Délmagyarország, 1912. február (3. évfolyam, 26-49. szám)
1912-02-01 / 26. szám
1912. február L latát. Műveikből kiállításokat rendeztek: Vigh Ferenc szobrász és Chevalier Antonia festő novemberben és Kukovetz Nana festő decemberben. délmagyarország 3 A képviselőház ülése. — Apró ügyek serege. — (Saját tudósítónktól.) Egy sereg apró ügyet intézett el ma gyors ütemben a Ház. A napirend első pontját, a külföldi dohányáruk engedelem-illetékének megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatot Hegedűs Lóránt előadó és Haydin Imre fölszólalása után fogadták el. A mesterséges édesítőszerek állami monopóliumáról és a Fogarasi megyének öt százalékot meghaladó megyei pótadó kivetésére adandó fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatokat vita nélkül elfogadták. De már hosszabb vita fejlődött ki a Bihar megyének adandó ugyanilyen fölhatalmazásról szóló törvényjavaslatánál, melyet az ellenzéki fölszólalók hevesen támadtak, míg a javaslat védelmére Beöthy László kereskedelmi miniszter, Jakabffy Imre belügyi államtitkár és Haydin Imre előadó szólaltak föl: a Ház végül nagy többséggel a javaslat mellett döntött. Az ülésről ez a tudósítás szól: Návay Lajos elnök az ülést féltizenegy órakor nyitotta meg. Először a tegnap elfogadott igazságügyi javaslatot szavazták meg harmadszori olvasásban. Második tárgy a külföldi dohány, szivar és cigaretta vámjának fölemeléséről szóló javaslat volt, amelyet Hegedűs Lóránt előadó ismertetett. Haydin Imre szólt csak a javaslathoz, amelyet helyesnek és szükségesnek mondott, különösen amiatt, mert drágábbá teszi majd az egyiptomi cigarettát. Tudvalevő dolog, — mondotta — hogy Egyiptomban nem is terem dohány: Kis-Ázsiából és a Balkánról viszik oda a dohányt, amelyet ott kevernek s földolgoznak, úgy, hogy ópiumozzák is. A cigarettába kevert ópium igen káros az egészségre, úgy, hogy az egyiptomi cigaretta épen ez ópiumtartalma miatt igen sokszor mérgezést okoz. A Ház a javaslatot elfogadta. . A saccharin-egyedáruságról szóló törvényjavaslat következett, amelyet Hegedűs Loránt előadó beszéde után, aki a saccharinnal űzött visszaélések megszüntetését várja tőle, vita nélkül elfogadták. Lovászy Márton: Kevés az ötszázalékos pótadó, mikor Bihar olyanokat csinál, hogy nyugdíjba tesz egy főszolgabírót munkaképtelenség címen s ugyanezt az embert az árvaszéknél uj állásban alkalmazza. A nyugalmazott főbíró most ugyanebből a megyei pénztárból huzza a fizetését és a nyugdíját. (Zaj a baloldalon.) Bihar most főszolgabírói lakokat akar építeni. De szabad-e fényes főbírói házakra szórni ki a pénzt, mikor a megyében még most is 25,000 gyerek nem jár iskolába, mert iskola nincsen? Nadányi Gyula: Határozati javaslatot terjeszt elő: Engedélyezzenek Biharnak másfélszázalékos pótadóemelést a tervezett kórházépítésre, de tagadják meg a harmadfélszázalékos emelést, amelyeket a főszolgabírák lakására szántak. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Beöthy László kereskedelemügyi miniszter védelmébe veszi Bihar vármegyét az ellenzék támadásaival szemben. Az ellenzéki indítványok sértik Bihar vármegye autonómiáját, miután a pótadó felemeléséről határozni egyedül a vármegye illetékes. Az adminisztráció és pénzkezelés a vármegyében szabályszerűen történik, ezek megvizsgálása teljesen szükségtelen volna. Kéri az indítványok elvetését. Csermák Ernő és Győrffy Gyula szintén támadják Bihar vármegye közigazgatását és csatlakoznak Lovászy indítványához. Jakabffy Imre államtitkár, Győrffy Gyula és az előadó felszólalásai után a javaslatot elfogadták. A kerületi munkásbiztositó pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1907. és 1908. évi működéséről szóló miniszteri jelentést Nagy Ferenc és Beöthy László kereskedelemügyi miniszter hozzászólása után tudomásul vették. Épen így tudomásul vették a képviselőház pénztárának az 1910. év első és második felére vonatkozó számadásait is. Ezután tizenhárom vicinális vasútra vonatkozó jelentést és javaslatot tárgyaltak le. Ezzel az ülés háromnegyed két órakor véget ért. A holnapi ülés napirendjére a ma elfogadott javaslatok harmadszori olvasása, az Adria tengerhajózási részvénytársasággal kötött szerződés becikkelyezése és kérvények vannak kitűzve. meglesz a lakomára való, talán még tőbb is. Fel is öltöztek és meg is indultak. A direktor volt a Heródes, a komikus volt az egyik pásztor, a naiva angyalnak, öltözött s a direktorné meg a hős ábrázolták , a szent családot. Meg is kezdték diadalmas körútjukat s csakhamar tele volt a város annak a hírével, hogy itt még egy soha nem látott és hallott betlehemes csapat produkálja magát, tehát mindenüvé bebocsátották őket. Járta azonban a város két vagy három másik betlehemes társaság is. Ezek mesterlegények és parasztok, ,a hagyományos csillaggal és a betlehemmel, mindenünnen kikoptak, mert mindenütt azzal fogadták őket, hogy: „már járt itt a Jézuska, még pedig különb kísérettel, mint ti vagytok.“ Szóval elvették a keresetüket. Ez bosszút kivan! Megkeresték őket és utánuk lopództak. Meghallgatták a truppot. Persze, hogy a komikus tréfáival, vig nózáival, a Heródes handabandázásával nem versenyezhettek. Tönkre voltak, téve. Először kérésre fordították a dolgot. Menjenek ,a fenébe, hagyják már őket is zöld ágra jutni. Ezt nem akarták megtenni a színészek. Akkor megkezdődött a nyílt ellenségeskedés. Ez abból állott, hogy fogták a pásztorok a furkósbotot és rájuk rontottak. Nagyon elverik az egész betlehemi frekvenciát, ha Törcsvárynak nem jut egy szerencsés gondolat eszébe. Tudta, hogy az egyik betlehemes sereg épen most ment be a nagykorcsmába. Utca! Vesd el magad! Oda, utánam!... Rohant az egész trupp s beszaladván a korcsma-udvarra, a lépcsőn szócsendben felosont a színpadi terembe, ahol lakásuk ás tanyájuk vala. Lent, a korcsmárban énekelt a másik betlehemes társaság. Az üldözők pedig utánuk menvén, hallják, hogy odabent ugyancsak fújják a betlehemi nótát. Utca! Rajta! Be! Utánuk! Ott, bent aztán olyan parázs verekedés fejlődött az üldöző s a gyanútlan idegen betlehemesek között, amelynek csak a megyei hajdúk vetettek véget. A szegény színészek pedig ezalatt fölmentek a színpadra és nyugodtan elköltötték a keservesen szerzett karácsonyi vacsorát. A húsvét sem sokkal különb. Legalább Kecskeméten 1843-ban Petőfi Sándornak elég nyomorúságos húsvétja volt. Íme a nagybecsű kis cédula, amely szól ekképen: KÖTELEZVÉNY. Elismerem, hogy Vargáné asszonynak 7 heti koszt fejében 22 fit, mondom: huszonkét forinttal váltóban adósa, maradtam. Melynek lefizetésére a következő husvét-hétre magamat okvetlen kötelezem. Addig is, míg a föntnevezett summa kezéhez adatik, zálogban marad nála 2 pár fehér ruhám, 2 lajbim, 1 trikó, egy pár csizma, egy törülköző, egy aranyos rámaju