Délmagyarország, 1911. október (2. évfolyam, 225-250. szám)
1911-10-01 / 225. szám
1911 október ! József tb. kanonok, esperes-plébános tart szentmisét. A nagymise körülbelül tizenkét órakor ér véget. Utána a püspök ismét a plébániára vonul, ahol fogadja a különféle küldöttségeket. A diszlakomát Szeged város a Kassvendéglőben adja a püspök és más hivatalosak tiszteletére délután két órakor. Délután négy órakor a rókusi iskola tornatermében ünnepséget rendez a szeged-rókusi templomépitő helyi bizottság. Este nyolc órakor a rókusi hivők rendeznek lakomát a Módos-féle vendéglőben. DÉLMAGYARORSZÁG 5 Apagyilkossággal vádolt parasztnábob. •— A csanádapácai monstre-per tárgyalásának harmadik napja. — (Saját tudósítónktól.) Az apagyilkossággal vádolt csanádapácai parasztnábob ügyében a tárgyalás harmadik napján sem történt lényeges változás. A kihllgatott tanuk nagyrésze érdekes, de lényegtelen vallomást tett. A legfontosabb tanúvallomás volt a vád szempontjából Harangozó Péter vallomása. Ez a tanú tizenkilenc éves fia a zsarolással vádolt Harangozó Ferencnek. Azt vallotta, hogy egy éjjel hallotta, amint Szabó Zalai Mihály biztatta az atyját apagyilkosságra. Feltűnt azonban, hogy atyját a legártatlanabb szinben tüntette föl, mint aki nem akarta lelkére venni a gyilkosságot. Az eddigi tanúvallomásokból azonban az tűnik ki, hogy Szabó Zalai Mihály nem foglalkozott a gyilkosság gondolatával. Sőt a vádlott Harangozó Ferenc vallomása is sok tekintetben eltérő a fia vallomásától. A fiú mindenben tisztázni akarta az atyját, ami különben érthető is. Amikor Harangozó Ferencet szembesitették a fiával, ezt mondta: — Minden úgy van, ahogy a fiam mondta. A bíróság megeskette a tanút, ami ellen Huszár János dr védő semmiségi panaszt jelentett be. Nagy izgalmat keltett özvegy Szabó Zalai Pálné, Szabó Zalai Antal édesanyjának megjelenése a tárgyalóteremben. Tipikus falusi öregasszony, folyton motyogott magában. Ahogy elhaladt a vádlottak mellett, elfordította fejét. Egy asszony kísérte a terembe. A kihallgatására azonban nem került sor, mert élt a törvény adta jogával és nem vallott. A többi tanúvallomás nem volt perdöntő jelentőségű. A Szabó-család életére vonatkozólag mondottak el egyet-mást, amiből kitűnt, hogy a legjobb egyetértésben éltek. Úgy a védő, mint az ügyész több esetben semmiségi panasszal éltek. Vasárnap délelőtt is lesz tárgyalás, mert a törvény szerint az esküdtszéki tárgyalás megszakítása huszonnégy órán túl nem terjedhet. A szombati tárgyalásról ez a tudósítás szól. A monstre-bűnper tárgyalásának harmadik napjáról részletes tudósításunk a következő: A délelőtti tárgyalás. (Vallanak a vádlott asszony szülei.) A délelőtti tárgyaláson első tanú Baranyi György, Szabó Zalai Mihályné atyja volt. — Van-e arról tudomása, hogy milyen körülmények között halt meg Szabó Zalai Antal? — Arról nem tudok. — Hogy került össze a maga leánya Szabó Zalai Mihállyal? — Az kérem, összehozott házasság volt. — Kinek az akarata volt az a házasság? — Az öreg Szabóé. — Nem panaszkodott a leánya, hogy rosszul bánt vele az apósa? — Nem panaszkodott soha. — Milyen embernek ismerte Szabó Zalai Antalt? — Szigorú, mogorva ember volt, nem igen szeretett barátkozni senkivel. Huszár János dr védő: Hol volt jobb dolga a leányának, az apai háznál vagy Szabóéknál? — Százszorta jobb dolga volt a Szabóéknál, mert ott nagyon sok cseléd is volt. — Panaszkodott-e magának Szabó Zalai Antal a fiára és a menyére? — Nem panaszkodott az soha. Zombory Jenő dz ügyész mellőzni kéri a tanú meghiteketését, mert vallomását elfogultnak tartja. Védő kéri a tanú megesketését. A következő tanú Baranyai Györgyné Szabó Zalai Mihályné édesanyja volt. Elnök: Kiván-e nyilatkozni? Tanú: Igen. — Milyen sorban voltak maguk, amikor férjhez ment a leánya. — Száztiz hold földünk volt. — Dolgos természetű volt a leánya? — Igen, teheneket is fejt. Huszár János dr védő: Mondott-e maga olyasmit a leánynak, mikor meghalt az öreg Szabó, hogy „jól tettétek, hogy elföldeltétek, mert már nagyon lesoványodott.“ — Dehogy mondtam, hiszen jobb sora volt addig a leányomnak, amíg élt Szabó Zalai Antal. Ügyész ellenzi a tanú megesketését, mert szintén elfogultnak tartja. Védő kéri a tanú megesketését. A bíróság függőben tartja a megesketést. Molnár Ferenc volt a következő tanú. Szabó Zalai Antal házában dolgozott. Elnök: Ismerte közelebbről Szabó Zalai Antalt? Tanú: Igen. Nagyon jó embernek ismertem.