Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-01 / 200. szám
2 DELMAGYARORSZAO egyaránt — nem hajlandó továbbra is karéneket adni azokhoz a hamis hangokhoz, amelyekkel a munkátlanság jegyében újra telekornyikálják az országot. Nagy érdeklődéssel várják országszerte Szeged határozatát. Ennek a határozatnak elvitathatatlan súlyára és értékére való tekintettel fölhívunk mindenkit, aki a nemzeti ideálokért való harcnak gondolkodó és munkás katonája, a nemzeti munkának önföláldozó és szorgos napszámosa, hogy a városnak pénteki közgyűlésén okvetlenül megjelenjen és szavazatával elősegítse a komoly nemzeti politika szegedi győzelmének kivívását. * Teljes egészében közöltük azt az indítványt és kérelmet, amelyben a Szeged társadalmának és a nemzeti munkapártnak mintegy száz vezetője rendkívüli közgyűlés összehívását kérte,hogy a város törvényhatósága azon ítélkezhessék az ellenzék viselkedése és az obstrukció fölött. Az indítvánnyal csütörtökön foglalkozott Sásdr György dr polgármester elnöklésével a tanács. Tóth Mihály dr. tb. tanácsos terjesztette elő a tanács határozatát, amely a következő : Rósa Izsó dr törvényhatósági bizottsági tag és társai által a jelenlegi parlamenti obstrukció megszüntetése ügyében benyújtott indítványt a város tanácsa olyan javaslattal terjeszti a közgyűlés elé, hogy azt tárgyánál fogva sürgősnek mondja ki és mint ilyent azonnal vegye tárgyalás alá. Érdemét illetőleg pedig javasolja a tanács, hogy az indítványt egész terjedelmében elfogadván, határozza el a közgyűlés, hogy annak szellemében a zavartalan törvényhozási tárgyalások biztosítása érdekében az országgyűlés képviselőházához indokolt feliratot intéz. Mondja ki továbbá a közgyűlés, hogy Versec város törvényhatóságától e tárgyban hozzá érkezett köriratot jelen határozatával elintézettnek tekinti. Elsőnek Balogh Károly szólt hozzá a javaslathoz. Azt mondotta, hogy a föliratban, amelyet a város közönsége a parlamenthez küld, nemcsak az obstrukciót kell elítélni, hanem kérni kell a nemzeti követelések teljesítését is. Lázár György dr fölöslegesnek tartja az ilyen kívánság fölterjesztését. A kormány hoz vívmányokat és nagyon sok nemzeti vívmányt valósítana meg, ha ebben nem gátolná meg az obstrukció, amely kerékkötője minden munkának. Szerinte a beterjesztett javaslat telesen megfelelő, az kifejezi a város polgárságának óhaját és ajánlja, hogy fogadják is el a javaslatot. A tanács ezután a javaslatot elfogadta. * Ezt a javaslatot terjeszti a pénteki közgyűlés elé a tanács. A közgyűlés határozata után, amely mindenesetre marasztaló ítélete lesz az obstrukciónak, készíti el a város tanácsa azt a föliratot, amelyet Szeged a képviselőházhoz küld el. Ebben a föliratban a legmagyarabb város a legélesebben ítéli el a parlamenti kisebbség viselkedését és ez az ítélet minden bizonyal fedi az egész ország józanul gondolkozó polgárságának véleményét. Romániai lap a magyar barátság mellett. A bukaresti „Universal“ című lap a minap meginterjúvolta Metianu János nagyszebeni görög-keleti érseket, aki nevezetes kijelentést tett. Azt mondotta, hogy a románoknak csak a magyarokkal egyetértő politikája lehet hasznos. Hibáztatta azoknak a politikusoknak az eljárását, akik ahelyett, hogy a kibékülési politika mellett agitálnak, azt a rágalmat igyekeznek elhitetni, hogy az ő magyarországi román politikájuk a román kormány javára szolgál. Metianu szerint a leghelyesebb lenne, ha a magyarországi románok érdekeinek megvédésével a klérust bíznák meg. A kétségbeesett asszony hiába igyekeztt Zetulbével megértetni tettének borzalmasságát. — Csak nem engedhetem meg, hogy felfaljon! — válaszolt a cseléd csökönyösen, mint a fiatal öszvér, mialatt könnyeivel mosogatta piszkos kezeit, melyeket azután fehér kötényéhez dörzsölt. A házastársak még mindig ott siránkoztak a homár előtt, midőn a csengő hirtelen megszólalt. — Biztosan a szabótóll jött valaki! — mondta az ur. — A szabótól? — kérdezte gyanakodó hangon Zetulbé és valószinűleg arra gondolt, hogy az elvetemült uraság, mely egyszer már majd felfalta őt a homárral — újabb fortélyt eszelt ki ellene. — Igen, a szó ... borii... Jói!... Ha elkérik a ruhát... — Ah, igen uram!... Jól van!... Ha elkérik a ruhát? — ismételte Zetulbé ostobán az ige szavait.