Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1912-02-01 / 26. szám

1912. február L latát. Műveikből kiállításokat rendeztek: Vigh Ferenc szobrász és Chevalier Antonia festő novemberben és Kukovetz Nana festő decemberben. délmagyarország 3 A képviselőház ülése. — Apró ügyek serege. — (Saját tudósítónktól.) Egy sereg apró ügyet intézett el ma gyors ütemben a Ház. A napirend első pontját, a külföldi dohány­áruk engedelem­-illeté­kének megváltoztatásá­ról szóló törvényjavaslatot Hegedűs Lóránt előadó és Haydin Imre fölszólalása után fo­gadták el. A mesterséges édesítőszerek ál­lami monopóliumáról és a Fogarasi megyének öt százalékot meghaladó megyei pótadó ki­vetésére adandó fölhatalmazásról szóló tör­vényjavaslatokat vita nélkül elfogadták. De már hosszabb vita fejlődött ki a Bihar me­gy­ének adandó ugyanilyen fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatánál, melyet az ellen­zéki fölszólalók hevesen támadtak, míg a ja­vaslat védelmére Beöthy László kereskedel­mi miniszter, Jakab­ffy Imre belügyi állam­titkár és Haydin Imre előadó szólaltak föl­: a Ház végül nagy többséggel a javaslat mel­lett döntött. Az ülésről ez a tudósítás szól­: Návay Lajos elnök az ülést féltizenegy óra­kor nyitotta meg. Először a tegnap elfogadott igazságügyi javaslatot szavazták meg har­madszori olvasásban. Második tárgy a külföldi dohány, szivar és cigaretta vámjának fölemeléséről szóló javaslat volt, amelyet Hegedűs Lóránt előadó ismertetett. Haydin Imre szólt csak a javaslathoz, amelyet helyesnek és szükségesnek mondott, különösen a­miatt, mert drágábbá teszi majd az egyiptomi cigarettát. Tudvalevő dolog, — mondotta — hogy Egyiptomb­an nem is te­rem dohány: Kis-Ázsiából és a Balkánról vi­szik oda a dohányt, amelyet ott kevernek s földolgoznak, úgy, hogy ópiumozzák is. A cigarettába kevert ópium igen káros az egészségre, úgy, hogy az egyiptomi cigaretta épen ez ópium­­tartalma miatt igen sokszor mérgezést okoz. A Ház a javaslatot elfogadta. . A saccharin-egyedáruságról szóló törvény­­javaslat következett, amelyet Hegedűs Lo­ránt előadó beszéde után, aki a saccharinnal űzött visszaélések megszüntetését várja tőle, vita nélkül elfogadták. Lovászy Márton: Kevés az ötszázalékos pótadó, mikor Bihar olyanokat csinál, hogy nyugdíjba tesz egy főszolgabírót munka­­képtelenség címen s ugyanezt az embert az árvaszéknél uj állásban alkalmazza. A nyu­galmazott főbíró most ugyanebből a megyei pénztárból huzza a fizetését és a nyugdíját. (Zaj a baloldalon.) Bihar most főszolgabírói lakokat akar építeni. De szabad-e fényes fő­bírói házakra szórni ki a pénzt, mikor a me­gyében még most is 25,000 gyerek nem jár iskolába, mert iskola nincsen? Nadányi Gyula: Határozati javaslatot ter­jeszt elő: Engedélyezzenek Biharnak másfél­százalékos pótadóemelést a tervezett kórház­építésre, de tagadják meg a harmadfélszáza­­lékos emelést, amelyeket a főszolgabírák la­kására szántak. (Élénk helyeslés a balol­dalon.) Beöthy László kereskedelemügyi minisz­ter védelmébe veszi Bihar vármegyét az el­lenzék támadásaival szemben. Az ellenzéki indítványok sértik Bihar vármegye autonó­miáját, miután a pótadó felemeléséről hatá­rozni egyedül a vármegye illetékes. Az admi­nisztráció és pénzkezelés a vármegyében sza­bályszerűen történik, ezek megvizsgálása tel­jesen szükségtelen volna. Kéri az indítvá­nyok elvetését. Csermák Ernő és Győrffy Gyula szintén támadják Bihar