Délmagyarország, 1912. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1912-03-01 / 50. szám

1912. március 1. szabályok nem akkor készülnek, mikor azo­kat szövegezik, hanem a gyakorlat alatt, úgy látja, hogy Kenedi Géza indítványa az elnök­kel meg volt beszélve. (Tiltakozás jobbról.) A 255. szakasz megmondja, hogy úgy kell szavazni, hogy mindenki igennel vagy nem­mel szavazhasson. Kéri az elnököt, ne készül­jön az ilyen kérdésekre előre. (Ellentmondá­sok. Zaj.) Polónyi Dezső: Sajnálatosnak tartja, hogy már idáig jutottunk, hogy Kenedi, aki mint jogász, jóhírnek örvend, ilyen indítványt ter­jeszt elő. Még sajnálatosabb, hogy a borvá­mokkal szemben alkalmazott eljárást nőve­lünk szemben akarják fegyverül fölhasználni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Az elnök: Horvát képviselő nincs, hanem c­sak magyarországi képviselők vannak! (He­lyeslés a jobboldalon.) Polónyi Dezső: Joga van megkülönböztetni, hogy valakinek ad-e szabadságot vagy se? Indítványt tesz: Sümeginek adják meg a sza­badságot, Veszpréminek pedig ne, Kun Béla kívánságát teljesítsék, a negyedik képviselő kérését pedig ne. Tessék ezekről az indítvá­nyokról egyenként dönteni. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Bakonyi Samu: Az elnök, mikor megválasz­tották, fogadalmat tett a Ház előtt, hogy a házszabályokat az eddigi gyakorlat szerint kezeli. Bocsánatot kérek, trükköket kieszel­ni az eddigi gyakorlat ellen: ez, ellenkezik a fogadalommal, az egyéni bizalommal is, amel­lyel ön iránt viseltetünk! (Taps a szél­sőbaloldalon.) Egry Béla beszélt ezután a házszabályok­hoz. ( Becsületszóra.) A Hoitsy-féle precedensnél az a döntő, egy­hangúlag határozott-e a Ház, vagy volt-e ellenvélemény. Az elnök: Becsületszavamra mondom, hogy a naplóban ennek nincs nyoma. Polónyi Dezső: Felolvassa a kérdéses ülés naplóját, amely szerint az elnök akkor meg­állapította, hogy azért szavazhat egyszerre a Ház több szakaszról, mert ellenindítvány nem történt. Tiltakozik az ellen, hogy az el­nök bármilyen kérdést is becsületszóval akar­jon elintézni. Návay elnök ezután kimutatta, hogy két precedensről van szó. Az egyiknél Polónyi­­nak, a másiknál neki van igaza. Ezután Ábrahám Dezső szólt a házszabá­lyokhoz. Wertán Endre és Szmrecsányi György húz­ták ki ez­után a házszabályokhoz való hozzá­szólással az időt délután két óráig, amikor az elnöklést időközben átvette Beöthy Pál s a holnapi ülés napirendjére vonatkozó indít­ványát megtette. (A holnapi napirend.) A napirendi indítványt Batthyány Tiva­dar gróf azzal a korlátozással fogadta csak el, ha a holnapi ülésen a jegyzőkönyv hite­lesítése után nyomban folytatják a ma félben­­maradt ügyek tárgyalását. A többség zajosan tiltakozott Batthyány kívánsága és az inter­pretáció ellen, Beöthy elnök azonban kije­lentette, hogy mivel indítványok és határo­zati javaslatok adattak be, erről a holnapi ülésen természetesen dönteni kell. — De hamar megváltozott a véleményük! — kiáltott oda az elnöki kijelentést hangta­lanul fogadó többségnek Polónyi Géza. S ezzel az akkorddal végződött két óra után az ülés. Katonai tanácskozás: Bécsből jelen­tik. Március 1-én katonai tanácskozás lesz a közös hadügyminisztériumban. A tanácsko­záson