Délmagyarország, 1912. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1912-01-02 / 1. szám

1912 január 2 DÉLMAGYARORSZÁQ Lelkes éljenzés követte a főjegyző beszé­dét, amelyre a polgármester hosszabb beszé­det mondott. A beszédet lapunk vezető he­lyén közöljük. Beszédje végeztével a polgármestert lelke­sen megéljenezték a tisztviselők, akik mind­egyike még külön is kívánt boldog újeszten­­dőt a város első hivatalnokának. olyan oszlopai vannak, amelyeket megingatni nem szabad. Általában céltudatos, erőteljes városi politikától kell várni és remélni a leg­nagyobb átalakulást, amely hazánkat nem­zeti, gazdasági és művelődési tekintetekben előreviszi. Ezek mind közismert, tekintélyes testületek elmondott, komoly bírálatot kiálló könyvekben megirt élő igazságok s a váro­soknak a nemzeti életre kiható fontossága elismerésre még­sem talál. Ez az oka, hogy az újításoktól idegenkedő, nagyobb mozgásokra képtelen rozsdás rend­szer békéi között a városok közigazgatásában még mindig nem minden esetben előzi meg a közérdek a magánérdeket, hogy a közigaz­gatásnak sokszor legapróbb mozzanatai is a napi vagy helyi politika kegyetlen és semmi­vel sem számoló befolyása alatt áll. A városok tisztviselőit, akit javadalmak és nagy kiadások az ínséges megélhetés és kény­szerű fényűzés, nagy költségei, nehéz fele­lősség és megalázó fizetés malomkövei őrlik és nincs ember, aki meglássa, hogy az új tár­sadalmi elhelyezkedés között a „szegény em­ber“ fogalmának tartalma megváltozott. Ed­dig a napi keresetből élők sora viselte, ma a hivatalnoki kar viseli ezt a hosszú címet. Ami most már bennünket magunkat illet, mindezeket a hatásokat kétszeresen kell éreznünk. Kétszeresen terhes nekünk, hogy az avult inté­zkedések a szabad fejlődésben megakasszanak, mert be kell látnunk, hogy csak egymás támogatására számíthatunk. A legközelebbi múlt tapasztalata az, hogy a mi követelésünket, amely a jogok szilárd alap­jára épült, egy szó romba döntheti. Áldozat­­készségeinkből emelendő intézményünket megszületni sem engedik, munkánk értékének felbecsülése a bántó lenézéssel egyenlő. Kese­rű szavak ezek, de hangosan ki kell monda­nunk, mert mindezekből egy tanulságot és egy következtetést kívánok levonni. Meg kívánom állapítani, hogy ha elveszik is reményeinket, megszüntetik is bizalmun­kat, megtagadják is jogos igényeinket, ne­künk magunknak nem szabad elveszíteni és megtagadni azt a hitünket, hogy ennek a vá­rosnak kivételes hivatása van. Amikor ezt kimondom, ezzel megjelöltem a mi feladatun­kat is. Saját erőnkből kell megvalósítani mindazt, amit jóakaró pártfogás, méltányos elismertetés segítségével óhajtottunk elérni. Nehéz munka, verejtékes munka, de nemes munka. És én nagy megnyugvással és bizalommal merek ez elé a jövendő elé nézni, mert a munkára a polgármester úr vezet, akinél meg van a fej: gondolkodó és bátor, ha szív:­érzésekben gazdag és a kéz: cselekvésre Az újév reggelén azért gyülekeztünk itt össze, hogy ezt a fejet üdvözöljük, ezt a szí­vet köszöntsük és ezt a kezet megszorítsuk. Tudom, kedvére lesz a polgármester úr­nak az a kívánságom: adjon az isten neki minél nagyobb részt a munkából, de adjon még nagyobb részt a munkája nyomán járó sikerekből. Országokon át gyilkol a methyl alkohol. — Ahogy nálunk s ahogy külföldön büntetnek.