vármegye közigazgatását és csatlakoznak Lovászy indítványához. Ja­­kabffy Imre államtitkár, Győrffy Gyula és az előadó felszólalásai után a javaslatot el­fogadták. A kerületi m­unkásbiztositó pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről szóló miniszteri jelentést Nagy Ferenc és Beöthy László kereskedelemügyi miniszter hozzászó­lása után tudomásul vették. Épen így tudomá­sul vették a képvisel­őh­­áz pénztárának az 1910. év első és második felére vonatkozó számadá­sait is. Ezután tizenhárom vicinális vasútra vonatkozó jelentést és javaslatot tárgyaltak le. Ezzel az ülés háromnegyed két órakor vé­get ért. A holnapi ülés napirendjére a ma el­fogadott javaslatok harmadszori olvasása, az Adria tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés becikkelyezése és kérvények vannak kitűzve. meglesz a lakomára való, talán még tőbb is. Fel is öltöztek és meg is indultak. A direk­tor volt a Heródes, a komikus volt az egyik pásztor, a naiva angyalnak, öltözött s a di­­rektorné meg a hős ábrázolták , a szent csa­ládot. Meg is kezdték diadalmas­­ körútjukat s csakhamar tele volt a város annak a híré­vel, hogy itt még egy soha nem látott és hallott betlehemes csapat produkálja magát, tehát mindenüvé bebocsátották őket. Járta azonban a város két vagy három másik betle­hemes társaság is. Ezek mester­­legények és parasztok, ,a hagyományos csil­laggal és a betlehemmel, mindenünnen kikop­tak, mert mindenütt azzal fogadták őket,­ hogy: „m­ár járt itt a Jézuska, még pedig kü­lönb kísérettel, mint ti vagytok.“ Szóval el­vették a keresetüket. Ez bosszút kivan! Megkeresték őket és utánuk lopództak. Meghallgatták a truppot. Persze, hogy a ko­mikus tréfáival, vig nózáival, a Heródes handabandázásával nem versenyezhettek. Tönkre voltak, téve. Először kérésre fordították a dolgot. Men­jenek ,a­­ fenébe, hagyják már őket is zöld ágra jutni. Ezt nem akarták megtenni a szí­nészek. Akkor megkezdődött a nyílt ellensé­geskedés. Ez abból állott, hogy fogták a pásztorok a furkósbotot és rájuk rontottak. Nagyon elverik­­ az egész betlehemi frekvenciát, ha Törcsvárynak nem jut egy szerencsés gon­dolat eszébe. Tudta, hogy az egyik betlehemes sereg épen most ment be a nagykorcsmába. Utca! Vesd el magad! Oda, utánam!... Rohant az egész trupp s beszaladván a korcsma-udvarra, a lépcsőn szó­­­­csendben felosont a színpadi terembe, ahol lakásuk ás tanyájuk vala. Lent, a korcsmárban énekelt a másik betlehemes társaság. Az üldözők pedig utánuk menvén, hallják, hogy odabent ugyancsak fújják a betlehemi nótát. Utca! Rajta! Be! Utánuk! Ott, bent aztán olyan parázs verekedés fejlődött az ül­döző s a gyanútlan idegen betlehemesek kö­zött, amelynek csak a megyei hajdúk vetet­tek véget. A szegény színészek pedig ezalatt fölm­entek a színpadra és nyugodtan elköl­tötték a keservesen szerzett karácsonyi va­csorát. A­ hús­vét sem sokkal különb. Legalább Kecskeméten 1843-ban Petőfi Sándornak elég nyomorúságos hús­vét­ja volt. Íme a nagybecsű kis cédula, amely szól ekképen: KÖTELEZVÉNY. Elismerem, hogy Vargáné asszonynak 7 heti­ koszt fejében 22 fit, mondom: huszonkét forintta­l váltóban adósa, maradtam. Melynek lefizetésére a következő husvét-hétre maga­mat okvetlen kötelezem. Addig is, míg a föntnevezett summa kezéhez adatik, zálog­ban marad nála 2 pár fehér ruhám, 2 lajbim, 1 trikó, egy pár csizma, egy törülköző, egy aranyos rám­aju tükör, melynek hozzám való­­ szállítását fent nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem. Kecskeméten, április 7-ik napján, 1843. Petőfi Sándor, íme, igy indult Petőfi, mint színész, a hús­véti­ ünnepeknek anno domini 1843..,, Bombák rohannak Lisszabonban. — Ostromállapot a forradalom ellen. — (Saját tudósítónktól.) Félelmetes, pokol­gépekkel dolgozó forradalom lett az egyre terjedő liszaboni sztrájkból. A vidékről a lán­g átcsapott a fővárosba, s a középületek, a telefon, a villamos közlekedés védelmére ki­küldött katonságra bombákért vetettek, ame­lyek sok lovast­­ megsebesítettek. A felkelők, akiknek a szindikátusa a legelszántabb harcot jelentette be, az utcán minden kocsit, automo­bilt feltartóztattak. Az idegen kereskedők és vállalkozók nemzetük zászlóját tűzik ki épü­leteikre, hogy így oltalmazzák meg magukat a támadásoktól. A köztársasági elnök és a miniszterek lakásait katonaság őrzi. Ma száz­­tizenöt embert letartóztattak és az Adamas­­tor cirkáló fedélzetére vitték. A letartóztatot­tak között van két férfi, akiket azzal vádol­nak, hogy a Rocio-t­éren bombákat dobtak a republikánus gárda elpusztítására. Katonaság cirkál a város utcáin. Időnként­ a csapatok razziát tartanak. Az összes üzletek be van­nak zárva. A republikánus gárda egyes csa­patai, a Lisszabon közelében levő Aldegal­­lega, Morta és Setubal városokba küldettek ki. A kormány a várost katonai parancsnok­ság alá helyezte, felfüggesztette az alkotmá­nyos garanciákat s kimondotta az ostrom­­állapotot a lisszaboni kerületre. A kormány minden áron biztosítani­ akarja a munka sza­badságát. Lisszabon, január 31. A miniszterelnök kijelentette, hogy a fog­lyokat a kivételes állapot dacára a polgári bí­róságok elé fogják állítani. A kormány meg­engedte a sztrájkolóknak, hogy küldjenek bizottságot Evorába és győződjenek meg ma­guk arról, hogy a sztrájkolók voltak hibá­sak. A kormány mindent elkövet, hogy a vérfürdőt elkerülje. Este nyolc óra után senkinek, sem szabad a belügym­inisztériu­­­ban kiállított igazolvány nélkül az utcára­ menni. A város belső részét erős katonai kor­don a külvárosoktól teljesen elzárta. A sztráj­kolók csapatokban járják be az utcákat és egyes épületeket le akartak rombolni, de a rendőrség szétkergette őket. Tegnap és ma a lapok nem jelentek meg. A nemzeti nyomda szedői is csatlakoztak a fölkelőkhöz és a­ ma­­gánnyomdák személyzete is elhatározta, hogy beszünteti a munkát. Egy ékszerész, akit tegnap letartóztattak, beismerte, hogy a m­e Glóriában felrobbant bombát ő vezette. Lisszabon, január 31. A rendőrség nagy erőfeszítéseket, tesz, hogy a városban tartózkodó anarkistákat kézre­­kerítse. Egyet már elfogott a­ bombavetések miatt. A munkás szindikátus­­ szövetségének helyiségét katonaság vette körül és az összes benn levőket letartóztatták. A benn levők több százan, megadták magukat a csapatoknak. Valamennyiüket hadihajókra fogják szállí­tani. A szerb egyházi kongresszus. Újvi­déken és Karlócán az­ a hít terjed el, mint hogyha a szerb egyházkongresszus feloszla­tása volna tervbe véve, amiatt a mozgalmak miatt, melyeket a szerb zsinati statútum ki­hirdetése kapcsán észlelni lehetett. Beava­tott körökben ennek a hímek teljes alapta­lansága az első percben nyilvánvaló volt, mert hiszen a szerb egyházi kongresszus ki­rályi biztosa által be van­­ rekeszt­ve és újabb működésre csak akkor gyűlhet ismét össze, ha az illetékes faktorok egybehívják, ami'

Next