Délmagyarország, 1912. július (3. évfolyam, 150-175. szám)
1912-07-02 / 150. szám
2 hatóságáról is. A tanácskozásnak lehetőségét Tisza István gróf házelnök még abban az értelemben is respektálta, ahogy azt Apponyi most forgatja. A nevezetes június 4-diki ülésen, mikor nem engedte meg a szabályellenes házszabály vitát, ezzel a kérdéssel fordult a mellette ülő Justhpárti jegyzőhöz: — A véderőjavaslathoz szólásra ki következik? — Egyelőre a házszabályokhoz jelentkeztek! — felelt rá a jegyző. Vagyis a Justh-párti jegyző, akinek kötelessége nyilvántartani s az elnökkel közölni a szólásra jelentkezett baloldaliakat, megtatagadta a véderőhöz következő felszólaló megnevezését. Erre következett a kérdés feltevése. Az eset lefolyása bizonyítja, hogy a Ház elnöke a tanácskozás lehetőségét nemcsak későbbi tényeivel állította helyre, hanem azt a döntő napon és pillanatban is óvta. Az ellenzék volt az, mely a tanácskozás lehetőségét még magamagától is elvette vak dühében. DELMAGYARORSZAQ A V. H. 0. Sz. és az újságírók. — A győri nagygyűlés. — (Saját tudósitónktól.) Vasárnap délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését a Vidéki Hirlapirók Országos Szövetsége Győrött. A közgyűlés iránt újságírói körökben meglehetős részvétlenség mutatkozott, ami természetes, mert hiszen a V. H. 0. Sz. az egyetlen csoda egyesülete ennek az országnak, amely újságírókat kíván reprezentálni anélkül, hogy elő tudná, vágja akarná mozdítani az újságírók érdekeit és anélkül, hogy legalább tagjainak a többsége újságíró lenne. Ez a ferde helyzet rányomta bélyegét a közgyűlés egész lefolyására, amelyen példás türelmetlenség mutatkozott a jelenlevők többségének részéről minden olyan felszólalással szemben, amely újságíró csak felszólalt, mind legnagyobb elégedetlenségének adott kifejezést, mert a V. H. O. Sz. mind újságíró testület ment át a köztudatba és amikor élvezik a társadalom és állam részéről mindazokat a kedvezményeket és előnyöket, amelyek egy újságíró testületnek kijárnak, megakadályozzák azt, hogy egy más, valóban újságírók egyesület keletkezhessék. Épen ezért az újságírók az eddigi taktikával szemben ma azon az állásponton vannak, hogy a V. H. O. Sz. vezetőségét, de elsősorban annak titkárát vissza kell szorulni pozíciójától, az egyesületnek új szervezetet kell adni és azt a jövőben, mint egy komoly, céltudatos egyesületet vezetni. Minthogy a vasárnapi közgyűlésen meglepetések érték az újságírókat, azok elhatározták, hogy rövid időn belül rendkívüli közgyűlést hívnak össze, amelyen a legerősebb akciót indítják meg az új szervezet diadaláért. Az egész közgyűlésen három ember akadt, akik az újságírók egzisztenciális, társadalmi és etikai helyzetének megjavítása érdekében való erélyes szavakat mondott, aki ezekből a nézőpontokból ostromolta az egyesület mai vezetőségét. Sokkal szomorúbb, hogy aránylag kevesen voltak, akik a három ember igazságainak helyeseltek, mert a többség — a nem újságírók és álújságírók — javarésze természetesen érdektelen az újságírók testületi harcában. Így történhetett csak meg, hogy az elnökség teljesen a régi maradt és hogy sikerült becsempészni ismét titkárnak Palócz Lászlót, akinek működésével pedig az újságírók teljesen elégedetlenek. Ezzel a referádiával kapcsolatban ki kell térnünk azokra a vádakra is, amelyek ellenünk a V. H. O. Sz. vezetőségének