a hadtestek szervezetéről tárgyalnak. DÉLMAG­Y­ARORSZÁG 3 Justh Gyula és a Justh-párt sajtópere Szegeden. — Jogi személyiség-e egy politikai párt ? — (Saját tudósítónktól.) Nagyjelentőségű kér­dést kell tisztáznia a szegedi törvényszék­nek, még­pedig avval a sajtóperrel kapcso­latban, melyet Justh Gyula, mint a független­ségi és 48-as Justh-párt elnöke indított a párt nevében egy újságíró ellen. Fejérváry Jó­zsef, a Hódmezővásárhely című lap felelős­szerkesztője azt írta, hogy kihallgatott két román politikus­ beszédet s hallotta, hogy pénzt ajánlottak föl az ellenzéknek a romá­nok, ha lepaktálnak velük a kormánnyal szemben. Majd újabb cikkben odanyilatko­zott, hogy a pénz miatt tárgyaló ellenzék alatt nem a Justh-pártot értette, csak föl­akarta hívni a Justh Gyula figyelmét arra, esetleg nem tárgyal-e valaki a románokkal az ő vagy pártja nevében? Justh Gyula a cikket sérelmesnek találta, mert „őt és pártját közmegvetésnek tenné ki“, ha beigazolást nyer a vád. És a párt­elnök a Justh-párt nevében sajtópert indított a cikkíró ellen. Március 9-ére már ki is tűz­nék a szegedi esküdtbírósági tárgyalást.­ A sajtópernek közjogi háttere érdekes iga­zán és nagyjelentőségű is. Mert Justh Gyula nem mint közjogi személy, hanem mint poli­tikai pártelnök indított pert, nem saját sze­mélyében, de egy politikai párt nevében. így adta be a vádiratot képviselője: Nagy György dr. így fogadták el a vádirat lénye­gét is. Viszont Fejérváry József vádlott a vé­dője, Balassa Ármin dr­ótján megtámadta az egész vádiratot. Egyszerűen kétségbe vonja, hogy egy politikai párt — ez esetben a Justh­­párt — mint jogi személy szerepelhessen. A Bp. 47. szakasza értelmében ugyanis a ma­­gánindítvány törvényessége csak akkor le­het hatályos, ha magának a felhatalmazást adó értekezletnek törvényes fedezetéül szol­gál a pártnak olyan jogi személyisége, ami­nőt a törvény feltételez. Már­pedig Magyar­­országon egyetlen egy politikai párt se bír alapszabályokkal, se olyan törvényes köve­telményekkel, melyeknek alapján jogi szemé­lyisége megállapítható volna. E vitás kérdésnek a tisztázása Szegeden kerül először tárgyalásra, s ez teszi olyan országos jelentőségűvé ezt a politikai pert. Természetesen érdeklődés és egy különféle verzió előzi meg a politikai pert, annál inkább, mert Justh Gyula pártja nevében részt vesz a tárgyaláson. Egyik szegedi lap azt írta, hogy a szegedi tárgyalásra eljön Justh Gyu­lán kívül Khuen-Héderváry Károly gróf és Tisza István gróf is, hogy szóval egy poli­tikai mérkőzés lesz. A Világ pedig hosszabb cikkben foglalkozik mai számában a szegedi pörrel és többek között ezeket írja: Abban a ritka szenzációban lesz része Szeged kiváncsi közönségének, hogy politi­kai természetű sajtópörben egyszerre lát­hatja tanúként mérkőzni az aktuális poli­tika legelszántabb ellenfeleit. Khuen-Hé­derváry Károly gróf miniszterelnököt és Tisza István grófot Justh Gyulával. Justh Gyulát tanúként fogják a tárgya­láson kihallgatni, aki nyilatkozni fog a vá­dakra és elő fogja adni azt, hogy van-e ilyen paktum, volt-e a románokkal megál­lapodás és hogy egyáltalán volt-e a radi­kális választói jog tekintetében közeledés az ő részéről­?! Tegnap értesítette Justh Gyula Nagy