tükör, melynek hozzám való szállítását fent nevezett asszonyság magára vállalja. Ezekre magamat kötelezem. Kecskeméten, április 7-ik napján, 1843. Petőfi Sándor, íme, igy indult Petőfi, mint színész, a húsvéti ünnepeknek anno domini 1843..,, Bombák rohannak Lisszabonban. — Ostromállapot a forradalom ellen. — (Saját tudósítónktól.) Félelmetes, pokolgépekkel dolgozó forradalom lett az egyre terjedő liszaboni sztrájkból. A vidékről a láng átcsapott a fővárosba, s a középületek, a telefon, a villamos közlekedés védelmére kiküldött katonságra bombákért vetettek, amelyek sok lovast megsebesítettek. A felkelők, akiknek a szindikátusa a legelszántabb harcot jelentette be, az utcán minden kocsit, automobilt feltartóztattak. Az idegen kereskedők és vállalkozók nemzetük zászlóját tűzik ki épületeikre, hogy így oltalmazzák meg magukat a támadásoktól. A köztársasági elnök és a miniszterek lakásait katonaság őrzi. Ma száztizenöt embert letartóztattak és az Adamastor cirkáló fedélzetére vitték. A letartóztatottak között van két férfi, akiket azzal vádolnak, hogy a Rocio-téren bombákat dobtak a republikánus gárda elpusztítására. Katonaság cirkál a város utcáin. Időnként a csapatok razziát tartanak. Az összes üzletek be vannak zárva. A republikánus gárda egyes csapatai, a Lisszabon közelében levő Aldegallega, Morta és Setubal városokba küldettek ki. A kormány a várost katonai parancsnokság alá helyezte, felfüggesztette az alkotmányos garanciákat s kimondotta az ostromállapotot a lisszaboni kerületre. A kormány minden áron biztosítani akarja a munka szabadságát. Lisszabon, január 31. A miniszterelnök kijelentette, hogy a foglyokat a kivételes állapot dacára a polgári bíróságok elé fogják állítani. A kormány megengedte a sztrájkolóknak, hogy küldjenek bizottságot Evorába és győződjenek meg maguk arról, hogy a sztrájkolók voltak hibásak. A kormány mindent elkövet, hogy a vérfürdőt elkerülje. Este nyolc óra után senkinek, sem szabad a belügyminisztériuban kiállított igazolvány nélkül az utcára menni. A város belső részét erős katonai kordon a külvárosoktól teljesen elzárta. A sztrájkolók csapatokban járják be az utcákat és egyes épületeket le akartak rombolni, de a rendőrség szétkergette őket. Tegnap és ma a lapok nem jelentek meg. A nemzeti nyomda szedői is csatlakoztak a fölkelőkhöz és a magánnyomdák személyzete is elhatározta, hogy beszünteti a munkát. Egy ékszerész, akit tegnap letartóztattak, beismerte, hogy a me Glóriában felrobbant bombát ő vezette. Lisszabon, január 31. A rendőrség nagy erőfeszítéseket, tesz, hogy a városban tartózkodó anarkistákat kézrekerítse. Egyet már elfogott a bombavetések miatt. A munkás szindikátus szövetségének helyiségét katonaság vette körül és az összes benn levőket letartóztatták. A benn levők több százan, megadták magukat a csapatoknak. Valamennyiüket hadihajókra fogják szállítani. A szerb egyházi kongresszus. Újvidéken és Karlócán az a hít terjed el, mint hogyha a szerb egyházkongresszus feloszlatása volna tervbe véve, amiatt a mozgalmak miatt, melyeket a szerb zsinati statútum kihirdetése kapcsán észlelni lehetett. Beavatott körökben ennek a hímek teljes alaptalansága az első percben nyilvánvaló volt, mert hiszen a szerb egyházi kongresszus királyi biztosa által be van rekesztve és újabb működésre csak akkor gyűlhet ismét össze, ha az illetékes faktorok egybehívják, ami'