egy-két tagja részéről elhangzottak és amelyek abban kulminálnak, hogy mi súlyos hibákat követünk el, amikor az újságíró egyesület dolgait nyilvános kritika tárgyává tesszük. Meglepőnek tartjuk ezt a vádat azért, mert újságíróktól halljuk, akik a nyilvánosság nagy ereje mellett kardoskodnak mindig és a világért sem engedik elcsempészni a világ elől — a mások dolgát. Mi azt hisszük, hogy a nyilvánosság ereje és ellenőrző kritikája csak használni fog az újságíró egyesület jövőjének és dolgait ép oly kevéssé lehet a jogos kritika elől elvonni, mint bármely más egyesületét. Bízunk abban, hogy az egyesület rövidesen uj vezetőséget kap ,s égisze alatt egy új, erős, céltudatos és hivatásának magaslatán álló újságíró egyesület alakul ki. A közgyűlés lefolyásáról ez a részletes tudósításunk számol be: A közgyűlésen a tanácskozást Szávay Gyula, az újságírók egyesületének érdemes elnöke vezette. Nem titkolhatjuk el, hogy módszerében, ahogy elnököl épen azért nem sok új és meglepő dolog, mert újságírók egyesületéről van szó. De úgy látszik, mindez azért történt, most az ellentéteket tompítani igyekezett, és el akarta venni azoknak a támadásoknak az élét, amelyekben a titkári jelentésnek bőven volt része. Egyébként azt hisszük, hogy az egyesület vezetése sokkal nagyobb megelégedettséggel találkozna, ha a munka Szávay Gyula szellemében történne. Az elnök tartalmas beszéddel nyitotta meg a közgyűlést, amelyre Gelley Jenő győri polgármester válaszolt. Ezután megejtették a tisztújítást, amelynél mutatkozott az újságírók mozgalmának az eredménye: az igazgatóságban jóval jobb újságíró foglalt helyet most, mint eddig. Elnök lett újra Szávay Gyula, alelnökök: Barát Ármin, Brájjer Lajos dr. Lenkei Lajos és Tömörkény István, titkár: Palócé László. Napirend előtt Balassa József a sajtószabadság védelme ügyében terjesztett elő határozati javaslatot. A Szövetség kimondotta, hogy aíi egyetemes sajtógyűlésen részt vesz és minden politikai szemponttól eltekintve, védekezik a sajtószabadság ellen akár magánosok, akár törvényes intézmények részéről intézett támadások ellen, egyben a sajtóvélemény szabadságának és nyilvánossági jogának tönéleyes biztosítását sürgeti. A titkári jelentés következett ezután. Éhez elsőnek Faragó Rezső szólt hozzá. Nagyon erősen támadta Palócz László jelentését, kimutatta, hogy az nem találkozik az újságírói érdekekkel. Részletesen kívánt foglalkozni a jelentés egyes pontjaira, de az elnök a kényesebb természeti kérdéseknél a vitát nem engedte meg, így félbeszakította a szónokot akkor, amidőn a Nagyvárad című lapnál kitört sztrájkról kezdett beszélni, nem engedte meg neki, hogy más ujságíró kérdésekhez hozzászóljon. Faragó élesen támadta a vezetőséget, kifogásolta, hogy évi tizenkét korona tagsági díjjért bárkiből újságírót csináljon az egyesület és többször részesült azért elnöki rendreutasításban is. Utána Katona Imre beszélt aki azt kívánta, tanúsítsanak nagyobb szigorúságot a tagfelvételeknél. Ruff Andor azt javasolta, hogy a Szövetséget Vidéki Írók és Hirlapirók Szövetségének nevezzék el. Pásztor József beszélt Ruff után. Beszéde elején kijelentette, hogy a titkári jelentést nem fogadja el, sőt visszautasítja azt, mert annak szelleme antiszociális és antizsurnaliszta. A kemény igazság hallatára Palócz László idegesen ugrott föl a helyéről, védelmére mondott egyet-mást. Részletesen a jelentésnek csak az ATal a passzusával foglalkozott, amely szerint „az újságírók szociális szervezkedése a szövetség megbontására irányul.