnyelműségen kívül az egyéni bravúroskodás okozza. Sokan, mint a magát biztonságban érző légtornász, „kunststücköket“ végeznek s ebben a hajmeresztő műveletben esnek áldozatai vagy mint az ő hivatalos kifejezésük mondja: „ütik agyon magukat.“ A meghatóan szép testvéri érzésbe — csodálatos — az általános emberi gyöngeség, a faji eredet, még itt is belejátszik. Az én barátom például mint angol származású fiú szerepel köztük. S amidőn ez ellen az én soviniszta lelkem méltatlankodott, így nyugtatott meg: — Kérem, ha bevallom magyar voltomat, azt mondják, osztrák vagyok s ez ellenszenves előttük. Külföldön általában csak osztrákot ismernek. A magyarról annyit, hogy van egy nagy, fényűzéssel teli városa, amelyen túl már Kelet kezdődik. Ezzel ugyan nem mondott újat a vendégem, csak megerősítette bennem azt a szomorú igazságot, hogy mégis csak gyámoltalan, jólelkű nép vagyunk mi magyarok. A kormány és az obstrukció. — Elmondta Khuen-Héderváry Károly. — Az egyik bécsi lap tegnapi számában hosszabb beszélgetést közöl, amelyet Héderváry Károly gróf miniszterelnök a lap budapesti levelezőjével folytatott. A miniszterelnök a többi között ezt mondta : — Maguk az obsztrukciórendezők alighanem belátták már ma, hogy zsákutcába kerültek, amiből valahogyan valamikor ki kell kerülniük, ami azonban előreláthatóan nehezen fog menni. Ez az oka annak, hogy taktikámhoz, amelyet kezdettől fogva követek, ragaszkodom, nem lévén sem külső, sem belső motívum, amely a kormányt és pártját taktikai magatartásának bármilyen megváltoztatására bírja. Senki sem mondhatja jóhiszeműen, hogy az ország a jelenlegi obstrukciót helyesli és Apponyi gróf legutóbbi indítványa sem vall amellett, hogy az obtrukciónak erkölcsi támasza volna az országban. Sőt objektíve meg lehet állapítani, hogy — az obstrukció terminológiájával élve — parlamenti harc még sohasem volt, amely oly kevés visszhangra talált volna Magyarországon, mint a mostani. Az országban eddig még egyetlen helyeslő szó sem hangzott el a technikai obstrukció üzelmei mellett. Nem is igen volna ez elképzelhető, mert hiszen még élénken emlékszünk valamennyien rá, hogy a mostani ellenzék valamennyi vezérembere a legutóbbi választási mozgalom folyamán, tehát alig másfél évvel ezelőtt, a legnagyobb vehemenciával dörgött szóban és írásban az obstrukció és a parlamenti életre háramló kára ellen. A legutóbbi napokban több oldalról környékeztek meg olyanok, akik az obstrukció betegsége ellen való sikeres orvosságokat és az obstrukció leverésére való ideákat ajánlgattak. Természetesen kompromisszumos indítványokkal is járultak sok oldalról elém. Én azonban az obstrukció leverésére való ideákat és indítványokat én olyan határozottan hárítottam el magamtól, mint a kompromisszumos terveket és a fegyverszünetet, amelyet Apponyi, az ellenzék fehér zászlajával kezében, proponált. Nincs okom rá, hogy a magam elé kitűzött iránytól eltérjek. Mellékemre nem akarok és nincs kedvem kerülni. Újból hangoztatom, nincsen kompromisszum és én ilyen kérdések irányában hozzáférhetetlen vagyok, mert ép úgy, mint az obstrukciós hadjárat kezdetén, ma is abban a szilárd meggyőződésben kell élnem, hogy taktikám, csakúgy, mint egész politikám, sikerrel fog járni. Portugália monarchistái. Lisszabonból jelentik: Conceiro kapitány, a portugál monarchisták Spanyolországba szökött vezére levelet intézett a pápához, amelyben a Szentszéktől kért támogatást a Braganza-ház trónjának visszaszerzésére, és megígérte, hogyha Manuel király ismét trónra kerül, meg fogja engedni