Györgyöt, hogy a tárgyaláson mindeneset­re meg fog jelenni, ott tiszta helyzetet te­remt és teljes nyíltsággal fog nyilatkozni. Ezzel szemben Balassa Ármin dr szegedi ügyvéd és lapszerkesztő, a Fejérváry vé­dője, a Khuen-Héderváry gróf és Tisza István gróf tanúkénti beidézését kérte. A bíróság már meg is idézte őket. Biztos tudo­másunk van arról, hogy úgy a­ miniszterel­nök, mint Tisza meg is fognak a tárgyalá­son jelenni és vallomást tesznek. Főként Tisza István akarja és fogja is — ha tudja — bizonyítgatni, hogy Justhék kontaktus­ban voltak a nemzetiségi pártokkal és akar szenzációs leleplezéseket tenni a küzdő függetlenségi párt ellen. Ha ilyen politikai mérkőzésre kerülne a sor, tényleg országos szenzáció volna. Csak­hogy erre nem kerül a sor. Egyszerűen az­ért, mert az inkriminált cikkben nem a Justh­­­ártról van szó, hanem az ellenzékről s a kormány és pártja távol áll az egész kérdés­ül, deniire nincs szükség Khuen-Héderváry Károly gróf és Tisza István gróf megidézé­­sére; a kihallgatást nem rendelték el, sőt — nem is kérték. A Világ cikkének tartalmára nézve különben Fejérváry József védője nyi­latkozott is kérdéseinkre. Balassa Ármin dr nyilatkozata így szól: — Az országos függetlenségi és a 48-as párt által Fejérváry József hódmezővásárhelyi lapszerkesztő ellen indított sajtóperben a védelem nem kérte sem Khuen, sem Tisza megidézését, így a bíróság nem is idézhette meg őket a március 9-ére kitűzött tárgya­lásra. A miniszterelnöknek és Tisza István grófnak kihallgatását a védelem nem is fogja kérni, mert a vádlott védelmi érdeke megidéztetésüket nem kívánja s a per anyaga egyáltalán nem is alkalmas arra, hogy politikai szenzációk keretéül szolgál­jon. A védelem részéről eddig mindössze az történt, hogy Balassa Ármin dr indokolt kérvényére Hevessy Kálmán főtárgyalási elnök a főmagánvádlóként föllépő orszá­gos függetlenségi és 48-as párt képviseleté­ben fölhívta Nagy György dz ügyvédet ar­ra, hogy „mutassa be az országos függet­lenségi és 48-as párt szervezeti szabályza­tát, vagy ügyrendjét, szóval oly kormány­­hatósági jóváhagyási záradékkal ellátott szabályzatát, amelyből a párt jogi személyi­sége megállapítható; továbbá, hogy a füg­getlenségi és 48-as párt 1911 február 23-án délután fél egy órakor tartott értekezletéről fölvett jegyzőkönyvet eredetben, vagy hite­les másolatban egész terjedelmében szintén mutassa be, vagy mindezeket a főtárgyalás­ra hozza magával“. A pernek tehát nem annyira politikai, mint inkább perjogi érdekessége lép homloktérbe. Ha ugyanis nem tudja kormányhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal az országos függetlenségi és 48-as párt jogi személyisé­gét igazolni, akkor az ügy aligha kerül ér­demleges tárgyalás alá, mert hiányozni fog a főmagánvádló s annak indítványa, ami nél­kül pedig ebben az ügyben az esküdtek meg sem hallgathatók s bűnösségi ítélet nem hoz­ható. Ha pedig eleget tud tenni főmagánvádló az elnöki meghagyásnak s ez alapon megál­lapítható lesz az országos függetlenségi és 48-as párt jogi személyisége, akkor vitássá válik az esküdtbíróság hatásköre. Hogy ebben a jogkérdésben miként fog dönteni az esküdtbírósági szaktanács, azt persze előre tudni nem lehet. \ \

Next