“ Nem akarja senki megbontani az egyesületet, mert a köztudatba az ment át, hogy az az újságírók szervezete, holott itt minden foglalkozású ember helyet talál, csak épen az ujságirók összesége nem. Csak hivatásos ujságirót lenne szabad a Szövetségbe fölvenni, mert végre is ujságirók ügyébe mindenféle foglalkozású embernek beleszólása nem lehet. Beszédét az a kevés ujságiró, aki jelen volt a teremben, lelkesen megéljenezte. Lingauer Albin emelkedett szólásra és éles bírálat tárgyává tette a titkárnak azt az eljárását, hogy a szövetség hivatalos lapjában a Nagyvárad sztrájkja alkalmával Sass Ede védekezésének és vádaskodásának négy hasáb helyet adott, ellenben a sztrájkba lépett újságírók érdekében nem közölt egy szót sem. Helytelenítette, hogy az elnökség nem engedte meg itt szóba hozni a kérdést. Többen voltak még szólásra föliratkozva, de az elnök bezárta a vitát és a nagy zajban kijelentette, hogy a benyújtott indítvány fölött a közgyűlés napirendre tér. Ezzel véget is ért a közgyűlés.* A közgyűlést megelőző napon az igazgatóság bizalmas jellegű értekezletet tartott. Jóllehet az értekezlet teljesen bizalmas jellegű volt, mi mégis tudósítást, közlünk arról, mert az újságírók hirdették mindenkor azt,, hogy Ölt, rongyos halott — nyomorult,zsíros bajosan halott — most füleidbe belefogott a hanlál és megfojtott a csont kéz — most mindjárt jönnek a doktorok, akik kettérepesztik a fejedet és megnézik az agyadat — és ittgyermeikes feleséged a morgue kapujánál fog várni rád, ment szegénynek mosnli és vasalni kell másoknak gúnyáit, hogy öt gyermekét husvétkor fehérbe öltöztethesse... Két halott között fekszel a morgóéban és várod a fűrészt — és rádszáll egy légy, otromba nagy testedre és ezerszer hatalmasabb náladnál e kiss jegyecske, mert kibontja a piciny szárnyait és táncol lábaival rajtad és él az ESŐ. Esik az eső. És a paraszt áll kapujában, kezeit felemeli és nézi szent meghatottsággal az eget... Nem lesz rozsdás a búza, beteg iá gyermek, éhes a család — fehér liszt lesz és forró, illatos kenyér. Esik az eső. És nézi a paraszt az esőt és mosolyog szent meghatottsággal. A szalonban az asszony teázik és harapja ajkait. Esik az eső. Utálatos, nagy, ködös eső. Elmossa a délutáni garden party-t. Nem lesz kerti ünnepély. Nem jön senki. Nem fog muzsikálni a cigány. Szamócás pezsgő sem lesz... Elmosott mindent az eső ... És i az asszony a díványra dől és érzi, hogy nagyon szerencsétlen . . . A paraszt meghatottam nézi az esőt. Esik. És esni fog reggelig. KÖNYVESBOLT KIRAKATÁBAN. Álltam a könyvesbolt kirakata előtt mindennap. És változtak a könyvek. Jöttek pirosfedelű, izmos könyvek. Aztán fehér fedelű, szerény könyvecskék. Súlyos lexikonok. És mindennap más Amit a kirakat lelke és színe. És mindennap álltam és néztem a kirakatot. És sok hónapon keresztül minden nap megnéztem a kirakatot. És valahányszor megálltam a bolt előtt, a kirakatban ugyanazt a könyvet láttam, amely senkinek sem kellett; mindenkitől elhagyatva, porosan és sárgán feküdt a többi könyv között. — Ugyan micsoda könyv lehet az, amely senkinek sem kell? — gondoltam. — És egyszer megvettem e könyvet. A biblia volt. Fordította Pap István. 1912 julius 2.