— Nem tud arról, hogy civakodott volna a fiával meg a menyével? — Nem civakodtak azk soha. Huszár János dr védő: Szeretett-e iszogatni az öreg? , — Azt nem mondhatnám. Ha ivott, az csak a magáéból ivott. (Derütség.) Elnök: Ne tegyen ilyen megkülönböztetéseket. Azt hiszi maga, hogy csak az iszogat, aki a korcsmában iszik? (Derültség.) A tanút megeskette a bíróság. (A falu jegyzője.) Faludi Károly csanádapácai községi jegyző kihallgatására került aztán a sor. Elnök: Tud-e arról, hogy Szabó Zalai Antalt megmérgezték? Tanú: Igen tudok. — Tapasztalatból? — Nem, csak hallomásból. — Milyen összeköttetésben állt Harangozó Ferenccel? — Homokot szállított a megbízásomból. — Kért előre pénzt Harangozó? — Igen, de nem adtam neki. Később azt mondta, hogy adjak neki váltóra, majd Szabó Zalai Mihály aláírja. — Adhatott pénzt váltóra? — A takarékpénztárból vettem föl rá pénzt. — Hogy történt aztán az, hogy nemcsak Harangozónak, hanem önnek is írt alá egy kilencszáz koronás váltót Szabó Zalai Mihály. — Szívességből tette. — Azelőtt is kapott tőle kölcsönt? — Nem. — Nem tapasztalta azt, hogy Harangozó nagyon igénybe veszi Szabó Zalai Mihályt? — Eleinte nem tűnt föl. A mult év októberében fölkereste Szabó Zalai Mihály s fölolvasta Harangozó fenyegető levelét. Akkor tudtam meg a dolgot. — Mit szólt önnek akkor Szabó? — Tanácsot kért tőlem. Azt mondtam neki, hogy ha van valami a dologban keressen föl egy jó ügyvédet, ha pedig ártatlan jelentse föl azonnal a csendőrségen. — Mit felelt arra Szabó? — Azt mondta, beszéljen, amit akar Harangozó, nem tart semmitől, mert ártatlan. — Nem tűnt az föl önnek, hogy e fenyegető levél után is összeköttetésben állt Szabó Harangozóval, még váltót is akart vele aláíratni? — Nem tűnt föl. — Miyen hirü ember a községben Harangozó? — Munkás ember, de szereti az ital. — Szabó Zalai Állait milyen embernek ismerte? — Szigorú, zárkózott természetű ember volt. László Adolf dr biró: Olyan embernek ismeri ön Harangozót, aki képes lenne mindenre? — Ezt nem lehet mondani. Keresményéből tartotta el a nyolc tagú családját, a község is adott neki munkát. Huszár János dr védő: Miért írta önnek alá a kilencszáz koronás váltót Szabó Zalai Mihály? Elnök: Megtiltom, hogy erre feleljen. Már kétszer is elmondta, hogy szívességből tette. Védő: Bocsánatot kérek, de még mindig nem vagyunk tisztában a dologgal. Elnök: Én már tisztában vagyok. Huszár János dr az elnök ez intézkedése miatt semmiségi panaszt jelentett be. Szeless József dr védő: Mit tapasztalt ön az öreg Szabó halála után a Szabó házban? Kárörvendő volt a fia és a menye vagy megilletődött? — Megilletődött. Huszár János dr védő: Mit mondott önnek Szabó, miért nem jelenti föl Harangozót a fenyegető levele miatt? —Azt mondta, hogy sajnálja a családját. A tanút megeskette a bíróság. Negyedórás szünet után Matula József csanádapácai vállalkozó kihallgatására került a sor. Elnök: Milyen összeköttetésben állt Harangozóval? Tanú: Segédkezett a vállalkozásban. — Harangozó kért magától valamit? — Kocsit-lovat kért hitelbe. Azt mondta jó kezes-e Szabó Zalai Mihály? Annak tíz lovat is adok, mondtam. — Mióta ismeri Harangozót? — Három éve. — Milyen embernek ismeri. — Dolgos ember, de gyakran megfeledkezik magáról és iszik. — Képesnek tartja valami bűncselekmény elkövetésére? — Ezt nem mondhatnám. — Nem tűnt fel magának, hogy milyen szoros összeköttetésben állt Szabó Zalai Mihály Harangozóval, hogy hitelt is adott neki? — Én nem tudom, mi volt közöttük. Ügyész: Alázatosan kérte Harangozó Szabó Mihályt, hogy írja alá a váltót vagy követelődző hangon? — Alázatosan kérte. Ehlök: (Harangozóhoz.) Amikor maga Matula jelenlétében félrevonult Szabó Zalai Mihállyal, mit beszélt vele, mivel bírta arra, hogy a váltót aláírja? Harangozó: Kérleltem, hogy tekintse a családomat, nagy nyomorban élek. (Harangozó Péter, a koronatanú.) A tanú megesketése után Harangozó Péter Harangozó Ferenc fiának kihallgatása következett. Elnök: Akar-e vallani? Tanú: Igen. — Munkába járt Szabóékhoz? — Igen. — Hallott-e valami beszélgetést az atyja és Szabó Zala Mihály között?