a visszatérést a kongregációknak és az elűzött szerzetesrendeknek s helyre fogja állítani a 1911 augusztus 1 katholikus államvallást. A levélre hir szerint Merry ael Val államtitkár már válaszolt. Főispán! beiktatás Békésben. Gyuláról jelentik: Békés vármegye uj főispánját, id. Kéry Gyulát lelkes üdvözléssel fogadták Gyulán. Dr Lovich Ödön polgármester intézett hozzá lelkes beszédet. Délben bankett volt a kaszinó dísztermében, hétfőn délelőtt pedig beiktató közgyűlés volt a vármegyeházán. A főispán székfoglalóját az egész megyegyűlés nagy éljenzéssel és tapssal fogadta. SZÍNHÁZ, művészet * Nyárai Antal. A magyar bohémvilág leglízikusabb szelleme és a kabaréművészet egyik első világmestere Nyárai Antal három estén át vendégszerepelt a szegedi Vígszínpad dobogóján és egy kevéssé a nyári Szeged utcáin és kávéházaiban is, ahol hívei és barátai nem kevesebb szeretettel ünnepelték, mint a kabaré lelkes és hódoló közönsége. Sok elfogultsággal várták vissza Szegeden Nyárait, a két évig Szegeden volt színészt sokan, de behódoltak a ragyogó művészetének, a kedves egyéniségének mind, azok is a bírálgatás lajtorjáján igyekezték fölérni az ő pompás és nyugtalanító művészetét. Nyárai Antal kabarézásáról ma írni lelketlen anakronizmus volna; akik szeretik a lélek üveghangjait és meg tudnak döbbenni az ember mivoltunk finom és artisztikus kulissza villanásain, azok előtt Nyárai művészete ép oly feledhetetlen, mint amilyen hosszúéletű az a gyönyörképesség, amellyel az ő legrégibb produkcióit is szenzációkként lehet élvezni. A kabaré műfaj teljesen áthasonult művésze Nyárai ahol a cinikus, a trágár, a tragikus és a szentimentális rugók gondolat-marionettjei harmóniára egyesülnek, ott az egydimenziójú színész, bármily nagy is, tehetetlen a műfaj követelményével szemben. Ám Nyárai egy szentimentális, egy sértékeny, diogenis cinizmusával is egy kulturember értékfölényességével gazdag aktőrje a maga dobogójának; egy gesztust, egy szava nagyobb finesse, mint mások egész izzadtságszagú trükk-halmazata. Valóban, régi műsordarabjaival jött ismét Szegedre Nyárai Antal, de ezek a darabok már klasszikusak és az ő művészete, ezek az élő és örökké változó formák tették klasszikussá mindegyikét. Viaszlelkü ember Nyárai, minden impressziónak legérzékenyebb befogadója, de és talán épen ezért — a művészete olyan, mintha az emberi lélek mélységes hangoltságainak ezerszínü gyémántfelületeit, gyémántkarcait vetítené ki villanáson és virtuóz pillanatokban. Övé az abszolút líra, az is, amely szent, az is, amely trágár, az is, amely blaszfémikus, mert övé az élet, a legvéresebb bohóc és a legbohőbb tragikus íratlan bibliája — a történelem és a történelemkivüliség tanító-nyelvmestere. Nyarast lehet szeretni és lehet nem szeretni, ehez elég nem, de elzárkózni e szenzáció elől és azt mondani, hogy: graeca Plunt, non lcguntur, azt ép. Kevéssé lehet mit elfelejteni őt és a művészetét. p. c. * Színészet Hódmezővásárhelyen. Szombaton kezdték meg Hódmezővásárhelyen, a nyári színkörben a színléletet. Szendrey Mihály kitűnő aradi társulata játszik, osztatlk 11 érdeklődés mellett. Minden este zsúfolásig megtelik a színház és napokkal előbb elkapkodják a jegyeket egyes előadásokra. Augusztus 26-án rendkívül érdekes, eredeti bemutató-est 10 ® 2' mégpedig a társulat kiváló karmesterének, a szegedi Csányi Mátyásnak mutatják be Péti abbé című operáját. Ugyanekkor tartja bűnestjét is Csányi Mátyás, aki a pécsi színtársulathoz szerződött. Erre az előadásra Szegedre és többen átmennek Vásárhelyre.