^Majd átadja azt az uj öltözetet, mely a szobámban az ágyon fekszik!... Valami csekélységet kell még rajta igazítani. — Jó!... — Várjon csak kissé!... Azután ezt a százhúsz frankot is kifizetheti, ha az illető számlát hozott. — Számlát? — mormogott Zetulbé, gondteli arccal. — Nos ,igen, olyan bélyeges papírt! — magyarázta az úrnő. * — Jó, jó!... Olyan bélyeges papír! — De csupán a számla ellenében adhatja át neki a pénzt! — intette az úr még egyszer a cselédet. A csengő ismét megszólalt. Midőn Zetulbé kirohant az ajtóhoz, egy rongyos alakkal találta szemben magát. — Mit akar? — kérdezte a leány olyan nyájassággal, mint ami nővel a puskaporos torony előtt álló őr fogadna valakit. — Kérem szépen. — mormogott a szegény ördög — nem kaphatnék valamit: kenyeret, ruhát, vagy ... — Ah, úgy? tehát az úr öltözetét akarja elvinni? — Azt sem utasítanám vissza ... — És a pénzt is? — Ha csak lehet... — Hozott magával nyugtát? — Ah, talán igazolványra gondol? — Nem úgy mondták azt nekem! — mormogta Zetulbé. — Van-e rajta bélyeg? — Még pedig a polgármesteré! — szólt diadalmasan a rongyos alak. — Mégis csak az lesz! — töprengett a cseléd, mialatt átvette a koldus szegénységi bizonyítványát, mely már össze-vissza volt piszkolva, gyűrve és hasítva a hajlásokon. Két perccel később Zetulbé lelkiismeretesen átadta a meghökkent, de a váratlan szerencsétől boldog éhenkórásznak az ur uj ruháját és csengő aranyban a százhúsz frankot ... ! Talán mondanunk sem szükséges, délután öt óra harminckét perckor csúfosan kidobták Zetulbét, aki állását aznap reggel tíz óra negyvenhét perckor foglalta el. 1911 szeptember 1 A képviselőház ülése. — Antal Géza szemelvényei. — (Saját tudósítónktól.) A legjobb támadó módszert választotta ma a Ház ülésén Antal Géza munkapárti képviselő. Szemelvényeket olvasott föl a mai ellenzéki vezérekről és a szemelvényekből bizonyította be, hogy a vezérek olyan ádáz gyűlölettel támadtak az obstrukcióra, mint amennyi ádáz szeretettel most védik, sőt gyakorolják. Felolvasta Justh Gyula több nyilatkozatát,így nagyon érdekes az, melyet 1908-ban Makón mondott, melyben a házszabály revíziót sürgette. Ez nem volt elég. Föltárta ugyancsak Justh Gyulának másik nyilatkozatát, melyet ugyan nem most tett, de azért annak idején ő mondott s amelyben csak ez az érdekes: — Mindig ellensége voltam az obstrukciónak. I Ezt Justh Gyula mondta. Igen, ő, a , nagyon következetes hagyma-kuruc. Antal Géza nem fejezte ide Justh szemelvényeivel. Elővette sorba Andrássy, Apponyi, Kossuth nyilatkozatait. Ők szintén méltóak nemcsak önmagukhoz, de a következetes Justh Gyulához is. ők dettó ilyen következetesek. Andrássy Gyula gróf például a kassaiaknak, Apponyi Albert gróf pedig a jászberényi híveinek üzente meg, hogy elitélik az obstrukciót. Andrássy különben élesen, tarka jelző ki kiséretében elitélte Justh Gyulát is. Felolvasta Antal Géza i Kossuth Ferencnek atyai és nagyméltóságu intelmét, amellyel óva inti az egész országot, hogy „a magyar nemzet méltóságával [nem fér össze az obstrukció“, így Kossuth Ferenc, fis így Antal Géza is. Aki a legjobb módszert választotta, amikor szemelvényeket adott az ellenzék vezéreiről. Ebből a néhány szemelvényből is azt látjuk, amit a Délmagyarországban cikksorozatban bebizonyítottak, hogy a hírhedt ellenzéki vezérek olyan alkalmi lovagok, akik mindig más nézetet kiáltoznak, akik mindig változnak, de soha nem jól. Ők elítélték az obstrukciót, mikor nem is volt olyan nagy szüksége az országnak órájuk. Más politikusok,különösen más államokban, levonnák az ilyen szemelvényekből a tanulságot. De ezek nem vonják le. Igaz, hogy nekik már így se árthat. Nekik már semmi se árthat! A mai nap tehát, melyen az obstrukció végre ismét szóhoz engedett egy ellenvéleményt, megmutatta, hogy miért fél úgy az ellenzék a szótól.Antal Géza visszatérve arra a zárt ülésbeli jelenetre, mikor őt azért a kifejezésért, hogy megveti az obstrukciót, majd szétszedték. Alaposan ráolvasott az ellenzék összes vezéreire: Apponyira, Kossuthra, Justhra. Olvasott azonfelül eégszakás olyan idézetet a nevezett vezérek szájából, melyből nyilvánvaló, hogy ők maguk tárgyalták kortesbeszédeikben a kormánynak azt a szándékát, hogy a véderőreformot és a létszámemelést beterjeszti. Felolvassa Andrássy levelét a kassaiakhoz, melyben esd ve kéri, hogy ne adják oda a mandátumot a Justh-pártnak, mely olyan szerencsétlenségbe döntötte az országot. Különösen pedig felolvasta Justh Gyulának egy makói beszédét, melyben az általános, egyenlő választói jog ellen dörgött alig három éve, kifejtvén a veszélyeket, melyek a nemzetközi szocialisták és a magyarellenes nemzetiségek beözönlésével alkotmányos életünket fenyegetik. Idézte Antal a kormányelnök programbeszédéből is azt a részt, mely a katonai költség emelését bejelenti. Ezek a dolgok, mikhez a munkapárt lelkes kórusa adta a kíséretet, úgy hatottak, mint a bomba és valósággal elképedést okoztak a baloldalon, mely nem mondhatja többé, hogy a parlamentet úgy lepte meg a kormány véderőjavaslatokkal és hogy tehát az obstrukció jogosult. Egyébiránt ma Trencsi1 megye közgyűlése is egyhangúlag elfogajta az obstrukció elitélését tartalmazó hitványt, ami újabb adalék arra, hogy feledik az obstrukció alkonya.