— (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország a múlt hetekben egy igen érdekes szegedi íté­lőtáblás tárgyalásról közölt tudósítást. Ko­vács Sándor nagybecskereki gyógyszerész metyl-alkoholból készített pálinkát, amivel tizenhat embert megmérgezett. A nagybecs­kereki törvényszék harminckétezer korona pénzbüntetésre ítélte a gyógyszerészt. A sze­gedi királyi Ítélőtábla megsemmisítette az ítéletet és a gyógyszerészt tizenhatrendbeli gondatlanságból okozott emberölés vétségéért három hónapi fogházra és ezerötszáz korona pénzbüntetésre ítélte. Súlyosbító körülmény volt, hogy az ügyészség tizennégy mérgezési eset miatt már vizsgálatot vezetett ellene és a metil-alkoholt tartalmazó hordót lepecsé­telte, a gyógyszerész azonban a pecsétet szolgájával feltörette és tovább árusította a halálitalt. A gyógyszerész azzal védekezett, hogy a metil-alkoholt Török József buda­pesti cégtől szerezte be és nem ismerte a ha­tását. A szegedi tábla elitélte a gyógyszerészt. Török József neve azonban szóba sem került. Ugyanez történt a múlt évben Komáromban, ahol sem a mérgező gyógyszerésznek, sem Török Józsefnek a kajaszála sem görbült meg. Berlinben azonban másképen történt. A hajléktalanok menhelyén hetvenöt ember mérgezési tünetek között meghalt és százötven pedig megbetegedett. A német főváros vala­mennyi szakértőjét bevonták abba a vizsgá­latba, mely a hajléktalanok menedékhelyén történt rettenetes pusztulás okát kutatja. A vizsgálat első napjaiban mindenki azon a vé­leményen volt, hogy a tömeg­mérgezést a a romlott füstölt halak okozták, tegnap azon­ban váratlan fordulat egész más irányba te­relte a vizsgálatot. Kiderült, hogy metil-alkoholból készített pálinka okozta a mérgezést. És a droguistát, aki a pálinkát készítette, letartóztatta a ber­­lini rendőrség. Az utóbbi napokban már feltűnt a vizsgálat vezetőinek, hogy olyan emberek is pusztultak a betegségbe, akikről nyilvánvaló volt, hogy nem fogyasztottak a menedékhelyre szállított füstölt halakból. Különösen Berlin környé­kén, Charlottenburg közelében voltak ilyen megbetegedések. Ezeket az eseteket különös figyelemmel kísérték és tegnap végre kétség­telenül megállapították, hogy a megbetegedé­seket nem romlott hal, hanem az úgynevezett metyl-alkohol okozta. A menedékhelytől nem messzire három kis korcsma van, amelyek egy Scharmach nevű charlottenburgi droguistától vettek metyl-alkoholt és azt mint pálinkát árusítot­ták. A metyl-alkoholt, amelyet máskép fa­szesznek neveznek, csak fűtésre és ipari cé­ 3 lokra szabad használni, mint élvezeti cikket f eladni tilos, mert a szervezetre mérgező ha­­­­tással van. Mikor a berlini szakértők néhány­­ halálesetnél kétségtelenül megállapították a­­ faszeszmérgezést, a rendőrség bejárta a ber­lini kiskorcsmákat és a menház közelében há­rom kiskorcsmában is talált elárusításra szánt I és pálinka név alatt forgalomba hozott fa­­­­szeszt. A korcsmárosok kijelentették, hogy ők Scharmach charlottenburgi droguistától vet­ték a faszeszt abban a hitben, hogy az pá­linka. Scharmack, akit azonnal letartóztatott a rendőrség, beismerte, hogy az, amit ő pá­linka néven adott el a korcsmárosoknak, két­harmad részben methyl-alkoholból áll és csak egyharmad részben szeszből. Azzal védekezik, hogy nem ismerte a faszesz mérgező hatását és csak azért adta el, mert így sokkal olcsóbb pálinkához akarta juttatni a népet. á­lis idők vásárlására ajánlom a következő újdon­ságokat: nyakkendő kalap, férfi fehér­neműt, kesztyűt és mindennemű 2290 cipőt mérsékelt, olcsó árakért . EZELŐTT GYÉRES M. MÁRTONNÁL UKdl­Ó £ 1. SZEGED, TISZA-SZÁLLÓ MELLETT BBBBBBBBBBBBBBBBB’ *» ny^iutiuiuo ■»«»« I Csajba ,^n ,e:1 „ PALMA I PolmakaucsuK I I minőség v,l^'ru kaucsuk-ciposarok | l

Next